A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései
27„És jönnek távol, ferde illatok
Mint kósza lányok és hideg cselédek
Kiknek bús kontyán angyal andalog
Mint aki halkan belelépett.”Karinthy Frigyes: Így írtok ti
Olvasom Böcskei Balázs írását, melyet a „Nem kell a kelet-európai értelmiségi szorongás!” címmel adott közre az Azonnali című kiadvány pixelein. A mély melankólia most éppen egy bizonyos Sopotnik Zoltán nevezetű költő versei hatására uralkodott el rajta. (Nem tehetek róla, de nekem e névről a sprotni és a szputnyik furcsa hibridje jut eszembe, és elképzelem, amint az olajos halak repülnek a kozmosz jeges éjszakájában… De ez legyen az én bajom.) A mélabú részben érthető, a versek borzalmasan rosszak, ha nekem kéne olvasni nem mélabús lennék, hanem főbe lőném magamat. Nem ritka ez Böcskeinél, hogy lírai hangulatú rendszergyalázást követ el, bizonyára egy költő veszett meg benne. Az egész szóra sem lenne érdemes, ám a szerző felvillant valamit, ami annál érdekesebb. Ez pedig a k-európai libsi mélabú.
Ők ugyanis mindig rosszul érzik magukat. Nem úgy, mint bárki más, akinek mondjuk a lábára léptek a villamoson, vagy ostoba főnökkel vert meg a sors. Nem. Az őket uraló mélabú sokkal mélyebben gyökeredzik, sokkal sorsszerűbb és ezért aztán nem is múlik el. Elsősorban azért érzik ezt, mert ide születtek, ebbe a távoli, Európa alfelén éktelenkedő koszfészekbe. Ha nem így esik, akkor bármivé válhattak volna a szabadság honában, lehettek volna tűzoltók, s katonák, vagy akár vadakat terelő juhászok, de nem. Nekik itt kell nyomorogniuk. A mesés nyugat aranykapui mögött elérhető vidám, szabad, önkiteljesítő élet helyett be kell érniük néhány nyomorúságos egyetemi katedrával, akadémiai tagsággal, napi két megjelenéssel a libsi médiában a megfelelő honoráriumért.
Hát élet ez? Nem csoda, hogy kedvetlenek.
Ennek azután hangot is adnak, hol hangosabban, hol csendes mélabúval, mint aki halkan belelépett. Az egy roppant izgalmas kérdés, hogy vajon az ideológiájuk miatt mélabúsak, avagy a mélabú diktálja az ideológiájukat. E kérdés eldöntésére én most nem tudok vállalkozni, azonban tán szolgálhatok némi adalékkal a dolog megértéshez.
A mély melankólia – mely néha hisztérikus kitörésekbe csap át – rendszertanilag két nagy csoportba osztható.
Az egyik fajtája akkor használatos, mikor ők vannak hatalmon. Ekkor a demokrácia, sajtószabadság, oktatásegészségügy rendben vannak, korrupció nincs, a metró épül. Persze a boldog nyugat az ilyenkor is messzi, elérhetetlen meseország, amely azért tökéletes, mert ott nem élnek nagy számban magyarok. Ott nincs ez a furcsa fél-ázsiai csürhe, mely rasszista antiszemita, xenofób, különösen vidéken és azon belül is a fideszes vezetésű önkormányzatok működési területén. Ilyenkor csendes beletörődéssel ülnek minden TV képernyőjén és minden kiadvány címlapján, orcájukon ábrándos mélabúval. Ilyenek ezek a magyarok, mondják és „tízmillió fasisztával építjük a kapitalizmust”, teszik hozzá csöndes beletörődéssel; mint aki halkan belelépett.
De természetesen ilyenkor azért van remény. Csak tolja az EU az euró milliárdokat, ők azokért majd érzékenyítenek, tréningeznek, emberjogvédenek és a haza fényre derül. Vagy nem, de akkor már mindegy. A lényeg: jó irányba mennek a dolgok. Nemsokára utolérjük a fejlett nyugatot, lesz nálunk is buziházasság, gendertudomány, tízéveseknek tombolán nyerhető nem-átalakító műtét; ha oly gazdagok nem is, de legalább olyan hülyék leszünk, mint a példaképeink. Ez pedig némileg oldja a melankóliát.
A másik eset maga szörnyűség.
