Arcmások V. – a babonás
34„Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van…”
Hermész Triszmegisztosz: Tabula smaragdina
Folytatnánk az EU vezetőinek – esetünkben volt vezetőinek – arcképcsarnokát, hiszen mi lehet előrébb való, mint megismerni azokat a szellem- és jellemóriásokat akik a szebb jövő felé hivatottak vezetni bennünket. Hogy merre van az és mekkora sikerrel vezetnek, azt döntse el mindenki saját maga.
Hősnőnk, Orbánbasi engesztelhetetlen ellenfele, Rotterdam leánya, Neelie Kroes, aki előbb versenypolitikai, majd digitális ügyekért felelős biztos volt. Őt már-már sikerült elfelejtenünk, ám mostanában némi kalamajka keletkezett körülötte, és újra róla hallgatja a világ szeme a rádiót.
Úgy esett, hogy holmi gaz kiszivárogtatók közzétettek egy csomó offshore iratot, melyekből kiderült, ki mindenki akarta elkerülni az adózást. Egészen pontosan az adózást gyakorlatilag mindenki szeretné elkerülni, a kérdés, amire választ kapunk az iratokból, hogy ki az akinek sikerült is. Az offshorozás gyakori dolog, egész iparág nőtt ki a fejlett nyugaton az eufemisztikusan „adó optimalizálásnak” nevezett adó nemfizetés lebonyolítására. A fasizmus kora előtt, a Bajnai kormány uralgása alatt mikor még lépést tartottunk a boldog nyugattal például a mi pénzügyminiszterünk is ebből a szektorból érkezett.
Rablóból lesz a legjobb pandúr. Hja, a régi szép idők…
Eme jeles és előkelő társaságban szerepelt hősnőnk is. Ami nem is lett volna probléma, hiszen olyan nagy neveket találhattunk ott, mint Juncker, vagy Soros és ebbe a társaságba nem szégyen tartozni. Volt azonban egy apró szépséghibája a dolognak. Jelesül az, hogy mindeközben Kroes asszony roppant demokratikusan nem választott tagja volt az EU-t irányító bizottságnak és e testület egyik kimondott célja volt az efféle turpisságok elleni harc. Persze az is lehet, hogy csak a tapasztalatszerzés érdekében csinálta, tudni szerette volna, mi ellen harcol oly rettenthetetlenül. Az ő hivatalos magyarázata az, hogy „adminisztratív hiba” történt. Hogy mennyiben lehet adminisztratív hiba folytán vezetni egy offshore társaságot, azt nem tudom.
De hát ki is a verseny és a digitalizáció eme Jeanne d’Arc-ja, Orbánbasi autoriter rendszerének ostorozója?
Hollandiában, a facipők, biciklik, tehenek, ronda nők és kendertermesztés hazájában, azon belül is a festői Rotterdam kikötővárosában született gazdag családban. Már fiatalon sem volt valami szép lány – de legalább csúnyán öregszik – ehhez képest két férjet is elfogyasztott. Állítólag, időnként – a vaslady Margaret Thatcher nyomán – Nikkel Nelli-nek is becézik, ami annál is inkább ráillő név, mert a nikkel egyébként mérgező. Közgazdaságtant tanult és már viszonylag korán kivette a részét a politikából is. Mindenféle nagyvállalatok felügyelőbizottságaiban és igazgatótanácsaiban szerepel, olyanokban mint a McDonald, vagy a NIB befektetési bank és makacsul gazdagodott tovább.
Harmincévesen kerül a parlamentbe és utána folyamatosan vállal politikai szerepeket, volt államtitkár, közlekedési miniszter – még honvédelmi minisztert is akartak belőle csinálni, de azt visszautasította. Kár. Hiszen a holland hadsereg vitézsége minden vitán felül áll. Emlékezzünk csak dicső futásukra Srebrenica városában, mikor a másik oldalon bevonultak a szerbek, hogy lemészárolják a bosnyák férfilakosságot. Később arra hivatkoztak, hogy nem tudták nézni a kedvenc TV-sorozataikat és ez ártott a morálnak. Na, ezek élére állhatott volna nikkel Nelli. Lett volna haddelhadd.
