A devizahitelesek ügyéről
34„Egyetért-e azzal a Bizottság, hogy a visszamenőleges hatályú törvénykezés elfogadhatatlan egy uniós tagállamban, hiszen az az Európai Unió jogrendjének egyik fontos alapelve?”
Tabajdi Csaba szocialista képviselő írásbeli kérdése az EU Bizottsághoz
A haladó oldal újfent felfedezte magának a devizahiteleseket, olyannyira, hogy rendkívüli ülésnapot is összehívott a kérdés megvitatására.
Azóta aztán nem múlik el nap, hogy a libsi sajtó elő ne venné ezt az ügyet és ne foglalna könnyes szemekkel állást a szerencsétlen deviza-károsultak oldalán. Teszi mindezt a szokásos sanda szándékkal, melyben nem az ő részvétük a fontos, hanem annak megállapítása, hogy a kormány viszont részvétlen. A „kormány” nem tesz semmit, a „kormány” magára hagyja a devizahiteleseket s.í.t…
De hát mit tehet(ne) a kormány?
Hogy válasz adhassunk erre a kérdésre, érdemes kissé visszanézni a közelmúltba, mikor a fenti nagyszerű kérdést intézte a EU Bizottsághoz Tabajdi elvtárs. 2010-ben a frissen alakult kormány egyik első intézkedése volt, hogy megtiltotta a pofátlan végkielégítéseket. Egészen Brüsszelig hangzó sivalkodás lett a dologból, melyben a vonyítókórus arra a jogelvre hivatkozott, hogy jogállamban nem lehet visszamenőleges hatályú törvényeket hozni. „Nullum crimen sine lege praevia” (előzetesen meghozott törvény nélkül nem létezik bűn) – visították a közismert római jogelvet. Továbbá felháborodva megállapították, hogy Orbánbasi lerombolja a jogállamot, miután meg kívánta akadályozni, hogy a jó elvtársaknak, akiket éppen elzavartak a kormányváltás után, kifizessék az 1-2-10-20 milliós végkielégítéseket. Azóta aztán már havonta minimum egyszer lerombolták a jogállamot, úgyhogy a dolog sokat veszített a hírértékéből. Ekkor tehát még ez volt a haladás álláspontja az ügyben.
Most ez változni látszik.
A kormány előtt két lehetőség mutatkozik ugyanis. Vagy visszamenőlegesen megpróbál beleszólni két fél szerződéseibe, vagy kifizeti a devizahitelesek tartozását, vagy esetleg annak egy részét. Mindkettőnek megvannak a maga érdekes következményei.
A második megoldás, a devizahitelek kifizetése közpénzből – amit a DK is javasol, miközben nem sül le a pofájáról a bőr – bizonyos etikai problémákat vet fel. Egyszerűen fogalmazva, mikor felvették és főleg, mikor elköltötték azt a bizonyos hitelt, nem kérdeztek meg engem a dologról. Jogosan vethetem föl, hogy most, mikor vissza kell fizetni, miért rám néznek?
Miért fizessenek – az államon keresztül – azok, akik nem vettek fel ilyen hitelt?
Félreértés ne essék, őszintén sajnálom a pórul jártakat és biztos vagyok benne, hogy a bankok mindenféle gazemberségekkel becsapák őket, a lehető legaljasabbul eljárva. Ám ennek ellenére sem gondolom, hogy nekem valamiféle fizetési kötelezettségem keletkezett volna ez ügyben. A triviális válasz tehát az, hogy fizessenek a bankok, akik becsapták és kifosztották őket. Csakhogy.
Mint azt a végkielégítések példája is bizonyítja, normális körülmények között, az állam azonban – mint azt a haladók kimerítő feljelentéseikben kifejtették – nem szólhat bele a polgári szerződések tartalmába, főleg nem visszamenőleg. Ahhoz, hogy egy szerződést visszamenőleges hatállyal érvényteleníteni lehessen a független bíróság döntése szükségeltetik. És pontosan ez az ami fájón hiányzik. Amit a kormány megtehetett, az megtette, kivezette a devizahiteleket, ám ez csak a jövőre vonatkozik/vonatkozhat és nem sokat segít azokon, akik már bajban vannak.
Az egész ügynek az ad aktualitást, hogy Horvátországban úgy döntött a Horvát Legfelsőbb Kereskedelmi Bíróság, hogy visszamenőleg semmissé nyilvánította a svájci frank alapú jelzáloghiteles szerződéseket, mondván: azok tisztességtelenek voltak a megkötésük pillanatában. Ezzel megnyitva az utat a bankok elleni perek számára és egyben megjósolhatóvá tette azok kimenetelét. Megjegyzendő, hogy ezzel együtt mindenkinek magának kell a bankját beperelni, a dolog nem automatikus. A honi ellenzék ezt úgy interpretálja, hogy a horvát kormány bezzeg tesz valamit a devizahitelesekért. Ez persze hazugság, a horvát kormány az égvilágon semmit nem tett, nem is tehetett, a független horvát bíróság döntött így.
Ez az, ami Magyarországon nem történt meg.
A magyar jogszolgáltatás – jó szokásához híven – mismásolt, salamoni ítéleteket hozott, melyek bíróságonként egymásnak homlokegyenest ellentmondanak. Nem akartak, vagy nem voltak képesek határozott ítéletet hozni, majd mikor már nem volt mit tenni, az európai bírósághoz fordult; döntsenek ők. Az Európai Bíróság hasonló módon betlizett és visszarúgta a labdát a magyar térfélre.
Ők karakteres döntést csak a migránsok ügyeiben képesek hozni.
Dodonai döntésük értelmében a magyar devizahitel-elszámolási jogszabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelszerződésekbe foglalt tisztességtelen feltételek miatt az adós ne szenvedjen hátrányt. Ami a probléma megkerülése, hiszen nem a jogszabályokról van szó, melyek a jövőbeni ügyekben lehetnek mértékadóak, hanem a régiekről.
