Intellektuális izgalmak

„A forradalmak vereségről vereségre győznek”

Rosa Luxemburg

Mint azt a nyájas olvasó is bizonyára észrevette, izgalmas volt ez a hét, és a legizgalmasabb, a csúcspontja, a tegnapi nap.

Csak úgy zuhogtak az izgalmasabbnál izgalmasabb hírek:

•  Idő előtt szabadon engedték a Cozma gyilkosság egyik elkövetőjét;
• Szerencsen nem indult ellenzéki jelölt (nem találtak olyan hülyét aki égetné magát);
• Gyárat épít a BMW Debrecenben;
• Beteljesült a Hír Tv sorsa.

Az ellenzék nem szűnik szórakoztatni engem. És mindezt ebben a rohadt melegben.

A dolgok megestek, és utánuk következett a felhőtlen szórakozás, mikor a haladás elmagyarázta nekünk, hogy miképpen is vannak ezek a dolgok valójában és mit is jelentenek tulajdonképpen. Alább majd részletesebben beszélek róluk, de előre elárulom: egyáltalán nem úgy vannak, ahogyan mi látjuk. Sztojka Iván szabadon engedéséről külön bejegyzést akarok írni, itt csak annyit jegyeznék meg, hogy a fent felsorolt események közül a libsiknek ezzel az eggyel nincs baja, a többiben a hanyatlást látják.

Nos, én pontosan fordítva látom a dolgot, Sztojka ügye az egyetlen, mellyel kapcsolatban nagyon rossz érzése van az embernek.

Ami az ellenzék szerencsi fellépését illeti, elképzelem az ellenzéki mozgósítást. Bizonyára úgy történt, hogy az utcán odamentek a járókelőkhöz és megkérdezték, akar-e jelölt lenni, hogy azután évekig röhögjenek a két szavazatán az ismerősei. („Még a sógora sem szavazott rá!” – mesélik majd  röhögve.) Az ellenzéki pártok nem veszik észre, hogy immár a legmeredekebb és legsíkosabb lejtőn suhannak: nevetségessé váltak. Ügyesen belemanőverezték magukat a falubolondja szerepébe. És amit az emberek egyszer kiröhögtek arra nem bíznak többé semmit.

Végezetül itt van a Hír Tv esete a tulajdonosváltással. Történt ami történt, mindenki unalomig ismeri, hiszen teljesen nyilvánvaló volt, mikor Lajos lelépett, hogy mi fog következni. Sokkal izgalmasabb az eset utóélete. Először a fékezhetetlen agyvelejű Momentum hirdetett tüntetést délután, kifejezendő elégedetlenségüket. Mindenkit megkértek, hogy hozzon egy rossz TV-t is magával, mert az ilyenkor praktikus. Összesen négyet sikerült. Szép kerek szám. Le is rakták őket a egymás mellé, amitől az embernek olyan érzése támadt, mintha egy jelentősebb lomtalanítást látna. Már csak egy szép, nagy, kövér cigány asszony hiányzott, hogy rájuk üljön és „Ez az enyém köcsög!” kiáltással elkergesse a résztvevőket. Helyette Gulyás Balázs kultúrhörcsög mondott beszédet a legalább 20 összegyűlt tiltakozónak.

Mit mondjak, nem volt egy minőségi csere a lomizókhoz képest.

Később pedig videót készítettek a „Szabadfogás” című méltán népszerűtlen és immár megszűnt gyűlöletfélóra készítői, „Szamizdat Szabadfogás” címmel. Sajnálatos módon a készítők ugyanis nem ismerik a szamizdat fogalmát. A szamizdat az, amit csak titokban lehet terjeszteni, ez a kritérium egy ilyen bejelentett, legális izé esetében nyilván nem teljesül; a haladó függetlenobjektív médiamunkások számára viszont – úgy tűnik – bármi szamizdat, amiért nem kapnak pénzt. Csodás volt. Műkritika következik.

A helyszín a Magyar Hang nevezetű – úgyszintén szamizdat – sajtóorgánum ebédlője. Tehát szamizdat a négyzeten. A nagymama politúrozott ebédlőasztalát ülték körül a résztvevők, már csak a damasztabrosz meg a herendi hiányzott a rántott hússal. A háttérben lepukkant, nem működő Orion TV és a hozzá illő, tömbösített Magyar Hang újságok. Azok se működnek ugyanis. Továbbá a földre ledobált táskák, mint design-elemek.

