Azok a régi karácsonyok
59Úgy kezdődött, hogy a lovaim összevesztek. De talán kissé távolabbról kell kezdenem a dolgot. 24-e volt és én természetesen a lovasiskolában kezdtem a napot. Már délelőtt is ott voltam, és mindenféle karácsonyi ajándékot adtam a lovaimnak, akikkel – természetesen – gyakoroltam is; elvégre nem csak szórakozás az élet. Két ménem is volt az idő tájt a Holló, meg a Honvéd, mindkettő a hannoveri fajtából, hiszen nagyra nőttem és egy arabson úgy néztem volna ki, mint a macska a köszörűkövön. Maradtak a nagyobb testűek, azok jobban illettek hozzám.
Eltelt a délelőtt, már kezdtem volna hazamenni, amikor kitört a viszály. A Holló elszakította az egyik kötőféket, oda tudott fordulni a másik ménhez, beleharapott az oldalába, az meg, szegény, nem tudott elugrani előle. A kezdeményező nyilván utálta a konkurenciát. Rettentőt harapott bele, aki nem látott még ilyet, az el sem tudja képzelni, hogy mekkorát, hiába ugrottam egyből közéjük, már megtörtént a baj. Újra meg kellett kötni az eloldódott kötőfékszárat, leszakadt róla az a fagolyó, ami meggátolta, hogy egymás felé forduljanak. Nekünk nem voltak egyedi állásaink, szegény TSZCS és tulajdonképpen csak egy ménállomás voltunk, hiába neveztük magunkat előkelően „lovasiskolának”.
Szörnyű seb keletkezett. Kilátszott a mellhártya is, amely szerencsére nem szakadt át, de azért azonnali orvosi segítségre volt szükség. Honnan szerezzünk ilyen segítséget 24-én délután? Hát nem volt egyszerű. Mikor kihívtuk az állatorvosi ügyeletet, kiderült, hogy az állatorvos hát… nem teljesen józan. De hát olyan kalappal köszönünk, amilyen van. Mindenesetre rendesen összevarrta a sebet – ő is büszke volt magára – önérzetesen és diadalmasan távozott.
Ekkor már késő délután volt. A ló aztán tetániás görcsöket kapott, és tudtam, hogy ebből baj lehet, ezért az ott lévő lóápolók segítségével kalcium és magnéziumoldatot adtunk neki. Mondjuk ezt még az állatorvos javasolta búcsúzóul; ő könnyen beszélt: hiszen ment tovább inni. Álltam a ló mellett és azon imádkoztam, hogy javuljon az állapota. Mikorra végeztem – a mén láthatóan jobban volt – én is megnyugodtam, de azért még vagy egy órát vártam biztos, ami ziher. Ezzel aztán el is telt a délután és nekem eszembe sem jutott, hogy karácsony van. Elég bajom volt anélkül is. Például miként magyarázom meg Fábián Józsi bácsinak, aki nem volt jelen az eseménynél, hogy miképpen szabadult el az a csődör. Ez fölöttébb kínosnak tűnt.
A karácsony csak késő este jutott eszembe, mert közben egész délelőtt, sőt délután is szakadt a hó, mire haza indultam, már elállt a hóesés is, de a biciklit ott kellett hagyjam, mert nem vállaltam a hóban biciklizés nehéz és nem kevéssé veszélyes munkáját; így gyalog indultam el. Közben jókora hóátfúvások keletkeztek, így méteres hófalak között tettem meg azt a 4-5 kilométeres utat, ami az iskola és a TSZ-központ között húzódott. Különös élmény volt a hófalak között menetelni. Közben biztos elment valami hómaró, így könnyen haladtam. Úgy emlékszem, telihold volt, amely bevilágította az utat és valami egészen elvarázsolt hangulatot teremtett. Egy autó nem ment el mellettem, hiszen mindenki a fűtött szobából, jóllakva nézett ki a havas tájra. Akkoriban olvastam „Az utas és a holdvilág” című Szerb Antal művet, és valahogy megérintett a táj kihaltsága, üressége, olyan volt, mintha örökké csak mennék, mennék …
Azt nyilvánvalónak tartottam, hogy nem várnak meg az ünnepi vacsorával, magamban már le is számoltam vele. Biztos voltam benne, csak valami maradék vár, pedig borzasztóan ki voltam éhezve a nagyanyám-féle halászlére. (A húgom mindig tejet öntött bele, mert attól elmúlott a csípőssége. Pedig attól volt az igazi.) Az már nyilván elfogyott, ábrándoztam sajnálva magamat, és legföljebb valami bejglire számítottam – ha jut. Természetesen nem volt ez így. A nagyi mindig egész ételkölteményeket készített, és még a karácsony után jóval is volt belőlük, csak jó volt sajnálni magamat, aki itt caplatok a hóban, és nem is várnak sehol.
Ilyen gondolatok között értem haza, majdnem túl is mentem a házon – nem volt eltakarítva a bejárat. A kutya természetesen összenyalt – egy komondorom volt akkoriban – így üdvözölt és csalt játszani a hóba. (A kutya egyébiránt lüke volt, mert hiába csináltam neki házat, nem ment be, helyette belefeküdt a hóba, aztán felállt egy hóbucka, megrázta magát és ott állt a komondor.) De most nem érdekelt a kutya – jó azért kicsit játszottam vele – mert el voltam keseredve a vacsora hiánya miatt.