A Kúria elnöke, Darák bíró úr – a libsi média kedvenc függetlenségi harcosa – azt mondta, hogy elkészítik az ítélet magyar nyelvű fordítását, hogy tanulmányozni tudják azt. Hogy e megerőltető munkát hány év alatt kívánják elvégezni, arról nem nyilatkozott. A bírák, ha egyáltalán veszik a fáradságot maguknak a semmittevés magyarázatára, a jogszabályokat hibáztatják. Ez azonban hazugság, a jogszabályok Magyarországon is kimondják, hogy a tisztességtelen szerződés semmis.
Csakhogy a tisztességtelenséget a bíróság dolga kimondani, ám erre a 2004 óta eltelt tizen-egynéhány évben még nem volt idejük.
A devizahitelesek kárának enyhítése ügyében – minden ellenzéki állítás ellenére – nem a kormánynak, hanem a függetlenségükre oly kényes bíróságoknak van teendője. Ezt a kormány – épp az említett függetlenség okán – nem képes befolyásolni. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, a dolgok a magyar jogszolgáltatásban megszokott módon mennek tovább, évtizedekig húzódó perekkel, egymásnak ellentmondó ítéletekkel és felhúzott bírói orrokkal, ha ezt valaki szóvá teszi.
Még szerencse, hogy jogállamban élünk.
2018-08-22 @ 13:40
A devizahiteleket 2001. nyarán az I. Orbán-kormány engedélyezte, a 2001. évi XCIII. törvény a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról című jogszabállyal.
2018-08-22 @ 15:21
Az úniós joghoz alkalmazkodás során született ilyen törvény. (jogharmonizáció)
A gyurcsányiék idején volt nagy felfutása ezen hiteleknek. Márpedig akkor is azért,mert az árfolyamnyereség sokakat elvakított.
2018-08-22 @ 15:21
Mindig előjöttök ezzel, de eredetileg arról szólt, hogy akik akkor már euróban kapták a fizetésüket, tudjanak hitelt felvenni a fizetésük terhére. Amelyik kormány és bank engedélyezte, hogy az eurón kívül bármely valutában is lehessen hitelt felvenni azt kellene elővenni. De a haladók sosem fogják megérteni, hogy a magyarok azért nem szavaznak rájuk, mert eladósították őket és minden esetben a bank mellé álltak. Míg Viktorék olyan megoldásokat preferáltak, ami a bankot sem nyírta ki és az átlag állampolgárt, aki akart törleszteni azt sem fosztotta ki teljesen.
Lényeg, amíg ilyen bíróságok vannak Magyarországon addig sok jóra nem számíthatunk. Csak sejtem, hogy a lengyelek hasonló okok miatt zavarnák el a bíróik nagy részét.
2018-08-22 @ 15:25
Ez igaz, a Fidesz a felelős a devizahitelért. De tegyük hozzá, hogy akkor szálltak el a hitelek, amikor a forint Kósa Lajos és Matolcsy György miatt lejtmenetbe kezdett 2010 tavaszán.
2018-08-22 @ 15:54
kis hazudós.
itt kezdődött:
„A Nemzeti csúcs Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett találkozó, aminek célja a globális pénzügyi válság következtében kialakult bizonytalan helyzet Magyarországra vonatkozó hatásainak orvoslása volt.[1][2] A tanácskozás 2008. október 18-án reggel 10 órakor vette kezdetét, az előzetes tervek szerint legfeljebb 17 óráig, valójában 16:05-ig tartott. Élő közvetítések is elérhetőek voltak a Magyar Televízióban és az Internet oldalain.
A forint és az euró árfolyama akkoriban körülbelül 265 és 270 sávban volt. Míg az Európai Központi Bank 5 milliárd eurós segélyt ad a Magyar Nemzeti Banknak, az IMF nem ad támogatást.
2018-08-22 @ 16:00
Annyira igaz, fogyatékos, hogy a devizahitelek a 2008-as hitelválság idején kezdtek el elszállni és a hitelezési elmebaj 2004-ben indult be, maszop-kormány idején.
2018-08-22 @ 16:48
Ismételgeted az uncsi ballib hazugságot.
Ép elmével senki se gondolhatja komolyan, hogy a devizaárfolyam két (2) politikus pár mondata miatt szállt el. A dolognak annál sokkal több az összetevője, nem utolsósorban az USA ingatlanlufi hiteleinek bedőlése, a nemzetközi pénzvilág pofátlan mohósága, stb. Csak az USA-ban 1800 bank jelentett csődöt, a német és a skót jegybankot csaláson kapták, a német posta elnök-vezérigazgatója sikkasztott, a Credit Suisse-ot százmilliárdot meghaladó dollárra büntették. A görög válságon megintcsak a német bankok kerestek.
2018-08-22 @ 13:56
A magyar bírói kar kétharmadét el kell zavarni, hogy valóban jogállam legyen az ország ahol a bírói hatalom is a jognak van alárendelve.
2018-08-24 @ 13:55
Akkor kurva nagy ordibálás lenne libsik részéről. Viktorka 2010. után is kivárta, amíg lejár az MNB-elnöknek lejár a mandátuma. Mely faszszopó pontosan az ellenkezőjét csinálta, mint amit a kormány gazdaságpolitikája kívánt – aztán kinevezett egy kompatibilis (és ügyes) fickót. Tud várni. Nem egy rossz adottság a politikában. Most megvárja, amíg a Gyurcsány/komcsi-maffia által kinevezett szarháziak megdöglenek/nyugdíjba mennek. Türelem.
2018-08-22 @ 16:05
A komcsi-libshi haladárok (és hasznos hülyéik) a devizahitelekkel kapcsolatban állandóan csak a 2001-es évszámot emlegetik, mintha akkor indult volna el a devizahitelesek kálváriája. Ez azonban nem igaz, nézzük a tényeket:
Az 1987-88 óta folyamatosnak tekinthető (nagyon helyes) lazítások, könnyítések, felszabadítások újabb intézkedéseként 2001-ben a Nemzeti Bank lehetővé tette, hogy – ellentétben az addigi szigorú korlátozásokkal – magyar állampolgárok is végezhessenek – legálisan – bizonyos devizaügyleteket, pl. vehessenek fel a bankoktól devizában (is) hiteleket.
