Ki tudja, mit hoz a múlt

159
 

 

 

„A múltat végképp eltörölni,
Rabszolga-had, indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!”

Eugène Pottier: Internacionálé

Úgy esett, hogy 1536. május 19-én Boleyn Annát, az angol királynét a Towerben lefejezték. Halálát különböző udvari pletykák és intrikák mellett annak köszönhette, hogy a király, VIII. Henrik már egy másik nővel képzelte el az életét, az illető hölgyet, Jane Seymourt feleségül is vette később. Anna az ellene felhozott vádakban, a házasságtörésben és vérfertőzésben bizonyára ártatlan volt és halálában is elégtételt kapott, hiszen lánya, I. Erzsébet néven Anglia királynője lett. Eddig a meglehetősen véres angol történelem egyik csúf epizódja. 

Olvasom, hogy a Channel 5 Tv megrendelésére egy három részes pszichológiai thriller készül Boleyn Anna sorsáról, melyben egy Jodie Turner-Smith nevezetű néger színésznő játssza majd a szerencsétlen sorsú királynő szerepét.

Mármost. Sok mindent nem tudunk Boleyn Anna életéről és haláláról, azt azonban bizton állíthatjuk, hogy semmiképpen sem volt néger. Sőt.

Az egykorú leírások szerint kifejezetten fehér bőrű volt. Nyilván a néger Zeusz, a buzi cowboyok és a fekete vikingek után az ember már nem nagyon lepődik meg semmin, ám mégis marad egy kínzó kérdés: miért csinálják? Miért fontos az, hogy egy nyilvánvaló történeti tényt, mint amilyen Anna királyné bőrszíne, hazug módon állítsanak be?

Zárójel. Nem is oly rég jókora botrány kerekedett abból, hogy a magyar Operaház bemutatta a Gershwin Porgy és Bess című operáját. A botrányt az okozta, hogy nem néger énekesek, táncosok szerepeltek a darabban. Ami nem csoda, lévén az ilyen szerencsére nálunk hiánycikk. Ezt többen felháborítónak és kulturális kisajátításnak nevezték – bármit jelentsen is az –, ami egyike a legsúlyosabb vádaknak manapság. Akkor ez most fordítva nem érvényes? Ha egy valójában fehér szereplőt néger alakít, az miért nem „kisajátítás”? Csak. Nincs válasz. Zárójel bezárva.

Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, ejtenünk kell pár szót a történelem néhány sajátosságáról, melyek tán nem mindenki számára nyilvánvalóak. Mindenek előtt tisztázni kéne, hogy mi is az, amit a történelemről tudunk? Hát az, így többesszámban, bizony nem túl sok. Vannak persze emberek, akiket érdekel a történelem, esetleg foglalkozásuk szerint is, ám ők igencsak kevesen vannak. A nagy többség csak innen-onnan összeszedett, hézagos, rendszerezetlen emlékekkel rendelkezik, melyek iskolai tanulmányaiból és a fogyasztott médiatermékekből származnak. Hogy mi történt valójában, milyen tényeket ismerünk/ismerhetünk, arról fogalmuk sincs. Számukra a történelem, mármint a valódi, száraz, unalmas, érdektelen, így aztán nem is foglalkoznak vele.

Ami a történelem ismeretét illeti, további probléma, hogy Európa lakossága – akik tán valamennyire ismerik történelmüket, legalábbis a bőrszín tekintetében – összesen mintegy 740 millió ember. És vajon mi van a többi 7-8 milliárddal? Ők vajon tudják-e, hogy a kora-újkorban – mikor a szerencsétlen Boleyn Anna sorsa beteljesedett – milyen színűek voltak az emberek Európában? Egyáltalán tudják-e, hogy élt egy Boleyn Anna nevezetű nő, aki Henrik király felesége volt? Nekik tulajdonképpen mindegy, ha sokszor látják a médiában, a filmeken, itt-ott, akkor el is hiszik. Csak nekünk nem mindegy.

Persze ezzel még nem válaszoltuk meg a kérdést: miért áll bárkinek érdekében „átszínezni” a fehér Európa történetét?

Nos, a négerekkel van egy kis probléma, ami a történelmet illeti. Ha körülnézünk, bármerre a világban, mindaz, ami körülvesz bennünket, túlnyomórészt a fehérek műve. Azok a bizonyos „halott fehér csávók” hozták létre a művészetektől, a filozófián keresztül a technológiáig. A fehérek technológiáját használják még az amúgy lenyűgöző kulturális hagyományokkal rendelkező ázsiai országok is. Sőt. A libsik szerint egyedül érvényes, univerzális társadalmi berendezkedés, a demokrácia is tőlük származik. Ennek felépítéséből, kitalálásából a négerek valahogyan teljesen kimaradtak. Ezt tanítja a történelem, és ez tűrhetetlen. Meg kell hát változtatni a múltat, hogy ezt a csorbát kiköszörüljék, másképpen nem megy. Ennek a változtatásnak egyként eszköze a szobordöntögetés és a néger Boleyn Anna. 

Azt próbálják sugallni, hogy a négerek igenis komoly szerepet játszottak a történelmünkben.

Ott voltak mindenütt, a viking hajóktól a királyi hálószobákig. Aztán majd, mikor Newton életéről forgatnak filmet, kiderül az is, hogy a gravitációt is a négerek találták ki, a differenciálszámítással együtt. Pontosan úgy működik ez, mint mikor az amerikaiak elveszítették a vietnámi háborút, de aztán Rambó visszament és szétverte őket – a filmeken legalábbis. Így reparálták meg a nemzeti büszkeséget. Nem ritka ez, aki már látott orosz partizánfilmet az emlékezhet rá. 

Mondják, holmi történelmi „igazságtalanságok” jóvátétele kötelez bennünket, hogy kényeztessük a négereket. Csakhogy a hazugság nem old fel semmiféle „történelmi bűn” alól, az csak súlyosbítani szokta. A történelem – amint azt Hegel oly találóan megállapította – nem a boldogság terepe és semmiképpen sem igazságos; szerinte a történelem mészárszék. Ezen a mészárszéken veszejtették el szegény Boleyn Annát és ugyanitt feketítik most be még az emlékét is. Kell-e ennél igazságtalanabb dolog?