Az emberkísérletekről I.

„A magyar ember nem tud valamit, hanem jobban tud.”
Karinthy Frigyes

„Járt utat járatlanért el ne hagyj”
Közmondás

Tartozom egy bocsánatkéréssel. Egyik előbbi bejegyzésben azt írtam, hogy abbahagyom a közönség vegzálását a nevelésről/oktatásról vallott nézeteimmel. Sajnos nem tudom betartani ígéretemet, másképp alakultak a dolgok, mert a jövő olyan eseményeket hozott, miket előre nem láthattam. Erre a megállapításra egyébként még visszatérünk.

„Egész évben nyári tábor” – ezzel a címmel harangozta be az Index – amely elsők között ült fel a tanárlázadás vonatára – a Prezi-alapító Halácsy Péter bejelentését, miszerint újfajta iskola megnyitását tervezi. Ez már csak azért is meglepő, mert Halácsy – mielőtt végig haknizta az összes ellenzéki tüntit – mint sikeres informatikus tett szert némi belterjes ismertségre és rengeteg pénzre.

Az azonban nem volt tudható, hogy Prezi nevű program kifejlesztésén túl – ami a sales managerek verejtékes munkáját könnyíti meg – nevelési ismeretekre is szert tett volna. A pedagógiai ismeretek hiánya pedig felvet kérdéseket. Bizonyára roppant mód meglepődne, ha egy magyartanárnő egy ködös nyári reggelen odalépne hozzá és azt mondaná, hogy az ő Prezi-je tök rossz, felejtse el és hagyjon fel az informatikával, mert nem neki való. Hogy mit válaszolna, az habitus függő, azt a kijelentést azonban bizonyára nem hagyná ki, hogy az illető hülye az informatikához.

Nem kevésbé, mint ő a pedagógiához.

Az informatikus ki is bújik később belőle, mert azt találja mondani, hogy „alapértékekre, módszerekre, kultúrára van szükség, melyek mentén kibontakozik az együtt tanulás. Ezek együtt úgy is felfoghatók, mint az >>iskolák szoftvere<<”. Érdekes párhuzam. De mi van ha – amint az szoftverek között mindennapos – lefagy? Amúgy figyelmébe ajánlom a számítástechnika nulladik főtételét: a programok nem óhajaink, hanem utasításaink szerint működnek. Mármost, ki fogja adni ezeket a parancsokat?

Zárójel. Aki nem tudná, a Prezi egy számítógépprogram, mely segít a gondolataink, javaslataink látványos bemutatásában. Nagy szükség is van rá, hiszen a haladó pedagógia hatására ma már egy átlagos értelmiségi képtelen rendbe szedve, logikusan előadni a mondókáját. Elég csak a pedagógus tüntetés szónokaira gondolnunk. Az pedig hogy ugyanilyen rendezett, érthető módon érveljen is javaslatai, gondolatai mellett, az teljesen kizárt. Már csak azért is, mert a hallgatóság is értelmiségiekből áll, akik nem fogékonyak a szövegértésre. Szükséges tehát zenével, tánccal, videóval és csujogatással vegyíteni a dolgot. Tudom, tudom, reakciós vén troglodita vagyok. De akkor is. Zárójel bezárva.

Maga a cikk hosszú és reflektálhatatlan mennyiségű marhaságot tartalmaz, ezért szemezgetni fogunk belőle, mint migráns az európai kultúrából.

„2040-re legyen egy olyan boldog generáció, aki nagy kihívásokat meg tud oldani.” És „a mai gyerekek más tudást fognak felnőttként használni, mint ami bármilyen iskolában elérhető, egész egyszerűen azért, mert a világ gyorsan változik.”  Nyilatkozza a bőszült informatikus. Itt álljunk meg egy pillanatra. „A világ gyorsan változik”. Jé, tényleg. Van azonban ezzel az alapvetően újszerű felfedezéssel kapcsolatban néhány furcsa és láthatóan nem átgondolt kérdés. Első sorban azt kellene észbe vennünk, hogy a gyerekek – akiket most „nevelünk” – majd 20-25 év múlva, mondjuk 2040-re – ha már ez a kitűzött cél – lesznek felnőttek. A jövőben.

