Puklihamisítás

7

„Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.”

Máté 7.17

Szörnyű hír járta be az internet legrejtettebb bugyrait is: hamisítják Puklit. A borzalmas inzultusra (ki más) a Kettős Mérce és azon belül is egyik nagy kedvencem, Jámbor András világított rá először. Szegény Jámbor András különleges képességekkel megáldott skribler, írásai mindannyiszor az elevenbe vágnak, eszmefuttatásai fennköltek, logikája borotvaéles. Matematikai zsenialitása már-már felfoghatatlan. Itt van például ez a szösszenete, melynek matematikai tartalma a nagy Fermat-sejtéshez teszi hasonlóvá és bizonyára a legjobb elmék fognak dolgozni a megfejtésén. Mi itt, most kísérletet sem teszünk az okfejtés megértésére, mert teljesen nyilvánvaló, hogy Jámbor a matematika egészen más dimenzióiban jár, mint mi.

Történt, hogy a mi Puklink azt nyilatkozta valamelyik rádiónak, hogy a nagyapja ÁVH-s volt, a testvére pedig – mutatva, hogy a nagypapi génjei termékeny talajra hullottak – köztörvényes bűnöző. Természetesen a haladó média egy emberként sikoltott fel, hogy a nagyapák és testvérek bűneiért nem felel a Pukli. A hírrel kapcsolatban három megjegyzést szeretnék tenni.

A) Érdekes lenne már, ha valamelyik újsütetű baloldali héroszról kiderülne, hogy nem voltak ÁVH-sok a családjában. Már csak a változatosság kedvéért is.

B) Kíváncsi vagyok, a haladó média reakcióira, ha valamelyik kormánypártiról kiderülne, hogy a nagyapja a Waffen SS-ben szolgált.

C) Ő nyilatkozta. Nem róla, pedig az fontos peremfeltétele a karaktergyilkosság tényállásának.

Egyébként pedig a fiak és az unokák valóban nem felelősek a szülők, nagyszülők bűneiért, ám a szülők és nagyszülők annál inkább felelősek a gyerekeik, unokáik neveléséért.

Hogy mi lesz belőlük. Egy ÁVH-s például biztos, hogy virtigli demokratának neveli csemetéit, hisz nyilván ő is ezért lépett be nagynevű szervezetbe. A nevelés eltéveszthetetlen hatásaira utal az a szoros összefüggés is, ami a baloldali üdvöskék és az ávós családtagok között megfigyelhető. A továbbiakban azt is megtudtuk, hogy a nagypapa „kemény dolgokban” vett részt az ötvenes években. Részletekkel nem szolgált, de el tudjuk képzelni. Amint azt is elképzelem, amint a tisztességben megőszült verőlegény ölébe ülteti unokáját a rajongó tekintetű kis Puklit és mesél neki a régi szép időkről. A kis golyhó pedig, lámpaoltás után, veseleverőst játszik a mackójával. Hiába, nincs szebb az ábrándos gyermekkornál.

Térjünk most rá a puklihamisítás tényállására. Úgy történt a dolog, hogy hősünkkel riportot készítettek az M1-en. Az inkriminált rész a következő:

Első verzió:

M1: „Világos, de ezt a diskurzust végül is ön kezdte azzal, hogy egy rádióinterjúban kitálalt, ezzel lavinát indított el, számíthatott arra, hogy megkeresések lesznek?”

PI:„Ez egész egyszerűen nem igaz, nem én indítottam el semmiféle lavinát, azzal indult el a lavina, hogy egy információt belebegtettek, és egy börtöntölteléket szakértőként meghallgattak, aki 6 évig ült börtönben, ráadásul aki a holokauszt áldozatairól mondott eléggé illetlen szavakat annak idején, és az ő szavára adnak, innentől kezdve nem hiszem, hogy bármilyen módon is én indítottam volna el ezt a lavinát.”

Majd ez az alábbi módon került adásba:

Második verzió:

M1: „Világos, de ezt a diskurzust végül is ön kezdte azzal, hogy egy rádióinterjúban kitálalt, ezzel lavinát indított el, számíthatott arra, hogy megkeresések lesznek?”

PI: „Ez egész egyszerűen nem igaz, nem én indítottam el semmiféle lavinát.”

Most pedig a lehetetlennel határos kísérlet következik, megpróbáljuk beavatni Jámbort a szövegértés és a magyar nyelv bizonyos rejtelmeibe. Mindenekelőtt figyeljünk fel arra, hogy az első verzióban feltett kérdésre: „számíthatott arra, hogy megkeresések lesznek?” a mi Puklink mindközönségesen nem válaszol. Pedig elég lett volna egy igen, vagy egy nem is, vagy számított rá, vagy nem. Válasz helyett a riporter egy állításával „lavinát indított el” kezd el vitatkozni és kategorikusan kijelenti: „Ez egész egyszerűen nem igaz, nem én indítottam el semmiféle lavinát…”

A mondatban bennfoglaltatott szórendi hibát nézzük el neki, hiszen magyartanár.

A továbbiakban pedig előadja, hogy szerinte ki és miért indította el a „lavinát”, majd a végén újfent megerősíti, hogy nem ő lavinázott, hanem a tudjukkik. Ebből többek között az is kiderül, hogy ha és amennyiben egy információ nem lett volna „belebegtetve”, akkor sohasem hallunk sem a gumibotozós nagypapiról, sem pedig a drogdíler testvérről, akinek bizonyára hordja a testvéri szeretet jegyében a börtönbe a befőttet, a cigarettát és a vazelint. Esetleg süthetne neki cipóba ráspolyt is, az olyan jó montekrisztós lenne.

Mármost az első és a második verzió között semmiféle lényegi eltérés nincs.

Pusztán lehagyják azt a részt ahol meglehetősen zavarosan megmagyarázni próbálja, hogy ő miért nem indított lavinát. Ezt be is mutatják, a „válasz” lényegét hagyták meg. A kis ravasz Pukli ugyanis nem tagadja, hogy ő nyilatkozott először a családi szennyesről, pusztán a kijelentése lavinajellegét tagadja. Így fest tehát a puklihamisítás. Ezt azután mindenfelé felkapták és kommentálták a demokratikus világvége hangulatában és mint karaktergyilkosságot tálalták.

Megítélésem szerint ami történik az nem más, mint karakteröngyilkosság. Minél több és zavarosabb információ jelenik meg hősünkről a saját szájából, annál kevésbé válik alkalmassá a kormányellenes hős szerepére. A sajtó tele lesz/van a Puklik kevéssé ildomos viselt dolgaival, miközben egyre kevésbé lesz vállalható azok számára akiket képviselni, mi több vezetni akar. Kiderül róla, annyira alkalmas pedagógus-vezérnek, mint a migráns böllérnek. Én például már most unom.