2004-ben azután demokratikusan versenypolitikai biztossá nevezik ki a Barroso-bizottságba. Nyilván a tiszta versenyben oly kiemelkedőt alkotó nagyvállalatok ügyeiben szerzett jártassága okán. Bizonyára az is szerepet játszott kinevezésében, hogy rendszeres résztvevője a nyílt, áttekinthető és nagyon demokratikus működésű Bilderberg-csoport rendezvényeinek. Később, a második Barroso-bizottságban a „digitális agenda” – bármit jelentsen is ez – felelőse lett. Kinevezése egybeesett Orbánbasi felemelkedésével és innentől kezdve a másik némberrel, Viviane Reding-el karöltve és fennhangon aggódtak a magyar szólásszabadság és demokrácia állapotáért. E hősies kiállását némileg árnyalja, hogy mindeközben, nem fennhangon, hanem inkább titokban, esténként, lehúzott redőnyök mellett, egy „adminisztrációs hiba” révén offshore céget is vezetett, ami az Uniós szabályok szerint tilos.
Van még egy eléggé sajátságos és igen jellemző ügy is Nikkel Nelli életében. Mint azt megtudhattuk, egy Lenie Drent nevű asztrológus tanácsait kérte a döntéseihez. Már látom lelki szemeimmel, amint a Lenie megforgatja az asztrolábiumot és így szól: A Mars és a Plútó együtt állnak a Bak jegyében – nyugodtan vezess offshore céget, nem fognak rájönni. Vagy: Merkúr – Uránusz szembenállás – büntesd meg a Microsoftot 899 millió euróra! Esetleg: a Neptunusz retrográd a Halakban – Orbán fasiszta.
Sok-sok szép, vonzó dolog van az EU-ban, de a legvonzóbbak, akik vezetik, mint például ez a babonás liba. Tudom én, hogy a nép egyszerű gyermekei – főleg a lánygyermekei, ha jól tudom – közül is sokan hisznek efféle dolgokban, de hát már maga a nagy Hermész Triszmegisztosz is megírta: „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van.” – igazi tömegdemokráciában hogyan lehetne másképp?
2016-10-21 @ 09:41
nem tudom, ezt a not a nagy 2007es noinseg idejen se csina’lta’k volna meg, max toltottkaposztanak
2016-10-21 @ 10:46
Mi történt Európával? Az elmúlt kétszázötven évben olyan államférfiakat szült az európai történelem, mint Napóleon, Bismarck vagy Churchill. Most ezek helyébe ilyen… izék léptek?
Uram, irgalmazz!
2016-10-21 @ 11:10
Churchill? Nos valahol ott indult a leszállóág. Ugyanis amíg a másik két úrnak voltak jó tulajdonságai és vezetői erényei, addig csőrcshill maga a megtestesült féreg. Egy igazi senki, aki az ég egy adta világon semmi jót nem tett, viszont a lelkén (ha egyáltalán volt neki olyanja) szárad több ezer saját katonájának élete. Visszataszító volt, buta, arrogáns és semmirekellő.
Az angolok is csak azért emelték piedesztára, mert akkoriban (és talán azóta) a többiek még nagyobb (kisebb) pondrók voltak.
Amilyen a nép, olyanok a „hősei”.
2016-10-23 @ 22:20
Kedves Anomália!
Az alábbi kommentjeit is olvastam, és sok hibás állítást fogalmaz meg, de csak ezen hozzászólására térnék ki.
Az a tény, hogy Churchill mentálisan képes volt arra, hogy egy olyan, szintén nagy formátumú vezetővel szemben, mint Hitler, kitartson 5 éven át, folyamatos háborús helyzetben, mégiscsak azt mutatja nekünk, hogy jó politikai képességekkel rendelkezett. Önnel ellentétben nem kívánok erkölcsi ítéletet nyilvánítani róla („az ég egy adta világon semmi jót nem tett”), és nyilván mi, magyarok máshogy gondolkozunk róla, mint saját népe.
Ugyanakkor azt írja, hogy ” a lelkén (ha egyáltalán volt neki olyanja) szárad több ezer saját katonájának élete”. Ez így is van. De háborút nem lehet vívni veszteségek nélkül, és ha a másik opció a Harmadik Birodalommal szembeni kapituláció, akkor legalábbis megfontolandó a háború melletti döntés. Ja, és az Egyesült Királyság üzent hadat a Német Birodalomnak, mégpedig még Chamberlain miniszterelnöksége alatt.
„Visszataszító volt, buta, arrogáns és semmirekellő.”- írja Ön. A visszataszítóságáról nem vitáznék, ez izlés dolga, engem például nem taszít. Butának és semmirekellőnek nem nevezném, ha az lett volna, akkor Nagy-Britannia feltehetőleg nem a győztesek között fejezi be a háborút. Arrogáns? Talán. De közel sem a legarrogánsabb figura kortársai között, és hát – őszintén szólva – miniszterelnököt még nem választottak azért, mert szelíd és alázatos volt.
