Mire nem jó a vazelin?

17

„Si vis pacem, para bellum.”
„Ha békét akarsz, készülj a háborúra.”

Latin mondás

Lövöldözés volt az USA napfényes Florida állam egyik városában, Orlandóban. Egy ifjú másodgenerációs (sic!) tálib – a történet szerint – az utcán sétálva megpillantott két csókolódzó buzit és ettől bekattant kissé. Legott felfegyverkezett – mert Allah katonája nem tétovázik – bement egy helyi, népszerű buzibárba, ahol is agyonlőtt 50 vidáman partizó buzit és egy csomót megsebesített.

Tette mindezt azért, mert részben undorodott tőlük, részben pedig a Koránban is ez áll. A mohamedán pedig, ha undorodik valakitől, azt lelövi, pláne ha Allah is ezt tanácsolja neki. Igaz az eredeti eljárás magasabb épületekről történő lehajigálást javasol, de hát szegény hogy vitte volna oda föl a buzikat ilyen tömegben? A körülmények ilyesfajta lehetetlensége esetén talán Mohamed is elnézi az eljárásjogi tökéletlenséget.

A hír – ma még – megrázta a nyugati világot. Holnap már nem fogja, hiszen millió számra importáljuk a buzilövőket és antiszemitákat – mert mi nyitottak vagyunk mindenre. Rájuk is.

Éppen ezért nem is maga a történet az, ami érdekes – majd megszokjuk talán ezt is – hanem a haladás reakciói, melyekben – mint cseppben a tenger – tükröződnek az okok, amiért fenti jóslatunk valóra válik a nem túl távoli jövőben.  Elsőként az USA első embere nyilatkozott meg, roppant jellemző módon.

Egyrészt a derék Hussein óvott az iszlamofóbiától és az általánosítástól, másrészt szót emelt a fegyvertartás szabadsága ellen. Hasonló szellemben nyilatkozott Clintonné is, aki szerint Amerikában nincs helye gyűlöletnek. Kivéve persze ha ő gyűlöl valakit. Hussein szerint a buzibár egy olyan hely ahol azért jönnek össze, hogy vállalják a szolidaritást és küzdjenek a polgári jogokért. Ő bizonyára csak tudja. Az én információim szerint ezeken a helyeken még egyéb szabadidős tevékenységeket is szoktak folytatni, melyeknek csak nagyon áttételes köze van az emberi jogokhoz.

Bármik legyenek is azok.

Ami a fegyvertartást illeti, az Amerikában is egyre nagyobb teret nyerő libsizmus szemében mindig is szálka volt. Egyrészt mert az olyan csúf, macsós, redneck, ciszheteró dolog, másrészt pedig a felfegyverzett populáció torkán sokkal nehezebb mindenféle hülyeséget lenyomni. A libsik ugyanis Amerikában – mint mindenütt – mélyen megvetik a tapló vidékieket, akik úgy szeretnek élni, ahogyan azt megszokták, kukoricát termelnek Iowában, többnyire vallásosak és gender-analfabéták, a tetejébe még a buzikat is utálják. Rettenetesek, na. Igaz a redneckek – ezt el kell ismerni – azért nem részrehajlóak, mert a mohamedánokat legalább annyira gyűlölik.

Ellenben, mivel a buzik ritkábban támadnak rájuk fegyverrel, a mohamedánokra nagyobb veszélyt jelentenek.

Ami a fegyvertartást illeti, talán helye van néhány megjegyzésnek. Az amerikai alkotmány biztosítja az egyének fegyverviselési jogát. Méghozzá olyan egyértelmű módon, hogy a teljesen elhülyült Legfelsőbb Bíróság sem tudott eddig mit kezdeni vele. Megszüntetéséhez magának az amerikai alkotmánynak megváltoztatása szükségeltetne, de ezt – részben a fegyvergyártó lobbi hatására – eddig nem sikerült elérni. Vita viszont folyik róla. A korlátozás alapvetően demokrata párti program, erre kiderül, hogy merénylőnk is demokrata. Ami nem csoda persze, hiszen Trump be se engedte volna őt az országba, otthon Afganisztánban pedig hol a fenébe talál lelőni való buzit?

Nehogy a buzik meg Trumpra szavazzanak ezek után.

A szabad fegyvertartás híveinek az a legfőbb érve, hogy aki rosszat akar, annak biztosan lesz fegyvere, mert bárhogyan is, de szerez magának, és ha te védtelen vagy, akkor bajban vagy. A civil fegyverviseléssel kapcsolatos esetek döntő többsége egyébként annyi, hogy a támadó, mikor meglátja a kiszemelt áldozat fegyverét, egyszerűen elszalad. Nem éri meg folytatnia a dolgot. Az pedig már csak a megtámadott vérmérsékletétől függ, hogy azután hátba lövi vagy sem. Nem fegyver öl, hanem az ember, aki fogja – ezt még a hülye liberálisok is szokták emlegetni, noha – a jelek szerint – nem sikerült felfogni az értelmét.

Az inkriminált eset egy ún. „gun free” zónában történt, ahol is tilos fegyvert viselni.

Ami, bizonyos szempontból, érthető is, hiszen minek a buzisághoz pisztoly? Tudtommal azt nem azzal csinálják. Így hát mikor a durcás mohamedán egy AR-15 típusú fegyverrel berontott, szegény buzik legfeljebb vazelinnel dobálhatták volna meg. Az pedig nem kifejezetten hatásos lőfegyverek ellen. Szörnyű élmény lehet, hogy – Obama szerint – önfeledten vállalod a szolidaritást bőrtangában és pávatollal fenekedben, mikor beront egy feldúlt mohamedán és még meg sem kérdezheted tőle, hogy „Mit szeretnél, cukifiú?”, már le is lőtt.

A helyzet tehát az, hogy egy csomó fegyvertelen ember néz szembe egy fegyveressel, aki az életükre tör. Nem mindenhol van ez azonban így.

Történt a vadregényes Izraelben, hogy két ortodox zsidónak maszkírozott arab berontott egy étterembe és lövöldözni kezdett. Négy halott és öt sebesült lett a végeredmény, méghozzá azért, mert nem csak a biztonságiak, hanem az állig felfegyverzett civil zsidók is gyorsan szitává lőtték a tetteseket. Nagyon nehéz sikeres, hatékony mohamedán hősnek lenni, ha a másik visszalő. Amint a zsidó-arab háborúk története is tanúsítja ezt. Ennek persze vannak teoretikus okai is, amennyiben a Korán egyáltalán nem említi annak lehetőségét, hogy a hitetleneknek is lehet fegyvere. Mi több, használhatják is azt.

Nyilvánvaló, hogy amennyiben a buzik a vazelinon kívül is fel lettek volna fegyverkezve, nem sikerül annyit agyonlőni közülük. Miután a homofób mohamedánok importja rendületlenül folyik, csak azt tudjuk tanácsolni: „Fegyverbe buzeránsok!