Néppárt

67
 

 

 

„…azt álmodta, hogy fenn az égben ott áll Juppiter trónszéke mellett, és az istenek atyja jobb lábának nagyujjával úgy megrúgja, hogy nyomban lezuhan a földre”

Suetonius: Caesarok élete

Suetoniusnál olvashatjuk, hogy Caligula császárnak, aki a fenti álmot látta meggyilkolása előtt, szándékában állt Incitatus nevezetű lovát konzullá emelni. Így nyilvánítva ki: bárki konzul lehet, akár a ló is, tétje nincs a dolognak, hiszen úgy is csak az számít, amit ő akar. Ez motoszkál bennem, ahogyan olvasom a világraszóló híreket az EP választások eredményeiről, a frakciókról, spitzenkandidátokról és ellen-spitzenkandidátokról. Nem tehetek róla, de nevetséges, értelmetlen fontoskodásnak tűnik az egész. Aztán meg itt van a Fidesz esete a Néppárttal.

Kilép, kizárják, marad, nem marad… A haladó sajtó eszelős izgalommal találgatja a Fidesz és az európai Néppárt kapcsolatának jövőjét. Nem csoda, hiszen a jeles pártcsalád eddigi tettei nyomán akár az is elképzelhető, hogy olyasmi történik, amit végre – annyi év és választás után először – a Fidesz vereségeként lehet értékelni. Erről írt cikket az Index is, „Orbán ezúttal elszámolta magát” címmel. A cikk nagyszerűen illeszkedik a tucatnyi, hasonló, „Hogyan magyarázzuk a győzelmet vereségnek” típusú fogalmazás sorába.

Azt, hogy mi fog történni, természetesen nem tudhatjuk. Ám elgondolkodhatunk azon, hogy miről is beszélünk tulajdonképpen.

Mindenek előtt, szögezzük le: az Európai Parlament nem parlament és az Európai Néppárt nem párt.

Az EP – alapvetően – azért nem parlament, mert nincs felhatalmazva kötelezően betartandó törvények alkotására, márpedig e tevékenység a parlamentek alapvető feladata. Enélkül a parlament olyan, mint az autó motor nélkül. Beleülhetünk, tekerhetjük a kormányt, dudálhatunk és berreghetünk hozzá – tíz év fölött már hülyének néznek érte –, de nem megy sehová. Az EP-ben is pontosan ez történik. Beül egy csomó túlkoros hülyegyerek, tekeri a kormányt, dudál és berreg, ám nem megy sehová. De legalább drága. Valaha, a boldog kezdeteknél, Tanácskozótestületnek nevezték, ami tökéletesen fedte a szerepét és jelentőségét is.

Máig tartó története ama tételt igazolja, hogy bármiből lehet hülyeség.

A Néppárt pedig azért nem párt, mert egy párt a hasonlóan gondolkodó, hasonló politikai célokat követő emberek csoportja, míg a Néppártban ülőkről ez – finoman szólva – nem mondható el, mivel nem emberekből, hanem a balliberálisoktól a kereszténydemokratákig, a legkülönbözőbb világnézeteket valló pártokból áll. Továbbá a pártokra az is jellemző – kivéve a honi ellenzéket –, hogy határozott irányítással, vezetéssel bír és kifelé egységes álláspontot képvisel. (És ez nem zsarnokság, vagy önkényuralom, hanem a hatékony, célszerű működés alapfeltétele.) Na most, ez a néppártról úgyszintén nem állítható.

Ebben a helyzetben aztán roppant nehéz valami igazán nagy veszteséget keresni a Néppárt esetleges elhagyásában. A cikk szerzője azért nekifut, mert libsi újságíró nem ismer lehetetlent. Bár az azért sokatmondó, hogy összesen egy bekezdést sikerült e tekintetben összeerőlködni. „Hiszen ha a Fidesz a Néppárton kívülre szorul, sokkal távolabb kerül a fő döntésektől, a néppárti vezetőktől (például a német kancellártól), és persze egy csapásra eltűnik a védőburok Magyarország körül bármilyen kötelezettségszegési vagy jogállamisági eljárás esetén.”

Első állítás:  „sokkal távolabb kerül a fő döntésektől”

Fogalmam sincs miféle „fő döntések” születhetnek a Néppártban, azon kívül, hogy ki az elnök, vagy az alelnök. Miután a Néppárt tevékenységét a parlamentben fejti ki, és miután a parlamentnek – mint mondottuk – nincs döntési jogköre, így a „fő döntések” is kizárólag erre a felhőkakukkvárra vonatkoznak.

Második állítás: „sokkal távolabb kerül a … néppárti vezetőktől (például a német kancellártól),

Vajon miképpen lehet „távol kerülni” a néppárti vezetőktől, illetve mennyire lehet hozzájuk közel kerülni, és ez mit jelent. Ami pedig a német kancellárt illeti, ő ugyebár már nem elnöke néppárti CDU-nak. Mi több, sajtóhírek szólnak arról, hogy az új elnök – akinek neve kimondhatatlan, ezért én csak Krampusznak hívom – a kancellári székből is ki akarja túrni. Nem jó hozzá „közel kerülni”, mert mikor kiesik a székből, minket is elüt. Amúgy miből gondolja a szerző, hogy ezután távolabb kerül Orbánbasi Merkeltől? Ahogyan elnézem a Bundesmutti nyilatkozatait kies hazánk kormányáról, egészen egyszerűen távolabb már nem is lehet.

Harmadik állítás: „egy csapásra eltűnik a védőburok Magyarország körül bármilyen kötelezettségszegési vagy jogállamisági eljárás esetén.”

Ez a legviccesebb. A Sargentini-jelentést például a Néppárt nagy része megszavazta, továbbá a 7-es cikkely szerinti eljárást is. Ha ez a „védőburok”, akkor én rosszul tudok valamit. Mert nem tudom elképzelni, mi jönne, ha például támadnának bennünket védőburok helyet? A halálcsillag?

A cikk megírásának és közzétételének láthatóan egyetlen oka volt, hogy a címben leírhassák: „Orbán ezúttal elszámolta magát”. Mert ez végtelen gyönyörrel tölti el őket. Hát, ha csak ez hiányzik nekik…