Aki a 2040-es év eljövendő világára akarja felkészíteni őket, annak tudnia kell, hogy milyen is lesz az a világ. Ezt pedig kétféle ember tudhatja csak: a jós és a haladó. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, idősebbek és tapasztaltabbak számára, hogy a jövendő milyensége nagymértékben függ attól, hogy hogyan s mire neveljük a gyerekeinket. Ők lesznek ugyanis a jövendő.

Ha őket rosszul neveljük rossz lesz a jövő is.

A jövő rejtélyes dolog. Ha például az a jövő, hogy az elkövetkezendőkben a migránsok elárasztják Európát, akkor nyilván arabul kéne tanítani a gyerekeinket nyelvórákon – valami elmebeteg Németországban már javasolta is – biológia órán a teve viselkedéslélektanát kéne oktatni, tornaórán pedig a gyors hasra esést gyakoroltatni Mekka vagy a fedezék irányába. De – dönthetünk úgy is – hogy inkább utcai harcot és mohamedánelhárítást tanítunk nekik, és akkor lehet, hogy ez a jövő megváltozik.

De percnyi megállás nélkül folytatódik a sajátos reformpedagógia. Az érettségiről is azt mondta: „Majd ha odajutunk, kitaláljuk. Ugyanolyan kihívás, mint egy keresztrejtvény.” Itt megfeledkezni látszik arról, hogy a keresztrejtvényben legföljebb nem jön ki a „Rühestől ne kérj kucsmát” tartalmú közmondás, míg a sikertelen érettségi egy el sem kezdődött karrier végét jelenti. Ha akkor akarjuk kitalálni, hogyan érettségizzünk, mikor már ott állunk, akkor nagy a baj. 12 év tanulását, nem lehet pár hét alatt bepótolni. Az elmúlt idő az egyetlen dolog, amit nem lehet visszaszerezni.

Találunk itt még gyöngyszemeket. Például a Pitagorasz-tétel kapcsán: „Halácsy példája szerint viszont úgy is meg lehet tanulni, (a Pitagorasz-tételt) ha például egy csapat gyerek hintát szeretne építeni, és ahhoz szeretné kiszámolni a magasság és az alap hossza alapján a csúszda hosszát.” Mármost, túl azon, hogy eleve tudni kell a Pitagorasz-tételről ahhoz, hogy úgy gondoljuk, szükséges lehet a hossz kiszámításánál (bár egy egyszerű madzaggal is megmérhetjük) tehát előbb kell róla tanulni, mielőtt csúszdát/hintát építenénk. És az, hogy valaki a hintát összekeveri a csúszdával, a képzés alapvető hiányosságairól árulkodik.

Továbbá feltételezhetjük, hogy magát a nevezetes tételt sem ismeri valaki, mert annak például a hintánál semmiféle jelentősége nincs.

Lehet a Prezi-s nek ötlete újfajta „kísérleti” iskolát csinálni és az is lehet, hogy verhetetlen lesz, mint migráns a bújócskában, ám az emberkísérleteknek törvényileg kötelező része a biztosítás, itt én úgy vélem, az lehetne a biztosítás, hogy a kísérletben résztvevőket felnőttként azután a Prezi felvenné dolgozónak, jó fizetésért természetesen, hogy boldogok legyenek. Kötelezően. Nem túlzó ez a kívánság, hiszen ő sem gondolhatja ezt kockázatosnak, mert állítja, hogy boldog, kreatív felnőttek lesznek a gyerekekből az ő módszerük hatására, és ki ne akarna boldog, kreatív embereket alkalmazni?

Ezzel például nagy terhet lehetne levenni a munkanélküli segélyezésről.

A következő részben arról mesélünk, hogy mindezen lázálmok igazolását jellemző módon korunk doktor Mengeléjének szavaiban látják a szerzők.