Nem tudom, hogy az Ön angolok, illetve Churchill iránti roppant ellenszenve honnan ered. De megkérdezném, hogy Ön szerint a mai európai vezetők közül a jó Vlagyimir Vlagyimirovicson kívül ki lenne az, aki képes lenne a vezetői székben végigküzdeni egy olyan totális háborút, amelyik során saját országát és fővárosát ipari mértékben bombázzák. És itt nem az ország háborús felkészültsége vagy gazdasági háttere a kérdés, hanem a vezető mentális képességei.
A legmélyebb tisztelettel:
Hirundo
PS. Az angolok meg nem azért emelték piedesztálra, mert az előtte és utána következő vezetők „pondrók”, vagy „még nagyobb pondrók” lettek volna, hanem azért, mert ő volt az, akinek a vezetése alatt országuk a győztes oldalon zárta a világtörténelem legnagyobb és legpusztítóbb háborúját.
2016-10-24 @ 00:41
Kedves Hirundo!
További kommentjeit nem olvastam, ezért azokban nem tudom felhívni a figyelmét a ferdítésekre, de az ebben írtakhoz pár szó:
„Folyamatos háborús helyzet” Nagyon vicces: mindenki mással, csak a britekkel nem harcoltak, legfeljebb szócsatákat vívtak (vö. Dánia, Norvégia, Belgium Franciaország, Keleti front).
Feltehetőleg, nincs értelme a „mi lett volna ha..” kezdetű mondatának.
A terrorbombázás brit találmány, nem kell csodálkozni…
„És itt nem az ország háborús felkészültsége vagy gazdasági háttere a kérdés, hanem a vezető mentális képességei” Vagy még inkább a szövetségesek, akik harcolnak helyettük.
Akkora győztese volt az EK a világháborúnak, hogy mindennemű világhatalmi szerepét elvesztette, attól kezdve senki nem veszi komolyan, Sam bácsi pórázos kiskutyája lett.
Nem tudom, hogy az Ön Churchill iránti, illetve Putyin elleni roppant elfogultsága honnan ered, de megkérdezném, hogy Ön szerint a mai európai vezetők közül a jó Merkel Muttin kívül ki lenne képes a vezetői székben végigküzdeni egy olyan totális háborút, mely során nem csak saját országában, hanem egész Európában ipari mértékben cserélik ki a lakosságot, család- és keresztényellenes propaganda-hadjárat és liberális véleményterror közepette?
Legeslegmélyebb tisztelettel:
vektortér
2016-10-24 @ 02:05
Uram! Önnek igaza van!
(…kivéve, ami a Churchill és Putyin iránti elfogultságomat illeti. Sine ira et studio. Tisztában vagyok Churchill számos hibájával, de egyrészt úgy vélem, hogy a háború alatt a rendelkezésére álló lehetőségek közül az esetek többségében a legjobbat választotta, másrészt azt a személyeskedésbe és gyalázkodásba torkolló történelemszemléletet, amelyet Dr. Nagy Anomália kommentelőtársunk engedett meg magának fentebb, nem bírtam szó nélkül elviselni. Ha eközben átestem a ló túloldalára, és túldicsértem Churchillt, úgy ezért elnézését kérem.)
De önnek igaza van abban, hogy…
…brit katonák ’40 és 43′ között nem voltak jelen európai hadszíntéren (szárazföldön).
…a szövetségesek bombázásai Németországban mérték tekintetében messze fölülmúlják az angliai német bombázásokat.
…az Egyesült Királyság valóban elvesztette világhatalmi szerepét, de ez nem Chuchill hibája, nincs olyan vezető, aki képes lett volna ezt a szerepet megtartani a háború után.
Véleményem szerint Ön két dologban téved. Egyrészt azt írja, hogy a vezető képességeinél fontosabbak a szövetségesek. Ugyanakkor a vezető politikusi képességei szerepet játszhatnak abban, hogy az országnak vannak szövetségesei, akik hajlandóak harcolni az oldalán.
Másrészt Frau Merkel nem azért képes az Ön által vázolt tevékenységet végrehajtani, mert arra mentális képességei alkalmassá teszik, hanem azért, mert mentális képességeiből – illetve képtelenségeiből – kifolyólag mindenféle előrelátó, megfontolt, felelős politikára alkalmatlan. Ráadásul érzelmileg is nagyon labilis, ami politikusoknál egyértelműen negatívum.
