A Wunderwaffe I.

4

A római légióknak – különösen azoknak, melyeket nem négerek vezettek – rendszeresített fegyvere volt a pilum nevű hajítógerely. Ez a kb. 2 méter hosszú, nehéz eszköz képes volt átütni az ellenfél páncélját, mintegy 15-20 méter távolságból.

Volt azonban e remek fegyvernek egy gyengéje. Az eldobott dárdát ugyanis a gaz ellen felfogta a pajzsával, majd kihúzta azt belőle és alattomosan visszadobta. Ez az eljárás roppant gazdaságos volt az ellenség számára, ugyanis nem kellett erre a fegyverre költeni, a rómaiak maguk gondoskodtak az ellátásról. Ám a nagy Caius Marius – a teutonok és a cimberek legyőzője, a polgárháború matadora – hadseregreformja során egy elmés újítást vezetett be. A dárda hegyét tartó három vasszög közül az egyiket faszögre cserélte, ami a becsapódásnál eltörött, a nyél lekonyult, így nem lehetett visszadobni.

A fegyverek fejlesztésében is néha a legegyszerűbb ötletek válnak be a legjobban. 

Onnan jutott ez eszembe, hogy újabb visszadobhatatlan fegyver tűnt fel a láthatáron. Napjainkban a haditechnika egyre újabb és újabb fegyverekkel gondoskodik az általános szeretetről és a békéről. Lopakodó bombázókkal, lézervezérlésű bombákkal és okos rakétákkal – melyekkel a buta katona is célba talál – kápráztatnak el bennünket. Egyre divatosabbak az ember nélküli gyilkoló szerkezetek is, melyekkel a kanapén ülve, egy sör mellett, sebészi pontossággal vehetünk célba távoli terrorista kórházakat és óvodákat. Nagyszerű dolog ez, hiszen csak az alkohol káros mellékhatásaitól kell tartanunk. Már csak Schwarzenegger, meg a Skynet hiányzik a boldogsághoz. Tán már az sem sokáig.

Sajnálatos módon azonban az efféle high-tech kütyük csak a fejlett nyugat gyáraiban állíthatóak elő és a szerencsétlen kizsákmányolt gyarmati népeknek náluk kell kuncsorogni érte, vagy – ami még rosszabb – olajt adni cserébe a kapitalizmus farkastörvényei szerint. Örömmel jelenthetjük, hogy ennek az undorító, kirekesztő, rasszista, ciszhetero eljárásnak ezennel vége. Vége az embertelen gépi hadviselésnek, a harmadik világ szellemi műhelyeiben megszületett az igazi humánumra alapozott fegyver; mert a rongyos nadrágban érző szív dobog. A fegyver igazi különlegessége, hogy hamarabb kezdték alkalmazni mintsem felfedezték volna, és ez valóságos unikummá teszi az arzenálokban.

A fegyver fantázia-neve – a méltán népszerű golyószóró mintájára – migránsszóró.

A fegyvert, nem véletlenül, a közel-keleti és észak-afrikai országok fedezték fel hiszen – mint a nevéből is kitűnik – nagy mennyiségű muníció szükséges hozzá, mely ezekben az országokban, már-már fölös mennyiségben áll rendelkezésre. Működési elve pofonegyszerű, mint a szír kvantumfizika. Ráfogod a migránsszórót Európára és közlöd a feltételeidet, melyeket ha nem teljesítenek, tüzet nyitsz és megállíthatatlanul özönleni kezd a muníció a csőtorkolaton keresztül.

A céltárgy meg dermedten figyeli csak, amint a 105 napostól a 105 évesig minden űrméret becsapódik.

A fegyver a manapság méltán népszerű okos (smart) kategóriába tartozik. Ha kilőtted, célkereső üzemmódba vált és GPS-koordináták alapján megkeresi, lerombolja a célpontot. Hatótávolsága elképesztő, Bagdadból lehet vele az ásotthalmi kukoricáson keresztül jegesmedvét lőni a Spitzbergákon.

Mint ilyen, egy másik kategóriába is beleillik, ez pedig a „lődd ki és felejtsd el” (Fire-and-forget) és valóban: akit már kilőttek azt azonnal el is felejtették.

A fegyver fejlettségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy nem is kell vele fizikai kontaktusban lennie használójának, elsütéséhez elég az „Angyalka”, vagy a „Mutti Merkel” jelszavak használata.

A legszebb pedig az, hogy – a pilumhoz hasonlóan – ezeket sem lehet visszadobni. Egyedül talán Komáromy Gergő tudná megállítani őket, ha sokszor eljátssza nekik az Imagine-t. Sajnos azonban tartok tőle, hogy talán még ez a vokális abúzus is kevés lehet. Például süketeket lőnek ki, vagy Komáromy Gergőből jól felkészülve, akár még vakokat is.

Az igazán újszerű, innovatív fegyverek esetében mindig fennáll az a probléma, hogy az ellenség nem hiszi el, hogy ilyen egyáltalán létezik. Bemutatót kell tartani.

Az atombomba esetében például, a humánus demokráciához csak felületesen szocializálódott tudósok azt javasolták, a tokiói-öbölben, a tenger felett kellene felrobbantani, hogy a japánok okuljanak belőle. Ez kétséges eredménnyel járt volna, az igazi demokraták sokkal megbízhatóbb eljárást is választottak Hirosimában és Nagaszakiban.

A migránsszóró bemutatója is megtörtént már, mindenki láthatta pusztító erejét, most jönnek a követelések.

Először Törökország fogta/fogja rá Európára, mondván, ha nem veszik fel rögtön a EU-ba, vagy legalábbis nem kapnak vízummentességet, akkor elsüti. Ebben az a szép, ha megadják amit kér és ezért cserébe nem süti el a fegyvert, akkor is 80 millió Jumurdzsák árasztja el az európai vár fokát. És ezer Kinizsi sem térülhet elébe. Nem sáron és dagonyán át jönnek majd, mint mostanában, hanem az ötpercenként induló Orient-expresszel érkeznek Európa pályaudvaraira, hogy az érkezési oldalon azonnal kebabot áruljanak.

Legutóbb a líbiai ún. kormány(ok) fenyegetőztek a fegyver bevetésével, ha az Eu nem ismeri el (őket). Ezekből a kormányokból cirka annyi van ahány líbiai, bizonyára ez az igazi ön-kormányzás. Az még cifrább dolog lesz, ha mindet elismerik. Tán még az ENSZ-be is felveszik őket, ami azzal jár, hogy delegálják is oda magukat és a közgyűlést majd Woodstock-ban rendezik.

Itt tartunk. Nyilván sorra jönnek majd a többiek is. Mi érdeklődők pedig izgatottan várjuk, milyen lesz, mikor elsütik végre a migránsszórót. Csak ne ránk fognák.

(A következő részben a modern biológiai hadviselés új üdvöskéjével,
a kolbász-méreggel foglalkozunk.)