Hirtelen rádöbbennek, hogy az ellenzék is pont olyan mucsai magyarokból áll, mint maga a nép, és hiába adták nekik a jobbnál jobb tanácsokat, nem tudtak élni velük. Ezért a barna áradat elönti az országot, és ők – illendőn felöltözve: strandpapucs, rövidnadrág, pocak-póló – ülnek a TV-stúdiókban és várják a fekete autót. Azt, amelyik még a nagyapjukhoz vitte a delikvenseket egy kis kihallgatásra. Mert akkor azért jobb volt. Aztán, mert nem jön, fájdalmas sóhajjal felveszik a honoráriumot és beülnek saját fekete autójukba, hogy másik stúdióhoz hajthassanak rettegni. Így tengetik napjaikat. Álmaikban Bajnai Gordon pislog. Az ágy alatt, a becsomagolt bőröndökben a molyok eszik a ruhákat, mert bár hetente bejelentik, el azért nem mennek.
Ide köti őket a haza iránti kötelesség és a fizetés.
Néha azért vannak jobb napok is. Mikor felcsillan a remény és giga-tüntetést szerveznek az ebadó-rendelet ellen, ahol háromszázan is megjelennek kutyákkal. De ez is csak addig tart, míg az egyik kutya meg nem harapja őket. A tüntetés után hazamennek és reményteli várakozással figyelik, mikor szakítják meg az adást, hogy Orbánbasi lemondott és külföldre menekült a népharag elől. Tudják, a nép ekkor majd megkeresi őket, mint a csodarabbit, hogy mondanák meg, mit kell csinálni. És ők megmondják majd, mert ilyen önzetlenek.
Néha fellázadnak a szomorúság ellen – mint Böcskei a rossz versek hatására – de akkor rápillantanak a szobájuk falát díszítő, lepukkant kórházi WC-t ábrázoló oktató-poszterre és újra elfogja őket a mély depresszió. Eljárnak pszichológushoz talán, de hiába, mert az ugyanolyan mély depresszióban szenved, elvégre általános óta osztálytársak voltak. Nincs menekvés.
Még szerencse, hogy az ő szomorúságuk a mi vidámságunknak oka.
zeusz
2018-09-08 @ 14:51
Nagy költők.A szívük Arany a lelkük Petőfi az eszük meg tompa.
Gáspár Anett
2018-09-08 @ 17:20
„Nagy költők.A szívük Arany a lelkük Petőfi az eszük meg tompa.”
Ezt a gonosz bonmo-t nem szeretem. Tompa Mihály nagyon jó költő volt. Gyönyörű szép verseket írt.
Ezért írjuk nagybetűvel, mert a szólás kitalálója Tompa Mihályra utalt. 🙂
tango47
2018-09-08 @ 15:21
Nehéz az ellenzékiek élete, de a bányászoké még nehezebb. Biztassa őket ez a tudat.
gyozo2018
2018-09-08 @ 17:21
Vagy a kőtörőké. S kívánok nekik a kőbányákban szép, kiteljesedett életet.
khm
2018-09-08 @ 15:33
Bizony szerencse,hogy Mi vidámabbak lehetünk.
Gáspár Anett
2018-09-08 @ 17:32
Ne Iron Izélj!
Aki a tökéletességre vágyik, maga is tökéletlen.
😉
😛
khm
2018-09-08 @ 18:19
Soha nem állítottam,hogy tökéletes vagyok.
És itt most valóban nem hemperegve röhögtem,hanem Iron Maidenizáltam vagy mi a fene.
heroes_never_die
2018-09-08 @ 15:45
Erröl a strandpapucsos, klottgatyás figuráról persze rögtön a Marx-klón Konok ugrott be, akinek szövegeit csak homeopátiás mennyiségben javasolt fogyasztani. Nos, a mélabús brigád média-sztahanovistáinak ugyan halvány fogalmuk sincs a bezzegnyugati mindennapi életröl és a kemény valóságról, de mégis folyton ez az etalon.
Annyit viszont sejthetnek – és ez lehet az oka a magyar ugaron való maradásuknak -, hogy a „nyugati fény” leleplezö sugarában öt perc alatt kiderülne róluk, hogy még a sokat emlegetett Lidl/Aldi pénztárosi karrier is számukra elérhetetlen vágyálom maradna. A konokok gyülekezete a kétkezi munkát megveti, viszont szorgalmasan átszámolják forintra a kinti fizetéseket (a megélhetést nem), amitöl még inkább elkomorulnak.
