Vasszigor

12. Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,

13. Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.

Mát. 7,21.

Történt ugye ez az ünnepi mohamedán teherautózás a mesésen sokszínű, nyitott Berlin városában, a fantáziahiányos hipszterek paradicsomában. Ahogyan kell, lettek halottak, sebesültek és nyilatkozatok. Ezek a terrortámadások közvetlen következményei a 21. század Európájában.

A „berlini vagyok” deklarációja ezúttal elmaradt, úgy látszik feltűnt, a nevetségességen túl már unalmas is. Elmaradt, tán a hideg időre tekintettel, a hülyeség apoteózisa: a tüntetés az erőszak ellen is. Mintha a terroristákat érdekelné, hogy a hülye keresztények miért tüntetnek.

Egész Európa a tunéziai Anis Amrit kereste, aki túl azon, hogy bűnöző, tömeggyilkos, valószínűleg hülye is, mert a kamionban felejtette az igazolványát. Azóta sok minden kiderült róla. Megtudtuk, hogy Olaszországba érkezett valamelyik menetrendszerű gumicsónakkal, természetesen mint menekült. Ez egyébként fogalmilag helyes meghatározás, hiszen a vadregényes Tunéziában börtön várt rá, tehát az elől menekült. 2011-óta tartózkodik az EU területén, ezalatt konszolidált, EU-konform módon, bűnözéssel foglalkozott, még börtönben is ült.  A hatóságok hol figyelték, hol nem, azt is sejtették, hogy „radikalizálódik” – bármit jelentsen is ez egy ilyen állat esetében – majd eltűnt és legközelebb a karácsonyi vásáron tűnt fel. Nagyon feltűnt. Miután megölte a kamionsofőrt, agyontaposott egy csomó embert, kiszállt és mint aki jól végezte dolgát elsétált. Aztán keresték hosszú napokon át, míg véletlenül rá nem akadt egy kezdő rendőr Olaszországban és lelőtte – ahogyan azt kell.

Joggal merül fel néhány kérdés.

Azon már nem is elmélkedek, miért engedték be. Azért, mert suicid hülyék, ez teljesen nyilvánvaló. Ami érdekesebb, hogy miután már korán kimutatta a foga fehérjét, miért nem vágták ki. Erre azt a választ kaptuk, hogy mivel nem volt bizonyítható honnan érkezett – a papírjai, hogy hogysem, elkallódtak – ezért nem volt hová visszaküldeni. Na most szerintem ez az álláspont nem állja meg a helyét. Igenis pontosan lehetett tudni honnal jött: a tengerről. Nos akkor pontosan oda is kellett volna visszaküldeni.

Aztán majdcsak boldogul valahogy, elvégre ő csak tudja, hogy honnan jött, hiszen idefelé is milyen frappánsan sikerült. Ez olcsó és tanulságos eljárás lett volna és most egy csomó ember nézegethetné boldogan azokat a vackokat, amiket a karácsonyi vásárba vett, hogy a karácsonyfa alá tehesse és amiket aztán pár nap elteltével ki is dob. Ez a kidobás egyébként az ünnep legmeghittebb pillanata a fogyasztói karácsonyban.

Ez a „nem tudjuk kiutasítani, mert nincs hová” az egyik legérdekesebb jogi formáció a teljesen kretén európai jogeljárások között. Amennyiben ugyanis Tunézia elismeri, hogy Amrit onnan exportálták, az sem jelent még semmit. Neki ugyanis joga van megtámadni az ítéletet bíróság előtt, ahol is migránssimogató ügyvédek – feltehetően szaúdi pénzen – kapásból bebizonyítják, hogy Tunézia nem felel meg az emberjogi kritériumoknak, így a bíróság úgy ítéli meg, hogy oda nem lehet visszaküldeni.

Zárójel. Az „emberi jogoknak” – bármik legyenek is azok – egyetlen ország sem felelhet meg a földtekén. Egészen egyszerűen azért, mert az „emberi jogok” köre – a világegyetemhez nagyon hasonló módon – folyamatosan tágul. Különösen, mióta bizonyos elmegyógyászati tünetcsoportokat is közéjük foglaltak, mint például azt, hogy nekem, vén fejemmel, jogom van kétéves leguánnak hinni magamat és környezetemnek pedig kötelessége, hogy legyekkel etessen.

Így azután bármely ország is gondolja magáról pöffeszkedve, hogy ő pedig megfelel, egy pillanat alatt kitalálható valami új elmebaj, és máris kiderül, hogy ott azt éppen még nem lehet – nem kaphatok például magamnak ingyen szociális terráriumot, amiben leguánként jól érezném magam – és máris nyilvánvaló, hogy sárba tiporják a „jogokat”. Így oda sem lehet toloncolni. Zárójel bezárva.

Mindennek hatására a migránsexportban érintett országok között – melyeknek jellemző államformája a méltán népszerű demokratikus önkényuralom – egyfajta verseny alakul ki, hogy hol sértsék meg jobban az „emberi jogokat”; abból a célból, hogy oda azután biztosan ne lehessen visszaküldeni senkit. Kell a fenének.

Ennélfogva az EU olyan, mint a varsa: ami bemegy az benn is marad.

Javaslatom szerint valahol a messzi távolban létre kéne hozni egy mintaországot, Balliberáliát. Ott nem lenne hatalom – mert az korrumpál – minden emberi jogot azonnal elfogadnának és az alkotmány szerint mindenki úgy lehet hülye, ahogyan szeretne. Értelemszerűen nem lennének hatóságok sem, mert a kényszer elfogadhatatlan, így mindenki szabadon élhetne jogaival. A társadalom szerkezete a lehető legegyszerűbb lenne – regressus ad infinitum – mindenki kisebbség, így jogai védendőek. Hatóságok híján természetesen mindenki maga védené a jogait. Ahogy tudja, hiszen Balliberáliában senki sem kényszeríthető semmire, mert az erőszak. Pénz sem lenne, mert az is csúf dolog, hanem emberjogi voucherek lennének forgalomban és lehetne olyasfajta üzleteket kötni, hogy: „két buziházasságot adok egy szabad vallásgyakorlásért”.

Mármost ebbe a csodás országba lehetne kiutasítani az összes nemkívánatos elemet, akiket mi, fasiszták utálunk.

Továbbá kivándorolhatnának oda a nyugati világ bajnokai is akik már nem tudnak elviselni bennünket. Aztán onnan a távolból, az ígéret földjéről megvethetnének bennünket, kisszerű, maradi senkiket. Mi pedig – a szégyen súlya alatt görnyedezve bár – rendezhetnénk például karácsonyi vásárokat, anélkül, hogy halomra tapossanak bennünket.