Bementem teljesen elkeseredve, gondolván, hogy jóllakott embereket találok odabent, ám megdöbbenésemre ellenkezőleg, kiéhezettek voltak. A hős nagyanyám ugyanis visszatartotta a vacsorát, mondván , hogy „biztos valami dolga volt a gyereknek”. Nem tudta elképzelni, hogy bármi megakadályozzon a szenteste otthon töltésében. A családtagok már roppant türelmetlenek voltak, és megpróbálták megkezdeni az evést, de a nagyi nem engedte, és mivel ő főzte a vacsorát, mit tehettek, vártak. Mire elmeséltem mi történt, addig megmelegedett a halászlé és – szörnyülködve a velem történtek miatt – elkezdtük végre a vacsorát, elvégre karácsony volt.
2022-12-25 @ 13:28
„János bácsi még az országgyarapodás után, a II. világháború vége előtt új tanyát épített, mely véletlenül épp az 1945-ben megvont magyar-szovjet határra esik. Nem akarják lebontatni, megkérdik az öregtől:
– Hová akar tartozni?
– Magyarországhoz.
– Gondolja csak meg: a Szovjetunió a világ legnagyobb országa, legerősebb a hadserege, legbölcsebb a vezére, és ők már rég a szocializmust építik, mi pedig csak most kezdjük!
– Hát igen, igen… de azok az orosz telek!”
Áldott Karácsonyt! (Csak azért is nagybötűvel.)
2022-12-25 @ 14:33
Hiába no. A ló az elől harap, hátul rúg. No ezért sem volt lovam soha életemben. Most 76 évese, műtétek után nem fogok beszerezni egy lovat, hogy szittya magyarként villogjak vele az M3-on..
2022-12-25 @ 15:20
Most jövök az állataimtól , Áldott karácsonyt mindenkinek , különösen az állattartóknak!
2022-12-25 @ 15:57
Esti mese
Valahol az Óperencián is túl,
Ahol a mosómedve a kukákban túr,
S az országokban Woke őrület dúl,
Volt egy család.
Apa, anya és kamaszleány voltak ők, amikor a leányzó bejelentette, hogy ő mától fiú. Az apja amúgy megértő hősi atya lévén nem verte vissza lányát a normalitásba, csak ott rögtön az ebédlőasztalnál padlót fogott, némileg beüthette a fejét is, mert mikor idővel feltápászkodott a hajópadló pihentető gyengédségéről, felülve boldog mosollyal bejelentette a nagy titkot, hogy most már bevallhatja, ő tulajdonképpen nő.
– Dehát apu, nem lehetsz nő, te férfi vagy! – tátotta el a száját a lányfiú. – Te nemzettél éngömöt!
– Márpedig nekem jogom van annak érezni magam ami vagyok. Én nő vagyok. Nem azt tanítják nektek az iskolában, hogy tisztelned kell a másságot?
– De….anya – fordult a lányfiú az anyjához. – Mi lelte apát, tán ennyire beüthette a fejét, hogy elfeledte, hogy ő az én édes apucikám?
Az asszony épp válaszolt volna, de a férje közbevágott:
– Anyjuk! Holnap visszük a fiúnkat tudod arra a fontos iskolák közötti meccsre, és addigra fel kell készülnöm méltó asszony lenni, úgyhogy adsza a sminkészleted, meg hajsütővasat és azt a szép szőke parókát…
– De apa, ne bomolj már, te nem öltözhetsz nőnek, te férfi vagy! – kapacitálta szülő II-jét a kamaszcsemete.
Hát pedig a szülei elmentek azon nyomban délután harisnyát meg lóláb anyókra méretezett tűsarkú topánkát és csinos szoknyát venni. Másnap pedig a két nő kocsival elvitte a fiukat az iskolák közötti versenyre.
– Apa, elég a mókából! – kérlelte a lányfi a magasabbik nőt. – Legalább ne szállj ki a kocsiból, ne égess le engem, hisz az iskolatársaim mind ismernek, és amúgy is szörnyen nézel ki, olyan ronda vagy szétmázolt szájrúzzsal és kékre festett szemeiddel mint egy transzoktató. Ki fognak röhögni, de nemcsak téged, hanem engem is.
– Hát pedig, kisfiam, nemcsak teneked, nekem is van jogom olyan neműnek öltözni, amilyennek érzem magam, tudod Biden bácsi barátja is két gyerek nemzése után váltott nemet mint kormánytag, és ki is tüntették mint a legmagasabb rangú női főtisztet. Na gyere, fiam, karolj belém, mert kicsit billegek ezen a tűsarkún, és menjünk be a szurkolói táborba…
Eljött a másnap és az estebéd.
– Na mi volt az iskolában, kisfiam? – kérdezte a szülő II. miközben merte ki a levest csinos kosztümkéjében az asztalnál ülve.
– Jól van, apa, megértettem, megérdemeltem a leckét. Még hetekig rajtam fog nevetni a suli, azt mondták jó fej az apám, és ezentúl maradok lány…
Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz se volt. Tegnap hallottam a karácsonyi vacsoraasztalnál, hogy ezen röhög fél Amerika, mármint a normalitása…
2022-12-25 @ 17:01
Aristo a gyöngyhalász lemerült a ragyogóan kék tengerbe és ezt az igazgyöngyöt ajándékozta nekünk. Áldott Karácsonyt!
2022-12-27 @ 15:35
+ + + +
2022-12-31 @ 23:53
Az analfabéták kettő keresztet írnak (családi név, keresztnév). A három kereszt az erősen fertőzőek neve mellé kerül. Négy kereszt már nem jelent semmit..
2023-01-06 @ 06:01
Nana, és a négykeresztes Wasserman?
2023-01-06 @ 22:19
De igenis, jelenthet a négy kereszt is: jegyzője duplán analfabéta.
Odáig nem jutott el a polihisztor matekje.
