„Azt hazudtam, hogy náci vagyok”

39

„Tempora mutantur et nos mutamur in illis.”
(Változnak az idők, és mi is bennük változunk)

Római közmondás

Nagyívű nyilatkozatot tett a derék Mirkóczki Ádám, melyből megtudhattuk, hogy: „Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz.” Ez a mondat egészen pontosan azt jelenti, hogy a Jobbik 2010 előtt „nemzeti radikálisnak” hazudta magát. Azidőtájt eme önmeghatározást a haladó sajtó egyszerűen nácizmusnak nevezte, de ez régebben volt. Ma már ugyanezt „ifjonti, heves vérű tévedésnek” illik nevezni libsi körökben.

Azok, aki nem is oly régen még a gyöngyöspatai cigányokat mentették a garázdálkodó, rasszista, jobbikos csőcseléktől, ma Vona Gabi stratégiai zsenialitását dicsérik, amellyel ravasz módon beférkőzött a fasiszta magyarok kegyeibe.

Képzeljük csak el, micsoda vihar tombolhatott Mirkóczki liberális lelkében, mikor – megtévesztésül – azt kellett mondania Robi szegedi előadásáról, hogy az „…kimeríti a nemzetgyalázást, a kereszténygyalázást, a devianciát, a deviancia propagálását és a történelemhamisítást.” Pedig valójában úgy gondolta „…nemhogy belefér, hanem egyenesen feltétele egy normális országnak.” Mármint Róbert tevékenysége és hajlamai, ezért álszakállba öltözve 13-szor megtekintette az előadást, véresre tapsolva a tenyerét. Még a végén kiderül, hogy nem is tévedett akkorát Terry Black ivarművész(nő?) Vona hajlamaival kapcsolatban. Szörnyű érzés lehetett ilyeneket mondani Ádámnak.

Csak hát az a fránya politikai szükségszerűség ugyebár…

Közbevetőleg jegyezném meg, hogy azt az ügyet én már akkor sem értettem. A haladó sajtó ugyanis „rágalomról” beszélt az ivarművész(nő?) elbeszélése kapcsán, holott én úgy tudtam tőlük addig, hogy buzinak lenni kifejezetten érdem. Így, ha valakit épp dicsérnek, az hogyan lehet rágalom? Rejtély. De hát ahogyan Hamlet találóan megjegyzi: „Több dolgok vannak földön és égen,/ Horatio, mintsem bölcselmetek/ Álmodni képes”.

Van azonban az igazságnak egy fontos szelete, melyet Mirkóczki néptárs nem fejtett ki Tóta Trágár Árpád mikrofonja előtt. Jelesül az, hogy miképpen érett meg a nagy fordulat gondolata? Sokat gondolkodtam ezen, és ennek eredményét adnám közre alább, a helyzet drámaiságának megfelelően, drámai formában.

***

A változás
(népszínmű)

(A szín egyszerű ízléssel berendezett Wolfschanze a Jobbik pártházában. Szemben ajtó „Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémia” felirattal. Elszórtan szürke és egyéb színű farkasok. Halk farkasüvöltés hallatszik. Vona Gábor üldögél az asztal mellett és szemöldökcsipesz gyűjteményét rendezgeti. Kiemel egy példányt és szórakozottan nézi.)

Vona: Ó, ez de szép ez. Gyémánt félholddal, még Kara Musztafától kaptam… Az a cuki fiú azt mondta, Allah áldása van rajta.

Belép Mirkóczki. Felemelt karral köszön.

Mirkóczki: Kitartás, Vona testvér!

Vona: Ne csináld ezt, Ádám.

Mirkóczki (megdöbbenve): Miért?

Vona: Tudod, Ádi, én fejlődtem mostanában…

Mirkóczki: Igen, tudom, a szemöldököd…

Vona: Most nem arról van szó. Tudod, voltam az állatkertben és megnéztem az oroszlánt, azt amelyik itt van, a mellényen is látod, és valahogy nem tetszett. Büdös volt, bazi nagy fogai voltak és úgy nézett rám, mint Orbán Viktor. Arra gondoltam kell ez nekem?

Mirkóczki: Na jó, de tudod, Gabi, az oroszlán az mégiscsak egy olyan hősies, egy olyan jelkép.. .

Vona: Mit ér a jelkép, ha büdös?

Mirkóczki: Na jó, de valamilyen állat csak kell rá jelképnek?

Vona: Tudom. Először én egy libára gondoltam, az olyan újszerűen áthallásos. De aztán elvetettem. Az én kifinomultságom hoz nem illik ilyen direkt utalás. Mit gondolsz, hogy állna nekem egy Kipa?

Mirkóczki: Apropó utalás. Nem tudod, mi van a Lajos pénzével?

Vona: Nem tudom, de ez most nem is fontos. Nem érted, hogy igazi nagy dolgokról van szó most. A megújulásról, a változásról meg ilyenek. Tehát úgy döntöttem, kiskutyák lesznek. Azok nem hasonlítanak Orbánra. A szavazók imádják majd. Már intézkedtem is.

Munkások jönnek be és az Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémia feliratot kicserélik Gender-tanszékre.

Mirkóczki: Na jó, de mit mondunk majd a rémes tagságnak?

Vona: A tagságnak majd azt mondjuk, hogy a nemzetközi cigány-zsidó összeesküvés, a Tel Aviv-Mátészalka tengely miatt kénytelenek vagyunk álcázni magunkat. Amilyen hülyék, el is hiszik. Tehát, ezen az úton tovább. És most eredj, mert dolgom van.

Mirkóczki: (megfordulva) Kitart… izé, akkor most hogy köszönjek?

Vona: Hogy, hogy, hát úgy, hogy pusszancs, te buta fú.

Mirkóczki: Pusszancs! (elmegy)

Vona: (merengve) Vár engem a jövő.

A farkasok csodálkozva néznek össze.

Vége (mindennek)

***

Hát valahogy így eshetett szerintem. A fenti jelenet természetesen a képzelet szüleménye, bármely hasonlóság valós szereplőkkel és eseményekkel viszont nem a véletlen műve. Remélem sikerült megvilágítanom az eseményeket.