A temetés
22„Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen.”
Mark Twain
Nem tudom értesült-e róla a nyájas olvasó, 2018. szeptember 24-én eltemették a harmadik magyar köztársaságot. Nyugodjék békében. Mert a mai államforma, mint tudjuk a bölcsektől, egyrészt királyság, másrészt nem.
A köztársaságok története kies hazánkban roppant tanulságos és megítélésem szerin igen kevés büszkeségre ad alkalmat.
Az első az ugye 1918-ban alakult, mikor a felfegyverzett csőcselék megdöntötte a kormányt és hatalomra kerülvén kikiáltotta a köztársaságot, melyet amúgy „népköztársaságnak” neveztek, pontosan úgy mint később, mikor ugyanazokat az oroszok újra a nyakunkra hozták. Nem tündökölt sokáig, a hülye gróf hamarosan utat engedett a patkánylázadásnak és a „köztársaság” új jelzőt kapott, ezúttal „tanácsköztársaságnak” nevezték.
A második 1945-ben alakult, egy olyan procedúra után, melyet azóta is sokan „szabad” választásoknak neveztek. Ehhez annyit fűzné hozzá hogy e választásokat egy olyan országban csinálták, mely hatalmas emberveszteséget szenvedett el, a lakosság egy része hadifogolyként, más része rabszolgaként a Szovjetunióba hurcolva tengődött. A nép pedig rettegett az oroszoktól akik végig rabolták és erőszakolták az országot. A helytartó pedig a demokratikus érzelmeiről elhíresült Vorosilov marsall volt. Akinek egy ilyen helyzet „szabad”, annak számára el sem tudom képzelni milyen lenne a nem szabad választás. A Moszkvából visszatérő hazaáruló különítmény hamar véget is vetett a komédiának és ott folytatták, ahol 19-ben abbahagyták.
A harmadikat pedig egy Szűrös nevezetű kommunista apparatcsik kiáltotta ki a Parlament előtt. De annyira, hogy azóta is rekedt. Miközben ő kiáltott, elvtársai szorgalmasan ellopták ami mozdítható volt.
Na ez az a harmadik köztársaság, melyet a jeles napon, őszinte bánattal eltemettek.
Aki véletlenül nem látta a búcsúztatást annak most elmesélem.
Az eseményre a Nagy Imre szobor tövében került sor, mert mint mondták az előadás a Nagy Imre újratemetésének a temetése. A legendás szürkeállomány és a szójátékok ugyebár. A szobor, valamely általam nem ismert okból, a jeles kommunistát egy beton medencén átívelő hídon állva ábrázolja, talpig szemüvegben, amint az alant lötyögő koszos vizet nézi. Lehet, bele akar ugrani, nehogy felakasszák. A víznek később fontos szcenikai jelentősége lesz. Nyilván sokkal autentikusabb lett volna egy padláson söprűvel ábrázolni, körbe elszórtan néhány agyoncsapott kulákkal – de hát nem vagyok szobrász. A híd talán a Rákosi és a Kádár rendszer közötti folytonosságot hivatott szimbolizálni – bár akkor meg Nagyot felakasztva kéne ábrázolni… na mindegy, nem tudom megfejteni.
A háttérben egy lepedőn timpanonnal és görög oszlopokkal ékített épület látszik feketében. Talán éjszaka a Nemzeti Múzeumban? Vagy az Akropolisz áramszünet alkalmával? Mindegy. Ebből kicsap egy fénysugár(?) megvilágítva egy rácsos vasszerkezetet, ami vagy magasfeszültségű vezeték, vagy rádióadó-torony, vagy valami más. De ez biztos. Közben van egy teljesen indokolatlan lyuk is, aminek megfejtésére – fantáziám véges volta miatt – nem vállalkozom.
A szertartást egy Ungváry Rudolf nevezetű főállású, aranyfokozatú orbángyülölő pontifikálja, szórakoztatásunkról közben az Eleven Emlémű? (Valószínűleg emlékmű akart lenni, csak a 168 óra című kiadványban – gondolom takarékossági okokból – így írták) csoport gondoskodik.