2022-12-31 @ 14:31
atörökszultán
„Aristo a gyöngyhalász lemerült a ragyogóan kék tengerbe és ezt az igazgyöngyöt ajándékozta nekünk. Áldott Karácsonyt!”
Egyetertek!
Boldog(abb) uj esztendot Aristo Mesternek, Onnek, es minden kedves olvtarsnak!
Ch d V
2022-12-25 @ 17:21
Hehehe ló!
Tanyán laktak a rokonok nosza a ló szelíd, milyen spéci azt a szőrén megülni.
Na egyszer megunta elszaladt velem n meg fejjel előre le róla.
Két hétig állva bicóztam valamiért.
Majd, ha mind a 4 lába térdig le lesz betonozva akkor ülök fel mégegyszer
2022-12-27 @ 13:21
Hintalovat javasolok. Nem tudom, hogy most mennyi, de a gyerekemnek volt egy. Akkor ez nem volt túl drága, és fa, akarom mondani műanyag kardot lehetett kapni hozzá. Amikor lovaglócsizmát kért, nos ráadtuk a rendes téli csizmáját, nyáron..
2022-12-25 @ 20:46
Szép.
2022-12-25 @ 21:09
A lógyulai finom, miként a halászlé is.
2022-12-26 @ 10:01
A franciáknál van külön lómészárszék is, ahol lóhúst mérnek az autótulajdonosoknak. A cégér egy lófej. Éppen a Rue de Mouffetard elején van egy, nem messze a piactól. Amúgy az egész utca élelmiszerbolt és piac, ha úgy nézzük. (A lószalámi egészen jó ízű, kiválóan volt fűszerezve, ráadásul nem is adták drágán.)
Szóval az ügetőn leszerepelt pacik egészen jól hasznosulnak. Felfüstölik őket.
2022-12-28 @ 22:19
Megenni a szegény pacikat? Fúj!
2022-12-28 @ 23:50
Ugyan ugyan .
Nem a husaert tenyésztik, de ha úgy adódik, akkor ne vesszen kárba, végülis nem ártalmas.
Ilyen logika alapján kezdték a vegetáriánusok is. Hogy szegény kiscsirkek és így tovább.
2022-12-30 @ 18:42
Szeretném kiegészíteni azzal, hogy a lóhús egészséges. (Nem vicc) sokkal egészségesebb, mint a sertés vagy a marha. Az íze is jó, van akinek szokatlan, de tényleg jó. Való igaz, hogy az ember nem ételnek nemesítette a lovat, hanem munkára fogta, de ehető. Egy növényevő állat húsa. A franciák a csigát is megeszik, Párizsban én is ettem vajban sült csigát. Rágós.. (A lóhús sokkal jobb.)
Viszont kutyahúst és férget továbbra sem fogok enni, azt meghagyom Kínának, Vietnámnak, Kambodzsának, stb. (Az „Ázsia Expressz” műsorban én nagy megdöbbenéssel néztem a sokféle kukacot amit ezek megesznek.)
2022-12-30 @ 20:00
Hozzájárulásom így Szilveszter előtt a ló-témához
Ló-motívumok, lóra vonatkozó kifejezések Kassák Lajos dadaista verseiben:
• Az idő nyerített
• ide-oda forgott és néha fölágaskodott
• galoppoztak a napkocsin
• az ember elhányja csikófogait
• de mi növényevők és asszonygyűlölők voltunk
• érezzük a friss trágya szagát a földeken
• egy kese csikó még betolta fejét az ablakon, és nyerített
• a modern lovaknak vasból vannak a fogaik
• Kilenc szeretője van, idegen francia lányok akik csatalovak voltak a francia-német háborúban.
☺
2022-12-31 @ 02:15
Fiatalon volt alkalmam találkozni Kassákkal, ugyanabban a házban lakott ahol az egyik bácsikám. (Sőt, egy emeleten is) Arra emlékszem, hogy bűzlött a bagótól.
2023-03-21 @ 15:01
Bizony ettük a lovakat az ostrom alatt 1945-ben. Nem is volt rossz, kivéve ha levest csináltunk belőle, hiszen a csiriz az tulajdonképen lóleves.
2022-12-26 @ 22:58
Szép történet, Áldott Karácsonyt az írónak!
2022-12-27 @ 14:36
Karácsonyi szórakozások
Most hogy elmúltak a szent napok, elmesélhetem, hogy a mi családunkban folytak a világ talán legszórakoztatóbb karácsonyai. Mi játékokat rendeztünk, amiknek fő mókamesterei a szüleink voltak.
1. játék: az idénjusztsetaláljátokmegazajándékokat játékkal. Amit mi gyerkőcök nyertünk meg az első tíz évben. Anyánk soha nem tudta úgy eldugni az ajándékokat, hogy mi föl ne tudtuk volna kutatni. És ezt mindig értésre is adtuk. Aztán ő győzött, mert beidomította szomszédokat (nagy idomár volt, annyi szent, mert a fél utca csak annyit szokott kérdezni anyámtól, hogy milyen magasra ugorjon. Az utca lakóinak másik felét meg soha nem is láttuk, állítólag léteztek), szóval áthordta az ajándékokat a szomszédoknak.
2. A másik játékot meg apánk fémjelezte és az volt a címe: Nincsolyan,hogy valamiértelnetudjakmenni. Vagyis apánk ünnepek délelőttjén mindig felfedezte, hogy hiányzik a só, karácsonyfa, vagy gyertya vagy bármi a baltáig bezárólag. Amit be kellett szerezni és eredményeként elhangzik a „Már megint részeg vagy? Feküdj le, józanodj ki szentestére! – feleségi dörgedelem.
Ennek okán atyánk mindig kimaradhatott gyermekei de facto házicselédi tevékenykedéseiből.
