Hová lettek a hősök?

„Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni.”

Hésziodosz

„Hitvány pásztori nép, szolgáltok csak hasatoknak!/ Szánkon tarka hazugság, mind a valóra hasonlít,/ tudjuk zengeni mégis a színigazat, ha akarjuk!” – írja Hésziodosz. És bizonyára igaza is van. Hiszen nincs új a nap alatt. Ma egy igen érdekes jelenséggel kívánunk foglalkozni, jelesül azzal, hogy hová lettek az igazi hősök, akik minden ellentétes társadalmi jelenséggel szembe menve is az igazságot képviselik, képviselték. Akik bármikor hajlandóak voltak szembe fordulni a közösségi vélekedéssel és az igazat csakis az igazat vallani. Vagy mégsem?

Nagy csönd van az NGO-k háza táján, ez annál is érdekesebb, mert helyzet van, hiszen hazánkat elárasztják a menekültek. A valódiak. Akik a valóban háború elől menekülnek, azon az odisszeán keresztül, ami elhozta őket a magyar határra, ahol végre megpihenhetnek. Voltak akik heteken át étlen-szomjan futottak az életükért. Magyarországon ellátást és segítséget kapnak, ami – a lehetőségekhez képest – talán megnyugtatja őket, hogy mégis van emberség és igazság. De a haladó értelmiséget ez nem hatja meg. Mert ugye emlékezünk még 2015-re, amikor az egész ballibsi értelmiség talpra ugrott és egy emberként a „menekültek” mellé ált. Pedig azok nem is voltak menekültek, sima migránsok voltak, akik egy jobb élet reményében igyekeztek a fejlett nyugatra. A kéménymászó Komáromy – „G Ras” ahogyan magát nevezni szokta – még gitározott is. (Mondjuk azt azért nem kellett volna, hiszen a menekültek se köpni se nyelni nem tudtak a művészi élmény hatására.) Mindenki sietett jótékonykodni. Feri még be is fogadott – egy napra, mert ami sok az sok – valakiket, akikről aztán a Facebookján áradozott is. Mármint hogy mekkora nagy ember ő.

Nos ezt hiányolom most. Mondhatnók eltűntek, mint NGO-k a fűben. Nézzük mivel foglalkoznak ezek a hősök.

Itt van rögtön az egyik zászlóshajójuk, az Amnesty International. Nekik szinte megszámlálhatatlan munkatársuk van, részben önkéntesek, akik bármivel is foglalkoznak. A vezetőjük egy Víg Dávid nevezetű ember, akiről azt tudhatjuk, hogy doktor és az ELTE Állam és Jogtudományi karán is dolgozik. Pénzük mint a tenger, hiszen Soros úr is támogatja őket, de ezt nem az ukránokra költik. Van ugyan egy programjuk melynek kertében „Amnestyben az orosz invázió február 24-i kezdete óta dokumentáljuk az egyre súlyosabbá váló humanitárius és emberi jogi katasztrófát.” Tehát „dokumentálják” a „katasztrófát” – tenni ugye nem tesznek semmit.

Aztán itt van a másik nagyágyú a „Helsinki Bizottság”. Itt már igen komoly segítséggel van dolgunk. Mint írják:

– 790 telefonos megkeresés,

– 1085 e-mail,

– 362 facebook messenger-üzenet,

– 91 sajtóválasz,

– 71 szervezetnek válasz.

– a határ mentén 1034 érintettel beszélgettünk.

Bizony. Ezen kívül 8 alkalommal frissítettük a tájékoztatónkat, amely 4 nyelven, közérthetően magyarázza el, mit érdemes tudni a menedékes státuszról, 17 alkalommal képeztünk diákokat, önkénteseket, civileket.

Ez nem hangzik semminek, csak az a furcsa, hogy semmi pénzügyi, élelmiszer, vagy bármilyen konkrét segítség nem szerepel ezek között. Lehet, hogy szemérmesek, és nem szeretnék bevallani a jótékonykodást. Ez nyilvánvalóan irónia volt, pedig Dzsordzsi bácsi itt is mögöttük áll, a pénz tehát itt sem számítana.

Ennek bizonyítására idézzük, hogy például a TASZ nevezetű szervezet 2020-as a ráfordításainak több mint kétharmadát teszik ki a személyi kiadások. Ilyen-olyan, de bér jellegű költségek. Nincs közte semmi konkrétum, legfeljebb ügyvédi költségek melyek aztán – az EU bíróság gondoskodik róla – hogy busásan megtérüljenek. Tán még mindenki emlékszik a „börtön ügyekre”, ennek során százmilliók ütötték az ügyvédek markát mert – mint mondták – sérült az elítéltek emberi jogai. És az pedig szörnyű, hiszen egy egyszerű rablógyilkos emberi jogainál nincs fontosabb.

Azt mondhatjuk, hogy a belpesti értelmiség egy sajátos szimulákrumot hozott létre. Amely tulajdonképpen egyfajta önsegítő csoport, a célja alapvetően a résztvevők anyagi jólétének elősegítése. Ezért tulajdonképpen természetesen „szolgáltatásokat” is nyújtanak. Előadások, csoportos foglalkozások, felvilágosítások és ki tudja még hányféle formában. Ezeket azonban mindegyiket maguk csinálják így haszon is ottmarad náluk, persze néha juttatnak az egyetemi értelmiségnek is; de hát az is a mi kutyánk kölyke. Egyfajta körkörös „segélyezés” jön létre; mi segítünk rajtatok és ti is segítetek rajtunk. A lényeg: így vagy úgy, de minden pénz maradjon nálunk.

Ez ellen nem tehetünk semmit, jogállam és egyebek ugye. Van ennek valami gyengéd bája, amint a tele szájjal Orbánozó ellenzék nyugodtan szürcsöli a szójalattét, miközben háború van, energiaválság és minden egyéb baj is. Csak nehogy bármi baj történjen, mert akkor kénytelenek lennének a valósággal szembenézni, és az nem esne jól.