Köszönöm észrevételeit!
Hirundo
2016-10-24 @ 05:00
Tisztelt Uram!
Mivel nem volt szerencsém W. C. életmódját, jellemét, valamint politikai döntéseinek okait, körülményeit, alternatíváit és hatásait minden részletre kiterjedően vizsgálni, így nem rendelkezem azzal az információval, mely alapján megítélhetném, hogy mekkora hatékonysággal, milyen emberként töltötte be a szerepét az említett személy. A tapasztalatom azt súgja, hogy akikről az általános (és a „történészek”-é is) vélekedés oly pozitív, mint az Ön által is sugallt kép, ott valami nem stimmel. Ubi dubium, ibi libertas. 😛 Azt sem állíthatom, hogy nem volt/nincs olyan vezető, aki képes lett volna az EK vezető hatalmi szerepét megtartani.
Amellett, hogy a szövetségesek fontosságát felértékeltem, felvetettem egy analógiát, melyben egy gyenge vezetői képességekkel rendelkező személy, mint Valaki szövetségese, tökéletesen asszisztál a háború folytatásához, melyben kizárólag az tette jó szövetségessé, hogy alkalmatlan annak a posztnak a betöltésére, melyet betöltve, egy jó vezető megakadályozhatná/megordíthatná a háborút. (A „Valaki” ellehetetlenítette a „jó vezetőt”, hatalomra juttatva a szövetségesét).
Quod scripsi, scripsi.
vektortér
u.i.: Nem ismerem a latin nyelvet.
2016-10-24 @ 05:13
Nem röhög! A beépített helyesírás ellenőrző szerint jó volt…
2016-10-24 @ 10:24
Szerintem kihoztuk a témából, amit lehet. Igen ritka dolog, hogy kommentek útján tudjon két ellentétes, vagy legalábbis különböző nézőponton levő ember civilizált eszmecserét folytatni, úgyhogy köszönöm!
Tisztelettel:
Hirundo
PS. A sententiái hibátlanok. 🙂
2016-10-24 @ 07:56
„Ugyanakkor a vezető politikusi képességei szerepet játszhatnak abban, hogy az országnak vannak szövetségesei, akik hajlandóak harcolni az oldalán.”
Külön tanulmányok vannak arról, hogy Churchill milyen
fortélyokkal rángatta bele az USA-t a II. VH-ba.
2016-10-24 @ 16:53
És ezek a tanulmányok azért megdönthetetlenek és elfogulatlanok, mert (?)… ezeket medveállatkák írták, az emberiség objektív megítélői?
2016-10-26 @ 00:04
Kedves Hirundo!
Egyrészt köszönöm, hogy egyáltalán figyelemre méltatta rövid megjegyzésemet (de tényleg), másrészt már itt elnézést kérek Aristo mestertől, hogy esetleg elvittem a kommentelést egy olyan irányba, amelybe esetleg nem kellett volna. Ámbár, ha úgy nézzük, hogy Európa 20-21. századi sötétlelkű vezetőiről van szó, akkor annyira talán mégsem.
Ugyan Ön már lezárta a témát, de azért még engedje meg, hogy bár némi fáziskéséssel, de egy rövid kommentben megpróbáljak válaszolni minden engem érintő megjegyzésre, arra, hogy mit és miért úgy gondolok, ahogy írtam.
Ahhoz, hogy megértsük Churchill jellemét, kissé meg kell értenünk az angol ember jellemét, legalábbis a 20. század első felében. Ez természetesen túlságosan bonyolult téma ahhoz, hogy ebben itt túlságosan mélyre ássak és nem is venném a bátorságot hozzá, hogy megpróbáljam, de alapvetően az angolok akkor egy hatalmas gyarmatbirodalom urai voltak, ahol a gazdag angolok annak örültek, hogy még több pénzt tudnak kiszipolyozni gyarmataik szerencsétlen lakosságából, a szegény angolok pedig annak, hogy vannak náluk szegényebbek és nyomorultabbak is, de alapvetően mindannyian e hatalmas és erős birodalom részesei lehetnek.
A begyepesedett angol (brit) vezetés azonban nem volt hajlandó, pontosabban képtelen volt, észrevenni, hogy a világ szépen lassan megváltozott, és egyre többen undorodnak ettől a mocskos, harácsoló népségtől. Mindezt annak ellenére, hogy pl. India ma is egy trágyadomb (talán még indiai szemmel nézve is), és ami ott még működik, azt nagyrészt a Brit birodalom építette, készítette.