A következő játék volt a „Nem tudtál volna rondább fát beszerezni?” típusú móka és kacagás. Anyám számára – ki képzett zsarnok és pszichopata volt – nem létezett jó karácsonyfa. Vagy ritkás volt vagy sűrű, vagy nagy, vagy kicsi, vagy szemetelős, vagy tökmindegy, csak le lehessen járatni a beszerzőt.
4. Aztán jött a holatalp program: Valami manók mindig eldugták a fenyőtalpat, úgyhogy atyánk és a balta veszélyes formációt öltött odakinn, mikor kezünk már a telefonon volt, hogy hívjuk egy-két testrész visszaeszkábálására a mentőket, pedig mi már amúgy is fent voltunk az ügyeletes orvosi irodában a biztosan kihívók örök ranglistáján… erről később.
5. A „Na pont erre nem vágytam” – játék volt a következő. Anyánk gondosan ügyelt rá, hogy olyan – mint zokni, sapka és babakonyha – ajándékokkal lepjen meg minket, amiről tudta, hogy nem vagyunk oda értük. Különösen bosszantotta, hogy nem szerettünk babázni. Legfeljebb a macskát pelenkáztuk. De nem főztünk, takarítottunk, vasaltunk, stb. babákra. Szülénk I. mindig szemünkre is vetette, hogy milyen anyák lesztek ti? Jó anyák lettünk, mi nem használtuk gyerekeinket, unokáinkat, férjünket ingyencselédnek. Ha hétközben is mi szolgáltuk ki az örökké álbetegeskedő anyánkat és vittük a háztartást, akkor mi szórakozás lett volna, ha ugyanazt játsszuk a babákkal is.
6. S végül a legjobb a töltöttkáposzta-játék.
Kérve kértük, hogy anyánk ne csináljon káposztát, főzünk mi úgyis eleget, de nem lehetett lebeszélni. Az epeköveit sem. Ergo ha nem ügyeltünk eléggé arra, hogy anya megint lopakodik a konyha felé, és fel nem faltuk a káposztát előle, akkor garantáltan minden ünnep éjszakáján kinn álltunk az utcán várva az ügyeletes orvost. Az ügyeletesek már fogadásokat kötöttek, hogy éj közepén hány órakor csördül föl a telefon, amikor mi gyerekek telefonálunk, hogy anyu rosszul van. (az apu meg részegen horkol).
Aztán már csak semmi más dolgunk nem volt, mint a táppénzes szabadságot kiharcolót hetekig ágyban kiszolgálni…
Valamiért a testvéreim nem nagyon szeretik a karácsonyt. Sejtésem sincs, hogy miért…
2022-12-27 @ 16:27
„Okosabb” lélekkurkászok meg humoristák leírták s figyelmeztetnek, nem kell a Karácsonyt túl komolyan venni, hiszen a legnagyobb családi feszültségeket okozó alkalom. Ritkán végződik jól s a teljes szeretet jegyében, különösen csalódásokat okozó: szinte senki nem felel meg az elvárásoknak.
Még olvasni nem tudó koromban rájöttem, hogyan lesz a Karácsony teljes ünnep, fényes, díszes, ragyogását kiegészítve. Hízelkedve, javulásomat kilátásba helyezve emlegettem mindenki hallatára, miket szeretnék kapni. Az Advent ideje alatt meg kétnaponként vizsgáltam át lakásunk minden olyan zugát, fehérneműs fiókokat, ahol a beszerzett ajándékok rejtőzködhettek. Megbeszéltem az öcsémmel, hogy melyiküknek kiének kell lennie, annak ellenére, hogy mit kinek szántak és az le is lesz cserélve kettőnk között! Minden könyv az enyém lesz, a kötött harisnyák, sálak az övéi. Ha nem tartja be a cserét, megbosszulom magam, iránta érzett teljes szeretetem jeléül. A csokoládémból sem adok neki, miután az övét gyorsan s rögtön bezabálta.
A szobaajtót is neki kellett átfúrnia, lássuk, hogyan jön az Angyal az ajándékokkal. Èber Nagyapánk felfedezte e lyukat és be is tömte. Tehát nem láttunk semmit, az ajtórongálás ódiumát, persze, hogy az öcsike bűnhödte.
Nem is hiszem el soha, hogy az összeesküvések elméletiek lennének vagy nagy véletlenek uralnák a világ eseményeit.
2022-12-28 @ 10:59
Szeretnék egy kicsit belerondítani. A karácsony Jézus Krisztus születésnapja és nem az ajándékozás vagy a zabálás ünnepe. Ennek megfelelően nálunk limittálva van az ajándék egy ingre, puloverre, vagy kávéfőzőre, szóval úgy 10-15.000 köré és az ünnepi menü teljesen hétköznapi, nincsen pulyka, hatalmas lakoma. Amivel több az néhány édes és sós sütemény. (utóbbi a cukrászdából)
Szilveszterkor sem kell lerészegedni, csak éjfélkor koccintunk egy pohárkával.
2022-12-28 @ 11:05
Idei karácsonykor az ünnepi menü hideg almaleves, sült kacsacomb törtkrumpli és párolt édeskáposzta volt, néhány tálcán édes és sós aprósütemény. Senki sem lett rosszul a sok ételtől, italnak pedig számomra kávé (kocsival mentem) másoknak egy pohárka bor volt.
2022-12-28 @ 18:53
Feltehetően „idei karácsonykor” az ünnepi foglalkozás Lukács evangéliumának olvasásával telt, szerény prédikáció is elhangzott a családfő részéről, meg karácsonyi énekekkel voltak teli a szájak, „zabálás” helyett.
