Miért ilyen hosszú az utolsó pillanat?

50
 

 

 

„Én pedig, íme, özönvizet hozok a földre, hogy elveszítsek minden testet, amelyben élő lélek van az ég alatt.” 

Mózes első könyve

Azt írják a haladó sajtóban, hogy az utolsó pillanatban vagyunk a klímakatasztrófa tekintetében. Ha ők mondják, akkor biztosan úgy is van. Ezzel csak az a probléma, hogy ez az utolsó pillanat már igen régóta tart. Hosszú pillanat ez, hiszen már a Római Klub, 1972-ben is az utolsó pillanatról beszélt. 

Most pedig azt olvasom: „… tudományos körökben egyre inkább tartja magát az a nézet, hogy a következő másfél év kritikus időszak lesz, és ha ez alatt nem sikerül lényegi változásokat elérni, utána már késő lehet.” A pillanat ilyen hosszú elnyúlását, szerintem, egy megoldhatatlan dramaturgiai probléma okozza. 

Mert, ha és amennyiben, ez az utolsó pillanat elmúlik, akkor az egész dolog furcsa fordulatot vesz. Ha túl vagyunk az utolsó pillanaton, akkor már magában az apokalipszisben élünk, és kész, vége, nincs mit tenni. Például nincs további határidő a kommunizmus felépítésére; TGM a kardjába dől. Nyugodtan vehetünk akármekkora autót, tarthatunk korlátlan számú tehenet, ehetünk, ihatunk, mulathatunk, megihatjuk az utolsó megolvadt gleccser összes vizét, hiszen rosszabb már úgysem jöhet. Akár még fasiszták és homofóbok is lehetünk, úgyis mindegy. Az órát is megállítjuk, hiszen ez a pillanat volt az utolsó. 

Na most, egy ilyen helyzet a rettegés és az önkorlátozás fenntartására nem alkalmas.

A halálraítéltet nehéz bármivel megijeszteni, az órán kívül, és a haláltáncban fenntartani az aszkézist természetellenes, mint a buzibárban a sztriptíztáncosnő. Olyan lenne ez, a haladás hívei számára, mint mikor a király kivégezteti az összes túszt: a továbbiakban nincs mivel fenyegetőzni. Képzeljük el ezt a szörnyű helyzetet. Ott állna a haladó sajtó és nem tudna mivel ijesztgetni bennünket, ennek hatására pedig teljesen elkanászodnánk. Az emberek ugyanis, ha nem félnek valamitől, akkor azt csinálnak, amit akarnak, és ez megengedhetetlen. 

Különben is. Mit mondhatnának még nekünk, az utolsó pillanat után?

Ekkor – mondják – a tengerek  feláradnak és elöntenek bennünket. Ott üldögélnénk a Bakonyban, a pálmafák alatt, az ország másik része meg az Északi-Középhegységben, rohadt meleg lenne és a lábunkat áztatnánk a Pannon tengerben. A folyókból vízilovak pajkos viháncolása hallatszik. Pista bácsi kivilágítatlan vízibiciklivel megy a kocsmába, és a rendőr megbüntetné érte, de aztán legyintve elengedné: úgyis mindegy, hiszen elmúlt már az utolsó pillanat. Néznénk ahogyan a delfinek és a bálnák eszik a szívószálat meg a nejlonzacskót, és a régi szép időkről álmodoznánk, mikor még a százhuszonnyolcadik utolsó pillanat előtt voltunk és nagyon féltünk. Palackpostákat dobálnánk a vízbe, ilyen szöveggel: „Megmelegedett a sör. Európa segíts!” Várnánk, mikor érkezik válaszként hajó az EU-ból, hogy megmondják: mit kell csinálni ilyen helyzetben. Gondolom azt javasolnák, hogy igyunk buzi-kólát. Bár az meg gyárilag meleg. Gréta Thunberg pedig, jogos felháborodásában, már csütörtökön sem menne csónakkal iskolába. 

Zárójel. Grétával kapcsolatban olvasom, hogy együttérez a buzikkal és helyesli a stockholmi buziparádét. Nem tudom, hogy hozza össze klímakatasztrófát a melegekkel. Ellentmondást érzek. Na most, ha már majd a buzik miatt sem megy iskolába, akkor probléma lesz a hiányzásokkal. De hát az utolsó pillanat után már a hiányzás sem számít. Zárójel bezárva. 

De az utolsó pillanat után a legnagyobb bajban mégis a haladás hívei lennének.

Az még csak hagyján, hogy csak magánhidroplánnal lehetne menni a klímavédelmi konferenciára, de nem jönnének migránsok sem, mert sehogyan sem tudnák átszelni a Földközi óceánt és Brüsszelbe is csak atomtengeralattjáróval lehetne eljutni. Ha nincs a fenyegető klímakatasztrófa, akkor nagyon nehéz lenne kordában tartani a populistákat. Persze – gondolom – rögtön meghatároznák a tengeri hullámok legmagasabb mértékét és ezzel egy időben, Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárást indítanának, mert az Amnesty szerint itt azok, az illiberalizmus miatt, magasabbak és iszlamofóbok. Ugyanakkor az egész nem érne semmit, hiszen köztudott: az utolsó pillanat után nincsenek kifizetések (a pénztártól való távozás után, ugye …), ezért nem érdemes azok megvonásával fenyegetni senkit. 

Bizonnyal elkezdenék építeni Noé bárkáját is, mondjuk Juncker vezetésével, ő lehetne az új Noé, hiszen italozási szokásaik hasonlóak. Feljegyezték ugyanis a Teremtés Könyvében, hogy „Amikor bort ivott, megrészegült és meztelenül feküdt sátrában.” Ám az építés hamar félbeszakadna, mert egyfelől nem lenne értelme a határidő fogalmának (az utolsó pillanat után vagyunk), másfelől nem tudnának megegyezni, hogy bélférget például felengedjék-e a bárkára, ezért bizottságot hoznának létre a kérdések eldöntésére, és tudjuk: ez minden cselekvés végét jelenti. 

Hát így éldegélnénk az utolsó pillanat elmúlta után, úgy tudnánk, hogy az örökkévalóságig.

Kicsit vizesen, de boldogan, mert nem félnénk többé semmitől. Egészen addig tartana ez, míg meg nem jelennének az első klímakutatói vélemények a haladó sajtóban, azzal az ijesztő hírrel, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, ha nem teszünk valamit kiszáradnak a tengerek.

És kezdődne elölről az egész.