Oscar
11„Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.”Dániel próféta könyve
Ez most bizonyára sokaknak nem fog jólesni, de hát azért csináljuk. A Biblia szerint Belsazár király nagy lakomát rendezett, főembereinek és ágyasainak, akikkel a jeruzsálemi templomból elvitt kelyhekből ittak, meggyalázva azokat. Ekkor egy láthatatlan kéz ezeket a szavakat írta fel palotájának falára: „mene, mene, tekel, ufarszin”. Erre a titokzatos figyelmeztetésre adta Dániel próféta fenti megoldást. Mindez a közelgő Oscar-gála kapcsán jutott eszembe. Szándékosan ma, vasárnap, írom ezt, azelőtt mielőtt a jeles esemény bekövetkezett volna, nehogy elfogultsággal vádoljanak.
Fogalmam sincs, hogy milyen filmek versengenek, hogy kinek van esélye, kinek nincs. Egyiket sem láttam és remélhetőleg nem is fogom. Egyedül azt tudom – mert ezt ebben a hangzavarban nem lehet nem tudni – hogy egy magyar gyártású film is versenyben van. Vagy nincs, de beszélnek róla. Televízióm nincs, moziba nem járok, idős korára megtanulja az önvédelmet az ember. Sajnos későn.
Valamikor hajnalban a távoli birodalom egyik nagyvárosában, ahol a provinciák szellemi nyomorban fetrengő embermilliárdjai szemében az igazi élet és kultúra történik, felzendülnek a fanfárok és vörös szőnyegen megszámlálhatatlan sorokban áradni kezd a korszellem. Furcsán szabott ruhákból kivillanó bolti csöcsökkel és fenekekkel érkeznek majd a nyugati világ szórakoztatói. Ők, akik az örök ifjúság titkát a notórius ostobaságban és a plasztikai sebészetben vélték megtalálni. Az elragadtatottan üvöltő csőcselék sorfala között lejtenek majd a szcientológusok, asztaltáncoltatók, perverzek, alkohol és kábítószerfüggők, bulémiások, vegánok, mint egy nagy, vidám elmegyógyintézeti álarcosbálban; egyszóval mindenki aki számít. Ott lépkednek majd a saját testük cafataiból összefércelt Frankensteinek és „Milyen szép!” – üvölti majd a tömeg. Lesznek a klasszikus csepűrágás szabályai szerinti mesterkélt mosolyok, csókok, ölelések, lesz majd botrány, műbalhé – minden ami kell.
Nagy művészek ők, a szórakoztatás mesterei, a szórakoztatásé amely egyedül látszik oldani a görcsös unalmat, a modernitás alapélményét. Ők a három másodperces, számítógéppel feljavított snittek matadorai, a „művészi élmény” hordozói, mintha nem lenne mindegy, hogy milyen arcot tud valaki vágni három másodpercig az álomgyárak technikusainak kamerái előtt. Valódi személyiségük – ha egyáltalán volt – rég nincsen már, otthagyták valamelyik elvonókúrán, vagy pszichoterápián, de nincs is szükségük rá. Testük az önnön bomlásától fénylő hülyeség edénye csak, amint azt a világ nagy dolgairól tett nyilatkozataik is tanúsítják nap mint nap.
Komoly felkészülés előzte meg az ünnepséget. Cselédek, hajbodorítók, szemhéjfestők, manikűröslányok kavalkádja dolgozott, hogy méltó fénnyel ragyogjon minden. Közben testőrök hada védte őket leginkább önmaguktól. Komoly, eldöntetlen eszmei viták zajlottak például arról, hogy buziból, vagy négerből kell-e több a győztesek közé. Filmesztéták és más súlyos tudományok művelői vitatták az egyes alkotások előnyeit és hátrányait, bizonyára aszerint, hogy négerből vagy buziból volt-e több bennük, vagy éppen ki fizette a tudósokat, vagy ki nem.
A vörös szőnyegtől tán nem is túl távol zajlik egy másik, sokkal kevésbé látványos, ám annál fontosabb ünnepség is. Hűvös, jól kondicionált irodákban, ergonomikus székekben ülve, kevéssé extravagáns öltözetű urak végtelen táblázatokban számolják össze a bevételt. Nem is ünnepség ez, sokkal inkább szertartás. A pénz imádásának egyetlen igazi módja lehetséges:ha minél többet csinálnak belőle. Ők pedig kifogyhatatlan szorgalommal teszik ezt nap mint nap.