Ez a könnyítés 2001-ben nagyon is indokolt volt, tekintettel a következőkre:
1. Karnyújtásnyira voltunk a EU-csatlakozástól (ez azután 2004-ben be is következett;
2. Egyre többen vállal(hat)tak munkát kint (legálisan), és hozhatták haza devizában szerzett jövedelmüket (legálisan);
3. Abban az időben már számos nyugati cégnek volt itt termelő-, ill. kereskedelmi részlege, ezek itteni magyar alkalmazottaikat – ha akarták – devizában is fizethették;
4. Végül: OV kormánya valamikor 2000. körül 2007-2008-as céldátummal kitűzte az Euro bevezetését (mint ahogy ezt pl. a velünk együtt belépett Szlovákia végre is hajtotta).
Mindezek tették lehetővé, hogy 2001-ben az MNB – előrelátóan és jogosan – a fent jelzett könnyítések jegyében LEHETŐVÉ TETTE a devizában történő hitelezést.
Mindenki mindent nagyon jól látott előre…, csak egyet nem gondolt senki még álmában sem, spedig azt, hogy a 2002-es választások elcsalásával (emlékeztetek itt pl. „Trutykó” Emília tevékenységére!) elbukik az Orbán-kormány, visszajönnek az ócska komcsik libshi haverjaikkal együtt, mindent lerombolnak, kirabolnak, kifosztanak, elpusztítanak, amihez csak hozzáférnek.
Ezen „intézkedések” sorában pl. gonosz szándékkal, pénzügyi indok nélkül olyan magasra emelték a forint-hiteleket, hogy azt épeszű ember egyszerűen nem vehette igénybe, ugyanakkor beetették a népet a devizahitel csodás előnyeivel.
(Ugye emlékszünk még ki volt a banki devizahitel-hirdetések „arca” 2004-2008-ban?! Igen, a most gyurcsányi észt osztó, komcsi-libshi szupergrup-tag vágó pityuka, a „kvíz-zseni” – régi bűnöknek bizony hosszú az árnyéka!)
Amikor már mindenki csak svájci frank (alapú!) hitelt vett igénybe (pl. én is), akkor – jóval a 2008. őszi nemzetközi pénzügyi válság előtt, már 2008. nyarára – csődbe vitték az országot (amint erre jócskán lehetett VOLNA következtetni a 2006-os „Őszödi beszéd” nyilvánosságra került részleteiből is), és bizony 2008. nyár végére ott álltunk mind befürödve, s remegve néztük a hónapról-hónapra rakéta sebességgel fölfelé száguldó CHF-árfolyamokat.
Természetesen mindazok, akik a komcsi-libshik szekerét tolják mind a mai napig, csak egyetlen dátumot fújnak az egész kronológiából, a 2001-est, mert az egész devizahitel-válságból az az egyetlen év esik OV-kormány idejére, ez azonban megtévesztés, hazugság, a komcsi „trükkök százainak” egyike, az események a fenti összefoglaló szerint következtek, tehát az ország eddigi legsúlyosabb, mindmáig ható lakossági pénzügyi gazemberségének kiagyalói és elkövetői egyértelműen a 2004-2008-közötti kormányok, valamint pénzügyi és banki körök.
Ne feledjük: egy dolog a szabad választás lehetővé tétele (2001), s egészen más a körülményeket úgy alakítani (2004-2008), hogy csak egyféle opció maradjon a hiteligénylőnek, ami a csőd felé mutat.
2018-08-23 @ 08:42
Ez egy tökéletes kiegészítés Aristo kitűnő cikkéhez.
Köszönöm mindkettőt!
2018-08-24 @ 13:44
Remek elemzés, kedves Lupus, néhány apróság maradt csak ki belőle, amit most engedelmeddel pótolnék:
A Gyurcsány-féle maffia „liberális gazdaságpolitikája” (amelyről egyik haszonélvezője, Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója is úgy nyilatkozott, hogy „ez egyenes út az öngyilkossághoz”) kezdte el ész nélkül emelni az alapkamatot. De vajon nem ezért küldték ide a londoni Cityből ezt a Medgyessy Péter nevű kedves kis zoknibábut? (akinek aztán magától is felfordult a gyomra és lemondott). Semmi nem indokolta, hogy ez történjen, kivéve, hogy „a piacok elégedettek”. Ja, persze – a nép meg le van szarva, egyébként is már megszokhatta, hogy a fasz rossz oldalán van. Az alapkamat emelését automatikusan kiváltotta a banki (forint)kamatok emelése, és törvényszerűen növekedett az infláció (meg persze a gázárak). Ami aztán abba torkollott, hogy bementél a bankba kérni pármillió forintot a házadra, és ha azt CHF-alapon tetted megkaphattad a forintot (!) 3-6% kamatra, míg forint alapon 24-28%-ra – ki az a fasz, aki ugyanazért a kölcsönért 7-8x nagyobb kamatot akar fizetni?! Nincs olyan. A kelepce viszont ott volt, hogy különféle machinációkkal majdnem a felére nyomták le a svájci valuta értékét – ami mellesleg többszáz éve a mindenkori germán valuta értékének a 90-95%-án szokott állni. 2008. szeptemberében 146 ft-on állt (az euro meg 240-en). A „derék” svájciakat ez persze nem zavarta, mert ha árat emeltek, akkor több pénzt kaszáltak az ott nyaraló germánoktól és jenkiktől (Svájc egyik fele bank, másik fele meg szálloda) – ha meg nem, akkor meg olcsóbbak lettek, mint a horvátok. Akkor kezdtek csak el sivalkodni („nincs is ennyi CHF a Föld kerekén” – mondták, ha még emlékeztek rá), amikor a manipuláció megszűnt, és a valutájuk értéke elkezdett visszamenni oda, ahova való. Mert három héten belül a CHF már 183 Ft-on állt (az euro meg 280-on), aztán utána meg felmászott szépen 270-re. Így akinek svájci valutában volt a pénze, az három hét alatt 30% nyereséget realizált, fél év alatt meg majdnem 100%-ot. Ez a kokaintermesztés haszonkategóriája – csak legális és törvényileg alátámasztott a „termelő” irányába. Érdemes megnézni a magyar bankszektor rekordnyereségeit 2008-2010 között, amikor neked meg nekem „gazdasági világválság volt” – hát nekik nem annyira, bazmeg.