Itt hadd tegyek egy megjegyzést:
Az igazság kimondását a megfelelő helyen és időben nem tartom személyeskedésnek, mocskolódásnak, legyen az bármilyen kemény is. Az eufemizmust ki nem állhatom, meghagyom a pojácáknak.
Ezen kívül azt sem tudták felfogni, hogy már nem ágyékkötős zuluk, szipojok vagy kínai boxerek ellen kell egy hozzájuk képest modern sereggel harcászkodni, hanem valóban vezetői képességekkel is megáldott vezérek által vezetett valódi hadseregek ellen.
Ez nagyon jól megfigyelhető azon a katonai teljesítményen, amelyet a világháború alatt mutattak, azaz az orbitális nagy semmin. Kérem, mondjon valaki egy olyan harci cselekményt, vagy legalább egy német bordély meggyalázását, amelyet az angolok képesek voltak önerőből véghezvinni és megnyerni.
Ennyit a világ akkori legnagyobb birodalmáról.
Jól jellemzi ezt az egész helyzetet, hogy Anglia „legnagyobb” világháborús hadvezére egy hiú, arrogáns, dilettáns idióta volt, aki csak azért „érdemelte” ki ezt a hírnevet és „tiszteletet”, mert legyőzött egy valóban jó képességekkel rendelkező, ám korántsem tökéletes hadvezért, egy olyan csatában, ahol sokszoros túlerőben volt, az ellenfelének jóformán már semmilyen utánpótlása és tartaléka nem maradt, nekik pedig napról napra dőlt az ellátmány. Ez persze annak eredménye, hogy a németek az utánpótlást egy olyan gyík bandára bízták, akiknek az egyetlen háborús eredménye néhány ezer kilométer sivatag és egy kőkorszaki szinten leledző ország elfoglalása volt. Ezt a sok hasznos dolgot azonban már megtartani nem voltak képesek dacára annak, hogy papíron a világ egyik legnagyobb és legerősebb hadseregével rendelkeztek. Gyk. olaszok.
Most is lehet, hogy csúsztatok és tévedek, de sajnos a tények azok tények.
Rommelről még annyit, hogy Monty pythonnal ellentétben ugyan ő valódi tehetség volt, de azért a rövidlátása és a képességeinek a határa jól megmutatkozott pl. Tobruk (az első igazi ellenállás Észak-Afrikában) ostromakor, ahol csupán néhány nap és néhány ezer katonája pusztulása után jött rá, hogy aknamezőn, géppuskák ellen a gyalogos roham nem éppen célravezető.
Na de térjünk vissza Churchillre. Az ő mélyrepülése, akarom mondani pályafutása enné régebben kezdődött.
A legismertebb sikertörténetet, amely a nevéhez kapcsolódik, mindenki ismeri, úgy hívják, hogy Gallipoli.
Egyetértek, hogy áldozatok nélkül nincs győzelem, de mikor egy tehetségtelen balfék, whiskeygőzös aggyal megálmodik egy ekkora szerencsétlenséget a saját hírnevének öregbítése, és saját előmenetele céljából, akkor azért amellett nem lehet elmenni szó nélkül. Egy normális országban egy ilyen után senki sem futhatna be valami fényes karriert, Britanniában viszont úgy látszik szeretik azokat, akik értelmetlenül halálba küldik a gyermekeiket és láss csodát, hamarosan ő lett a prime minister. Ezzel az erővel megválaszthatták volna királynőnek is mindjárt. Bocsánat, akkor éppen egy retardált volt a király, de erre inkább szót sem vesztegetnék. A mostani felhozatalt látva ebben nincsen semmi meglepő.
Ez újra személyeskedés persze, de sajnos igaz.
Na de vissza W.C. háborús tevékenységéhez. Mit is csinált, amiért ekkora hatalmas géniuszt faragtak belőle. Nos semmi olyat, amit abban a helyzetben egy idomított majom nem lett volna képes megtenni. Lelkesítő beszédet mondott párlatízű, szétdohányzott hangján, pótcselekvésként parancsot adott az ellenség jórészt haszontalan bombázására, és várta, hogy az USA és/vagy a Szovjetunió segítsen rajta.