A párnázott ajtók kívül rekesztenek minden talmi hívságot, négereket, buzikat, feministákat: bent csak komoly dolgokról lehet szó és így minden mondat azzal a szóvak kezdődik: „mennyi”.
A mostani alkalom különleges, mert mi is izgulhatunk itt e távoli névtelen provinciában. Remélhetjük, hogy a nagy esemény kapcsán megismernek majd bennünket, igaz tömeggyilkosként, de az mindegy. Fő, hogy megismerjenek. Mert akkor talán ŐK egyszer eljönnek hozzánk, ránk is vetül valamennyi a talmi fényből és magyar kurvák köldökéből szippantják majd a magyar kokaint, jelentősen növelve ezzel a GDP-t. Mi pedig láthatjuk őket közelről és még a szerencsés kevesek el is mehetnek űrlény-statisztának. S a haza fényre derül.
Közben a Balkán sáros földútjain megszakítatlan menetben közeledik az új világ. A láthatatlan kéz pedig nem ír már semmit Nabukodonozor palotájának falára. Legyint.
khm
2016-02-28 @ 19:31
Nézd a királyfit lováról szökken
A vértje csillog,mint a mesékben.. (Hobo)
Az legalább ért valamit.
Az uszkár díj,meg valami furcsa idióták egymás közti adományozása.
deres
2016-02-29 @ 21:48
A sábát után a második legnagyobb ünnep.A harmadik a Nobel díj átadás.:)
khm
2016-03-01 @ 10:38
Ezt gyanítottam én is. Azért köszi a megerősítést.
Lidércfény
2016-02-28 @ 21:29
5*
Katakana
2016-02-28 @ 23:04
Nagyon jó, ismét.
Dunai Bögöly
2016-02-29 @ 01:04
Jól van, oda tette az Oscar-t, ahová való. Gratulálok!
Igen, a Balkán útjain jön az új világ, mely azonban számunkra – az oscarozókat helyükön kezelőket – sem fog nagy örömmel eltölteni. Azért sem, mert nem zárható ki, hogy az áradat kapcsán is számolják az urak a pénzt távoli irodákban. Igaz, az új világ egyszer majd az ő irodáikat is megrengeti, de ez minket sajnos nem tud vigasztalni.
K.J.
2016-02-29 @ 16:17
Ez is megvolt. Meg kell adni a „királynak ami a királyé”.
A következő nyerő téma internacionálisan, egy szétszakított, vízbefúlt stb. migránscsalád története. A gond a szponzorációval lesz, mivel az európai részük önvédelemből tiltakozik, a tengerentúliak pedig a kiváltó okok…, így majd le kell meccselniük ki fogja fizetni:)
Turiya
2016-03-02 @ 00:43
„Fogalmam sincs, hogy milyen filmek versengenek – egyiket sem láttam és remélhetőleg nem is fogom”. Ennyit a poszt értékéről.
Jpocok
2016-03-02 @ 10:50
Bármit gondolsz is, szerintem rendkívül találó (és értékes!) Aristo írása. A csillogó, ám értéktelen felhajtás szellemesen plasztikus bemutatása önmagáért beszél. Nyilvánvaló, hogy a díjazott „művek” is hasonló „színvonalúak”. Ennek ismeretében mi értelme volna látni azokat? Időpazarlás!
legyetek
2016-03-11 @ 16:22
Kemény… Hát, még ha azt is beleszőtte volna, hogy milyen díjak jártak a
szobrocska mellé.
háopépé
2019-02-26 @ 12:32
„Fogalmam sincs, hogy milyen filmek versengenek, hogy kinek van esélye, kinek nincs. Egyiket sem láttam és remélhetőleg nem is fogom. Egyedül azt tudom – mert ezt ebben a hangzavarban nem lehet nem tudni – hogy egy magyar gyártású film is versenyben van. Vagy nincs, de beszélnek róla. Televízióm nincs, moziba nem járok,…”
tán írnod sem kellene róla…