A bár

A demokrácia az, amikor két farkas és egy birka szavaz arról, hogy mi legyen a vacsora.”

Benjamin Franklin

Most, hogy a főpolgármesteri kaszting kezd csúcsra járni, újabb és újabb részletek látnak napvilágot az egyes jelöltek városjobbító elképzeléseiből. Ezek különbözőek ugyan, ám egy dologban megegyeznek: egyik nagyobb hülyeség, mint a másik. Az elképzeléseket két nagy csoportra oszthatjuk.

Az első csoportba tartoznak azok, melyek régebben keletkeztek, ám már akkor is megvalósíthatatlanok voltak.

Ilyen például a Karigeri-féle ingatlanadó és a liberális párt jelöltje, egyben a párt másik tagja által felvetett vizitdíj. Ez utóbbi olyan nagyszerű gondolat, hogy egy kormány már belebukott; emlékezzünk a népszavazásra. A vizitdíj amúgy hajítófát sem ér Horváth Ágnes és a kórházi széfek nélkül. Például azokban tarthatnák a betegek a vizitdíjakat, melyeket macerás állandóan maguknál hordani. De hát Ágnes bizonyára most is van valahol, és csak hívni kell. Ide tartozik még a Cseh Katalin által felvetett vasút-privatizáció is, melynek fényes angliai eredményeit már láthattuk.

Második csoportba a frissen kieszelt marhaságok tartoznak.

Ezek közül a legínyencebb programpontokat Kargeritől hallhatjuk. Ő most nagyon rákapcsolt, mióta a Feri kimondta rá a fatvát. Nem telik el nap, hogy ne hallanánk valami megrázót tőle. A minap az Index című kiadvány interjút is készített vele, melyben többek között, arról beszélt, hogy mik lennének első intézkedései, ha megkapná a főpolgármesteri széket.

1. „az első rendelettel megtiltanám a fővárosi cégeknek a rabszolgatörvény alkalmazását”

Nocsak. A kis Sztálin. A fővárosi cégek önállóak és önállóan is döntenek munkaügyi kérdésekben is. Legalábbis Geri országlásáig. Ha ő közvetlenül akar utasításokat adni akkor semmiképpen sem beszéljen a továbbiakban a „centralizáció” hátrányairól. Mert, hát, ugye ő maga akar centralizálni, amire egyébként egyetlen főpolgármestert sem hatalmaznak fel.

2. „aláírnám azt a rendeletet, amely előírja a nemek közötti béregyenlőséget Budapesten”

Itt újfent az a probléma, hogy ezt hogyan képzeli el? A közigazgatási bértábla ugyanis semmiféle megkülönböztetést nem tartalmaz a nemekkel kapcsolatban, férfiak, nők, buzik egyenlő fizetést kapnak ugyanabban a munkakörben, ugyanannyi idő után. A vállalati szférára pedig, nemhogy a főpolgármester, de még a kormány sem hozhat hasonló, kötelező érvényű rendeletet.

3. „kinyitom a Városházát”

Eddig én nem tudtam, hogy zárva van. „A nyugat-európai példákat követve nyitott városházát üzemeltetnék, amelynek a kertje nem parkoló, hanem közpark, ahol a civil szervezeteknek is van irodájuk, ahogyan kávézóknak és egyéb közösségi tereknek jut hely.” – nyilatkozza a kitűnő átváltozóművész.

Szerintem ez, így kevés, volna is néhány építő jellegű javaslatom.

Elengedhetetlenül szükség lenne például egy vegán jógaklubra, ahol lótuszülésben nem esznek húst. Lehetne az alagsorban egy klímabunker, ahol akkor is hűvös van, mikor már elsivatagosodott az Alföld. (Mondjuk ez nem biztos, hogy jó ötlet, mert – energiatakarékossági szempontból – ki kéne onnan tiltani a melegeket.) Cserébe viszont lehetne Pidre-folyosó a házban, ahol bármikor lehetne felvonulást rendezni, anélkül hogy a résztvevők ki lennének téve az időjárás viszontagságainak, s így végre csak a lényegre koncentrálhatnának. Végezetül pedig az egész városházát át kéne festeni szivárványszínűre, mert egy vacak zászló, mint Zuglóban, nagyon kevés az elkötelezettség kifejezésére.

Rettenetesen hiányolom továbbá a főpolgármesteri luxusbudi megnyitását a tágabb, szükséget szenvedő közönség előtt. (A Hadházy-Szél duó állandó vendég lehetne.) Ez már Zuglóban is bevált. Bár nem nagyon hallottam a diadalmas jelentéseket a dolog működéséről. Így nem tudom, hányan használták eddig? Milyen céllal? Szedte-e Geri a belépti díjat, s ha igen adott-e hozzá papírt? Lehúzták-e maguk után? Csupa égető, megválaszolatlan kérdés.

Aztán eljutunk az interjú csúcspontjához. „…a ljubljanai polgármester kifejezetten kérte tőlem, hogy mondjam el Tarlós Istvánnak, hogy ott a Városháza aljában egy melegbár működik.” Klímakatasztrófa ide, vagy oda.

Ez a nem provokált mondat arra utal, hogy Geri esetleg maga is – hasonlóan a vadregényes Ljubljanához – valami hasonlót tervez, ezzel meghirdetve a „több buzit a közigazgatásba” című programját is. Valamiért ezt az egészet aztán – összefoglalóan – „nyitott”-nak titulálja.

Ebben a szóhasználatban én a magyar nyelv további elaljasítására irányuló szándékot látok.

Nyitott lehet a klozetajtó, vagy a szívműtét, a karácsonyi értelemben vett városházát legföljebb „befogadó”-nak lehet nevezni. (Én ugyan nem annak nevezném, de ennek részletezése nem tűrné a nyomdafestéket.) A „nyitott” aztán az ostoba szóhasználatban valami végső jót jelent csodásat, amit akár önmagáért is szerethetünk. Pedig – maradva a klozetajtó példájánál – bizonyos helyzetekben annak nyitottsága kifejezetten nem jó. De hát ezek csak egy magyar anyanyelvű vénember dohogásai.

Ez tehát az a program, melyet Ésik Sándor – a Mércén vitézkedő, értelmiségi pocok – „közhelyesnek” nevez, nem kis éleslátásról téve tanúbizonyságot. Láthatóan Karigeri megpróbálta az összes hívószót, melyek egy átlag libsi szavazó szívének kedvesek, összegyúrni „programmá”.

Amiről ő is és az összes többi jelölt jelölt hallgat, az a hogyan?

Apró-cseprő dolgok nem érnek fel hozzájuk. Mert hát, ha ne adj´ Isten, győznének, még egy nyamvadt, havi pár százezer forintos tanácsnoki állásért is bozótharcot kéne folytatniuk, tekintettel az eszkimók és a fókák jelenlegi, egymáshoz viszonyított számarányára.

A jelölt jelöltek gigászi csatája még csak most kezdődik, ezért mindez csak a jelen, az itt és most. Októberig Feri és Feriné még sok-sok meglepetéssel fog szolgálni és könnyen lehet, hogy a végére minden mostani résztvevő hátába jut egy kés, „Feritől szeretettel” felirattal a nyelén.

Alig várom, hogy a vidám csodák folytatódjanak.