– múltkor egy haveromnak kellett elmagyarázni, hogy mi az a „shortolás”, mert nem volt képes felfogni, hogy hogy lehet azon keresni, ha valaminek lemegy az ára. Pedig nagyon egyszerű. Régebben CDS-nek hívták, ami a credit default swap akronimája. Ez szó szerint azt jelenti, hogy a felek egy adott pénzügyi eszköz (teszem azt egy valuta) értékének különbözetét fogják „cserélni” egymás között. Ha lemegy, a shortoló nyer, ha felmegy, akkor meg a másik fél. Mivel ez egy derivatíva („származtatott ügylet”), még csak nem is szükséges, hogy bármelyik fél birtokában legyen az adott pénzügyi eszköz. Ja, igen, az – egy fogadás az árfolyamra. A shortról azért tudni kell két apróságot: 1. azért short („rövid”), pontosabban „short-time selling”, mert pénzügyi értelemben csak rövid ideig veszel fel ilyen pénzügyi pozíciót, jellemzően egy napra, az este hat órás zárásig. De nyílt végűek tarthatnak hetekig, vagy hónapokig – utóbbi esetben viszont ha a shortoló fél még mindig nem akarja felszámolni a pozícióját (vagyis kifizeti az esetleges növekmény összegét), akkor biztosítási díjat fizet a másik félnek a szerződés által meghatározott arányban. Érthetőbben: Lupus és Akisslaci „derivatív ügyletet köt” (ie. fogad), amit Kovács János 50 milliós háza indexel (ami nem a miénk, mellesleg). Lupus szerint jelen magyar ingatlanpiaci buborékban ez a ház a jövő hónapban már legalább 52 millát fog érni, szerintem meg kurvára nem. Egy hónap múlva 52 millát ér, Lupus meg szól, hogy ha még mindig akarok játszani, akkor köhögjek be neki mondjuk 1 millát (biztosítási díj), és játsszunk tovább, mert szerinte ez 55-öt is megér a következő hónapban. Én beköhögöm neki, aztán másnap meg kurvára felgyújtom az egészet a gecibe, mert így már csak telekárat ér mínusz sittszállítás – és szólok Lupusnak, hogy zárom a pozíciót, utaljon át 35-40 millát, aztán szeva. (Ha mondjuk véletlenül gyulladt ki Kovácsék háza, és Lupus tudja meg először, akkor esetleg ajánlatot tesz, hogy megvenné a pozíciómat 2-3 milláért, mert ő már tudja, hogy szopni fog és megpróbálja minimalizálni a veszteségét. Az más kérdés, hogy ilyenkor már eleve gyanút fogok – bár az is lehet, hogy blöfföl.) 2. Épeszű ember csak olyasmit shortol, amiről az a véleménye, hogy a piac túlárazta, illetve valamilyen külső körülmény folytán esni fog az értéke (például felgyújtom – amit átvitt értelemben a nemzetközi pénzügyi rendszer tett a svájci frankkal; aztán meg eloltotta.)
– amit a ez a pénzügyi maffia tett a valutahitelesekkel, az a következő:
1. belekényszerítette őket egy olyan zárt végű short pozícióba, ami definitíve 15-20-25 évig tart (a devizahitelesnek ugye csak az lett volna jó, ha csökken, de legalábbis marad a CHF árfolyam);
2. a short indexének egy olyan valutát választott, amely történelmileg abnormális mélyponton volt (1 kg vas ritkán ér többet, mint 1 kg arany, ugyebár), amelyet mellesleg saját maga manipulált erre az értékre (Svájc ugyanis valamilyen titokzatos módon nem bírt csődbe menni az elmúlt 700 évben).
3. és tette ezt az egészet a korrupt Gyurcsány-maffia közreműködésével, ami mindent elkövetett, hogy az MNB kamatpolitikáján keresztül az ő malmukra hajtsa a vizet. Na ez az, bazmeg, amit Bogár Laci bácsi pénzszivattyúnak nevez. Ez ugyebár Sem a gazdasági teljesítmény, sem az infláció, sem kurvára semmi nem indokolta, hogy az égbe küldjék az alapkamatot. Egy valami indokolta: a kibaszott offshore-számláik ezeknek a geci hazaárulóknak. És még mindig itt van a Parlamentükben ez a szarházi geci, és még mindig nem kötöttük fel a Parlament előtti zászlórúdra ezt a tetvet! Nevezhetjük ezt – horvát terminológiával – „tisztességtelen”-nek, bár nevezhetnénk „bennfentes kereskedés”-nek is (ami – elméletileg – a világ minden pénzügyi piacán tiltott, de a kulcsszó az „elméletileg”), hiszen az egyik fél nem volt tudatában annak, hogy ő potenciálisan vesztő pozícióban van.