Ezt mondjuk a nagyi nem tűrte volna.

Résztvevők: Konok Péter, Wahorn András, Dévényi István, Gulyás Balázs és Egri Viktor. Fájón hiányzott Csintalan, de akkor sokkal nagyobb asztal kellett volna, szerintem ezért nem hívták. Ezek ismerős alakok, bár őszintén szólva nekem fogalmam sincs róla, hogy tulajdonképpen kicsodák, kivéve Wahornt, mert őt ismerem vagy … nem tudom mióta. Őt nem szidom, mert mindig ilyen volt, és ez láthatóan nem az ő döntése.

• Konok – aki amúgy bikamód komor is – valami történész. A legjellemzőbb rá – az elhanyagolt külsőn túl – a humorérzék teljes hiánya. Az a típusú fickó, aki utoljára ’75 nyarán nevetett, mikor az ablakos tót hanyatt esett a lépcsőházba.
• Gulyás Balázs kultúrhörcsög, hamisított 2rule pólóban, aki, mióta kirúgták a MOKÉP-tól, láthatóan ugyanannyira gyűlöli Orbánbasit, amennyire szeret enni.
• Szegény Dévényi, aki jobbos újságíróból immár hivatásos árvává vált, és nem nevelőszülőkre, hanem nevelőpénztárra vár.
• Valamint Egri Viktor kábelsportriporter, esküszöm most hallottam először a nevét.

A gyűlölködüh (nem találtam jobb szót) – némi technikai töketlenkedés után – egy spontán intellektuális vetélkedővel kezdődik, melynek tárgya: ki tud zavarosabb marhaságot mondani a reményről. Abban végül megegyeztek, hogy meghalt a remény és ez reményre ad okot.

Tényleg. Aki nem hiszi, nézze meg!

Majd hangot adtak ama iparfejlesztési alapvetésüknek, hogy Orbánbasi eladta rabszolgának az ő alattvalóit a BMW-nek. Hogy ez miképpen történt azt nem részletezték. Bizonyára korbáccsal verik őket, miközben a burzsoázia BMW-it fényesítik, négyzetkilométerenként két forintért.

Majd rátértek Orbánbasi tusványosi beszédének mélyanalízisére. Megállapították, hogy szétveri az EU-t – továbbá gyorsítja a galaxisok távolodását is – csak úgy, gonoszságból, mert nem szolidáris. Az EU-nak ugyanis, szerintük, tök egyformán kell gondolkodni, hiszen mi sem természetesebb ennél, például Málta és Litvánia érdekei, kultúrája, világlátása között semmi különbség nem lehet.

Hogy is lehetne. Csak Orbán bebeszéli nekik.

Ezek után végigmentek az okatatásegészségügytől Mészároslőrincig a teljes étlapon. Dögunalom. A legizgibb az volt mikor kifejtették, hogy Szerencsen érvénytelenül kellett volna szavazni, mert akkor mindenki látja a nyers valóságot. Csak azt felejtették el, hogy amennyiben sok embert rá tudnak beszélni az érvénytelen szavazásra, akkor tán ezeket arra is rá lehetett volna beszélni, hogy valami ellenzéki jelöltre szavazzanak, és ha ez így lenne akkor lett volna ellenzéki jelölt is bőven.

Egyetlen érdekes pillanat volt, mikor Wahorn felvetette, hogy anno a „Szabadfogásban” voltak fasiszták is és neki innen hiányoznak. Mivel Csintalan és Pörzse voltak távol a régi gárdából, csak találgathatunk, kire gondolt.

A résztvevők végig roppant büszkék voltak arra, hogy mindezt ingyen csinálják és láthatóan meg is hatódtak ettől a nemes gesztustól.

Úgy tűnt, ez először fordult elő velük életük során.

Végezetül Wahorn elmondta Rosa Luxemburg alapvető gondolatát: minél rosszabb annál jobb. Ha ez igaz, akkor jobb már nem is lehet.