Entrance

20

„Mert a rikító ponyvák alatt,
patinás kupolák alatt is
kan-kofa támadt annyi,
hogy röhög a föld
s mert a kofákra hallgat a sors is:
eljön a fekete katona.”

Nagy László: A város címere

Kiléptek az angolok az EU-ból. És lőn sírás-rívás és fogaknak csikorgatása. A média megtelt apokaliptikus víziókkal a tőzsdék összeomlásáról, a font értékvesztéséről, háborúkról, sáskajárásokról és járványokról. Mindezt azért, mert a nyomorult, retardált választók többsége a kilépést ikszelte be, amihez amúgy minden joguk meg is volt. Mert van amikor elszakad a cérna, a fennálló elviselhetetlenné válik és ilyenkor még a bizonytalan is jobbnak tűnik; ez történt Angliában is.

Mert rendesen úgy van az, hogy az emberek nem a démonoktól, sárkányoktól, vagy ne adj’ Isten Geronazzo Máriától félnek, hanem a bizonytalanságtól. A bizonytalanságtól, amely félelemmel tölti el a szíveket, fokozza a házastársi ordítozásokat, a gyerekeknek kiosztott pofonokat és az alkoholfogyasztást. Az ismeretlentől rettegő átlagembert az a haladó baloldal eleinte „nyárspolgárnak”,,majd „kispolgárnak”, újabban pedig mifelénk „kádári kisembernek” nevezte el és mindig is mélyen megvetette.

A bizonyosságra, stabilitásra vágyó ember szándéka ugyanis ellenkezik a világ forradalmi megváltoztatására törő baloldali lázálmokkal. Ugyanis az egyéni egzisztencia szempontjából nincs bizonytalanabb dolog a forradalomnál. Az elmúlt évtizedekben az emberek megszokták az EU-t, ahogyan azt is megszokjuk, hogy gerendával van alátámasztva a gang. Kialakult valamiféle összeurópai Stockholm-szindróma vele kapcsolatban. Jól van – mondják – hülyék, meg minden, de már úgy megszoktuk őket. Az EU-val kapcsolatos negatív bizonyosság is bizonyosság.

Kiszámítható.

Erre a biztonságvágyra játszik most rá az egész libsi sajtó. Természetesen nem az angolokat akarják ijesztgetni – ők már döntöttek – hanem minket, többieket, az árván maradt huszonheteket. Nehogy nekünk is ötleteink támadjanak. Örök példaképünk, a Kettős mérce blog például „Sötét napok a brexit után” címmel jósolja meg a világvégét. A cikk érdekessége, hogy miközben ezt írja: „Az európai baloldal feladata most az, hogy visszahelyezze jogaiba a demokratikus Európa gondolatát, mint teljes értékű lehetőséget, jövőképet.” – amivel és további ostoba állításokkal, a baloldal feladatává és céljává teszi az EU fenntartását. Hogy ezt pontosan miképpen gondolják, arról nem esik szó, ami különös, tekintettel arra, hogy az angolok a lehető legdemokratikusabb módon vették a kalapjukat.

Ha pedig az EU valami baloldali dolog, attól a nép jókora többsége egyből EU-ellenes lesz.

A magyar EU-szkepticizmusnak a legnagyobb lendületet nem Orbánbasi ellenségesnek mondott álláspontja, hanem Gyuriferi és a komplett libsi „elit” barátsága adta és adja.Mert Piszkos Fred még abból is hasznot tudott húzni, hogy mindenki gyűlöli.” – ahogyan a halhatatlan Rejtő Jenő írja.

Eörsi Mátyás – a néhai körmös Bauer üzlettársa – már háborút is jósol Európában az EU meggyengülése okán. Pestis járványról még nincs szó, de majd lesz. Szerinte és a teljes haladó oldal szerint ugyanis, eme nagyszerű szervezet akadályozta meg, ahogyan lépten-nyomon hangoztatják, hogy errefelé „hetven éve nem volt háború”.

Na most ez egyszerűen nem igaz, két okból sem.

