Meg leszünk mentve

„Hogy mi az árulás, azt a tett dátuma dönti el.”

Richelieu bíboros

Különös szertartásnak volt tanúja a szittya közélet a minap. A különös feketemisét régi barátunk, Márki-Zay Péter, az ellenzék hódmezővásárhelyi messiása celebrálta. Eddig a „Kreténeket a vezetésbe!” mozgalom keretében, csak a vásárhelyieket látta el hülyékkel, ám ambíciói nem állnak meg itt, a mozgalmat láthatóan országossá kívánja tenni.

Mint mondotta mindezt „társadalmi munkában”, ami arra utal, hogy a pszichiátria által rettegett megváltáskényszer nevű kórképpel küszködik. A betegség legpregnánsabb tünete, hogy a páciens minden útjába eső keresztre felmászik, és csak diktafonnal lehet lecsalogatni.

Amúgy, a derék Márki-Zay nem veszi észre, hogy ugyanazon a vonaton ül, amelyikről nem rég szállított le a haladó sajtó Fekete-Győr Andrást. Persze, ez nem akkora baj, legfeljebb az év embere lesz ő is Európában.

Kis ország vagyunk, de ezzel kapcsolatban büszkeségre adhat okot, hogy erős versenyben is egy egész kontinenst el tudunk látni hülyékkel.

Az eseményen megjelent a valaha volt jobboldali magyar kormányok összes káderpolitikai tévedése. Sokan voltak. Ott volt továbbá Gulyás Marci is, aki nem a jobboldali káderpolitikának, hanem magának a természetnek a tévedése. Úgy tűnik maga a Teremtő is képes hibázni. Vagy büntet bennünket.

A libsi sajtó sztárjai természetesen a „kiábrándult”, „konzervatív” közéleti személyiségek voltak, Elek Istvántól Jeszenszky Gézán és Bod Péter Ákoson át Lukácsi Katalinig. Az, hogy a nevezettek mitől „konzervatívok”, azt én meg nem mondom, azonban engedtessék meg nekem, hogy például a buziparádén felvonuló Lukácsival kapcsolatban legyenek kétségeim a konzervativizmusát illetően.

Rajta kívül a többi „igazikonzervatív” mind a szerencsétlen emlékezetű Antall-kormány felfedezettjei. Ha nincs Antall és az MDF, akkor ma ők az egyetemi oktatók keserű kenyerét rágnák, azaz fúrnák egymást a kollégákkal a tanszéken és az akadémiai tagságra ácsingóznának.

Ez mindenkinek jobb lenne, de hát mégsem így történt.

Anno, abban a kormányban játszott szerepükről még azt mondta nekem a jó Csurka Pista bátyám, akiről sok rosszat szokás mondani, de az éles szeme nem elvitatható: „Tudod, nem tudom eldönteni, hogy árulók, vagy egyszerűen csak hülyék.”

Ma már bizonyára el tudná dönteni ezt a kérdést. Tisztán látszik már, hogy nem vagy, hanem és.

Hogy a magyar nemzeti oldalnak ki az árulója, azt ugyanis könnyű eldönteni. Van ennek egy próbaköve, úgy hívják, hogy Gyurcsány. Aki vele összefog az áruló. Pont. Továbbá – Fletó eddigi politikai szövetségeseinek sorsát ismerve – agyalágyult is, innen az és kötőszó.

Maga a dzsembori frenetikus volt. A résztvevők, a demokratikus sajtó üdvrivalgásától kísérve, felfedezték a pártok nélküli többpárti demokráciát. Ennek lényege, hogy – Kovács Laci bácsi, a kanos technikus véleményével ellentétben – az egyes választókörzetekben a pártok jelöltjeinek nem a választást, hanem a Marci-féle közvélemény-kutatást kel megnyernie a jelöltek, akire aztán függetlenként az összes anti-orbánista szavazni fog. A pártokra csak azért van szükség, hogy legyen, aki visszalép, illetve Simicska megvásárolhatja, amúgy tök feleslegesek.

Mondjuk szerintem ezek a pártok emígy is.

Zárójel. Hogy Marci hogyan közvéleménykutat, az nem tudható, soha semmiféle módszertan nem szivárgott ki. Pusztán egy dodonai mondat áll rendelkezésünkre a 24.hu jóvoltából, mely a következőképpen szól: „A rendszervaltas2018.hu listájáról azt mondták, több, különböző felmérést – köztük kutatóintézetek felméréseit – szintetizáltak, a Közös Ország Mozgalom figyelembevételeit maximálisan figyelembe véve.” Hát, ha a figyelembevételt figyelembe vették akkor az eredményt is bizonyára figyelembe veszik. Zárójel bezárva.

A megjelent szellemóriások által felfedezett pártok nélküli demokrácia tulajdonképpen azt eredményezheti, hogy a leendő országgyűlésben két frakció lesz, a Fideszé és a függetleneké. Vagy – ez a másik lehetőség – a független képviselőket aztán egy tombola keretében szétosztják egymás között, neveket húzva ki egy kalapból.

Sajna Dávid Ibolya már nem tag, pedig kalapja fájón fog hiányozni erről az eseményről.

Ez jó módszernek tűnik, ha már például Szél Berni nem tudott Gabival megállapodni a benzinkúton, ahol – remélem – Volner János is jelen volt és megmutatta a boldogság csalitosba vezető tanösvényét a résztvevőknek.

Miután e-képpen elrendezték az államforma kérdését a főbb résztvevők egy választási videót is közzétettek, mely szerintük alkalmas lehet a választók érdeklődésének felcsigázására. A filmalkotásban semmi különös nincs, hacsak az nem, hogy a megszólalók mindegyike beszédhibás.

Bár ez sem olyan különleges, hisz mára lassan a közszereplés egyik alapfeltételévé válik.

Az üggyel kapcsolatban egyébként megfogadtam, hogy nem nézek, olvasok többet az efféle összejövetelekről. Az a helyzet ugyanis, hogy én is megöregedtem, kellően el is hülyültem, és még a végén kísértést fogok érezni, hogy alkotó módon beleavatkozzam az országos politikába. Persze, ha jól meggondolom, pont az elhülyülés miatt lehet, hogy nem tudom majd e fogadalmamat beteljesíteni. Legyenek elnézőek.