Klímakommunisták II. – egy ragadozó elmélkedései

68

„Gyógyszered legyen ételed, s ételed legyen gyógyszered”

Hippokratész

A húsevés öl, butít és nyomorba dönt. Nagyjából ez lehetne a tanulsága az Index című – feltehetően a háziállatok által pénzelt – kiadvány „Nem muszáj lemondani a húsról a bolygó megmentéséért” című cikkének. (Nem kell bedőlni a cikk látszólag megengedő címének, megtudjuk belőle, hogy minden szelet tarja Gaia anyánk arcán csattan) 

A fogalmazás úgy kezdődik, hogy „A World Resources Institute előrejelzése szerint 2010-hez képest 2050-re a hús- és tejtermékek iránti igény 68 százalékkal fog nőni…” És itt rögtön meg is állhatunk egy percre. 

Hogy mi lesz 2050-ben azt különböző, roppant tudományos előrejelzésekből igen különbözően képzelhetjük el. 

  1. Ha ’70-es évek előrejelzéseit nézzük, akkor nem lesz semmi, hiszen az emberiség már 2000-re kihalt a túlnépesedés miatt , de ha ezt mégis elmulasztotta, akkor, mi itt, főként fókát és jegesmedvét ennénk, mert jégkorszak lesz. 
  2. Ha a ’90-es évekét, akkor viszont már vagy csak halat, a megemelkedett tengerszint okán, illetve tevét, az elsivatagosodás és felmelegedés miatt.  
  3. Ha az enyémet, akkor a fene tudja, mi lesz akkor. De ez – ellentétben az előzőekkel – legalább biztos. 

A cikkíró innen rugaszkodik neki, hogy ijesztő számokkal tántorítson el bennünket a sonka, a rántott hús és az apokalipszis egyéb szükséges összetevőinek fogyasztásától. Mint írja, egyetlen kiló csülök előállításához 6000 liter vízre van szükség.

Hogy ez honnan jön ki, azt nem tudom.

Egy sertés rövid élete során ennek töredékét issza meg, úsztatóra nincs szüksége, nekem úgy tűnik ez az adat inkább egy egy egész víziló előállítására vonatkozhat. Azt sem értem, továbbra sem, hogy ha én „megtakarítok” akármennyi vizet, akkor miért lenne attól, akár egy köbcentivel is több, a Száhel-övezetben? Ha pedig valahol annyi állatot tartanak, ami tönkreteszi a környezetet, elissza az emberek elől a vizet, akkor – gondolom – ez az ő bajuk, és nem nekem kell elkezdeni legelni, hanem nekik kéne abbahagyni ezt a káros szokást. 

Utána következik egy másik, megdöbbentő adat. E szerint „… egy focipályányi föld 1-4 húsevőt lakat jól, szemben a 15 növényevővel”. Ez is igen érdekes, hiszen nagyon nem mindegy, hogy miről beszélünk. Egy focipályányi területen elefánt biztos nem él meg, ám 15-nél jóval több üreginyúl. Amint az eltartóképesség szempontjából az sem mindegy, hogy a ragadozónak a cickányt, vagy a tigrist választjuk. 

Előkerül aztán műhústól (ami, meglátásom szerint, az alkoholmentes sörrel és a koffeinmentes kávéval együtt az utolsó lépés a guminő felé) a csúnya zsíron át a teljes kiőrlésű gabonáig minden. 

Zárójel. A gabona estében, mind a növényvédő szerek, mind pedig a gombatoxinok, melyek annyira rákkeltőek, mintha autóbusszal inhalálnánk, jellemzően a magvak felszínén találhatóak. Ha maghéjat is beleőröljük a lisztbe, akkor – túl azon, hogy rossz lesz az íze – ezeket is megesszük. De legalább drágább is. Zárójel bezárva. 

A cikk egyik forrása a „Felelős Gasztrohős” nevezetű szervezet, melyről életemben most hallottam először, és ezt el bírtam viselni. Fel is kerestem az oldalukat, és azt találtam, hogy 28 gasztrohős alkotja a csapatot, melyben 2 (azaz kettő) férfi található, a többiek, ránézésből, nők.

Nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy a hölgyek nem a bolygó megmentése, hanem a kívánatos fenékkörméret elérése, illetve megtartása miatt vannak felülreprezentálva.

Mert hát ugye tudjuk: a férfi, ha egy fokkal szebb az ördögnél, akkor már szép. Nem így a női fenék esetében. Mindenesetre a jeles trupp léte és reprezentációja a világhálón ékes példája annak a roppant demokratikus elvnek, hogy mindenkinek joga van bármilyen, általa helyesnek vélt dolgot, legyen az bármekkora hülyeség, szabadon terjeszteni, tekintet nélkül a következményekre. A táplálkozásforradalmárok láthatóan hisznek  Feuerbach állításában, mely szerint „Az vagy amit megeszel”, mi pedig szabadon eldönthetjük, hogy kelkáposzta, vagy borjú szeretnénk lenni.  

Az egyik legszebb rész az, amely a „Húsmentes hétfő”-ről szól. A dolog lényege, hogy egy héten egy napon ne együnk húst. Ám semmiképpen sem adnának teret a klerikális reakciónak, amely erre a pénteket jelölte ki. Pedig a zöld mozgalmak, az apokaliptikus látomások tekintetében, a különböző szektáktól tanultak, melyek felismerték és bizonyították, hogy a félelem nagyszerű lehetőséget nyújt az emberek befolyásolására. A végletes hírek világában annak, hogy a burzsoák nyomorgatják a proletárokat, már nincs hírértéke, különösen azért, mert ebben a formában nem is igaz. Valami ütős kell, mint a világvége.

Így lett a szimpla kommunistákból klímakommunista.

Most, a hihetetlen előválasztási verseny során látjuk, hogy a jelölt jelöltek, hatalomra kerülésük esetén, sétáló esőerdőt csinálnának Budapestből (jó, mondjuk az esőerdőben nem is lehet másképp közlekedni), ahol lakosság és a természet a legnagyobb harmóniában élne együtt, simogatva az ablakon bemászó orángutánt vagy a pufogóviperát. Már alig várom.