Ezek kimaradtak az ünnepies beszámolóból!
2022-12-29 @ 09:04
Igen, el szoktuk énekelni a „Mennyből az angyalt”. Kinek mi köze hozzá? Klárika maga beletenyerel mások életébe és hitébe? Ez öntől normális dolog?
2022-12-30 @ 10:33
Dehogyis tenyereltem bele sehova, miután valaki azzal kezdi, hogy „Szeretnék egy kicsit belerondítani.”
Hova s mibe?
A mások karácsonyi élményeibe és hitébe! Fölül/s/ö kioktatás kíséretében!
„Ez öntől normális dolog?”
2022-12-28 @ 23:54
Hát, elég szarazpipasok maguk! 🙂
2022-12-28 @ 18:26
Semmi gond, nem is lehet nagyon „belerondítani”.
Különbözö hajlamú és természetű emberek egyszeri, ünnepi együttlétének élményeiről esett szó, akik rendre, a saját tapasztalataik, átéléseik alapján is nőnek fel a Karácsonyhoz.
Mely ünnep a Názáreti Jézus születésnapjáról, vele együtt a fény, a megvilágosodás (megfényesedés) születéséről szól, jelenti. A karácsonyi ajándékozás ezen ajándék földi örömet keltő szimbóluma.
Születésekor még nem volt Jézus Krisztus, Megváltónak a későbbiek eredményeként tartjuk, nevezzük.
„Teljesen hétköznapi a menü, nincsen pulyka”, csakis a kimondottan hétköznapi kacsacomb!; a törtkrumpli s a párolt édeskáposzta is klasszikus karácsonyi köretek! (meg azután jól sütni-főzni is kell tudni az ünnepekkor, amelyek tudvalevően NEM hétköznapok; hogy én ne is rondíccsak bele, abba.)
2022-12-29 @ 09:08
Hát kérem, Karácsony valóban ünnep, de NEM a vásárlás és a zabálás ünnepe!
Erről ennyi elég. Maga pedig szépen menjen, hadd ne mondjam hová.
2022-12-30 @ 10:05
Maga pedig járjon elöl, mutassa az utat, s ne mondjon túl sokat. Még megbánhattya.
2022-12-30 @ 12:02
Jó, majd viszem a zászlót. (Sződd a selymet elvtársnő…)
2022-12-30 @ 11:12
Államcsíny!
Államcsíny, polgárok és felebarátok!
Államcsíny Magyarországon!
Lepuccsolták a pulykát a karácsonyi ünnepek étkeinek trónjáról!
És ki tette, hol és hogyan?
Hát a Hidegalmaleves a két árulóval együtt, lévén azok a törtkrumpli s a párolt édeskáposzta.
Ki is gondolhatta volna, hogy a Hidegalmaleves ilyesmire képes lenne? Nem elég neki a forró nyári napok fejedelemsége?
Amint látszik, nem elég. A hatalomból soha senkinek nem elég. Globalizálódik a Hidegalmaleves. Erröl már ennyi IS elég!!!
Boldog, szerencsés Új Évet mindenkinek, Hidegalmalevesnek úgyszintén.
2022-12-31 @ 07:25
Joe Biden karácsonyi beszéde felháborodást váltott ki az amerikai keresztény hívökben. A közel tíz perces ünnepi beszédben az USA elnök beszédíróinak sikerült a bravúr,miszerint egyszer sem kellett kimondania a Megváltó,Jézus Krisztus nevét. A kígyónyelvü,sunyi szófosásban helyette a következöképpen jellemezte Krisztust és a keresztény ünnepet:
-„…the child Christians believe to be the son of God….a gyermek,kiröl a keresztények úgy hiszik,hogy Isten fia.” A magát katolikusnak valló elnöknek már Húsvétkor is sikerült „kifelejtenie” ünnepi beszédéböl Jézus nevét.
2022-12-31 @ 10:54
Tudod kérlek, hogy ezeknél az Atya-Fiú-Szentlélek vörös posztó! Végülis mi az, hogy Mária szülte meg a gyereket és nem József? Ráadásul mi az, hogy Atya? Neki az egyes számú szülőnek kell lennie..
2022-12-31 @ 15:26
A Bidenék fogadják Z-t Washingtonban
Korábban megjelent ezeken a hasábokon egy – alábbihoz hasonló – fotó (remélem, még mindenki emlékszik rá), melyről néhányan úgy vélték, hogy az egy némileg „megfotoshoppolt” kép lehet.
Nos, mára kiderült, hogy a feltételezés igaz volt, előkerült ugyanis a kép eredetije, íme:
https://pbs.twimg.com/media/Fkm-2D9WYAArYZp?format=jpg&name=360×360
☺
BÚÉK
2022-12-31 @ 23:49
Lupuskám! Seggrepacsit neked az Újévre, majd Biden elftárs átadja..
2023-01-01 @ 01:17
Kösssszzz,
Hasonló jókat!
☼
2023-01-01 @ 04:56
Ujra elolvastam Aristo Mester szivmelengeto tortenetet, es eszembe jutott egy regi-regi sajat karacsonyunk. Haza keszultunk, Magyarorszagra, de ugy, hogy elobb szentestere Lenahoz, imadott nenemhez megyunk, a kis del-nemetorszagi svab faluba (amelyrol mindig Obanya jut eszembe a Mecsekben).
