Hogy mik vannak…

39
 

 

 

„Erre kakas, erre tyúk,
Erre van a gyalogút,
Taréja, haréja,
Ugorj a fazékba, zsupsz!”

Mondóka

Férfi és nő kapcsolatára, illetve tulajdonképpen minden szexuális kapcsolatra az „elnyomás”, a „kizsákmányolás” és más efféle fogalmakat használnak a feministák. Az emberi kapcsolatok tulajdonképpen „rossz” dolgok az ő szemükben, így aztán, mikor antropomorf módon tekintenek az állatokra, akkor azokat nem mintegy magukhoz emelik, hanem ellenkezőleg, lesüllyesztik az ember borzalmas szokásaihoz.

Boldogult állattenyésztő koromban dolgoztam olyan helyen, ahol nagy számban tartottunk tojótyúkokat. Amint azidőtájt elterjedt volt, mi is mélyalmos szabadtartásban tartottuk őket, ami azt jelenti, hogy nem ketrecekben, hanem szabadon, az épületen belül. Több ezer tojó volt egy légtérben, akik ezen az almon élték az életüket, jöttek-mentek, kapirgáltak és más tyúkos tevékenységeket folytattak, míg el nem jött a szükség, ekkor beugrottak a tojóládába és tojtak egy tojást. Ezt mi összeszedtük és eladtuk. A tojás összeszedésénél és az etetésnél, egyáltalán a tyúkok közötti mozgással, nagyon kellett vigyázni, ugyanis nem voltak közöttük kakasok, ezért aztán az ismerős gondozó előtt kuporodtak – ahogyan mondták: gugyultak – le, hátha az majd… Emiatt viszont aki nem nézett a lába elé, az hasra esett bennük. Ugyanis – bármily meghökkentő is ez tény a feministáknak – nem csak a kakas, hanem a tyúk is akarja a dolgot, mert hát kettőn áll a vásár.

Bár a tojótyúknak szánt kiscsirkéket ivar szerint szétválogatják, hogy csak tyúkok legyenek köztük, mindig keveredett oda pár kakas is. Na, ezeknek szegényeknek egy rémlátomás lett az élete a rengeteg elhanyagolt tyúk között. Ha véletlenül felfedezték őket, kiéhezett nőstények tömegei vetették rájuk magukat, alig tudtak elmenekülni. Nemi identitásuk nem lehetett, nem hogy kukorékolni nem mertek, de még a fényre sem léptek elő, a tojóketrecek alatt bujkáltak, próbálták tyúknak álcázni magukat, mondhatni LMBTQ kakasok lettek. Boldogan fogadták, mikor a gondozók elkapták és megfőzték őket, így szabadítva meg az e világi pokolból. 

Azért idézem fel szegény, elnyomott kisebbségi kakasok történetét, mert még valamikor 2019-ben jelent meg a hír, ám hozzám csak most jutott el, hogy Spanyolországban – a bikaviadal, bikafuttatás és más hasonló, állatbarát szórakozások hazájában – egy, magukat „Vegán Lelkeknek” nevező csoport, elválasztotta egymástól a kakasokat és tyúkokat, mondván: „nem akarják, hogy a kakasok megerőszakolják a tyúkokat”. Továbbá azt is sérelmezték, hogy a kakasok időnként, párzás közben, megsebesítik a tyúkokat, mert, hát ugye a kakasok már csak ilyenek.

A történet nem valamely elmegyógyászati kézikönyv esetleírásai között jelent meg, hanem a médiában, még a szebb napokat látott New York Times is hírt adott róla.

A kakasok külön zárása, amúgy nem a legjobb ötlet. A kokas – nagyanyám drága haláláig így nevezte őket – ugyanis huligán természetű állat és nem tűri a konkurenciát. Ezért aztán, ha összezárjuk őket, verekedni kezdenek az erősorrend eldöntéséért. Ebbe néhány bele is pusztul, mert nem babra megy a játék, ugyanis a verekedések révén létrejövő erősorrend azt is meghatározza, hogy ki marad hím és kiből lesz köcsög. A gyengébbek így is kényszerűen LMBTQ baromfivá válnak, kiszolgáltatva a többiek, az erősebbek kéjvágyának. A fazék számukra is megváltás lehet. 