A dolog úgy megy, hogy a szobor alapját képező ízléses betonmedencét körülállja néhány tucat libsi, ők a gyászoló tömeg, az Ungváry nevű – aki maga is eleven emlékmű, méghozzá a monomániás vénemberé – mély értelmű marhaságokat olvas fel egy papírból, az eleven emlékművek pedig a vízben pacsálnak. (Mifelénk úgy mondták: bürütykélnek.) Ez úgy történik, hogy először pillepalackból olcsó vörösbort öntenek a amúgy is koszos vízbe, gondolom a kiontott vér ábrázolása végett. Ez nem biztos, az viszont igen, hogy a szertartás után a környékbeli csövesek szárazra isszák a medencét. Mindezt gumicsizmában ami utal a dolog munkás-paraszt jellegére, továbbá arra, hogy nem szeretnék ha a lábuk vizes lenne.
Ezután egy koporsót bocsájtanak vízre, melyen a „harmadik köztársaság élt 29 évet” felirat látható. A köztársaság teteme nyilván benne van a koporsóban, de azt nem láthattuk, pedig én kíváncsi lettem volna hogyan néz ki, például hasonlít-e Nagy Imrére, vagy akár Ungváryra. Elképzeltem, ahogyan ott fekszik, szépen felöltöztetve, összekulcsolt kezében Kis János összes műveivel. Eleinte azt hittem, csak úgy beleteszik a vízbe, esetleg ladikáznak rajta Kharónnak, az alvilág révészének, irányításával, de nem. Előre odakészített lábakra helyezték el, így a köztársaság lebegett vala a vizek felett. Hogy miért a vízbe temették szegény köztársaságot azt nem tudom. Tán hogy a víz tisztára mossa. Bár szerintem erre még a hipó is gyenge volna.
Ezután egy csúnya, kopasz, Rényi András nevezetű eleven emlé(k)mű szólt még néhány szót arról, hogy a Nagy Imre szobor tervezett áthelyezése tette be a kaput a köztársaságnak és ezért mindent előröl kell kezdeni. Hogy honnan, azt nem mondta, de gondolom, ha Gorbacsovot újra kineveznék első titkárnak, a régi kommunisták pedig újra nekiállnának ellopni mindent, mi pedig újra elhinnénk – már aki – hogy ez maga a kapitalizmus és majd sokkal jobb lesz, az pont megfelelne.
Végezetül mindenki elégedetten hazament, megtették amit a haza kívánt. A köztársaság pedig csendesen oszlásnak indult a pocsolyában, ahol hagyták.
János
2018-09-27 @ 13:10
Olcsó játék hülyegyerekeknek.
Fklara
2018-09-27 @ 13:36
Aristo megint felülmúlta önmagát! Nagyon jót derültem rajta, miközben sírni kellene ezeknek a sok hülyeségein. Hiába no, nagy az Isten állatkertje…
O.V.A.
2018-09-27 @ 13:42
Ungváry?
Érdekes, hogy ezek mindig valami szép magyar történelmi város, vagy földrajzi hely nevét akasztják magukra.
És még szerencse, hogy Rudolf és nem Adolf
De elég neki a Ruzsi is!
szabadgondolkodó
2018-09-27 @ 13:44
Nyugodjék békében az elhunyt. Emlékét megőrizzük az Orbán-diktatúra alatt is.
gyozo2018
2018-09-27 @ 13:55
Az első 1848-ban alakult.
?
idirablo
2018-09-27 @ 21:30
Nem a királyság megmaradt, az 1849-es trónfosztás ellenére is, bár ferencjóskát nem koronázták magyar királlyá 1867-ig.
Héja
2018-09-27 @ 14:32
Könnyesre röhögtem magam.
Kösz Aristo.
khm
2018-09-27 @ 16:17
Már József Attilával,illetve a szobrával is voltak röhejes dolgok,de ez túltett mindenen. 🙂
Köszönöm Mester a vidám perceket,hiszen a humor „eleve baloldali”,ott meg nincs. 🙂
Amúgy a képen a „gyászoló tömeg”,eleve nem a temetésre koncentrál. Ergo alighanem egy másik képről van odababrálva.
De a halottat is megtisztelik a siltes sapkával,jó erősen a szembe húzva. Pont,mint amikor az USA turisták megérkeztek a Szent Péter bazilikába. Mit könyörögtek a teremőrök,hogy a rövidnadrág,meg a béccbólsapka,valamint a félmeztelen nyanyák nehogy bemeneteljenek.
khm
2018-09-27 @ 16:19
Balról az ezüstözött fejű nyugalmazott férfi,éppen szelfizik a koporsóval…..
