Tél volt. 1990 tele, hideg és bizonytalan. Már másfél hónapja szabadok voltunk, Szűrös októberben kiáltotta ki a köztársaságot és most már decembert írtunk. Zúzmarás köd ült az Sz. körüli dombokon, ráfagyva a kopasz fák ágaira csillogó jégkristály-virágokat varázsolva rájuk. Vékony hótakaró fedte az utakat és szántóföldeket, alóla kivillant a barnás szántásbarázdák sora. Az erdőben csönd […]
’89 izgatott őszén, midőn L. éppen kilépett az MDF-ből, Sz.-be is – mint Párizsba az ősz – beszökött a rendszerváltozás, vagy legalábbis annak előérzete. Ennek első, szembeötlő következménye a kocsmák forgalmának megnövekedése volt. A kiszámíthatatlan változások homályos előérzete egybe terelte az embereket, hogy híreket és véleményt cseréljenek, erre pedig tradicionálisan a kocsma látszott a legmegfelelőbbnek. […]
Elérkeztünk L. tárgyalásának utolsó felvonásához, melyben megtudhatjuk, hogyan szolgáltattak igazságot akkoriban. A téglalap alakú szemináriumi terem végében volt az ajtó, amin belépett, a terem túlsó végében, a tábla alatt összetoltak három asztalt, azok mögött trónolt a bizottság. Már feldíszítették a párt-rendezvények elmaradhatatlan vizeskancsó-vörös terítő kombinációjával is. Az egész azt sugallta, hogy itt bizony komoly előkészületek […]