Névsorolvasás

36

A Magyar Tudományos Akadémia által 1992-ben alapított Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 2018. november 26-ai éves, rendes közgyűlésén új tagokat választott szakosztályaiba.” Olvasható a függetlenobjektív 168 óra című kiadványban. Majd pedig következik az új tagok felsorolása (listázás), mely szerint, Alföldi Róbertet, Ferge Zsuzsát, Földényi F. Lászlót, Kenedi Jánost, Kornai Jánost, Szelényi Ivánt és Vekerdy Tamást választották új taggá. Hát, mit mondjak, mintha egy SZDSZ-es taggyűlés jegyzőkönyvét olvasná az ember. Túl ezen néhány további kérdés is felmerül a nevezetekkel kapcsolatban.

Alföldi megválasztása tökéletesen érthető, hiszen ő közismert szín- és ivarművész. Sőt, képeket is fest, mint Böbe a csodamajom, valamint Orbánbasi hibridfasiszta rendszerének ikonikus áldozata. Sanyargatják őt előröl és hátulról egyaránt. Ennek következtében csak 5-6 előadás és rendezés fűződik nevéhez naponta, és azért lett akadémiai tag is, mert az elnyomás nem ismer határokat. Nagy művész ő, művészi teljesítményét pedig objektív mérőszámmal, az egy előadásban szereplő hím nemi szervek számával mérhetjük. Végre pontosan tudjuk mérni a művészeti és a Robi vágyaiban szereplő más nagyságot is.

A másik, a művészettel valamiképpen összefüggő alak Földényi F. László, aki irodalomtörténészként, esztétaként ismert. Éles szemű ember ő, az elsők között vette észre, hogy Orbánbasi a nyilaskeresztesek szellemét engedte ki a palackból. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ’45-ben a nyilaskeresztesek szellemét – miután azon nyilaskereszteseket akik nem léptek be a kommunista pártba felakasztották – beleszuszakolták egy Malinovszkij marsall által hátrahagyott üres vodkás üvegbe, és ott pácolódtak az alkoholgőzben. Aztán Orbánbasi megtalálta és kiengedte őket, hogy teljesítsék három kívánságát. Most meg itt mászkálnak berúgva és idegesítik Földényi F.-et. Ő majd, akadémikus társaival karöltve, gondoskodik róla, hogy az akadémia patinás falai közé ne tudjanak bejutni.

Kenedi János is rendben van. Ő ugyanis író. Végzettsége ugyan kissé soványnak tűnik az akadémiai tagsághoz, de legalább leérettségizett. Az is valami. Politikai nézeteivel (más nézetei nem is nagyon vannak, neki is mindenről az jut eszébe) jól illeszkedik a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia irányvonalához, amit a következő kijelentésével illusztrálhatunk: „egy protekciós rendszerrel és korrupcióval működő, harmadik világbeli ország vagyunk Európa peremén”. Ugyanezen interjúban fejtette ki, hogy mély benyomást tettek rá valamelyik diáktüntetés „butulok” feliratú táblái. Sajnos azt kell mondjam ez hibás valóságérzékelésről tanúskodik, nem vette észre, hogy az ilyen táblák hordozói már nem butulhatnak tovább.

A további friss akadémikusokkal azonban problémák vannak.

Fogalmam sincs például, hogy Ferge Zsuzsa, vagy Szelényi Iván milyen művészetekben jeleskedik. Én úgy tudom, hogy ők például szociológusok, persze lehet, arra gondoltak, hogy ezt művészi szinten űzik. Sőt, az is előfordulhat, hogy egyszerűen csak tájékozatlan vagyok és Ferge – akit „szegénységkutatóként” ismerünk, bármit jelentsen is ez –  alkotott például művet „Prelúdium és fúga vékonyan kent zsíros kenyérre” címmel. Esetleg Szelényi írt valami verseskötetet országunk hanyatlásáról „Fejétől büdösödik a far” címmel. Ha így van akkor elnézést kérek.

Kornai János érdekes eset. Ő közgazdász, a szó legmagyarabb értelmében. Ez azt jelenti, hogy fölényes közgazdasági ismeretei autentikussá teszik a világegyetem keletkezésétől kezdve a vízibolhák nemi életéig mindenben és az ezekről alkotott véleményét nem is tartja magában. Kedvenc szava, a többi haladó közgazdászhoz hasonlóan, a „fenntarthatatlan”. Ez azt jelenti, hogy bármit ér is el Orbánbasi igája alatt az ország, az csak ideig-óráig jó, utána katasztrófa fogja követni.

Véleményük szerint kizárólag a ballibsi kormányok alatt átélt gazdasági összeomlások fenntarthatóak, azok ellen egy szavuk sem volt soha.

Politikailag természetesen igazi akadémikus ő is, hiszen szerinte: „Magyarország autokrácia lett” – a kiteljesedett Gyurcsányi demokrácia után nyilván. És hát nyilván ez az autokrácia erőltette rá az akadémiai tagságot is.

És hát végül itt van nekünk a „Szard le az iskolát” jelmondattal gyermekeket nevelő Vekerdy Tamás. A jeles lélekfürkész szerint ugyanis az iskola rossz. Elsősorban azért, mert nem Finnországban van, ott ugyanis minden jó, nem véletlen, hogy a Mikulás is onnan jön. Nálunk csak fasiszta Mikulás van, még a ruhája sem szép vörös, hanem barna. Tamás, mindannyiunk okulására levelet is írt Orbánbasinak a keresztényi erényekről. Ezt később „Tamás levele a NERbeliekhez” címmel fogják kanonizálni világszerte. E levelében együtt említi Jézust, Ferenc pápát és Angela Merkelt, aki tulajdonképpen Teréz anya nadrágkosztümben. Szerinte „Magyarországon az ilyen jellegű rendszerek sajnos addig maradnak fenn, amíg valami külső esemény meg nem dönti.” Nyilván azért, mert a hazai ellenzék még nem szarja le kellően az iskolát. Bezzeg a fejlett nyugat. Ott már tiszta erőből.

Végiggondolva listán szereplők tevékenységét, azt találjuk, hogy közös jellemvonásuk Orbánbasi mérhetetlen gyűlölete és megvetése.

Régi dolog ez mifelénk, itt valamely politikushoz való viszony mindig is nagyon erős csoportképző volt. Például aki annak idején bármi pozitívat mondott Horthyról azt hatalomátvételük után azonnal kirúgták mindenhonnan. Most azok vannak kizárva a nagyszerű Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiáról akik ugyanezt teszik Orbánnal. Nincs új a nap alatt. Így aztán összegyűltek mindazon hatalmas művészek kik országunk rettenetes sorsa felett érzett kétségbeesésüket összművészeti akciók keretében tudják kifejezni. Ezáltal pedig választ kaphatunk egy régóta fájón megválaszolatlan kérdésre, mely így szól: „Mi a művészet?” A fentiek alapján láthatjuk: a művészet Orbánbasi gyűlölete. Ugye hogy nem is bonyolult?