Svankropp
2018-09-27 @ 16:32
A Magyar Köztársaság nem halt meg, csak belső emigrációban van. Ha majd a magyar választók ismét demokratikus jogállamban szeretnének élni, visszatér és kisöpri magából a mostani korrupt elitet.
csakafidesz
2018-09-27 @ 20:02
A mostani elit derék magyar emberekből áll. Tudom a fajtád csőrét ez nagyon csípi, de ez a magyarok országa és remélhetőleg az is marad. A magyar ember nem akar ide bantukat és berbereket behozni, a tefajtád sajnos igen.
zeusz
2018-09-27 @ 17:03
Svankropp.Neked megroppant az agyad: Menj és csókold meg a Sebestyén nevű barmot Hülye utódaitok lesznek.
csakafidesz
2018-09-27 @ 19:59
a Nagy Imre szobor tervezett áthelyezése tette be a kaput a köztársaságnak ..
Nos kár bajlódni az áthelyezéssel. A Duna közel van, csak bele kell dobni. De ha a fémet nézzük be lehetne olvasztani és egy szép szobrot lehetne emelni érdemesebb miniszerelnöknek. Mondjuk gr. Bethlen Istvánnak aki Trianon után talpra állította az országot és akit az oroszok elvittek „tárgyalni” majd megölték valahol és még a holttestét sem adták ki.
Pandora
2018-09-27 @ 20:55
Vitriolos :…egy padláson söprűvel…….Vizuális fantáziám van ,felvisítottam.Bravo,bravisszimo.
János
2018-09-28 @ 04:18
Nagy Imre, halálával és élete végén tanúsított gerincességével, megváltotta a korábbi bűneit. Hagyjuk békén.
Hun
2018-09-29 @ 09:30
Az Jézus volt, nem? Bár rég volt karácsony. Vagy Fenyőfaünnep, hogy Nagy elvtársnak is tessék.
legyetek
2018-09-28 @ 09:03
Túl jó dolgunk van, mindössze ez a baj.
100km
2018-09-28 @ 09:37
remélem rendesen megfizetik a szerzőt!
(igazából ezek az írások megfizethetetlenek :-))))
Hun
2018-09-29 @ 09:27
Ez most megint óriási! Gratulálok! És amíg tart a röhögés, megkeresem a felvételét a szertartásnak. Ezt látni kell!
Szőke ciklon
2018-09-29 @ 09:32
Bármerre nézek, mindenütt egy-egy szörny terem. Egyben sem szabadna bízni, és pénzt, hatalmat adni a kezükbe. Addig barát, amíg hasznot húzhat belőlünk. Hányszor beigazolódott már, mégsem tanulunk belőle. Ad ő neked esernyőt is, ha süt a nap, de visszaveszi, amikor esik az eső!
Klárika
2018-09-30 @ 15:15
„a monomániás vénember ki mély értelmü marhaságokat olvas fel egy papírból, …” Pompásan pazar és pazarul pomás észrevétel. Mint e századokra szóló gesztus maga.
Szó sem lehet sírásásról. Pacsálni vagy bürütykélni, ez itt a kérdés! Hajlíthatatlan kiállás szükségeltetik, máskülönben sohsincs vége a zsarnokságnak. A királykodásnak.
Sztem abban a koporsóban nem volt más mint az „alázatos” feltünési viszketegség méltó, szimbólikus Semmije. A -je. Je je, je!
Tehetetlen_Dodó
2018-09-30 @ 17:45
A bolsevik folyamatosságot ki képviselhette volna jobban, mint Rényi András, a nagyhatalmú Rényi Péter fia, virtigli ifjúkommunista, „művészettörténész”…
Életútjához apró adalék: 1971 őszén (de lehet, hogy tavaszán, már nem emlékeszem pontosan), váratlanul iskolagyűlést hirdettek meg, az ötödik óra után az összes osztálynak (jó sok ratkós volt) le kellett vonulnia az udvarra és felsorakoznia.
Ekkor megjelent az igazgató és a párttitkár és meghatott hangon közölte a nagyérdemű publikummal a gyűlés okát: nevezetesen azt, hogy Rényi elvtárs (és mellesleg valami Lastovka nevű komcsipalánta is) fáradhatatlan mozgalmi munkája elismeréseképpen abban a megtiszteltetésben részesült, hogy soronkívül felvételt nyert a Magyar Szocialista Munkáspárt soraiba.
Minden és mindenki a helyén van, elvtársak…!