Akkoriban divatban volt az Icelandair (a legolcsobb jarat Europaba), igaz, egy reykjaviki megalloval. Ott termeszetesen hovihar fogadott: a leszallas meg csak hagyjan, de amikor taxizott a B757-es, ugy razta a szel, hogy komolyan felni kezdtunk. Par oraval kesobb aztan tovabb Luxemburgba, koradelelott erkeztunk. Autot bereltunk, es uccu (havazott ott is, aztan Nemetorszagban is). De nem ez volt a baj, hanem a hulye macsosagom. Mert ugyebar micsoda hulyeseg, hogy nekem Nemetorszagban terkepre lenne szuksegem, na ne vicceljenek mar! Egy Vorosfulnek! Barhova odatalalok, Lenahoz meg plane. Kesodelutanra kenyelmesen odaerunk, gyertyagyujtas es gyonyoru este Lenaval, aztan masnap indulunk Magyarorszagra.
A folytatast sejthetik. Hoeses, rossz latasi viszonyok plusz a sajat hatvanyozott hulyesegem: alaposan eltevedtem. Nem is egyszer, ketszer. Vegul uggyel-bajjal ejjel fel tizenegy korul erkeztunk meg, ugy 30-36 ebren toltott, frusztralt ora utan, holtfaradtan Lenahoz. Meg ertesiteni is csak egyszer tudtuk utkozben (mobil meg sehol), mondtuk, hogy elnezest, fekudjon le nyugodtan, majd holnap unneplunk.
Szoval megerkeztunk, elnyutten, joszerivel felalomban, tiszta csoda, hogy baleset nelkul, a vacsora mar leghatsobb gondolatainkban sem szerepelt, csak egy jo meleg agy, de azonnal. Lena mar ugyis nyilvan megvacsorazott egyedul.
Termeszetesen nem: megvart bennunket, pillanatok alatt felmelegitette a hetedhet hataron hires halaszlevet, talalt es nekilattunk. Az udvariassag hatarain epp csak belul maradva falni kezdtunk, hogy mihamarabb eljussunk a vagyott vizszintes helyzetig. Vegeztunk is negyed tizenkettore, mar epp alltunk volna fel, indulni a vendegszobaba – amikor Lena (buzgo katolikus!) arcan kedves, titokzatos mosoly jelent meg, mint aki kulonleges meglepetest tartogat.
„Kepzeljetek, egesz nap szandekosan nem mentem templomba, mert ugy gondoltam, milyen gyonyoru lesz, ha egyutt megyunk el ejfeli misere, mint regen!”
Fogalmam sincs, hogyan sikerult megorizni az onuralmamat, sot, oromot szinlelni. Arrol se, hogyan birtam visszaulni az autoba, athajtani a kozeli varoskaba, nem elaludni a misen, majd fel kettokor visszavezetni es akkor… vegre… dunyha ala bujni. De nemet mondani, elrontani az oromet (Lenanak! amikor ennyi szeretettel vart!) persze elkepzelhetetlen lett volna. De valahogy sikerult. A szeretet sok mindenre kepes.
Draga Lena! Reg elhagytal bennunket, Isten vigyazzon Rad az angyalok kozott!
Ch d V
2023-01-01 @ 15:49
Egy hasonló németországi történet velem is megesett.
Céges kocsival mentünk négyen Bp-ről végig, korareggel indulva egy hatalmas, 2,5 literes Roverrel (ez a nagyfőnök kocsija volt egyébként). Én jobbára csak a csodás német autópályákon vezettem (életemben akkor először és utoljára olykor 240-nel – félelmetes most is visszagondolnom rá. Tehát az uticél egy Düsseldorf környéki kisváros, R. volt, majdnem a holland határnál: az amerikai cég (munkaadóm azokban az években Bp-en) európai központja.
Amíg az autópályán mentünk, persze nem volt semmi gond, de Düsseldorf környékén már olyan sűrű volt az úthálózat egy-két km-enkénti le-, és felhajtóval, soktételes eligazító táblával, és egyéb „zavaró” tényezőkkel…, hogy végül rendesen eltévedtünk, pedig kollégáim már mind megtették azt az utat korábban is, nekem volt egyedül új, én máskor mindig repülővel mentem.
Különösebb poénja nincs a történetnek, mindössze annyi, hogy legalább két órát bolyongtunk teljesen fölöslegesen egészen közel a célállomáshoz (GPS akkor még civil felhasználásra nem létezett…), ráadásul addigra már jócskán beesteledett azon a november végi napon a Ruhr-vidék ege alatt – meg talán még annyi, hogy pár nap múlva, a visszainduláskor megint csak nem sikerült egyből rátalálni az (azt hiszem 3-as) autópályára… 🙂 .
*
Más (de ez már félig személyes)
A dátumból, pontosabban a bejegyzés időpontjából számomra úgy tűnik, a fenti bejegyzés már otthon íródott.
Érdeklődöm, kedves Vörösfül: sikerült itthon mindent megnyugtatóan elrendezni, nyugodt viszonyokat itthagyni, minden OK?
☼
2023-01-02 @ 09:50
Ma már öregurasan vezetek. Anno, kb. 20 évvel korábban megeresztettem egyszer a kocsimat (Akkor Citroen volt) és 160 körül vezettem. Akkor sem éreztem magam jól egy erős és gyors autóban. 120 km/h fölött nem szeretek vezetni. Nemcsak tudom, de érzem is, hogy ilyen sebességnél már a sorsot kísérti meg az ember. Régóta vezetek, de ha hóesésben kell elindulni inkább lemondom. Láttam már árokba csúszott kamiont, mentőt a beteggel megrekedni, stb. Húszcentis hóban, hófúvásban minden kiszámíthatatlan. Szerencsére évek óta nem esett annyi hó Magyarországon, hogy ettől tartani kelljen, de pl. Szlovákiában minden évben van kéttucat csúnya téli baleset a hó miatt. A téli gumi néha annyit sem ér, mint egy ima, a természet az erősebb.