Itt akkor emlékezzünk meg az USA-ról: őket nem kellett belerángatni a háborúba, azt lesték már régen, hogy mikor, hogyan és kinek az oldalán avatkozhatnának be, lehetőleg minél előbb. Ők ugyanis az anyjukat is eladnák és ezért egy ilyen hihetetlenül jövedelmező bizniszből, mint egy ekkora háború, még véletlenül sem maradtak volna ki. Ne legyenek illúzióink, nekik sem voltak semmiféle erkölcsi aggályaik. Ennyit arról, hogy Churchillnek mennyit kellett trükköznie, hogy rávegye őket a belépésre. Legfeljebb azon izgulhatott, hogy ne a németek oldalán lépjenek be, de erre azért kicsi volt az esély, főleg mivel az amcsik a német szövetséges japánokkal kezdtek.
Ne felejtkezzünk meg Churchill és Monty utolsó, közös, nagyszabású szerencsétlenkedéséről. Mikor már mindenkinek egyértelmű volt, hogy a britek a klozetot sem tudják lehúzni az USA nélkül, azért még be akarták bizonyítani a világnak (vagy csak maguknak), hogy a brit birodalom még mindig erős és számít valamit ebben a háborúban. Ezért Monty addig idegesítette Eisenhowert, míg az, mint apa a hülye gyerekének, megengedte (érted, megengedte!), hogy az britek végrehajtsák fájdalmas dilettantizmusuk utolsó háborús megnyilvánulását, a Market Garden névvel illetett istencsapását, csak hagyja már békén végre.
Megjegyzem, hogy Eisenhower is egy ritka nagy gennyláda volt, de a mostani amcsi elnökjelölt felhozatalt (és az elmúlt évtizedek ilyen nemű leszállóágát) elnézve, ő még mindig egy fénylő üstökös volt a kék égen hozzájuk képest.
Ön azt mondja, hogy Hitler nagyformátumú vezér volt. Az tény, hogy olyan szuggesztív ereje és kitartása volt, amelyre csak tényleg a legnagyobb elmebetegek képesek. Nem démonizálom Hitlert, sőt, elismerem érdemeit, de a blöffölése tényleg csak az eddig elemzett britek, a hasonló képességekkel megáldott franciák, és az éppen egymás legyilkolásával elfoglalt szovjetek ellen jöhetett be. De csak ideig, óráig.
Azt is mondja, hogy nem kapitulált Németországgal szemben? Mégis melyik lett volna az a pillanat, amikor ezt meg kellett volna tennie? Mikor elfogyott a szivarja?
Minden esetre azért érdekes lenne tudni, hogy ha nem lett volna az a pár kilométer tengerszoros a kontinens és Anglia között, akkor egy ilyen kaliberű vezérrel a britek hány napig húzták volna a németek ellen. Az azonban biztos, hogy miután az USA és SzU megnyerte volna nekik (is) a háborút, nem Churchill lett volna az, akit odaküldtek volna grátiszként, hogy szabadítsa fel Londont.
Ezen kívül miben is tévedtem Ön szerint:
Chamberlain: hát nem tudom, hogy ki minek értékeli azt a dörgölőzést és taktikázást, amelyet csinált. A megzápult agyú, felsőházi cimboráival egyetemben azt hitték, hogy a döglődő oroszlán foghíjas vicsorgása elég lesz, hogy megállítsa Németországot. De ez már a zuluknál sem jött be. Szép is lett volna, ha Lengyelország lerohanása után még mindig nem üzentek volna hadat. Tudom, hogy utólag könnyű okosnak lenni, de ez az ostoba taktikázás és a szövetséges kis országok elárulása azért mégis elég szánalmas volt.
Franciaország megtámadása, Dunkerque: Ehhez mit kéne hozzátenni. Sikersztori mindkét részről.
Ha már sikersztori, Szingapúr dicső védelmét nem is említettem ezen a szenzációs listán.
Lenne még egy csomó dolog, amit a témában leírnék, de már így is durván hosszúra sikerült. Emiatt elnézést kérek.
Elismerem, hogy minden kijelentésem és azok módja nem csak Churchillnek szól, de ő az aki mindezt megszemélyesíti. Kezeljünk mindenkit érdemei szerint, nem pedig a rossz beidegződések és elvárások alapján.
Putyinra tett utalását én nem értettem félre, ebben teljesen igaza van szerintem.
Maradok Tisztelettel,
dNA
2016-10-26 @ 16:33
Kedves Anomália!
Örülök, hogy válaszolt, és hogy ilyen részletesen tette, így megadva nekem a lehetőséget, hogy tisztábban lássam nézeteit. És most, hogy már tisztán látom, azt kell mondjam, Önnek majdnem mindenben igaza van.