3. Ez eddig ugyebár „tisztességtelen”, simán belecsúszva a „csalás” büntetőjogi kategóriájába, de még nincs vége. Egy ismerősömék szintén belemásztak ebbe a szarba: 2006-ban a 28 millára értékelt családi házukra felvettek egyszer 6, aztán meg 5 millát. Ebből idők során beköhögtek kábé 4-5 millát. Közben röpködtek mindenféle büntetések (CHF-alapra visszaszámolva, ami azért tényleg kurva sajátos egy forintban fizetett törlesztőrészletre). A vége az lett, hogy kitették őket a 28 milliós kecóból (amit aztán elpasszoltak) – és még mindig tartoznak 32 millióval! Nanemárbazmeg! Nem kell szerintem ahhoz jogásznak lenni, hogy a „fedezet” az azért van, hogy FEDEZZE a kölcsönt nyújtó fél esetleges veszteségeit (benne van a nevében). Ez esetünkben ugyebár több mint 2,5-szörös volt. A kölcsönt nyújtó fél kibaszottul érvényesítette a jogát a fedezethez (ami elég rendesen betakarta az ő „veszteségeit”) – honnan a picsából van még mindig 32 millió tartozás?! Amit természetesen a drága bank már eladott Faszom1 Faktoring Rt-nek. Nem árt tudni, hogy a „behajthatatlan tartozás” név alatt futó lóvékat a pénzügyi piacon kb. a névérték 3-5%-áért értékesítik ezeknek a faszszopó faktoring cégeknek, akik aztán hozzáadják a saját hasznukat, az időközben felmerülő „kamatot” (van egy ilyenem, 44% a kamat, ami azért köszönő viszonyban sincs az 1%-os banki alapkamattal) – aztán a végeredményt „érvényesítik” egy önálló bírósági végrehajtóval (aki szintén ráteszi a maga költségeit, kamarai hozzájárulását és persze hasznát) – aztán gyönyörűen levonja a bankszámládról, ha onnan nem megy, akkor meg a fizetésedből/nyugdíjadból (33-50%). Fellebbezni nincs hová, egy bírósági végrehajtó (aki nincs bírói státuszban, a legtöbbnek pedig még jogi végzettsége sincs) úgy működik, mintha a bíróság már meghozta volna a jogerős döntést. Perelni nem tudsz, mert Faszom1 Faktoring Rt. (meg Faszom2, Faszom3, stb.) „jóhiszeműen” vette meg a 32 milliós „tartozást” 2 millió Ft-ért – hogy az hogy képződött, az már nem az ő dolga. Aki eladta a „tartozást” már nem perelheted be, mert ő már eladta. Ismerősöm példájánál maradva: ők az életük végéig (a nyugdíjukból is!) fizetni fogják ezt a szart, ami soha nem is létezett semmiféle jogi értelemben.
Na, ez a kibaszott csalás! Amivel Viktorkáéknak muszáj lesz foglalkozni, mert ez tarthatatlan állapot. Politikailag is muszáj lesz, ugyanis a Jobbik azért kapott egymillió szavazatot, mert megígérték, hogy majd ők segítenek a devizahiteleseken. A szavazatok minimum 20-30%-a ezektől a megszopatott emberektől jött – az más kérdés, hogy azt elfelejtették közölni, hogy ennek a gyakorlati megvalósítását egész pontosan hogyan is gondolják, de szarházi politikusoknak ugyebár az a dolga, hogy ígérgessenek összevissza (aztán majd azt mondják, hogy „bocs, hazudtunk”, meg „az nem volt igaz, amit 2010 előtt mondtunk”). Mert abban tökéletesen igaza van Aristonak, hogy ha ezt a költségvetés terhére akarja valaki megvalósítani, joggal merül fel a kérdés abban a 6-7 millió emberben, akik NEM vettek fel devizahitelt, hogy mégis miért nekem kell kifizetni az adóforintjaimból azoknak a sarát, akik felelőtlenek voltak és hagyták magukat átbaszni?! (Gondolom, a fentebb leírtakból kiderült, hogy mi a véleményem erről az egészről – de az, hogy valaki hülye, az nem mentség! És különösen ne másnak kelljen ezért fizetni!)
Aristo cikke remek, kivéve azt a részt, hogy a bíróságok felelősek ezért a szarságért. Nézzünk szembe azzal az egyszerű ténnyel, hogy a bíróságokon ugyanazok a szarháziak ülnek, akiket ezek a hazaáruló komcsi/libsi maffia nevezett ki. Viszont a „független” bíróságok kénytelenek azokat a törvényeket betar(t)atni, amelyeket a Parlament hoz. Márpedig a Parlamentünket a Fidesz uralja (hál’Istennek), és nem ez lenne az első precedens, hogy a Fidesz az alkotmányos többségével áttol egy olyan törvényt, ami a saját politikai céljait szolgálja (itt van pl. a Stop Soros! – ami nekem azért nem oké, mert túl finom. Az ilyen Sieverteket és egyéb Aideket meg Internationalokat (gyűjtőnéven: szarháziakat) nem megadóztatni kellene, hanem egy életre kitiltani a hazámból – plusz, a „hazaárulás” büntetőjogi kategóriája alatt a Niedermüllereket, Ujhelyiket és Göncz Kingákat is! (Mindnél simán megáll a törvényi tényállás.) De ott van az a precedens is, amikor Viktorka megbasta őket 700 milliárdra, mert ki kellett fizetni az IMF-hitelt, hogy ne szopasson bennünket ez a maffia.
Utálom, amikor valaki azt mondja, hogy „ez szar, az szar, meg amaz szar” – csak elfelejti megmondani, hogy hogyan lenne jobb. Ugatni mindenki tud, ezért van annyi liberális. A dolog megoldható lenne a következő módon:
– a bankok kötelesek felülvizsgálni a 2002-2009 között devizahiteles szerződéseiket. Mivel mindegyik forintot folyósított, számolják át aktuális forintkamatra (az index a mindenkori érvényes MNB-árfolyam, és ugyanez indexeli a büntetéseket és a bírósági végrehajtókat is!)