Az új benzinárakkal márciusig elő se fogom venni a kocsit, lekötöm az akkumulátort, konzerválom amennyire lehet.
2023-01-03 @ 14:36
Ezért a mintaszerű autógondozásért küldök egy igazi „jutalom falatot” – csak aztán óvatosan, mert elég szép, méretes darab… ☺
https://www.borsonline.hu/aktualis/2023/01/nyilt-utcan-tolta-le-a-nadragjat-a-tangas-szexistenno-mindenki-lathatta-a-popsijat-18?utm_source=borsonline.hu&utm_medium=referral&utm_campaign=ott_a_03_b
☼
2023-01-04 @ 03:22
Ennek mi köze van az autózáshoz?
2023-01-04 @ 09:48
„Ennek” speciel nem az autózáshoz van köze (az csak egy lényegtelen apropó volt), hanem a szóban forgó autós eddig tapasztalt – és többek által is rendszeresen csipkelődő megjegyzésekkel illetett – igen gyakori témaválasztásához.
Az persze lehet, hogy mostanában már verbálisan sem… érdekel a téma – vagy netán újévi fogadalmat tettél, mely szerint többé nem foglalkozol meztelenkedő lányok fényképeivel.
Meglátjuk ☺
2023-01-04 @ 15:13
Profeta,
„a szóban forgó autós eddig tapasztalt – és többek által is rendszeresen csipkelődő megjegyzésekkel illetett – igen gyakori témaválasztásához.”
Errol egy regi Vorosful-duma jut eszembe, jo humorerzekkel rendelkezo holgyeknek szoktam eloadni, termeszetesen halal komoly pofaval.
„Mindig leneztem, sot, megvetettem azokat a ferfiakat, akik folyton, a nap 24 orajaban csak a szexre birnak gondolni. Ami engem illet, eskuszom, nincs olyan nap, hogy legalabb 15 percig ne gondolnek valami masra.” 🙂
Ch d V
2023-01-03 @ 16:30
csakafidesz,
„márciusig elő se fogom venni a kocsit, lekötöm az akkumulátort, konzerválom amennyire lehet.”
Havonta egyszer csepptoltes (1-2A). Onkisules mindig van, az akkunak viszont halala, ha lemerul: a racsokba kent aktiv „paszta” kiterjed, nyomni kezdi a szomszedot es hajlamos kihullani. (A teljesen lemerult akku oldalfala gyakran kifele domborodik…)
Ch d V
2023-01-03 @ 20:52
@vorosful Ha nagy a baj…. Szegeden az egyetemi Klinikák tele vannak orvos zsenikkel am Block. Aztán Gyulán van egy kísérleti höterápiás kezelés….nemtom..hátha segít egy kicsit…bocs…
2023-01-04 @ 03:29
Tulajdonkép ez igaz, bár egy Exide Premium akksi kibírja azt, ha nincsen rákötve fölösleges fogyasztó. Amúgy valóban ez a helyzet, márcsak az egészségem miatt is. Jövőre meg kell a műtétemet ismételni. Hála a magas szintű ellátásnak mindent kétszer csinálnak. Egyszer hanyagul, másodszorra is hanyagul. Tertium non datur
2023-01-01 @ 17:32
Profeta Baratom,
koszonom kerdeset! Igen, 29-en vissza kellett jonnom, jovo het vegeig ket nagyon nagy munka esedekes… – Megnyugtatoan elrendezni? Ahhoz kepest, amire erkeztem, igen: szivbeli, kedves betegem allapota valtozatlanul sulyos, de ugy tunik, stabilizalodott, es talan hajszalnyit javult is. Az uj apolono nagyon jo, a betegnek pedig vilageleteben eros akarata volt, ami most sem hagyta meg el. Az apolono tunderi erdelyi kiszolassal jellemezte: „vagany csaj lehetett” 🙂 Igy igaz…
A tobbi harc az elniakaras („van meg fontos dolgom a vilagon”, egyebkent valoban van) es az igen elemedett kor kozott. Adja a Joisten, hogy…
Ch d V
2023-01-01 @ 19:45
– Adja a Joisten, hogy…
– Adja – Úgy legyen!
?
2023-01-02 @ 15:53
„..igen: szivbeli, kedves betegem allapota valtozatlanul sulyos, de ugy tunik, stabilizalodott, es talan hajszalnyit javult is. ” Remélhetően, fog is javulni!
RÉSZVÉTTEL emlékeztet egy nagyon régi Karácsonyra, amikor édesanyánk ágyban fekvő beteg volt, az ünnepet pedig a földi angyal, a Nagyanyánk vezényelte le. Mi, gyerekek hoztuk haza az iskolából (himlőt v. kanyarót), akkoriban, felnőttek esetében elismerten veszélyesebb, lehetséges visszafordíthatatlan kimenetellel. (Apánk kikészült az aggodalom s a félsz miatt). Édesanyánk maga erősen „igyekezett”, nem akart mindnyájunkat hátrahagyni. Sikerült is neki, ő is vagány csaj lehetett.
Kitartásán nem kételkedve, kedves Vorosful, ahhoz erőt, egészséget és hamaros, boldogító javulást kívánok Önöknek.
Messzemenő együttérzéssel,
Klárika
2023-01-02 @ 23:53
Klarika, Profeta,
koszonom a „vagany csaj” neveben is!
Ch d V
2023-03-21 @ 15:05
Bizony megrikattál…
2023-01-01 @ 15:46
Igen, bíztató, szép történet egy „régi Karácsonyról”. Köszönet érte!
Lena sem vacsorázott meg egyedül – karácsonykor nincs ilyen – „Termeszetesen nem: megvart bennunket, pillanatok alatt felmelegitette a Hetedhet Hataron Hires Halaszlevet, talalt es nekilattunk”.
