Vakáció!

„Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés, Nyolc óra szórakozás.”

Beatrice együttes

Híre ment, hogy a Németországban élő migránsok között divat lett a vakációt „otthon”, a küldő országban tölteni. Oda mennek nyaralni, ahonnan – ezt a migránssimogató sajtóból tudjuk – az elviselhetetlen életveszély és üldöztetés elől menekültek hozzánk. Persze lehetséges, hogy ilyentájt, nyáron a terrorszervezetek is vakációznak és nincs lövöldözés. Az a kérdés azonban, hogy az ISIS harcosok hová mennek kipihenni a fáradalmaikat? Csak nem hozzánk? Mindegy. A szír menekültek az olcsó, fapados légitársaságokkal tehát hazalátogatnak Pakisztánba, Afganisztánba és más ősi szír tartományokba. Innen is látszik, mekkora nagy ország Szíria és mennyi látnivaló akad ott.

Esküszöm neked nyájas olvasó, én legalább úgy unom a migránstémát, mint te. Jópárszor el is határoztam, hogy felhagyok a taglalásával, ám az élet mindannyiszor közbeszól és új és új képtelenségekkel szolgál, melyek mellett nem tudok szótlanul elmenni. A jelen eset is ezek közé tartozik.

Esetünkben persze maga a „vakáció” fogalma is némileg kérdéses, nehezen eldönthető, mint a mohamedán női szépségverseny győztesének személye, hiszen vakációra eredetileg azok szoktak menni, akik megfáradtak az egész éves nehéz munkában és pihenésre vágynak. A migránsok esetében az egész éves munkában mi volt a fárasztó, az nehéz probléma, talán az, ha gyalog kellett menni a segélyért. Minden esetre, úgy tűnik, ők úgy gondolják, hogy rájuk fér egy kis vidám kikapcsolódás, hazai ízek, lőporfüst, legyek és kecskék.

Jó otthon. Különösen úgy, hogy gazdagon tér haza az ember és kivívhatja a szomszédok irigységét is. Márpedig migránsaik bizony gazdagnak számítanak otthon. Afganisztán az egy főre jutó éves GDP 624 dollár, ami kb. 556 eurónak felel meg. Mármost a migránsok havonta 400 euró segélyt kapnak a Hartz IV nevű segélyből, ez növekszik a szokásos 10-20 gyerek után kapott támogatással, továbbá ételt, lakhatást, mi több, ruhát is kapnak.

Könnyű belátni, ez odahaza krőzusi gazdagságnak felel meg.

Lehet belőle szép, új burkinit venni az unokahúgnak, vagy egy teljes tár töltényt a sógor kalasnyikovjába; amire nagy szüksége van, mert pereskedik a szomszédjával és egy vitában a legfontosabbak az érvek.

A migránssimogatók szerint szegény, szánalomra méltó szerencsétlenek azért menekülnek, mert otthon a puszta életük is veszélyben forog. Már ha feltételezzük, hogy igazat mondanak (a migránssimogatók), mert egyre gyakrabban hallani, hogy egyesek különböző trükkös tanácsokat adnak a reménybeli, ám fantáziátlan migránsoknak annak tekintetében, hogy mit hazudjanak a bevándorlási hivatalnak. Sokat javít az esélyein, ha valaki kiskorúnak, vagy buzinak vallja magát. A hivatalnoknak meg kötelező ezt elhinni. Javaslatom szerint, aki buzinak vallja magát, azokat egy helyi buzikból álló fogadóbizottság fogadja ezentúl és vigye is mindjárt magával haza, vagy a buzibárba. Szerintem az ilyen migránsok száma – az intézkedés következményeire tekintettel – radikálisan csökkenne. Sőt, mellékhatásként, adott esetben a helyi buziké is. Elvégre önérzet is van a világon.

Visszatérve a vakációzók témájához, a kérdés, hogy ki miért jön Európába, nehezen eldönthető. Amint – láthatóan – az is, ki vakációzik otthon. Welt am Sonntag című német újság szerint ugyanis, ha tudnak is róla ki jár haza nyaralni, ezt az információt nem továbbíthatják más, például az idegenrendészeti hatóság felé, ugyanis ezt „tiltják az adatvédelmi szabályok”.

Kinek mi köze hozzá.

Ahogyan én nézem, ez a dolog így roppant szervezetlen és anarchikus. Szükség lenne egy államilag – vagy uniós szinten – támogatott „Migráns Tours” létesítésére és működtetésére, hogy szervezett legyen a dolog. Természetesen nem csak az utazás megszervezése lenne az utazási iroda feladata, hanem programokról és látnivalókról is gondoskodhatna, mert nincs lehangolóbb egy unalmas vakációnál.

Felvázolnám néhány lehetséges elemét egy ilyen, minden igényt kielégítő migráns vakáció-túra programjának.

• Érkezés. Elhelyezés sátrakban, hideg-meleg víz a patakban. Este ismerkedési est, utána bombázás.
• Megtekinthetnék az új bombatölcséreket is például, amiket az ellenség lőtt nekünk és amelyeket mi lőttünk az ellenségnek. Természetesen gondoskodva arról, hogy a miénk nagyobb legyen. Kell a sikerélmény. Ha véletlenül nem lenne ilyen megkérhetjük az amerikaiakat, hogy csináljanak egyet. Nekik úgyis mindegy.
• Nagyon szórakoztató lehetne a lövöldözés kalasnyikovval össze-vissza, a mohamedán hadművészet Allah sugallta szabályai szerint. Aki eltalál valakit, az az esti táncmulatságon dupla adag kuszkuszt kap.
• A hölgyek könnyedén megszépülhetnének a nyaralás során, pusztán attól, hogy kozmetikailag magukra húzzák a burkát. Csak aztán össze ne keverjék őket az ismerkedési esten.
• Lenne tevegelés a sivatagban naplementekor, kezdőknek egypúpú, haladóknak kétpúpú tevén. Aztán ugyanez visszafelé gyorsabban, az ellenséggel a sarkunkban. (Fontos megjegyezni, hogy az „ellenség” hasonlóan vakációzó migránsokból áll, csak a másik oldalon. Jobb, mintha itthon késelnék egymást.)

Utána pedig – sajnos – visszatérés a szürke hétköznapokba, szociális segély, fickificki, lődörgés. Szorgalmasabbaknak egy kis drogkereskedelem. Nem csoda, hogy az illető alig várja a következő vakációt. Nekünk pedig – láthatóan – nincs más gondunk, mint mindezt kifizetni. A mi életünk ilyen egyszerű, sajnos. Azt azonban kikötném, hogy a „Migráns Tours” szervezését, üzemeltetését magyar turisztikai szakemberekre kell bízni. Ő ugyanis ott szokták felejteni a turistákat, ahová mentek. Ez új távlatokat nyithat a migránskérdés kezelésében.