Listázás

 

„Kérlek, ne vedd sértésnek a gyanút:
Magamat védem vele.
Efelől még Igaz lehetsz.”

Shakespeare

Híre ment, hogy a korai kampánykezdés jegyében az LMP listát készített azon, a kormányzati körökben fellehető, személyekről, akik anno Moszkvában végeztek az Állami Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén. Méghozzá azért, mert feltételezhető róluk, hogy így, vagy úgy, kapcsolatba állhattak/állnak az orosz titkosszolgálattal. A listázás régi, szép népszokás, archetípusának talán a Sulla-féle proskripciós listákat tekinthetjük, bár az még egy őszinte kor volt és a listára kerülteket azonnal, gondosan agyonverték. Hogy érezzék a törődést.

Előre szeretném bocsájtani, hogy jómagam sem értek egyet olyan emberek kormányközelben tartásával, akik eme veretes intézménybe végeztek. Moszkvába azok mentek tanulni, akiknek céljai voltak. Azok voltak, akik a Kreml magyarországi helytartóságának kiemelt tagjai szerettek volna lenni.

Persze voltak későn érkezők. Ők már a nyolcvanas években jutottak ki és mire hazaértek, úgy látszott, hiába volt az egész, ám nézetem szerint a hazaárulásnak a szándéka is megvetendő. Innen nézve akár egyet is érthetnék a listakészítőkkel.

Van azonban némi bökkenő.

Emlékezetes, 2012-ben Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő javaslatot tett a parlamentben a magyar-izraeli kettős állampolgárságú képviselők listázásáról. Ezt később enyhíteni próbálták azzal, hogy mindenféle kettős állampolgárságú képviselőkről készüljön lista. Ez még a cukisodás előtti Jobbik volt, tudják ekkor még oroszlán volt a lajbin és nem vizslakölykök. Akkoriban még Vona sem szedette a szemöldökét, és nem küldött gratulációt Köves Slomonak hanuka alkalmából. A Gyöngyösi-féle javaslatból aztán égigérő botrány lett. A baloldali képviselők sárga csillaggal jelentek meg, mindenki kikérte magának, és különben is. Listázzák a zsidókat! Borzalom.

Változnak az idők. Akkoriban még nem tűnt akkora rémnek Putyin és az oroszok. Még két évre voltunk az Ukrajnai „forradalom” napjaitól, a Krímtől és a Donyecki Népköztársaságtól. És ugyancsak évekre az Oroszország ellen meghirdetett keresztesháborútól. Nem is jutott eszébe senkinek a nevezetes moszkvai univerzitás hallgatóinak listázása. Így aztán a honanyák és honatyák kikérték maguknak bármiféle listázásnak még a gondolatát is. Mert hát miféle dolog az. Nem is lett a dologból semmi, pedig még az ombudsman is oda nyilatkozott, hogy nem látja akadályát a dolognak.

A helyzet az, hogy azokat szoktuk listázni, akiktől valamilyen okból tartunk. Gyanúsak na. Jobb lesz ha praktikusan kéznél vannak, jól felsorolva, anyja neve, utca házszám stb., hogy mikor esetleg bizonyossá válik kártékony tevékenységük, akkor egyszerre el lehessen kapni őket.

A kérdés csak az, hogy kiktől tartunk és főleg, hogy miért.

Mi, szittyák természetesen olyan hülyék vagyunk, hogy meg kell mondani nekünk kitől és miért féljünk. Ha valakiktől saját ötlettől vezérelve félünk, az tévedés, az nem úgy van, az vagy rasszizmus, vagy xenofóbia. Esetleg mindkettő. Ezért van szükségünk a sok haladóra, akik gondoskodnak róla, hogy a megfelelő ellenséget lássuk.

Csakhogy, nagyon úgy tűnik, ők sem a saját kottájukból játszanak. Mintha lenne valahol egy nagy, központi ellenséggyár, ahonnan időről időre megküldik az aktuális gonosz képét, amit aztán a rendszeres gyűlöletfélórákban köpködni kell. Megfigyelhető az is, hogy ezek az ellenségek valahogyan mindig egybeesnek az amerikai külpolitika meglehetősen önérdekű manővereivel. Most éppen Putyin van godzillaként felfestve a keleti égboltra, amint éppen népeket tipor el. Gyűlöljük hát ezért. Csakhogy Amerika messze van, Oroszország meg közel és ezen bármilyen haladó földrajztudomány sem tud változtatni.

Minden országnak lehetnek ellenségei. Erről mi, magyarok sokat tudnánk mesélni.

Egyébként nem is kell, hogy ellenségek legyenek, éppen elegendő az is, hogy befolyásolni akarják az életünket, bele akarnak szólni olyan dolgokba, amihez semmi közük, mint például, hogy kik kormányozzák az országot, mit gondoljunk a buzikról, a gender-elméletről vagy a migránsokról.

Tehát, ha már mindenképpen listázni akarunk, akkor tegyük azt részrehajlás nélkül.

Vegyünk számításba mindenkit aki potenciális ellenségünk lehet, vagy akik befolyásolni akarják azt, ami csak és kizárólag ránk tartozik. Ezzel feltehetően sokkal praktikusabb adatbázishoz juthatunk.

Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Azok a listák,melyeket önszorgalomból készítünk azok merőben fasiszták, gondoljunk csak a sorosféle NGO-k listára vételének ötletére. Azt nem tudom, hogy Putyin mennyire akar rosszat nekünk, vagy rosszat akar-e egyáltalán. Azt viszont biztosan tudom, hogy a nevezett szervezetek rosszat akarnak. Nagyon rosszat.

Kérem hát a kedves LMP-s képviselőket szólaljanak fel annak érdekében is, hogy ők is listára kerüljenek. Mert így lenne kerek a történet.