Sikerült az elképzelhetetlen is, erröl is szól a karácsonyi történet. Nem feledjük s mindegyre visszatér,…
2023-01-05 @ 17:20
Egy Washingtonba akkreditált volt nagykövet előadása
Ezekben a napokban még a magamfajta nem-katolikus, sőt, nem-hívő, de ugyanakkor normális (tehát konzervatív) értékrendű ember is gyakran találkozik a médiában (is) fontos világpolitikai, globális társadalmi kérdések katolikus megközelítésű megvitatásával, taglalásával, értelmezésével – olykor csak érintőleges, máskor meg egészen a fontos, iránymutatóként elfogadható forrásokig eljutva.
Egy ilyen jeles forrásra bukkantam ma, a római temetés közvetítésének megtekintése utáni, immáron csaknem egésznapos búvárkodásom során.
Jó szívvel ajánlom, ÉRDEMES elolvasni, véleményem szerint ILLIK ismerni.
Ráadásul – ha már ebben a kis olvtársi közösségben vagyunk -, feltétlenül meg kell említeni, hogy az ajánlott (alábbi linken elérhető) előadás alaptémájához erősen kapcsolódik egyik kedvenc olvtársunk állandó, vissza-visszatérő, mindannyiunk számára FONTOS mondandója, melyet legutóbb – hogy messzebb ne menjünk – Aristo jelen, karácsonyi blogbejegyzése után, 2022.12.25-i 15:57-kor kelt hozzászólásában fejtett ki, ill. érintette az azt követően kialakult kis purparlé néhány válaszában is ezeken a hasábokon.
Tehát az ajánlott előadás leírt változatát itt lehet elérni (olvasni, vagy letölteni):
https://katolikus.ma/vigano-ersek-a-globalista-tanitas-alapvetoen-satani-ujra-kell-epitenunk-a-keresztenyseget/?utm_source=mandiner&print=pdf#038;utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202301
☼
2023-01-06 @ 10:30
Csodálkozol? Jómagam református hitben azt látom, és Jézus előre meg is mondta, hogy sokan meg fogják őt tagadni. Ráadásul Péter is háromszor megtagadta mielőtt megszólalt a kakas.
Jézus követésében nem Kempis Tamás a mérvadó
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kempis_Tam%C3%A1s
Márcsak azért sem, mert maga Luther is megmondta, hogy a szerzetesség nem visz közelebb Jézushoz. A „Szeresd felebarátodat, mint tenmagad” mondásban az is van, hogy saját magadat is szeretned kell, hogy ezt a szeretetet másoknak is át tudjad adni. A szeretet nem a tiltásban van, az egy muszlim módszer, hogy agyonverem aki disznóhúst eszik. Aki elfogad, és példát is mutat az jár jó úton.
2023-01-07 @ 16:19
Hogy csodálkozom-e?
Nos, csodálkozásról nincs szó, mindössze találtam egy (számomra) érdekes cikket, s gondoltam, megosztom a nagyérdemű olvasóközö(n/s)séggel – hiszen e téma itt, e hasábokon, mint említettem is, már számtalan alkalommal felbukkant, meg egyébként is gyakori közbeszéd tárgya manapság.
Igen, az NWO-ról (New World Order), tehát az Új Világrendről van szó, melynek létezéséhez napjainkban már minden újságolvasó (hmmm, ez egy létező kategória?), szóval csaknem mindenki viszonyul valamiképpen.
A skála nagyon széles, a szórás igen nagy attól kezdve, hogy sokan meg vannak győződve az NWO gonosz kiagyalóinak létezéséről és folyamatos bomlasztó tevékenységéről (a Bilderbergék, a Davosban időről-időre összesereglők, a klauss-schwabok és hasonlók); a mérsékeltebbek változatos árnyalatain át (valami biztosan van, de talán nem annyira gonosz céllal…, stb.), egészen a nyílt tagadókig, sőt, az első kategóriát szemtől-szembe rendszeresen lehülyézőkig.
Nos, az általam ajánlott cikkben azért lássuk be, akár hívők vagyunk, akár nem, ezen belül akár katolikusok akár nem, mégis csak egy igen széles látókörű, meglehetős nagy műveltséggel rendelkező, ugyanakkor napjaink világeseményeiben is szükségszerűen naprakész tájékozottsággal bíró (hiszen a Vatikán nagykövete volt nem akárhol, hanem Washingtonban!), tehát egy meglehetősen jól tájékozott, elismert személy mondja el véleményét, fejti ki nézeteit az említett kérdéssel (világjelenséggel?) kapcsolatban.
Mint a Vatikán embere, főpap, természetesen a sajátságos, kétezer éves katolikus terminológiát használja, mint pl. „az ördög műve”, vagy „sátáni terv”, de ez – gondolom – nem zavarja az olvasót, némi „civil” fordítással értjük Vigano érsek mondandóját, mely egy fajta fogódzót adhat mindkét tábor híveinek, azoknak is, akik hisznek a NWO folyamatos „nyomulásában”, meg azoknak is, akik bőszen elutasítják.
*
Még valami: előző jegyzetemben azt a linket adtam meg, melynek segítségével az ajánlott írást .pdf formátumban érhetjük el, ám ha valakinek az nem olvasható, vagy nehézséget okoz a letöltés abban a formátumban, itt megtalálható ugyanaz a szöveg ugyanabból a forrásból, de hagyományos weboldalként is:
https://katolikus.ma/vigano-ersek-a-globalista-tanitas-alapvetoen-satani-ujra-kell-epitenunk-a-keresztenyseget/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202301
☼