Őcsény, avagy a jogokról

50

„A tragédiában mármost céljának egyoldalúsága megsemmisíti az individualitást: az individualitás céljával együtt elpusztul.”

Hegel: Előadások a művészet filozófiájáról

Őcsényben, egy meglehetősen viharosra sikeredett falugyűlésen az egybegyűltek tiltakozásukat fejezték ki ama terv ellen, hogy a faluba migránsokat vigyenek „pihenni”. Hogy mit pihennek ki az amúgy rejtély. Lehet hogy túl messzire kell menni az állami alamizsnáért. Mindegy. A falusi vendéglátással foglalkozó, Fenyvesi nevű ember úgy vélte, kissé feldobná az üzletmenetet, ha migránsok üdültetésével használná ki a hatalmas őcsényi turisztikai kínálat szabad kapacitásait.

De most komolyan. Mi a fészkes fenét csináltak volna egy hétig a bociszemű migráns gyermekek Őcsényben? Két templom (mindkettő keresztény, sehol egy minaret, vagy müezzin), kocsma és a hősi emlékmű – ez minden, amit meg lehet tekinteni a faluban. Ez cirka 2 óra. És utána? Tízezer darabos puzzle Mohamedről, előtérben tevékkel, vagy mi? Felüdülésnek napi két óra relaxációs seggrepacsi? Az talán eltart egy hétig.

A falugyűlés eredményét hallva aztán égig érő sivalkodás tört ki. Mindenki szerét ejtette, hogy a jellegzetes őcsényi rasszizmusról ejtsen néhány keresetlen szót. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy terrorcselekmény is történt az eset kapcsán, hiszen a reménybeli üdültetőnek kiszúrták a kerekeit. Ezt minden pesti újságíró mélységesen elítélte. Pusztán az ő kedvükért elmondanám, hogy a Vecsésnél kezdődő Ázsiában, a mai napig előfordul, hogy az eltérő vélemények kapcsán valakit tragikus hirtelenséggel szájon vágnak. A vélemények sokszínűsége a későbbiekben gyakran vezet az arc sokszínűségéhez. A községekben élő fasiszták ugyanis még nem jutottak el a boldog modernitásba, ahol az interneten keresztül, verbálisan szokás anyázni, álnéven természetesen, mert az olyan bátor és posztindusztriális dolog. Az autó gumijának kiszúrása kétségtelenül aljadék eljárás, pontosan az anonimitása miatt, ám bizonyára sokkal kevésbé fenyegette a panziós testi épségét, mint a hagyományos elintézési módok bármelyike.

Az eset botrányos voltát igazoló érvek az unalomig ismertek.

  1. A falusiak sohasem láttak migránst, így a félelmük indokolatlan.

Újra elmondom. Az őcsényiek aszteroidát és lépfene bacilust sem láttak, mégis – indokoltan – félnek tőlük. Tovább megyek. Minden valószínűség szerint a libsik sem láttak még igazi fasisztát, mégis félnek tőle. Jobb félni, mint megijedni – tartja a bölcs közmondás. Valamint az, hogy látunk valamit, ami egyébként veszélyes, nem jelenti azt, hogy fel is ismerjük. Itt van rögtön példaképpen Siewert András a Migration Aid nevezetű migránsidomár szervezet vezetője, akit Kálmán Olga látott és mégsem félt tőle, sőt. Pedig nyilvánvalóan dühöngő elmebeteg, amit az általa viselt sárga csillag cáfolhatatlanul bizonyít. Mondjuk a lila félhold neonzöld kecskével stílusosabb lett volna, de mindegy. Így legalább a zsidókat sikerült megsérteni. Remélem egy este majd eljön érte fekete autóval a Moszad.

  1. Mindenkinek joga van ott lakni, lenni, ahol akar.

Mármost valaki nyilván azért akar valahol élni, mert úgy érzi: neki ott jó. És ehhez – bizonyos megszorításokkal – joga is van. Így például az őcsényieknek is. Márpedig ők láthatóan úgy vélik, hogy amennyiben migránsok lesznek a faluban, úgy ott nekik már nem annyira jó. Ha egy pillanatig eltekintünk a haladás gondolkodásának titkos alapvetésétől, miszerint a haladárokon kívül mindenki más sík hülye és fogalma sincs semmiről, arról pedig különösen nincs, hogy mi jó neki – e vélemény egyébként, lássuk be, némileg konfúzus gondolat az egyenlőség hívei részéről – akkor a helyiek véleménye még számít is valamit.

Előáll tehát a libsizmus által makacsul tagadott helyzet: mind két félnek igaza van.

Az őcsényiek mellett szólnak az itt eltöltött évszázadok, a migránsok mellett pedig a bociszem. Ilyenkor szoktak a bírói székhez fordulni döntésért, ám ez, Magyarország esetében elesik, mert a bociszemű migráns gyermekek már régen, hosszú ősz szakállal megtérnek Allah kebelére a német Kalifátusból, mire az ügyben döntés születik.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az egész őcsényi „üdültetés” egyszerű provokáció. Az egyik cél nem más, mint annak bizonyítása, hogy mi, magyarok ocsmány xenofóbok vagyunk, amint azt az elmebaj útvesztőjében egyre jobban eltévedő Balavány György is állítja. Ami egészen egyszerűen hazugság, Tolna megyében meg különösen, tekintve mondjuk a példás magyar-sváb együttélés évszázadait. A másik cél pedig fenntartani a migránssimogató szervezet iránti érdeklődést, ami a finanszírozáshoz feltétlenül szükséges. Mutatni kell valamit Gyuri bácsinak a pénzéért. Szerte Európában, a migránsok által sújtott országokban, kialakult a migráns beszállító, integráló, eltartó üzletág, mint azt Ulfkotte „A menekültipar” című kiváló könyvében leírja. Nálunk azonban, hál’ Istennek, kevés menekült van, így a meglévőkről kell a lehető legtöbb bőrt lehúzni.

Az őcsényiek hát utálják a migránsokat és a migránsok – ha ezt megtudják – nyilván utálni fogják az őcsényieket. Talán a legjobb, ha nem találkoznak.