Az eltávolodás

50
 

 

 

Ki mint él, úgy ítél.

Közmondás

Nem tudom, a nyájas olvasó hallotta-e, újabb szöget vertek az Orbán-rezsim koporsójába, miután maga Braun Róbert – a tudományos függetlenség utolsó fekete lovagja – felmondott a Corvinus egyetemen. Csak hogy tudják: végünk van.

Az érzékeny tudós – magiszter szubtilis – kifejti, lemondó nyilatkozatában, hogy „…évtizedek óta üzleti etikát, társadalmi felelősségvállalást, felelős marketinget, tisztességes politikai kommunikációt kutat és tanít…”, és ezzel nem fér össze a Corvinus jelenlegi vezetésének magatartása és álláspontja. Hát, gondolnánk, íme a morál félelem és gáncs nélküli lovagja, aki feláldozza állását, jövedelmét a meggyőződése oltárán. Továbbá égő hiányérzet vesz rajtunk erőt: vajon kitől fogják ezután megtanulni a Corvinus ifjú, csillogószemű és ártatlan hallgatói a  társadalmi felelősségvállalást, felelős marketinget, tisztességes politikai kommunikációt? Bele sem merek gondolni. De hát, ki is ez a tiszta, nagyszerű ember az erkölcs és a morál atlétája, jellemóriás, akire végre felnézhetünk? Amennyire lehetett utánanéztem. 

Braun élete meglehetősen színesre sikeredett. 16 évesen kivándorol Amerikába, mindenfelé tanulmányokat folytat – hogy kinek a pénzéből és milyeneket, arról nem tudunk – 20 évesen már hazatér, újabb tanulmányok, fokozatok, publikációk, könyvek stb. A nagy tudományos élet mellet, fáradhatatlan szorgalommal, korán politikai feladatokat vállal, Pető Iván tanácsadója, majd Medgyessyé, akinek beszédírója is volt. Bizonyára azért menesztették, mert egyik beszédbe beleírta az „útelágazódás” szót, mellyel aztán kenyéradója oly emlékezetes küzdelmet folytatott. Lehet ezt már későbbi gazdája, Fletó kedvéért tette. Medgyessy bukása után annak hátba döfőjéhez szegődött és Gyurcsány tanácsadója lett. Túl ezen Index alapító üzletember, számtalan vállalkozás társtulajdonosa. Felesége eközben a Hírközlési Hatóság vezetőjeként biztosította függetlenobjektív hírközlés peremfeltételeit.

Zárójel. Megérzésem szerint élete fő művét még nem olvashattuk, az ugyanis belső használatra készült és a „Hogyan provokáljuk a lakosságot, hogy utána jól megverhessük őket” címet viseli, és a  Pojáca számára készült, még 2006-ban. Ezt – elmélyült tudományosságára tekintettel – jól meg is valósították. Zárójel bezárva. 

Miután igaznak vélem a „Ki mint él, úgy ítél” üzenetét, vizsgáljuk meg, hogy a nagy tudású professzor hol és mit tanulhatott, amit aztán átadhatott eleddig a lelkes ifjúságnak. Amint az idézetben olvashattuk Braun a következőket tanítja:

  1. Üzleti etikát.

Ezt – nyilván – a Pojácától tanulhatta, aki megmutatta, miképpen lehet egy komplett iparágat ellopni úgy, hogy még büszke is legyen rá. Továbbá miképpen lehet üzemeltetni úgy, hogy saját magától kap hozzá kedvezményesen áramot. Az arra hajlamos ifjúság sokat tanulhat ebből.

  1. Társadalmi felelősségvállalást.

E fontos tevékenységet nyilván Petőtől és az SZDSZ-től tanulta. A leglényegesebb vonása, hogy mindig kizárólag szóban történik, és úgy foglalható össze, hogy sajnáljuk őket, miután kiraboltuk. Ez, elengedhetetlen morális kötelességünk. 

  1. Felelős marketinget

Ez is nagyon fontos. Gyakorlati megvalósításképpen gondoljunk például a Coca Cola reklámkampányának felelős üzenetére: ha kólát iszol, buzi vagy. (Vagy leszel.)

  1. Tisztességes politikai kommunikációt

Ezt ismét a Pojáca tanácsadójaként sajátíthatta el, különös tekintettel a statisztikai adatok hamisítására, trükkök százaira és a legsajátosabb elemre, a szemkilövetésre. Gyönyörű pályája mindenben megalapozza a tisztességes politikai kommunikáció oktatásának sikerét. Hiszen hol máshol lehetett azt a gyakorlatban kipróbálni, mint a Pojáca kormányában?

Aki ott nem tudta megtanulni, az már sehol sem fogja. 

Hát, szóval ő az, aki most elhagy bennünket. (Ebbe azért én annyira nem vagyok biztos.) Itt maradunk majd, árván tévelyegve a világ útvesztőiben. 

Végezetül ránk hagyományoz egy roppant érdekes megjegyzést is.

Mint a Marx szobor eltávolítása kapcsán írja: „A világ egyik legnagyobb hatású közgazdászának megtagadása gyáva meghunyászkodás volt; utólag látható, ez volt az első lépés az egyetem önazonossága feladása irányába.” Mert – mint látjuk – mégiscsak Marx az egyetem önazonossága, szerinte. Marx elvtárs tehát szerinte „közgazdász” volt. TGM, meg a többi újbaloldali lütyő szerint meg filozófus. Tulajdonképpen számukra mindegy is, hogy mi, csak egy valami nem volt: egy gyilkos ideológia kieszelője, melyet csak a fasiszták ármánykodása miatt neveznek marxizmusnak. Csak megjegyezném, hogy a Tan efféle kiherélésért maga Marx elvtárs tollhegyre, Lenin elvtárs pedig kardélre hányta volna őket. 

Az, hogy ezentúl a sógorokat fogja boldogítani, az jó hír, lévén, ők regionális versenytársaink, tehát ha magától Róberttől tanulnak, az nekik konkrét versenyhátrány, így nekem – túl azon, hogy földöntúli boldogsággal töltene el, ha többé nem bolondítana el fiatalokat mifelénk – az jut már csak  eszembe, hogy vajon miért fizettük eddig? Ezzel az előélettel, ezekkel előítéletekkel és ezekkel a „tudományágakkal” eddig miért nem vágták ki, mint a macskát ürítés céljából?

Miért tűrtük eddig?

Amint írja: „…nem vagyok sem anyagilag, sem tudományosan kiszolgáltatott az egyetemnek”. Ha a hír igaz, és tényleg megszabadulunk tőle, akkor immár a tanulóifjúság sem lesz kiszolgáltatva neki. Win win helyzet. Ez pedig – bárhogyan nézzük is – egy örömhír.