Képezni szeretném magunkat

Remek lehetőséget villantott fel az Index című kiadvány a tanulni vágyók számára. Médiaképzést hirdetnek azok számára, akik „… középiskola végén vagy után állnak, a kreatív iparban szeretnének elhelyezkedni és ehhez egy alaptudásra szert tenni – na meg olyan felnőtteknek, akik a média és kreatív ipar területén szeretnék folytatni karrierjüket”. A beharangozó szerint tehát gyakorlatilag minden korcsoportnak szól a dolog. A média amúgy is elkísér a bölcsőtől a sírig tartó – a médiával súlyosbítva igen hosszúnak tűnő – úton.

 „Abból a tényből, hogy magam sem látom tisztán festményeim értelmét, nem az következik, hogy nincs értelmük.”

Salvador Dali

Mit tagadjam, nekem is felcsillant a szemem. Itt a lehetőség, gondoltam, én is megvalósíthatom az élethosszig tartó tanulás programját. Sohasem késő, hátha elsajátíthatok a nagybetűs szakmától pár fogást, például azt, hogyan kell egy kilátástalanul unalmas kisgyerekről naponta 17 darab, rajongó cikket írni. Így felkerestem a beharangozóban megadott címet, a Krém nevezetű szabadiskoláét, a tájékozódás végett. Itt azután több érdekes dolgot is találtam.

Mindenekelőtt a tudomásomra hozták, hogy szerény 230000 forintért férhetek hozzá a tudás eme kimeríthetetlen forrásához, méghozzá úgy, hogy magának az Index című kiadványnak munkatársai tanítanak majd. Továbbá „médiaművészek” is, bármit jelentsen is ez a fogalom. A hülyének is megéri. Szerencsére találtam oktatóvideókat is, melyekből kiderülhet mit is fogok kapni a pénzemért.

Zárójel. Azért nem értem a „médiaművész” fogalmát, mert a média szó valamiféle közbülsőt, közvetítőt jelent. Ezen az alapon az énekest levegőművésznek nevezhetnénk, hiszen a hanghullámok a levegőben terjednek. Zárójel bezárva.

A bemutatkozó anyagból megtudtam, hogy a „médiakommunikáció” nem más, mint „Egy platform, egy felület, ahol a teremtés folyik.” A „teremtés felülete” egy rém izgalmas képzavar, de most ebbe nem mennék bele, mert árt nekem. A teremtés kapcsán először – maradi módon – valami eredetre gondoltam, olyasmire, mint: a föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és az Index lelke lebegett vala a vizek fölött. És az Index szólt: „Legyen világosság!”, és lett világosság. Orbánbasi pedig hunyorogni kezdett. Az Index pedig látta, hogy a világosság jó.

És tanítani kezdte – ha már eladni nem tudta Simicska pénze nélkül.

De nem ez történt. A teremtést bemutató videón – miközben idegesítő hangeffektusokat hallunk, bár lehet, hogy zene – egy nem nélküli, kopasz próbababa volt látható, amely egy szobabiciklin ült klepetusban, féllábbal, karok nélkül. (Ez utóbbit talán még értem, nyilván, hogy ne tudjon a közpénzekhez nyúlni.) Pont úgy nézett ki, mint egy kopasz énekesnő terrortámadás után. Hát, ők ezt teremtették.

Ja, a földön pedig egy első ránézésre nőnek látszó személy (elnézést, ha tévednék) ült, fülén fülhallgatóval, melyből nyilván a szférák zenéje szól. Jó, ez csak találgatás, nem lehetett hallani. Megtudtam azt is, hogy a kreativitás az „elme teremtő ereje”. Ha nem mondják, hülyén halok meg.

Ránéztéből azonban bennem a látvány egy meglehetősen amatőrre sikerült teremtés benyomását keltette. Legalább végtagjai lehettek volna a szerencsétlen kreatúrának.

Megtudtam azt is, hogy „A tanfolyamon nem szoftverismeretet, hanem kreatív szoftverhasználati szemléletet oktatunk.” Az, hogy miképpen használható egy szoftver „kreatívan” anélkül, hogy ismernénk, nem derül ki a beharangozóból. Talán megfürdenek benne. Nem tudom.

Foglaljuk tehát össze. Az „elme”, egy kezek és lábak nélküli próbababát teremtett számunkra az erejével és a kreatív szoftverhasználattal, ami egy szobabiciklin ül.

Furcsa elme lehetett és nekem kétségeim támadtak, hogy megérte-e ez az erőfeszítés a nevezett elme számára. Megvallom őszintén, ezen a ponton elbizonytalanodtam, vajon mennyiben lesz kifizetődő számomra az említett 230000 forintok felhasználása, illetve, hogy mennyivel jobban járok, ha az említett forintokat nem én adom ki, hanem ellenkezőleg, nekem fizetik. Elhatároztam hát, hogy én is szabadiskolát alapítok, mert ilyet én is tudok.

Tudom, hogy az egyetemek, főiskolák legkedveltebb szaka a médiaszak. Ennek nyilván az az oka, hogy az ifjak nézik a médiát, és a színvonalat tekintve joggal úgy érzik: erre ők is bármikor képesek. Ezt az átlagos teljesítményt ugyanis egy gyengébb képességű, idomított csimpánz is képes hozni. Csak ő valószínűleg nem ennyire aljas. Természetesen tisztelet a kivételeknek. Helyesen látja azt is hazánk ifjúsága, hogy médiaszereplést és természetesen a bölcsészkart általában, nem zavarja az összes tárgyból elért kegyelemkettes.

Elvégre a butaság sem lehet diszkrimináló tényező.

Gondolom kiváltok valami engedélyt, és miután ezt elintéztem, mint Juhász Peti az asszonyt, semmi sem állhat a meggazdagodásom útjába.

Világ analfabétái gyűljetek iskolám kebelére! Sztárt csinálok belőletek! Teremtsünk együtt! Nektek úgyis mindegy.