Lapraszerelve

63

„Az eszesek ajkain bölcsesség találtatik; a vessző pedig a bolond hátának való.”

Példabeszédek könyve 13. fejezet

Nincs új a nap alatt, tartja a mondás. Sok igazság van ebben, hiszen bármely tág is az emberi képzelet, a történelem roppant hosszú, így szinte mindenről kiderülhet, hogy volt már egyszer. Amennyiben pedig olyasmiről van szó, aminek viszonylag egyszerű, mondhatnók primitív, ideológiai alapjai vannak akkor még inkább nehéz újat mondani.

Nagy felzúdulást keltettek a minap Kövér Lászlónak a zuglói fórumon elhangzott mondatai. A haladás hívei azonnal sikítófrászt kaptak, idézve Kövérnek – az amúgy a kontextusból kiragadott – szavait. Természetesen mindenek előtt a haladó sajtó szította a tüzet.

  • Index: Kiakadtak Kövér László homofób kijelentésein
  • 444: Kövér a pedofíliához hasonlította a követelést…
  • Mérce: Kövér László jóízűt buzizott zuglói fórumán

És így tovább a végtelenségig és a tömény unalomig.

Itt aztán az embernek deja vu érzése támad.

Mintha lett volna már ilyen, sőt még a szereplő is azonos. Mindannyian emlékszünk talán az ún. „köteles beszédre”, ami pontos előképe volt a mostani eseményeknek. Az akkori esettel maga a Pojáca büszkélkedett, mondván: ő találta ki, hogy mit kell hazudni Kövér beszédével kapcsolatban. Nem is lepődik meg az ember, hiszen mind Ferinek, mind pedig a haladó sajtónak az efféle hazudozás a lételemét, életterét jelenti.

Abba is hagytam itt az ügy tanulmányázását, hiszen az előkép ismerete bőven elegendőnek látszott a véleményem kialakításához. Hazudnak, ahogyan szoktak és kész; állapítottam meg magamban.

Ám ekkor történt valami érdekes.

Közleményt adott ki a népszerű svéd bútoros cég, melyben a következőket üzenik: „Mi az IKEA-nál hiszünk a sokszínűségben, az esélyegyenlőségben és a tisztességes bánásmódban, függetlenül a származástól vagy az egyéni különbségektől. Senki nem egyenlő mindaddig, amíg mindenki nem egyenlő!” Ezt olvasván az embernek az az első gondolata optikailag, hogy prizma van a szemükbe, azért látnak mindent szivárványszínben, ami anatómiai szempontból nehezen képzelhető el, de a modern tudomány csodákra képes. Azt sem értettem, hogy miért nyilatkozik egy közepes minőségű, lapraszerelt bútorokat árusító cég efféle, a társadalom problémáit érintő üggyel kapcsolatban?

Egyébként sem értem ezt a nagy elköteleződést a nemzetközi buzizmus mellett, hiszen a cég valójában a férfiaknak szól. Ugyanis világszerte férfiak milliói szidják, elfogadhatatlan stílusban az anyját annak, aki kitalálta azokat a bútorokat, melyeket nekik kéne összerakni otthon. Aki próbálta már a jeles bolt hokedlinél bonyolultabb termékét összerakni az tudja miről beszélek.(Bár már a hokedli sem volt egyszerű.)

Zárójel. Természetesen a cég társadalmi állásfoglalása sem új dolog. Volt már ilyen. Az alapító és tulajdonos, a fineszes kereskedő, Ingvar Kamprad – fineszesnek azért nevezhetjük, mert rájött, hogy ha bútorait nem ő szerelteti össze pénzért, hanem a vevők teszik azt ingyen, még örülnek is neki – lelkes náci volt ifjabb éveiben és pénzzel támogatta a nagy, szent célokat. Hogy, hogy nem, akkor ábrándult csak ki belőle, mikor a németek elvesztették a háborút. Üzlet az üzlet. Zárójel bezárva.

Az LMBTQXY√2 „közösség” iránti elköteleződés is volt már a cég életében. Emlékezetes, hogy a Veronában megtartott Családok Világkongresszusa alkalmából is kommünikét tettek közzé, melyben a család összetartó erejének a közös wifi és WC használatot jelölték meg. Szép és főleg nagyon romantikus gondolat ez, melyben ragyogóan összegződik egy nagy, kétezer éves kultúra minden bája.

Ahogyan azt a mai Svédországban elképzelik és bizonyára meg is élik.

Nem tudom elképzelni azt sem – bár tudom, a fantáziátlanság nem érv – hogy miképpen tehetnek ők a homofóbia, bifóbia és transzfóbia ellen? Már azon túl, hogy efféle nyilatkozatokat tesznek közkincsé. A meleg ágy még értelmezhető e szempontból valahogyan, de vajon milyen lehet a gendersemleges nachtkaszni? Vagy a buzibarát kredenc? (Talán hátul van a fiók.) Lehetséges-e lapraszerelt buzi?

Az élet nagy kérdései ezek.

Én úgy tudtam, hogy a vállalatok létének célja a pénzszerzés, minél nagyobb mértékben, melyet aztán a tulajdonosok Tibi-csokira és mesztic kurvákra költhetnek a Bahamákon. Mindent, amit tesznek, ezért teszik. Aki nem így csinálja, az csődbe megy, és lőttek a vidám napoknak.

Mármost természetesen nem tudom, hogy hány buzi látogatja a nevezett boltot, de kevéssé valószínű, hogy többen, mint a statisztikai átlag. Így aztán, marketing szempontból, az „Aki buzi nálunk vásárol! Hej!” jellegű üzenetek sem lehetnek túlságosan hatékonyak.

Az is egy izgalmas kérdés, hogy a jeles bútorbolt törökországi, kuvaiti, marokkói lerakataiban – mely országok köztudottan mohamedán berendezkedésűek – szintén közzé tette-e már az álláspontját? És ha igen felgyújtották-e már? Mert az példátlanul kirekesztő dolog lenne, ha csak az európai aberráltakat támogatnák. Rasszizmus, iszlamofóbia… nem is sorolom tovább.

A jó Ingvar 2018-ban halt meg. Tehát még megélte a nyugat ivarszervi forradalmát. (Az ivarszervi forradalom az, hogy az nyugat felhagyott az olyan unalmas, régimódi kérdésekkel, mint: „Mi az élet értelme?”, „Lehetséges-e az egységes térelmélet?” és a valódi, fajsúlyos problémák felé fordult: „Kinek mi van a lába között?”) Nem tudom, most, mikor letekint a mennyei lapraszerelés mellől, vajon mit gondol. Vajon mennyiben érzi felelősnek magát az általános elhülyülésért? Bár, ahogyan elnézem, utódai ebből is meg fognak gazdagodni, és ez válasz is egyben.