Busójárásról

Kereken kimondom: az urak s Úrfiak
Csak ahon nem kéne, ott csintalan fiak. – –
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya vagyis a dámák diadalma a fársángon

Mikor elgondoltam, hogy írok a mostani globális farsangról, melyet némileg különössé tesz, hogy új európai honfitársaink is részt vesznek rajta (a maguk sajátos kreativitásával), egyből Csokonai Dorottyája jutott eszembe. A költő így folytatja: „Léhűtni jött ebbe a kompániába?/Diktom, faktóm! vesszen pokol-kurvanyjába!”

Bevallom, mivel én még az átkozott lexikális képzésen estem át, így a fasisztoid módszereket használó magyartanárnő rákényszerített, hogy elolvassak egy részletet a versből és másnap röpdogát írjak belőle. Ahelyett, hogy hagyta volna kibontakozni az önmegvalósításomat és elmehettem volna összeverekedni a párhuzamos osztályok ifjúságával, akikről köztudott volt, hogy egytől-egyig szellemileg visszamaradott korcsok, amiért büntetést érdemelnek. Biztosan azért lettem ilyen, mert megtörte gyermeki kreativitásomat. (Bicikliláncot akartam vinni, mert a rohadt F-esek erősebbek voltak.) Mindegy, ezen már nem változtathatunk, az a délután el volt rontva. Tehát olvasnom kellett a versből, megtetszett, végigolvastam és jellemző módon ezt a „pokol-kurvanyjába” kitételt jegyeztem meg mostanáig. Akkoriban nagyon tetszett. Ennyit az idézet eredetéről.

Farsang van. Nagy a készülődés a migránsok szállásain, újra eljött a csajozás ideje. Bizonyára rájuk fér egy kis kikapcsolódás a megterhelő rabszolgamunkával töltött mindennapok után. Nem tudom ugyan pontosan, hogy mit csinálnak, de azt hallom állandóan, hogy a nyugatiak azért engedték be őket, hogy mindenféle alja munkát elvégezzenek az ellustult polgárok helyett, logikus hát, hogy nyilván ezzel vannak elfoglalva szegények. Autókat szerelnek össze, öregeket ápolnak és így tovább.

A migráns-szállásokon kívül még a rendőrségen van legalább akkora készülődés, tekintettel a kölni sajnálatos eseményekre.

Zárójel. Tudom, hogy a hülye nyugatiaknak nincs ennyi esze, de az lenne a megoldás, hogy – miután álarcosbálról van szó – minden résztvevő rendőrnek öltözne, a megfelelő gumibotokkal és sisakokkal, valamint lenne náluk könnygáz spray is. Szinte biztos, hogy kellemes, nyugodt ünnepség lenne. Bár így tán szegény migránsok el sem mennének. Zárójel bezárva.

Így hát rendőrök ezreit vezénylik az utcára, „védett” övezeteket alakítanak ki – értik: a németeknek saját szülővárosukban – valamint kameráznak. Ez a kamerázás különösen hatékonynak tűnik, egy sehol sem regisztrált, tök ismeretlen mohamedán pofáját nézhetik a képernyőkön, aki pont úgy néz ki, mint az összes többi, és aki holnap már másik városban, vagy országban van. Roppant hatékony, mit mondjak.

Sajnos pontról pontra beválik az a jóslat, hogy az „együttélés” végeredményben azt fogja jelenteni hogy nekünk kell rosszul éreznünk magunkat a saját(?) országainkban.

Körbetekintve érzékelhetjük, nálunk is lázban ég az ország. A pedagógusok tüntetnek és emellett azt is izgatottan lesi az ország, hogy ki fogja képviselni hazánkat az Eurovízió zenei fesztiválján. Mondjuk szerintem teljesen nyilvánvaló, hogy Schwezoff Dávidot kéne indítani, aki amellett, hogy a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatója volt, annak előtte transzvesztita előadóművészként is tevékenykedett. Hosszú, leomló esélyi ruhában képzelem el, szőke parókában, természetesen kipával.

Nincs az a szőrösszívű zsűritag Európában, aki egyszerre kockáztatná a homofóbia és az antiszemitizmus vádját elmarasztaló szavazatával.

Tuti nyerő lenne. És ha közönség nem tenné győztessé, elmondhatnánk végre, hogy egész Európa rohadt fasiszta, kivéve minket, mert nekünk itt van Dávid. De nem erről akartam beszélni.

Sokkal érdekesebb, hogy van nálunk is egy sajátos farsangi népszokás: a busójárás. Tudják, felöltöznek mindenféle maszkokba, subákba, egyebekbe, tüzeket gyújtanak, ladikáznak és közben mindenki az elképzelhetőség határáig részeg. Na most, nagy gond van ezzel a dologgal. A szokás eredete állítólag az, hogy ezekkel a jelmezekkel – na meg a súlyos részegséggel – annak idején a törököket ijesztették el.

Mármost, mint az köztudott, a törökök mohamedánok, így nem kell nagy képzelőerő, hogy belássuk: súlyos iszlamofóbiával állunk szembe.

Képzeljük el, hogy egy szerencsétlen migráns odakeveredik és megtudja ezt. Nem csodálnám, ha jogos felháborodásában azonnal felrobbantaná az egészet a fenébe. Arról nem is beszélve, hogy nemzetközi kapcsolatainkat is fenyegeti a dolog, hiszen pontosan most készülünk a Zrínyi év keretében megünnepelni Szigetvár vesztét és Zrínyi halálát. Mi már csak ilyeneket szoktunk ünnepelni. A törökökkel együtt természetesen, hiszen ők voltak szívesek lerombolni várat, megölni Zrínyit és kiirtani a déli országrész teljes lakosságát, a hagyományos török-magyar barátság jegyében. Csak a Putyin meg ne tudja.

Nincs más hátra, követelni kell a busójárás betiltását, vagy alapvető megváltoztatását. Úgy képzelem el, hogy a multikulturalitás jegyében mohamedán népviseletbe (teve, turbán, jatagán) öltözött mohamedánok magyar lányokat, asszonyokat erőszakolnának meg és nem a máglyát gyújtanák fel, hanem a várost. Még maga Martin Schulz, az EU parlament elnöke is megdicsérne bennünket.

Inni azért talán lehetne. Sőt, ez esetben azt hiszem kéne is.