– akiket kibasztak a lakásukból, azoknak fizessenek kártérítést (kamatostul, aminek az indexe szintén a mindenkori MNB-árfolyamot követő banki átlagkamat), hogy újrakezdhessék az életüket – haveroméknak minimum 10 millát;
– miután összeszámolták, mennyi az annyi, töröljék a saját maguk által kreált „adósságokat” (haveroméknál 32 millát), amelyek soha nem is létezhettek volna;
– rendezzék polgári peres módon a faktoring cégekkel az ügyeiket, akiknek elpasszolták ezeket az „adósságokat” (nem lesz nehéz, egyikük sem vesztett soha egy ruppót se, tehát nincs is szükség bármilyen perre – az egyik olyat adott el, ami nem létezik, a másik meg jóval többet hajtott be, mint amennyibe került);
– aztán fejezzük be ezt az egész kutyakomédiát a faszba.
Ehhez már csak a politikai akarat hiányzik.
2018-08-22 @ 17:02
Látom a Jobbik-DK koalíció aktivistái mind ki vannak rendelve, minden kicsit is látogatott helyre, és bámulatos összhangban hazudoznak. Pedig ez az ügy sem olyan, amivel ők nyerhetnének, mert már rég nincsenek akkora tömegek, akiket érintene a dolog, mint amennyivel ők kalkulálnak. És nagyon nem lesz népszerű a „fizesse ki a költségvetés” ötlet, mert senki sem akarja magára venni azoknak a terhét, akik már jó ideje kifejezetten erre spekulálva állnak ellen minden normális rendezési kísérletnek.
2018-08-22 @ 17:13
Bár az Aristo mester újabb kiváló írásában foglaltak lényegével – az illetékes hazai bíróságok (ellentétben pl. horvát kollégáikkal) ismét ‘eljogászkodtak’ egy igen jelentős kérdést – egyetértek, legyen szabad itt elővezetnem régóta kialakított véleményemet. Ezt már akkor is így gondoltam, amikor még (kb. 2014-ig) magam is fizettem az eredeti vállaláshoz képest cca. háromszorosára növekedett havi részleteket:
Elképzelésem szerint az lenne az IGAZSÁGOS (ha érdemes bármilyen banki témában egyáltalán megemlíteni ezt a szót!), ha hárman, a három főszereplő viselné egyenlő arányban a devizahitelezésekből eredő, most szinte kizárólag a hitelfelvevőket sújtó anyagi terheket.
Ez a három „szereplő”: a bank, a kormány és a hitelfelvevő.
Talán szükségtelen részletezni, indokolni, de röviden mégis:
– a bank, mert számottevően nagyobb vonatkozó ismeretanyagával nem figyelmeztette elég erőteljesen és egyértelműen (sőőőőt!) a lényegesen tájékozatlanabb pógárt;
– a kormány (a mindenkori kormány), mert – nézetem szerint – ilyen súlyú, horderejű, és ennyire messze ható negatív következményekkel járó kérdéskörben neki is felelősséget kell vállalnia (anyagiakat is!), függetlenül attól, hogy előző kormány(ok) követtek el súlyos (netán szándékos?!) mulasztásokat; s végül
– a hitelfelvevő polgár is felelős, mert egyrészt (különösen több-tízmilliós, mindenképpen évtizedekig ható) pénzügyi döntései előtt ő is köteles nagyobb körültekintéssel eljárni, másrészt azért is, mert ha szokásos banki kamatokat vállalt volna, az sem lett volna ingyen.
Az már szakemberek feladata egy elképzelésem szerinti (itt vázolt) generál döntés után – és én itt semmiképp sem bocsátkoznék további részletekbe -,
hogy pl. a „bank” címszó alatt kit értünk, csak a ker. bankot, vagy csak a jegybankot, vagy mindkettőt; hogy a kormány – miután magára vállal harmadrésznyi terhet -, megállapít-e (bíróság útján) személyi felelősségeket is, ill. hogy visszamenőleg is jogosult-e a deviza-károsult a kártérítésre, és más hasonló fontos rész kérdések.
Ez az én régóta dédelgetett, ám eddig sehol sem hangoztatott, viszont meggyőződésem szerint egyedül igazságos elképzelésem a tárgyban.
2018-08-22 @ 17:45
A hiteleket 18 évnél idősebb, felnőtt állampolgárok vették fel. ( Ezt még Csányi mondta valamikor.) Átlagos informáltsággal azért tisztában lehetett lenni azzal, hogy nem csak a forint alapú hitelhez képest kedvezőbb kamatozás létezik, mint opció, hanem az árfolyamkockázat is benne foglaltatik a szerződésben. Kockáztattak, vesztettek. Más, vétlen polgárokra még részben sem gondolom jogosnak és erkölcsösnek a keletkezett terhek átlőcsölését.
2018-08-22 @ 17:56
Kapitalista jogállamban élünk, nem szocizmusban.
2018-08-22 @ 17:51
Egy dolog 2001-ben „lehetővé tenni” devizahitelezést, más dolog megfogalmazni a hitelszerződéseket, és harmadik dolog tájékozódni a kockázatokról, majd ezek mérlegelése után aláírni a szerződést.
A fizetések nagyarányú emelésének ígéretére a jónép
– 2002-ben megszavazta a bankár Medgyesit,
– vérszemet:-) kapott a közalkalmazottak 50%-os béremelése láttán,
– dec. 1-jén tapsolt a magyar-oláh miniszterelnöki koccintásnak, majd
– nekiállt hitelből költekezni, remélvén, hogy a maszop-szadesz neki is visszaoszt abból a „tengernyi” pénzből, amit a fidesz „ellopott” 1998-2002 között.
A „kárenyhítés” megítélése valóban a bíróságok dolga kell, hogy legyen. A bírói és ügyvédi kar személyi állománya azonban súlyosan bolsifertőzött és fideszellenes. Miattuk a szocikra és libsikre szavazó devizahiteles birkák súlyosan megszívták, a fidesz-szavazókkal együtt. Bankkonszolidáció egyszer volt, devizahiteles-konszolidáció nem lesz.
Kapitalizmus van, az elhalt szülő hátrahagyott adóssága az örököseit terheli.
