A sofőr magányossága

90

Vásárolj egy kutyust és a pénzedért feltétel nélküli szeretetet kapsz.”

Joseph Rudyard Kipling

Már csak ez hiányzott. Ez a Hamilton nevű sofőr is megnyilvánult LMBTQ-ügyekben, és azt találta mondani, hogy „Mindenki megérdemli, hogy önmaga legyen, tekintet nélkül arra, kit szeret, vagy hogy mivel azonosul” – és itt a homokosokra gondolt nyilvánvalóan.

Az már önmagában is érdekes, hogy ezt miképpen figyelhette meg, hiszen magyarul nem tud, és nincs tudomásunk olyanról, aki lefordítaná neki az egész törvényszöveget, sőt, el is látná magyarázatokkal. Így aztán nyilván valami zanzásított változatra szorult, sőt gondolom, csak valami a sajtós magyarázta el számára – olyan is lett.

Őszintén szólva nem értem a dogot.

Ha valakinek van mintegy 2 órányi türelme, hogy unalmasan körözzön a versenypályán, akkor igazán lehetne annyi is, hogy nem beszél marhaságokat. Tudom én, hogy elétették, és ő nem hivatott vitatkozni a sajtósával, továbbá nem is foglalkozik az ilyen apró-cseprő ügyekkel. Hiszen lefoglalják sokkal nagyobb ügyek, mint például hogy milyen frizurát csináltasson vagy kivel feküdjön le, esetleg mit tegyen a buldogjával. (Az összes szépségkirálynőn már végigment, most valami mást kell kitalálnia.) Mint megtudtam a kutya mindenféle betegségekben szenvedett és ezt csak tetézte, hogy a gazdája áttért a vegán élelemre – meg is döglött. Legalább nem kísérleteznek már vele, mert mint tudjuk, a kutyának nem való a vegán kaja vagy a megállapodásos szex; persze a kutyák őrültek és még a fogalmatlan gazdájukat is szeretik. Tehát rengeteg fontosabb ügy köti le és egy kicsi, nyamvadt ország problémáival már nem marad ideje foglalkozni.

Ott van ugye ez a BLM-ügy is. Az rendben is van, hogy vonzódik a BLM-ideológiához, hiszen ő is fekete, ezért aztán nem is nagyon érti a dolgot. Bár szerencsére a térdre borulásról már úgy látszik leszokott, vagy mégsem? Ami egyébként jobb is, mivel igen jelentős vagyonnal rendelkezik, és nem is nagyon értem, mi köze van az egyszerű fekákhoz, akik csak élvezni akarják az életet és ehhez – gondolom – hozzátartozik az üzletek kifosztása is, csakúgy, mint az összeverekedés a rendőrökkel.

Megnézem majd, hogy például Abu Dhabiban vagy Szaúd-Arábiában milyen arcot fog vágni, az ugyanis nem kifejezetten buzibarát hely. Valami háztetőket emlegetnek meg korbácsolásokat, ami ugye nem barátságos dolog. Ott – gondolom – majd lapulni fog, mint a szar a fűben, mert a pénznek ő sem ellensége.

Zárójel. Nem tudom miért, de valahogyan ezeknek a „sztároknak” egyszerűen túlzottnak tartom a fizetését, hiszen szinte semmit nem nyújtanak érte. Ez vonatkozik például az összes dalos pacsirtára és a sofőrökre is. Az emberiség, ha meggazdagszik – és volt már ilyen nem is egyszer –, a legfurcsább ügyekre költi a pénzét, mintha nem lenne holnap. A szórakozás járványossá válik ilyenkor, és a legextrémebb dolgokta kötik el a pénzt. Persze én meg egy megkeseredett vénember vagyok, aki elkedvetlenedett már, és semminek nem tud örülni. Zárójel bezárva.

Aztán nem térhetünk napirendre a nagy Mesterházy szavai felett sem. Azok pedig így szólnak: „Nem fellengzősen, nem hőzöngve, nem látványosan, nem mellet verve, ahogy azt a NER-ben szokás. Finoman, „kúltúráltan” (sic), európai módra. Aki tudja, érti.” Hát – eltekintve a „kúltúráltan” szótól – erős kijelentések ezek. Mindezt Vettel bakancsára alkalmazta, amelyen a szép színes csíkokra alkalmazta ezt. Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Aki tudja, az érti is. Azt nem értem, hogy ekkora szellemi alkalmassággal hogyan lehet, hogy Mesterházy még a parlamentből is kimarad valószínűleg, ahogyan Fletót elnézem. Majd lehet, hogy megírja az emlékiratait.

Csak én állok értetlenül: vajon kínai vagy egyéb ázsiai gyerekek által felragasztott színes csíkok jelentenek is valamit? Jelentik a nemzetközi buzizmus világot átfogó hatalomra kerülését vagy csak valami átkot, amit az európaiakra szórnak? Akik – hitük szerint – elvettek tőlük valamit, és alig várják, hogy megbosszulhassák, és esélyük is van rá, ahogyan az esélyeket látom, ez tagadhatatlan.

Mindenesetre – ha a kutya probléma már megoldódott – Hamiltonnak már csak a világ megjobbításával kell foglalkoznia. Lesznek problémák, még nem tudja, hogyan kell hozzáfogni, de – amekkora sofőr – bizonyára nem jelenthet számára problémát, majd kitalálja.

És beköszönt a világbéke, már csak rövid ideig kell még összeszorított fogakkal kibírni.