A sakkmester

97

„Csak az félhet az ideiglenes szövetségektől, még ha megbízhatatlan emberekkel kötik is őket, aki nem bízik önmagában.”

Lenin: Mi a teendő

„Matt kilenc lépésben” címmel újabb kiáltvánnyal lepte meg Márki Zay Péter, országos polgármester, a rajongóit. Ebben megadja azt a kilenc nagyszerű lépést, melyekkel 2022-ben kétharmaddal legyőzhető a Fidesz. Elfelejtett azonban a zseniális sakknagymester és diktafon-virtuóz egy apró dolgot.

Miután tájékozatlannak látszik a játék szabályaiban, szolgálnék némi felvilágosítással. Mindenek előtt egy nagyon fontos szabály: a sakk nevezetű játékot ketten szokták játszani. Ennek súlyos következménye – többek között – az, hogy ellenfél is lép a táblán. Mármost kitervelhetek én bármilyen nagyszerű lépéseket, ezek azonban csak akkor vezetnek sikerre, ha közben a másik pontosan azokat lépi – arra kényszerítem –, amiket én előre láttam.

Ha nem így tesz, akkor bizony borul a terv; improvizálni kell.

Különösen problematikus a sakkban az az elhatározás, hogy előre megadom a lépéseimet. Ez lehetővé teszi az ellenfél felkészülését ezekre, és szinte bizonyosan ki fog találni valamit ellenük. Kivéve természetesen, ha a sakkpartner teljesen hülye. Ezt pedig igen nehéz és indokolatlan feltételezni olyan ellenfélről, aki eddig minden partiban susztermattot adott nekünk. 

Most, hogy tisztáztunk némi szabályokat, áttekinthetjük a kilenc védhetetlen lépést, melyeket Márki Zay Péter javasol az ellenzéknek, a távoli vadregényes Hódmezővásárhelyről. 

Zárójel. Szívrepesve várom a választ arra, hogy vajon ez a nagyszerű államférfi el mer-e indulni, a 2022-es választáson. Ahhoz ugyanis le kéne mondania a biztos megélhetést nyújtó polgármesteri stallumáról, egy alapvetően bizonytalan kimenetelű dolog kedvéért. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire hisz – személyes sorsát is rábízva – a saját kilenc zseniális lépésében. Különös tekintettel arra, hogy egyszer már jelentkezett miniszterelnök-jelöltnek, de egyszerűen kinevették. Mert mindaddig, amíg ezt nem teszi, nem ül le saját értékes személyében a tábla mellé, addig vonatkozik rá egy másik ősi sakkszabály: kibicnek kuss! Zárójel bezárva. 

A bevezetőben a vásárhelyi csodarabbi már nem is a sakkról, hanem matematikai megoldásról beszél. „Pedig a feladványnak matematikailag van megoldása” – írja. Ebben, azt kell mondjuk, teljesen igaza van. A „feladványnak” valóban matematikai megoldása van egy alapművelet révén, melyet összeadásnak hívnak. Össze kell ugyanis adni a szavazatokat és akinek több van az nyer.

Ilyen egyszerű. 

A legfontosabb lépésnek, az összellenzéki szellemi székrekedés elleni új csodaszert, az előválasztást tekinti. „1. Közös jelöltek 2. Előválasztás 106 körzetben 3. Közös lista 4. Közös program 5. Közös miniszterelnök-jelölt”  – jelöli ki az első öt lépést a siker felé vezető úton. A nagy ellenzéki közösüléssel kapcsolatban már most látszik némi bizonytalanság a borsodi időközi választást elnézve. Nem volt ugyanis semmilyen előválasztás, egyszerűen fogták azt a jelöltet – valami Bíró nevezetűt –, aki az előző választáson a legtöbb szavazatot kapta Koncz ellenében. További probléma, hogy az illető igencsak sajátos véleményének adott hangot a zsidókkal kapcsolatban, olyannyira, hogy még az ellenzék értelmesebbjei és tisztességesebbjei – élükön a jeles TGM-el – is kifejezték megvetésüket Bíróval kapcsolatban. De, az ellenzéki meglátás szerint, már kinőtte ezeket, és mára nehézsúlyú filoszemita lett belőle. Hát, ha ők mondják … 

Mindezeket figyelembe véve, könnyen lehet, hogy ráközösülés lesz a dolog vége.

