Tudásmegosztás

37

„Az intertextualitás, lám, nagyon is emberi.”

Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből

Éppen a szokásos, napi hülyeségadagomat szerettem volna magamhoz venni a minap, ezért felkerestem az e tekintetben roppant megbízható forrásként számon tartott Mérce című kiadványt, mikor a következő szolgálati közleménybe botlottam, és álmélkodva olvastam szegény Jámbor András statáriális tárgyilagossággal előadott mondatait Zsurzsán Anitáról, a honi libsizmus egyik vezérlő csillagáról. Ebben – a tényekhez szikáran ragaszkodva – tudomásunkra hozta a következőket: „2018 október 29-én kaptunk arról jelzést, hogy rendszeres vendégszerzőnk, Zsurzsán Anita egy tudományos konferencián felolvasott szövegében több más szöveggel való hosszas egyezés fedezhető fel.” – majd tovább megy: „…arról győződtünk meg, hogy Zsurzsán Anita több, nálunk megjelent cikkében is forrásmegjelölés nélkül emelt át bekezdésnyi szövegrészeket más, nem magyar nyelven megjelent cikkekből.” – ennek értelmében pedig: „Zsurzsán Anita cikkeit határozatlan ideig nem közöljük.” Ennyi az ítélet.

A nevezett hölgy munkásságával kapcsolatban már magam is több irományt elkövettem, úgyhogy joggal véltem magam munkássága szakértőjének. Erre azonban nem voltam felkészülve.

Nem gondoltam, hogy egyedül képtelen marhaságokat írni.

Úgy véltem, hogy ezeket ő, mintegy von Hause aus, magától műveli, elméjének mélységes kútjából merítve. Egyedülállónak gondolom, hogy valaki magától még hülye sem tud lenni, ahhoz is illegális eszközökre van szüksége. Mi több, még a szellemi javak eltulajdonítását is amatőr módon csinálta.

Pedig már oly szépen beindult minden. Először jelentős szerepet kapott a patkánylázadás dicsőítésére meghirdetett „Szabad október” fesztivál „Eszmélet: 1918-2018 – A demokratikus forradalom üzenetei” című forradalmi rendezvényen, ahol csak mint Zsurzsán Anita „filozófus” említődik meg a neve, és így utólag elgondolkodhatunk rajta, vajon kinek az üzenetét hallottuk Anita fodros ajkain keresztül. Aztán megtudtuk azt is, hogy szerepet kap Gulyás Marci „Partizán” névre elkeresztelt trash-reality sorozatában is.

Tudhatjuk ugyanis, hogy Marci, az áprilisi sajnálatos események után elvonult gondolkodni – mint mondta. Hogy mely szervével és hol hajtotta végre eme gondolkodást az nem tudható, talán ha követtük volna Gay Romeo nevezetű társkereső oldalt, többet tudnánk a dologról. Ez a népszerű sorozat korábban a közismert felső légúti váladékról a „Slejm” nevet kapta, ám Marci hosszas elvonultságában megvilágosodván elkeresztelte Partizánnak.

Talán kifejezőbb és karakteresebb lett volna a „Partizán turha” elnevezés.

Zárójel. Nekem viszont – krónikus emlékezőnek – az elnevezésről Magyar Partizánok Bajtársi Szövetsége jut eszembe. E jeles szervezet kétféle emberből állt. Néhány a szovjetek által repülőgépről lehajított orosz ügynökből, akik aztán halált megvető bátorsággal bujkáltak a felszabadítók megérkeztéig, majd könyvet írtak róla, és rengeteg olyanból, akik – szigorúan a saját bevallásuk szerint – rosszat gondoltak a németekről, mikor azok itt voltak. Az ő szellemiségük kétségtelenül hibátlanul megfelelt Marci gondolkodásmódjának és viselkedésének. Zárójel bezárva.

Úgy tűnt tehát, hogy hősnőnk útja sima, kikövezett és egyenesen vezet a Munkásmozgalmi Panteonba. És most tessék. Anita, a poszt-marxizmus tündére, eljutott tanulmányainak azon pontjára, mikor kénytelen megismerkedni a magántulajdon rút kapitalista kategóriájával.

Az élet nem egy hajókirándulás.

Anitánk anyai jóbarátnője, Paprika Kinga is a színes, vidám, multikulturális Bécsbe költözött. A haladás sorra veszíti el amazonjait.

Komolyabbra fordítva a szót, tudom én, hogy a Gutenberg-galaxis poszt-marxista csillagködeiben ritkák az új gondolatok. Talán Althusser volt az utolsó, akit érdemes olvasni, őt is inkább Hegel-kommentárjai végett. A többiek fecsegők, gondolattolvajok és mindannyian egymás ostobaságait ismételgetik.

Nagy a konkurenciaharc és ilyenkor gyakoriak a szellemi besurranó tolvajlások.

Kíváncsi vagyok, mi lesz hősnőnk sorsa, most, hogy az intertextualitás bűnébe esett. Én magam úgy vélem, hogy a haladás tartósan nem nélkülözheti őt. Száműzetése alatt még megvitathatja az inkriminált írásokat, és ha azok nem is ütik meg a Mérce mércéjét, a viták során Anita még megütheti Jámbor Andrást. Már alig várom.