Először is Európában jelenleg is folyik háború, Ukrajnában ugyebár és előtte a Balkánon is mintha lett volna valami kalamajka. Másodszor nem az EU, hanem a hidrogénbomba és amit jelent: a teljes pusztulás lehetősége, az ami megakadályozza a fejlett országokat, hogy egymás torkának essenek. Eörsi kissé tudatlannak tűnik ezekben az ügyekben, de hát ő már Bauerról sem tudott semmit.

Úgy hírlik, hogy az EU egy Didier Seeuws nevű arctalan eunuchot nevezett ki az angolokkal folytatott kilépési tárgyalások vezetésére. Róla legalább szinte semmit sem tudunk, kivéve, hogy az illető is a Benelux államokból származik, melyek már oly sok hatalmas, hallhatatlan államférfit adtak nekünk.

Reméljük azért ő nem iszik annyit.

Jellemző, hogy az EU oly nagy előszeretettel fordul a nevezett államparódiák politikusaihoz. Azért van ez, mert egyrészt megbízhatóan hülyék, tehát nem lesznek saját ötleteik, másrészt bizonyosan mentesek a káros „nacionalizmustól”, hiszen nincs olyan náció melyhez hűek lenének. Mert, mint tudjuk, olyan hogy belga nincs is; kivéve talán Abdelhamid Abaaoudot, ő esetleg autentikusan belga. Fel is robbant mindenkit.

Az még külön tetszik, hogy a nem felejtik el megjegyezni: London a maradás mellett voksolt és mellette voksoltak a többi nagyvárosok is. Meg a skótok. A vidék ellene szavazott. Naná, hisz ott laknak az angolok. Miután az „angol” főváros lakosságának már több mint a fele bevándorló, egy pakisztáni mohamedán vezetésével furcsa lenne, ha másképpen döntöttek volna. Már önmagában hordoz némi kétes élt annak állítása, hogy ők az „angol” szavazók, akik maradni akarnak. Talán tényleg azért importálták őket, mert egyszer szükségük lesz a szavazataikra. „Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit.”

Egyébiránt nem csak az angol, hanem az európai nagyvárosok is rohamosan veszítik el szerves kapcsolataikat azzal az országgal, melynek területét szennyezik. Viharos gyorsasággal válnak társadalmi-etnikai szemétdombbá, bűzös sikátoraikban ismeretlen eredetű vademberek tömegei keresik a „boldogulást” és a szerelmet, a főbb tereken és utakon pedig buzik vonulnak fel-alá önfeledten, néha – ha muszáj – betérve egy-egy transzbudiba. Falvakban továbbra sincs helye csőcseléknek, az a nagyvárosok specialitása.

Mondják az egyszerű szavazók irracionálisan döntöttek. Miért, az EU racionális?

Tárgyalások következnek hát. Én magam pedig biztosra veszem, hogy semmi különös nem fog történni. A tőzsdék majd „összeomlanak” – értsd: néhány spekuláns belebukik a dologba, a többiek pedig óriásit kaszálnak – aztán újra „magukhoz térnek – értsd: a spekulánsok kipihenik az ijedséget Hawaiin és újra fogadásokat kötnek egymással.

A gazdasági adatok egy darabig romlanak, hogy javulhassanak. Ahogyan az mindig lenni szokott.

Mert a Brexit újkeletű bizonytalanságával egy sokkal régebbi változatlanság áll szembe: a pénz. A változatlanság garanciái pedig a nagy világcégek, akik az egész EU-cirkuszt tulajdonképpen irányítják és akik óriási beruházásokkal, befektetésekkel rendelkeznek szerte Angliában. És minden bizonnyal nem fogják hagyni, hogy ezek veszendőbe menjenek. Herr Volkswagen, Herr Mercedes és a többiek majd kisebbre veszik a handabandázó politikusok száját. Itt komoly dolgokról van szó. Nem finanszírozzák tovább a Bundesmutti nadrágkosztümjeit és nem fizetik Juncker pia számláit. Abból majd tanulnak.

Úgyhogy nyugi.

Facebook Hozzászólások