Conchita Wurst koncertet ad a migránsoknak

„>>Légy legalább az ellenségem!<< – így szól az igazi tisztelet, amely nem merészel barátságért könyörögni.”
Friedrich Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra

Láttam egy videót, amely azt ábrázolja, hogy a megmenekülésük örömétől meghatott migránsok meg akartak kövezni valami transzvesztitát Düsseldorfban. Ez az érdekes kulturális aktus úgy zajlik, hogy a csínytevőt vállig beássák a homokba (ezért jó a sivatagba lakni, ott könnyű ásni) majd az ünnepség résztvevői kövekkel agyondobálják. Az így kialakuló kőhalom pedig a bűnös síremlékéül is szolgál. Praktikus.

Zárójel. Azt nem tartom sportszerűnek, hogy elássák. Mozgó célpontot, futás közben sokkal férfiasabb kihívás eltalálni. Olyan lenne, mint a biatlon, hó nélkül természetesen. Persze ki vagyok én, hogy belebeszéljek egzotikus népszokásokba. Zárójel bezárva.

A videó egy pontján megtekinthetjük az áldozatot, teljes testi valójában. A művész(nő) – a riport szerint a neve Elisha – megjelenését tekintve egy Brünhildává dizájnolt Steven Seagalra emlékeztet, két méter, százhúsz kiló germán színhús. Mindez tűsarkú 46-os cipőben, kifestve.

Én mondjuk a migránsok helyében ijedtemben inkább elfutottam volna, biztos ami biztos.

De ezek úgy látszik bátrak. A közismert szocio-kultúrális és vallási eljárásoknak megfelelően, a lenyűgöző látvány hatása alatt, a megkövezés mellett döntöttek. Szerencséjükre a helyszínen volt valami előkert, amit öklömnyi kövekkel díszítettek, így a muníció is rendelkezésre állt. A meghitt istentiszteletnek csak a megérkező rendőrség vetett véget. Bár, elnézve a művésznő harci adottságait, ha lekevert volna valamelyik támadónak egy olyan igazi brünhildásat, akkor az még ma is csak körbe-körbe tudna járni.

De hát a brutális külső érzékeny, kislányos szívet takar – úgy látszik.

Most aztán lesz rendőrségi eljárás, kivizsgálás, nyomozás, bíróság, meg minden, ahogyan azt kell. Pontosan úgy, mintha ez valamiféle szokványos „európai” bűnesemény lenne, mint mikor Hanzi ásóval fejbe vágja a szomszédot, mert az kéjvágyóan közelített a feleségéhez, aki mindezt nem ellenezte. „Bűnügy”, semmi több harsogják a Willommenskultur felkent szentjei. Bűnügyek pedig – a tapasztalatok szerint – mindig voltak és lesznek is, a „bűnügy” fogalmának pedig semmi köze a migránsokhoz, azok vallásához és/vagy származásához.

Sajnos ez egyszerűen nem igaz.

Maradva a példában idézett Hanzinál, miután ásóval megigazította a szomszédja hajában a választékot, tisztában volt azzal, hogy a cselekedete – ha azt a saját szempontjából jogosnak is ítélte – a törvény által üldözendő. Ezért – ugyanazzal az ásóval – elásta és az asszonynak is megmondta, hogy tartsa a száját, mert ő is kaphat egyet. Aztán lapított. Ha elkapták és megbüntették azt a többiek helyeselték és valamekkora visszatartó ereje is volt az ügynek. „Jogállamot” ugyanis – bármit jelentsen is az – csak jogkövető magatartásra lehet alapozni. Ha senki nem akarja a törvényeket betartani, a jog akkor tehetetlen.

Elég csak a magyar jogszolgáltatás vadregényes tájain széttekinteni, hogy megértsük e gondolat mély igazságát.

Márpedig a mi elkövetőink egyáltalán nem érzik „bűnnek” az effélék megkövezését. Mi több, azt érzik bűnnek, ha bűnös hanyagságból, vagy lustaságból elmulasztják megkövezni az illetőket. Lássuk be, hogy ez meglehetősen távol áll a mifelénk vallott nézetektől. Mondhatni homlokegyenest eltér attól. Ebből következően igen nehéznek ígérkezik a normáink betartására rábeszélni őket.

Persze ne legyünk defetisták. A libsi politikai elit rendelkezik megoldási javaslattal. Ez pedig az átnevelés és az érzékenyítés.

Hogy magam is hozzáadjak valamit az érzékenyítés nehéznek ígérkező munkájához, arra gondoltam, hogy most, mikor eljött a nagy migráns-érzékenyítés kora, van ez az izé, tudják az Alpok pacsirtája (Alpenlerche) Conchita Wurst, az osztrákok havasi gyopárja, na ő adhatna egy koncertet a migránsoknak. Ha ettől sem lesznek érzékenyek, akkor semmitől. Ő úgyis azt nyilatkozta, hogy örömmel lája őket. Előadhatná nekik azt a gyönyörű dalt, amit az Eurovízióban is hallottunk, s mely tartalmát és formáját tekintve is megfelel Kína éves nyáltermelésének. Úgy képzelem, hogy a beugróban benne lenne egy jókora kő ára is, ami szükséges lehet a produkció népi kritikájához. Az akció végére keletkezett halom pedig a művésznő méltó emlékműve lehetne.

A dal után pedig a migránsok hosszú ideig nagyon érzékenyek lesznek. Ez biztos.