2018-08-22 @ 18:30
2001-ben belföldi forint jövedelem esetén nem lehetett devizahitelt felvenni. Csak 21-22%.os forinthitelt. 2004-től viszont szó szerint kiröhögték azt, aki nem devizahitelt vett fel, mondván harmadannyit kell havonta törleszteniük, mint minekünk a korábban felvett keservesen nyögött forinthitelért.
Szó sincs áldozathibáztatásról, de igenis mindenki, aki devizahitelt vett föl minimum gyanakodhatott volna, hogy ekkora különbségben valami nagyon gyanús, hogy a bank csak nekik (a régi adósoknak bezzeg még átváltani sem engedte) a két szép szemükért lemond a másoknál elért pofátlan nyereségéről. A Gyurcsány-Bajnai kormány meg nemhogy nem figyelmeztette a jónépet, hogy akkora bizonytalanság van ebben, 20-25 év alatt bármikor lehet csapda, hanem engedte az aljas rábeszélő reklámokat (Mátyás király is felvenne ilyen hitelt, meg Stipi-stopi reklám) TV-k-ben is nyomni.
De így igaz, hogy 18 évesnél idősebb, a minket forinthiteleseket nyögőket kiröhögő (sokszor luxuscikkekre költve a felvett pénzt) állampolgárok IGENIS NYERÉSZKEDNI AKARTAK!
Úgyhogy kikérjük magunknak, hogy most áldozati bárányt játszva megint mivelünk fizettessenek. Mi ugyanis már a 21-22 % (THM 26)-kal (zömmel vállalkozásbővítésre, vagyis termelésre felvett hitelre) bőven megfizettük a magunk hibáit!
2018-08-23 @ 22:07
Bizony, így van / volt. Folyt a nagy néphülyítés a reklámokkal ( miközben az amerikai másodlagos jelzáloghitel-válság már kirobbant… )
2018-08-22 @ 19:00
Libsik ülnek a bankokban is, meg a bíróságokon is. Csak nem hoznak maguk ellen szóló ítéletet. Ja, és libsik ülnek az ellenzéki sorokban is, akik számára az lenne a természetes, ha az annyira utált kormány, azaz a magyar adófizetők fizetnének az ő bűneikért. Ismerek néhány „adóst”, akik olyan házat vettek, amit jövedelmük nem indokolt volna, és még a végén új kocsira is futotta, most meg sírnak, rínak, mindenkit hibáztatnak, és mástól várják a megoldást. Az ellenzéki pártok, meg néhány voksot remélve, ilyen „népszerű” ötletekkel jönnek elő. Javaslom, hogy az amúgy is túl magasnak tartott jövedelmük (ami tevékenységük haszontalansága miatt, valóban sok) jegy részét utalják át egy „adós-mentő alapba”. Legalább életükben egyszer tesznek valami jót, hasznosat.
2018-08-23 @ 04:11
A devizahitelezés a A Magyar Állam segítségével végrehajtott csalás. Ezért kell fizetniük.
2018-08-23 @ 08:57
Okos vagy, de a Magyar Állam csak abból a pénzből fizethet, amit (többek között) tőlem is beszedett adó formájában.
Nekem viszont soha, semmiféle hitelem nem volt (se deviza, se forint)! Akkor ezt hogyan gondolod, nekem miért kellene mások helyett fizetni?
2018-08-23 @ 11:56
Te semmit sem fogsz fizetni. Ez egy demagóg szöveg. Nem lesz deviza hitel adó. Elég ha felszólítják a hitelező bankokat, arra hogy elégedjenek meg azzal az uzsora kamattal, amit eddig beszedtek.
2018-08-25 @ 19:03
Természetesen te szeretnél ezzel a nemzetközi szervezettel ujjat húzni… 🙂
Ámbár ha a nemzetköziekhez tartozol,akkor nincs miről beszéljünk. Sőt,ha lehet,akkor szedd össze a ráncokat a seggeden és takarodj Pécs bébe.
2018-08-23 @ 04:24
Általános banki kultúráról is szó van, nemcsak a devizahitelezésről. Tapasztalataim:
1. A banki parkolóban csak az első 1 óra ingyenes. Nincs tájékoztató tábla és nincs védőkorlát (bár az lehet nem a bank sara, hanem az önkorié).
2. Nincs ügyfél-WC a bankban.
3. Az eljárást megkezdő ügyfelet (időhiány miatt?) nem tájékoztatják megfelelően.
4. Nem ismerik a szerződéskiegészítést, nem a szövege szerint járnak el.
5. Végtelenül bonyolult a procedúrájuk, ügyfélként legalább 3x banki megjelenés és egyéb helyekre újabb min. 3x, de csak akkor ha jól informált vagyok, az meg ugye..
6. Önellentmondásos módon változtatnak kialakult gyakorlaton.
7. Nem az írásban feltett kérdésre válaszolnak (küldjenek egy szerződést és módosult-e? ezek voltak a kérdések).
8. A háttérből felsejlik a kézi vezérlés, irányítás is.
És még sorolhatnám, csak gondolkozni kellene rajta.
2018-08-23 @ 10:00
klotyó biztonsági okokból nincs a bankokban
és ugyanebből kifolyólag kér meg az őr a bejáratnál, hogy vedd le légyszi a bészbolsapidat 😉
2018-08-24 @ 05:42
🙂
2018-08-23 @ 09:42
Szemmel látható és olvasható, hogy a T. Közönség nem érti Aristo írásának a lényegét. Bocsánat, hogy ez így nagyon pofátlanul nagyképűnek hangzik, de …
Szóval a dolog arról szól, hogy Vagy a JOGOT, VAGY A JOGSZOLGÁLTATÁST kellene átalakítani ahhoz, hogy az ilyen ügyek is kezelhetők legyenek.
És persze ezt se kívülről kell várni – lásd „EU-rópa”.
2018-08-23 @ 09:54
Bizony, efftársak! Ahelyett, hogy kusikálnátok, inkább magatokra rántjátok az ólajtót? Ez a legújabb bolsi „innováció”?