Két rövid észrevételt tennék, kitérve arra, hogy miben nem értek egyet Önnel.
Először is: Churchill. Az ő teljesítménye pénzügyminiszteri minőségében, illetve az admiralitás első lordjaként finoman szólva is gyalázatos volt. Ugynakkor a háború alatt (főképp 1940 azon néhány hónapjában, mikor a kontinensen egyedüliként Nagy-Britannia állt szemben Németországgal) addig rejtve maradt energiáról és kitartásról tett tanúságot. Ha másért nem is, ezért mindenképp megérdemli, hogy messze a mai európai vezetők fölé emeljük.
Másodszor: Hitler. Ön azt állítja, hogy Hitler blöffölt, amiben véleményem szerint téved. Hitler háború előtti és a háború első éveiben nyújtott politikusi teljesítménye alapján a „nagy formátumú” jelzőt mindenképp kiérdemli, mert bármilyen negatív is egy vezető történelmi szerepe (vagy csak megítélése), attól még lehet nagy formátumú. Ugyanakkor a Wehrmacht tevékenysége ’39 szeptembere és ’41 decembere között sokmindennek nevezhető de blöffnek semmiképp. Ezalatt a kb. 2 év alatt ugyanis átgázolt Lengyelországon, Franciaországon és számos kisebb-nagyobb államon, kiverte a briteket a kontinensről, és elragadott több mint 1.000.000 négyzetkilométert a Szovjetuniótól, annak kb. 5.000.000 fős katonai veszteséget okozva. Ezt nehéz lenne puszta blöffnek nevezni.
De ezen két kis kitételtől eltekintve egyetértek Önnel.
Köszönettel:
Hirundo
2016-10-21 @ 17:15
ártott a morálnak. Na, ezek élére állhatott volna nikkel Nelli. Lett volna haddelhadd.
A szerbek hanyatt-homlok menekültek volna a hadvezér láttán. Talán,még az ortodox hitüket is elhagyták volna.
2016-10-21 @ 22:53
És még irodalmi Nobel-díjas is!
2016-10-21 @ 22:54
A doktornőnek szántam. Bocs.
2016-10-22 @ 15:35
Vissza is utasítanám!!!
2016-10-22 @ 19:15
Pedig az igazi nagy tömeggyilkosoknak a béke Nobel díj jár. Megosztottan megkaphatták volna dzsuvásvilivel.
2016-10-21 @ 17:36
Ez mán megint csak jól sikerült, gazduram! Nem szép, ami nem is csoda: erről a banyáról szépet írni – Héraklesznek sem sikerült volna. Vagy vona? Na, mindegy. Viszont igaz, amit ugyan nem lehet erről a nőneműről(?) leírni.
Anomália megjegyzését annyival pótolnám, hogy csőrcsili-vili „barátunk” és az egész hasonszőrű ajró-trupp szellemi faterjának, gróf Coudenhove-Kalergi Richárdnak a neve feltétlen a sor elejére kívánkozna minden ilyen „rangsorban”. Nemcsak azért, mert a brükszeli bizottsági székelőházban vele kezdődik (állítólag) az EU-papuskák mellszobor-sora. Hanem azért is, mert a rossz-emlékű Pán-Európa gondolatot ez a félresikerült filozófia doktor indította útjára. (Lett ami lett belőle, látjuk, tudjuk.) Aminek, 71-es halála után a róla elnevezett társaság elnökeként Otto von Habsburg bácsi is nemcsak lelkes híve, de hosszú ideig (20 vagy 25 évig?) elnöke és vezetője is volt …
Ennek a nem túl nyilvános társaságnak a kétévenkénti kitüntettjei névsorában fölötte ismerős neveket látni: Merkel, Juncker, van Rompuy …
2016-10-25 @ 17:46
Bocsánat, de a spamok közé tette a blogmotor, azért került ki ilyen későn.
2016-10-21 @ 17:45
„Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van.”
————————————————————————————————————————
Ez így bonyolult. Sokkal egyszerűbben és nyíltabban: A szar mindig feljön a víz tetejére..
2016-10-21 @ 19:08
„Az ő hivatalos magyarázata az, hogy „adminisztratív hiba” történt”
Ez kb olyan, mint, hogy véletlenül hazafutottam.
Egyébként: asztRolábium.
2016-10-22 @ 05:49
Churchill érdeme Hitler legyőzése, na meg a kiváló humora. Nélküle már Magyarország nem létezne.
2016-10-22 @ 13:47
Hitlert az oroszok győzték le.