Magát a többesszámot sem értem. A bemutatott videón hat (azaz 6) darab tyúk látható, melyekhez egy (azaz 1) kokas is bőven elegendő. Kettő, vagy több erős túlzás és csak az állandó háborúskodás következik a létszámnövelésből. A túlzott létszámmal, egyébként, a tyúkok is rosszul járnak, ugyanis – megfigyelések szerint – ilyenkor a kokasok nem velük, hanem egymással foglalkoznak, jelesül a párzás helyett is inkább verekednek, megbontva ezzel a baromfiudvar bukolikus békéjét. Ezért aztán a háziasszony gondoskodott róla, hogy a fölösleges kakasok rántott csirkeként fejezzék be pályafutásukat, és csak egyet hagyott meg, ő lett mag-kakas. 

Szegény az uralkodó főkakas árnyékában élt, bujdosott előle, és csak valahol távol, elrejtőzve próbált elhalóan kukorékolni. De – törvényszerűen – eljött az ő ideje is, hiszen az uralkodó egyre nagyobbá és egyre agresszívabbá vált, megtámadva a gazdasszonyt is és valóban letaposta a tyúkokat, nem lévén híve a megbeszéléses szexnek. Ekkor jött a kés és a fazék. A család, egy vasárnapi ebéd keretében, jó étvággyal emlékezett meg az elhunytról. Az ifjú titán pedig taréjt és díszes farktollakat növesztve átvette a hatalmat a baromfiudvarban és végre harsogva úgy kukorékolhatott, ahogyan neki tetszett.

És ez így ment évezredeken át, mióta a bankivatyúkból az ember háziasította. De – ígérik a spanyol ütődöttek – ezentúl nem így lesz. 

A több mint bűn, hiba. Amit elkövetnek, az az antropomorfizálás. Furcsa, kétirányú folyamat ez. Egyfelől az állatoknak emberi tulajdonságokat tulajdonítanak, ugyanakkor, ezzel párhuzamosan, az embereknek pedig állatiakat. Szerintük férfi és nő kapcsolata, a szexen túl, kizárólag arról szól, hogy ki mosogasson el.

Nem tudom, észrevették-e, de a radikális feminizmus nem tud mit kezdeni – sok más mellett – a szerelem fogalmával. Semmi Orpheusz és Eurüdiké, szó sincs Rómeóról és Júliáról, vagy Abélard és Héloïse szerelméről. Nem, roppant romantikus és megkapó lelkiséggel arról van szó, hogy ki viszi le a szemetet.

Férfi és nő kapcsolatára, illetve tulajdonképpen minden szexuális kapcsolatra az „elnyomás”, a „kizsákmányolás” és más efféle fogalmakat használnak; én még nem láttam feminista irományt, amely akárcsak említette volna a szerelmet. Az emberi kapcsolatok tulajdonképpen „rossz” dolgok az ő szemükben, így aztán, mikor antropomorf módon tekintenek az állatokra, akkor azokat nem mintegy magukhoz emelik, hanem ellenkezőleg, lesüllyesztik az ember borzalmas szokásaihoz. A hősies, „nővédő” póz kicsinyes anyagiasságot és állatias késztetéseket takar, szerintük ezek maguk a férfi és nő közötti emberi kapcsolatok.

Na meg persze az azonnali készpénzfizetés.

Eljutnak aztán a „Vegán lelkek” a kakasok ivartalanításának gondolatáig is. Valahogy az ilyen hülyék mindig eljutnak ide, és bármit is mondanak, ebben mindig benne van a bosszú motívuma is. Nem a tyúkokért állnak bosszút, hanem a saját kapcsolatképtelenségükért. Az ivartalanított kakas, a kappan, egyébként nem kifogásolható, hiszen isteni finom, régebben, egy igényesebb korban rendszeresen állították elő, csak nem azért, mert erőszakoskodott a tyúkokkal, hanem mert ízlett nekik. 

Hogy mik vannak…