És ekkor következik a legérdekesebb „lépés”. „6. Nem lehet többé Gyurcsánnyal riogatni” ezt meg is „indokolja”, szerinte ugyanis: „Nem lehet többé Gyurcsánnyal riogatni – óriási jelentősége van a pártok megállapodásának és a DK elnöke által meghozott áldozatnak, [kiemelés tőlem] miszerint nem vállal vezető közjogi szerepet, csak saját pártját fogja irányítani.” Ezután némileg belezavarodik a dologba és azt írja, hogy „… a Fidesz immár 10 éve Gyurcsánnyal tud rávenni arra, hogy jobb híján Orbánra szavazzanak.”, e kijelentés ugyanis implicite azt jelenti, hogy a választók egy igen jelentős része – a sakkmester szerint is – úgy utálja Gyurcsányt, mint varjú a rohadt tököt. Ami amúgy teljesen igaz. Nem tudom viszont, hogy Feri mennyire örül annak, hogy ezt az orra alá dörgölik. A polgármester úr egén, bal felől, sötét fellegek gyűlnek. 

Most azonban, mikor a nagyszerű Fletó, meghozta a haza érdekében ama döntését, hogy egyelőre a haza javára az válik, ha nem ő vezeti, azóta már minden rendben van.

Ez, egyébként, valóban nagyszerű hír a haza számára.

Gyurcsányné természetesen teljesen más eset, ő lehetne miniszterelnök-jelölt, hiszen nagyon különbözik a közutálatnak örvendő férjétől. Például – talán – nem iszik annyit. Az egy igen érdekes kérdés, hogy ezt a választók, akikről tudjuk, hogy mint varjú a rohadt tököt… simán beveszik-e. Nekem vannak kétségeim. 

A hetedik pontban arra buzdít a haza atyja, hogy minden választókörben legyen ellenzéki szavazatszámláló. Már mozgalmat is hirdet „Számoljuk Együtt!” néven. A mozgalom nevét elemezve, matematikailag valóban célszerűnek látszik Feri kihagyása a dologból, már csak azért is, mert a választási számtanból fájón hiányoznak a prímszámok. Persze a szavazatszámlálók jelenléte eddig is lehető volt az ellenzéki pártok számára, csak valahogyan nem jött össze. Márki Zay szerint azért, mert az emberek féltek, szerintem meg azért mer nagy ívben nem érdekelte őket a dolog. Országunk megmentője arról nem ad számot, hogy akik eddig féltek, most mitől bátorodnának meg? Tán azt gondolja, hogy tőle, de ez már elmegyógyászati probléma.

A következő, nyolcadik pontban, „ellenzéki MTI” létesítését követeli. Bizonyára olyat, amilyet ő maga már kiépített feudumában. Olyat, ahol a címlapon – és mindenütt másutt – az ő képe látható, függetlenül és objektíven természetesen. Nagy reményeket fűz például a Szabad Európa magyar kiadásához és az internet kinyomtatásához is. (Ez utóbbi eddig egyedül a füttyös Petinek hozott pénzt.) Az ellenzéki média máig tartó, szorgos tevékenysége mellett a Fidesz háromszor nyert kétharmaddal, hogy egy vagy több új média miképpen változtatna ezen, arról nem ad számot. Mondjuk nehéz is lenne hihető magyarázatot adni, legföljebb olyanokat lehet mondani, hogy „Ha Isten akarja a kapanyél is elsül.” 

Végezetül pedig a legújabb csodaszer bevetését javasolja, az elszámoltatást. Ezúttal visszafogottan eltekint a lámpavasak felhasználására tett korábbi javaslataitól, „csak” a teljes magyar államigazgatást nevezi korruptnak és bűnözőnek. Akiknek aztán majd jól ellátják a baját.

Mivel most már a bírákat is korruptnak nevezte, gondolom, az „elszámoltatást” is a bírák bevonása nélkül képzeli. Bizonyára sorba állítják majd a fideszeseket, ő rámutat valakire, akit aztán hátravisznek és agyonlőnek. Csak így lehet, hiszen a bírák ugye korruptak szerinte. 

Tisztán állhat hát előttünk a vágyott sakkjátszma: ledöntjük a bábokat és a táblával jól fejbe csapjuk az ellenfelet.

Ám, hogy ez mitől „sakk” azt nem tudhatjuk, az Márki Zay titka marad.

Facebook hozzászólások