2016-10-22 @ 14:03
Igen így igaz, az oroszok az amcsik Churchill, nameg a saját hülyesége.
2016-10-22 @ 15:43
Szerintem a saját maga hülyesége. De erről,ma már kár vitatkozni.
2016-10-22 @ 15:37
Felénk is volt egy szivarozó kopasz. Állítólag vasútállomásonként is látták.
2016-10-22 @ 19:12
Én nem tudom, hogy mi lett volna ha (de Ön ezek szerint igen. Talán ön is igénybe veszi egy erre szakosodott parapszihomókus szolgáltatásait?), azt viszont igen, hogy mit köszönhetünk ezeknek a kretén briteknek (meg a visszataszító főnöküknek, aki egyébként egy szintén visszataszító, gyáva senkit követett a miniszterelnöki székben), akik a hasonlóan kretén franciákkal együtt képtelenek voltak 1940-ben, túlerőben megállítani a németeket, majd később arra voltak büszkék, hogy milyen jól sikerült a gyáva megfutamodásuk megszervezése, szóval ezeknek a köszönhetünk néhány ezer tonna bombát, amelyet az angol pilóták (jobb ötletük nem lévén), olyan nagy örömmel szórtak a magyar civil lakosságra.
Minden bizonnyal szegényebbek lettünk volna e nélkül.
2016-10-22 @ 15:39
Azért a drótot megspórolhattuk volna,ha ennek a libának a sertésklónjait (csókra álló szájjal) , fel s alá terelgette volna néhány kondás.
2016-10-22 @ 15:41
genetikailag a hátukon levő felszólítás Gib mir ein kusz. 🙂
2016-10-23 @ 05:31
„Ha a németek veszítenek, vesztettünk, ha nyernek elvesztünk” Mondta a háború alatt, egy magyar politikus. Nem menteni akarom, én sem a briteket És Churchillt sem. DE khm barátunknak igaza van
2016-10-26 @ 00:31
Nem tudom, hogy ki lehetett, de nem valami szocdem csóka volt? Akkor megértem a félelmét.
Azért egy pillanatra játsszunk el a gondolattal, hogy mi lett volna ha: Németország megnyeri a háborút.
Hogy ez pontosan mit is jelentett volna azt nem tudom. Valahogy elég nehezen tudom elképzelni, hogy a háború végére teljesen kivérzett, a katonáinak színe-javát elvesztő, 50-60 milliós németség uralma alá hajtja a kb. tízszer annyi lakosú Európát.
De legyen. És utána mit csináltak volna? Ismerjük az unalomig hangoztatott marhaságot, amit már a gyerekek sem vesznek be, hogy kiirtottak volna mindenki mást, és csak az árja németség maradt volna. 🙂 Mondjuk ha az amcsik a megfelelő haszon reményében melléjük álltak volna, akkor talán…
De erre kisebb esélyt látnok, mint az Iron Skynak a hold árnyékos oldalán tanyát vert nácijainak.
Valami olyat esetleg el tudtam volna képzelni, hogy Németország békét köt megfelelő feltételekkel az USA-val, Britanniával és SzU-val, aztán szépen elveszi ami az övé, Magyarország megkapja ami neki jár, és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal.
De sajna addigra már Hitler teljesen megbolondult, a három réparudi meg elhatározta, hogy mindegy hány ember életébe is kerül, de ők most lejátsszák, hogy ki a tökösebb gyerek, és ebbe a partiban Németország nem szerepelhet.
Hogy Churchillt miért engedték maguk közé? Talán azért, mert mégis kellett az amcsiknak valami tengeren túli felvonulási terület és valami base camp, ahonnan elindulhattak. Izland meg túl hideg volt…
2016-10-22 @ 19:28
Egyébként ez a lény úgy néz ki, mintha Hegedűs Zsuzsa testvérhúga lenne, és ugyanabba a turbószoláriumba ragadtak volna be egy hétvégére.
Egyébként a két férjben nem látok semmi különöset: ha fizeti a számlákat a csaj (mert van miből, ugye) és ezért nem vár olyan ellenszolgáltatást, amelyet egy férfi nem képes egy ilyen rémnek megadni, hiszen úgyis el van foglalva a pénzszámlálással, amelynek a megszerzése számára a legnagyobb és egyetlen élvezet, akkor lehet reprezentációs céllal férjnekvalót találni.
2016-10-23 @ 13:17
Van az a pénz (genetikailag),amiért az ehhez hasonló szépségek is férjet szerezhetnek,ha azt szeretnének.