Megjegyzem, évtizedek óta fulladozok a röhögéstöl, amikor ilyen „honfitársak” akarják nekem megmagyarázni, milyen is az a bezzegnyugat, ahol lassan 34. éve, különbözö helyeken élek 🙂
Merci Aristo 🙂
Gáspár Anett
2018-09-08 @ 17:24
„erröl a strandpapucsos, klottgatyás figuráról”
Nekem a haspólós, férfizoknis, proli-szmokinges szárszói Barbi, a gigatüntetést szervező Lady GIGA jutott róla eszembe. 😛
Kalamáris
2018-09-08 @ 16:02
,,…egy költő veszett meg benne.” Ó, az a csodálatos magyar nyelv és az ő igekötői…:)
heroes_never_die
2018-09-08 @ 16:34
Ezek azok a finoman ironikus nüanszok, amelyek Aristo irásait egyedülállóvá teszik 🙂
gyozo2018
2018-09-08 @ 17:14
Karinthy nem rá gondolt volna.
Inkább a „Mint aki halkan belelépett,
És jönnek távol, ferde illatok
(…)
Mint aki halkan belelépett.
Mint aki halkan belelépett,
Valamibe… s most tüszköl s fintorog;
Mint trombiták és roppant trombonok…”
Gáspár Anett
2018-09-08 @ 17:17
Vagy ezt, amit Kosztolányi válaszképpen írt Karinthynak. Szemléletes. 😉
(…)
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.
Kár
így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
idirablo
2018-09-08 @ 17:18
Kiknek bús kontyán angyal andalog
Mint aki halkan – betépett.
Gáspár Anett
2018-09-08 @ 17:26
Érdemes összeolvasni az akrosztichont (sorkezdő betűket, lefelé), kiadja a lényeget, amit Kosztolányi által ennek a klottgatyás belpesti prolinak is üzenhetünk. 🙂
Dobi
2018-09-08 @ 17:14
Kérlek Aristó előbb tégy ki valami figyelmeztetést az ilyen kozmoszjáró füstölt halak említése előtt. A röhögéstől kiborítottam a rozéfröccsöt.
Zita
2018-09-10 @ 18:36
😀 😀 😀 huhh, akkor nekem is figyelnem kell… 🙂
idirablo
2018-09-08 @ 17:15
„az ő szomorúságuk a mi vidámságunknak oka” …
… és következménye is egyben:-)
Héja
2018-09-08 @ 18:57
Aristo iróniája zseniális.
Korunk Karinthyja.
Humorral kötött házasságáról mondta Feleki Géza: Egy KAR INTI, FRIGYE Sikerülni fog.
TS
2018-09-08 @ 19:30
Remek írása, sokat nevettem.
fran
2018-09-08 @ 20:23
Félek, hogy Böcskei tudatalattijában az aristo által megfogalmazott gondolatok vannak, csak ő ezt csak rémálmaiban ismerné be. Elolvastam a cikkét, ő legalább küzd a mélabúval, ami az ő Disznófejű Nagyúra.
Zsuzsanna Bori
2018-09-08 @ 20:29
Azért a címben elkelt volna egy idézőjel
Medvefütty
2018-09-08 @ 23:03
Tényleg a fene se érti, hogy mit esznek annyira ezek a libsik a nyugaton. Orbán Viktor miniszterelnök úr is – nagyon helyesen! – Ulánbátorba küldte tanulni a lányát fősikolára. Ha nyugatimádó libsi lenne, akkor képes lett volna pl. Svájcba küldeni, meg hasonló hanyatló helyekre!
doktor_hetes
2018-09-10 @ 13:22
Az ellenzék ez évi (ismételt, hisz az a tudás anyja) katasztrofális vereségének alighanem az az egyik oka, hogy az embereknek elegük lett a negativitásból, ami saját életüket is leértékeli. Emlékezzünk rá, hogy a 2006-os Fidesz vereség is szinte biztos, hogy elkerülhető lett volna a „Rosszabbul élünk, mint 4 éve” plakát nélkül. Én meg még további 4 évig nem bonthattam föl egy üveg márkás pezsgőt. De megérte várni, annál jobban esett 🙂
Pandora
2018-09-10 @ 14:49
Bravo,bravo,bravissimo :Kőbe kellene vésni!
solothurn
2018-09-10 @ 16:46
„lehettek volna tűzoltók, s katonák, vagy akár vadakat terelő juhászok”
Hát olyanok nincsenek mifelénk de egy vadakat beszélö Juhász Petivel azért mi is büszkélkedhetünk.
Vagy az Együtt.
Ha még együtt vannak 😉
netud gi
2018-09-11 @ 18:53
Az ágy alatt, a becsomagolt bőröndökben a molyok eszik a ruhákat, mert bár hetente bejelentik, el azért nem mennek…