Migránst vissza nem adunk!

„…ha a menekülteket csak szögesdróttal tudják megállítani, akkor inkább engedjék át őket”

Werner Faymann osztrák kancellár

Hírként érkezett, hogy Sobotka osztrák belügyminiszter perrel fenyegette meg Magyarországot, amennyiben nem hajlandó visszafogadni több ezer migránst. A hírek szerint mintegy 52 ezer emberről van szó, akik úgy hiányoznak nekünk, mint egy falat kenyér.

A fenyegetés alapja a sokat idézett dublini megállapodás, mely előírja, hogy a migránsokat vissza lehet/kell küldeni abba az országba, ahol először léptek az európai unió területére. Az, hogy a migránsok Magyarországon léptek volna először az EU-ba, természetesen geográfiai képtelenség, csak úgy lenne lehetséges, ha ejtőernyővel, a levegőből érkeztek volna. Kivéve azt a néhányat, akiket László Petra állítólag felrúgott, ők valóban a levegőből érkeztek (vissza).

Ennek ellenére az osztrákok nekünk akarják visszaküldeni őket, mondván nálunk regisztrálták őket először és ez annak is a kritériuma egyben, hogy hol léptek be először az EU-ba. Az, hogy ez – mint mondottuk – geográfiai képtelenség és ebből kifolyólag hülyeség, az nem zavarja őket. De hát sohasem zavarta őket a hülyeség. Amúgy nyilván sokkal drágább lenne Görögországig utaztatni őket.

Bár talán nem is kéne utaztatni őket, hanem például a Frontex-ből létre lehetne hozni egy ellen-, vagy állami embercsempész hálózatot – úgysincs semmi hasznuk az égvilágon – és azzal visszacsempésznék őket Törökországba. Azok a személyautók, hűtőkamionok és ökrös szekerek, amelyeken Európába hurcolják őket, amúgy is üresen mennek vissza, ami teljesen gazdaságtalan. A migránsok pedig sokat utaznának a vadregényes európai tájakon és világlátott emberként térnének vissza Törökországba kipihenni a fáradalmaikat. Az egésze pedig talán Dublin-túrának keresztelhetnénk. (Pardon ez nem come il faut ige ez esetben). Sajnos – mint annyi más kiváló ötlet – valószínűleg ez sem valósul majd meg.

Ami azt illeti, bizony hosszú utat jártak be migránsügyben a sógorok. A „púderkirály” idézett kijelentésétől az oldalszárnyakkal ellátott kapun és a hegyeshalmi kilométeres dugókon keresztül a mostani jogászkodásig.

Itt van mindjárt az a tavalyi osztrák bírósági ítélet amely nem biztonságos országnak nyilvánította Magyarországot, mert itt rosszul bánnak a menekültekkel. Tehát van ez a bírósági ítélet és hasonló keletkezett már Németországban is, ami tiltja, hogy szerencsétlen migránsokat kitegyék a gonosz diktatúra vegzálásainak. Mint az ítélet indoklásában írják: „embertelen, illetve megalázó bánásmódban” van részük Magyarországon, ezért nem lehet őket oda visszaküldeni.

Elítélt már bennünket az ENSZ menekültügyi főbiztosa is, aki egyébként egy jordániai herceg. A jordániai királyi család pedig az elkötelezett humanizmusáról híres, aminek igen szép példáját adták annak idején a renitens palesztinok kiirtásával (vö. „fekete szeptember”). Na, az ő bírálatát bizony illik komolyan venni, hiszen von Hause aus komoly szakembere az empatikus bánásmódnak.

A rossz bánásmódot egyébként az összes hazai migránssimogató is tanúsíthatja. Sőt, tanúsítja is, ha kérdezik, ha nem. Bár ők mostanában nem érnek rá, mert éppen hozzá vannak láncolva valamihez, ha nem így lenne, távollétükben a gonosz Orbánbasi kiirtaná az esőerdőket a Ligetben, megszüntetve a biodiverzitást, és ennek következtében, az élettér (Lebensraum) hiányában kihalásra ítélve Komáromy Gergőt. Pedig ő és Bob Marley fia az utolsó példányai annak a különleges fajnak, amely füvet fogyaszt és hozzá pedig énekel. Nincs több ilyen, kár lenne értük.

Persze – az is lehetséges – mára megjavultunk, csak mi nem vettük észre, annyira megátalkodottak vagyunk.

Megátalkodottságunk gyökerei pedig ama sovinizmusban keresendők, mely gátolja az EU-t abban, hogy a hülyeség szép, egységes, homogén, mecsetekkel ékesített birodalmát hozza létre Calaistól Bukarestig. Pedig – mint azt libsi honfitársaiktól tudjuk – mi magunk is migránsok vagyunk, úgy jöttünk ide valahonnan. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy állandóan hátrafelé nyilaztunk és ennek következtében nem láttuk, hogy hova megyünk; magyar átok. Azt meg főleg nem láttuk, hogy kik lesznek a szomszédaink. Most meg már késő.

Visszatérve a perre, persze amennyiben nyernének is ellenünk, úgy 5-10 év múlva, akkor sem tudná megmondani senki, hogyan akadályoznák meg a migránsokat abban, hogy két nap múlva újra Ausztriában, vagy Németországban legyenek. Hacsak a sógorok nem alakítanák át a kapu oldalszárnyait oldalfalakká, mondjuk úgy 5 méteres magasságban és a határ teljes hosszában, a tetején lőállásokkal.

Az egész ügy arra a jelenetre emlékeztet, mikor az ember az egyik kezéből a másikba dobálja a forró migránst – izé, akarom mondani lángost, de mindegyikben kellemetlen.

A fokozott figyelem indokolt. A török szultán, miután elfogta és lecsukta az összes ellenzékit, fényes tekintetét Európára veti majd és dermedten konstatálja, hogy nem kapták meg alattvalói a vízummentességet (vö. „csak megnéznénk ezeket a csinos házakat Budán”), ezért újra üzembe helyezi a migránsszórót és újra kitol a görögökkel, akiket egyébként is utálnak, mert amint a régi mondóka mondja „öt török öt görögöt dögönyöz”. És akkor ismét lesz nemulass a fejlett nyugaton.

Nekünk pedig le kell vonni az ügy tanulságát: úgy tűnik, minél rosszabbul bánunk a migránsokkal és minél kevésbé regisztrálunk annál kevésbé fogják hozzánk küldeni őket. Rossznak lenni jó.