2018-08-23 @ 11:29
Ha jól tudom, a devizahitelesek nagy részét ügynökök szállították (vastag jutalékért) a bankoknak, akik rendesen megvezették az „ügyfeleiket”, aztán mosták kezeiket. Persze ehhez kellettek felelőtlen ügyfelek is, akik eleve erejükön felüli terheket vállaltak amiatt, mert csak minimális önrészt voltak képesek kifizetni. Ha valaki 200 ezer nettós fizetésből 120 ezer havi törlesztőt bevállal, az nem nevezhető felelős embernek.
2018-08-24 @ 01:27
Ma is tartom magam ahhoz a véleményemhez, amit 2011-ben, ill. 2014-ben megfogalmaztam.
1. Ésszerű-e, hogy az állam visszamenőleges hatállyal belenyúl a devizahitel-szerződésekbe? Nem csak ésszerű, de szükségszerű is. Kötelessége. Az állam ugyanis mulasztásos vétséget követett el, amikor felügyeleti szervein keresztül (Bankfelügyelet, PSZÁF stb.) nem akadályozta meg, hogy a bankok olyan pénzügyi termékeket/szolgáltatásokat forgalmazzanak, amelynek fogyasztói és társadalmi kockázata, előre láthatóan, irreálisan magas. Az állam mulasztása révén létrejött szociális krízis kezelése, ugyan, kinek a feladata volna, ha nem az államé és hogyan, ha nem állami eszközökkel?
2. Hogyan menthetnénk meg a devizahiteleseket az adósságspiráltól és/vagy a kilakoltatástól? Ha már egyszer forradalom van, akkor az állam nyugodtan átvállalhatná (ha azok kérik) a hitelesek bedőlt hiteleit (ha már a bankszektort többször hajlandó volt csilliárd-milliárd-billiárdokkal konszolidálni, akkor egyszer segíthet a polgárain is) — aztán egyezkedhetnének a bankok az állammal a visszafizetési kondíciókon —, a tartozást pedig az adósokon behajthatná (jövedelmükhöz igazodva, ahhoz ütemezve) közteherként.
(Az ügy további pikantériája, hogy amikor a Fidesz-kormány végül is lépett és meghozta a maga — valljuk be, felemás — intézkedéseit az ügyben, az EU kötelességszegési eljárást indított Magyarország ellen (2011), mert belepiszkált a piac működésébe. Érdekes, hogy amikor évekkel később Románia hozta meg a maga — a hiteleseknek kedvezőbb — intézkedéseit, abban az EU semmi kifogásolnivalót nem talált. Milyen érdekesen működik ez az EU, nemde?)
2018-08-25 @ 19:05
Tudod ugye?
2018-08-25 @ 21:22
re: EBRD megállapodás
A MASZOP most azt a bizonyos 2015. februári EBRD megállapodást lobogtatja, mondván, hogy az az oka minden devizahiteles bajnak, no meg abolsi/libsik itteni kirendeltsége, bizonyos „Kovács János” nick is megemlített a szövegből egy-két (neki tetsző) passzust.
Nos, akit érdekel az egész szöveg írja be a keresőbe ezt: „MOU between EBRD vs. Hungarian Government” (idézőjelek nélkül!).
Ha nagyjából azonosan van beállítva a keresőnk, akkor számos témába vágó szöveg között – nekem pl. elsőként – feljött a .pdf irat, melynek első szavai ezek:
MEMORANDUM OF UNDERSTANDING
BETWEEN
THE GOVERNMENT OF HUNGARY
AND
EUROPEAN BANK FOR RECONSTRUCTION AND DEVELOPMENT
COOPERATION IN SUPPORT OF THE BANKING SECTOR AND
REAL SECTOR IN HUNGARY
Dated 9 February 2015
Ezen kívül még néhány más vonatkozó anyagot is megtalálhat a téma iránt komolyan érdeklődő olvasó.
(Egyszerűbb lett volna – nekem is -, ha a linkeket bemásolom, de úgy tapasztaltam, h ez a kommentelő rendszer nem igazán preferálja a linkeket.)
Még egy kis érdekesség: a szóban forgó egyezség aláírója magyar részről (Kovács János nick állításával szemben) NEM Orbán Viktor, hanem:
For the Government of Hungary:
Address: Ministry for National Economy
HU 1051 József nádor tér 2-4.
Attention of: State secretary Mr Gábor Orbán
(State secretariat for Tax and Financial Regulation)
2019-03-13 @ 23:11
Ez a cikke Aristónak csalódás. Érzéketlen.
Minket, devizahitelt felvevőket megvezettek.
Kárt szenvedtünk.
Állítólag még mindig 2-400.000 lakás/ház áll árverezés előtt.
Ezt szorozzuk fel 2-3-4-gyel.
Ez egy k. nagy probléma, amit teljesen el van hallgatva minden szinten a mai napig.
Kérem az Orbán kormányt, KDNP-t, ezt a néhány 100.000 embert segítsék ki.
Mennyi kell hozzá? 1000 milliárd? Csinálják meg!
Hát hogy lehet így élni, gyereket nevelni???? Hogy mikor veszik el a lakásomat???
Nem vagyok sík hülye és követelőző.
Anno rámutatott az ügyintéző 2007-ben, hogy a chf kölcsön olcsóbb azt vegyük fel.
Mondtuk rendben. Olcsóbb. Honnal tudhattam volna, hogy ekkora árfolyam mozgások vannak. Ráadásul csak egy irányú a chf esetében.
Kaptunk tájékoztatást? Nem.
Aláírtuk? Igen.
Átvágtak? Igen.
De tök mindegy, nem hibáztatom a kapzsi bankokat és a hitelközvetítőket.
Ők ilyenek.
Csak nekünk nem volt meg a tudásunk, hogy tudjunk ellenük védekezni.
Ezért kérem a kormányt és a Kdnp-t amennyiben igazán keresztény értékrendűek,
hogy segítség meg ezt a több százezer embert, köztük engem, minket is, mert így
élünk tíz éve, bizonytalanságban és óriási feszültségben.