Az antiszemita szeretet autentikus ünnepe

6

„Derekabb lenne, ha ki-ki aludni hagyná a maga haragját: mert nem lehet tudni, kiben mi lakik…” Miguel de Cervantes: Don Quijote

Para-Kovács Imre a magyar anti-orbánizmus Don Quijote-ja, saját bevallása szerint, hosszasan gondolkodott azon, hogy mivel lepje meg rajongóit a szeretet ünnepén. S nem hiába törte a fejét, megtalálta az alkalomnak megfelelő témát: az antiszemitizmust. Természetesen – ahogyan az nagy gondolkodók között mindennapos – a téma kifejtéséhez szükséges médiumot is páratlan érzékkel választotta ki, mert hol fejeződhetne ki jobban a szeretet, mint az amerikai Népszava kedves, barátságos oldalain. A témaválasztás érthető, hiszen a kisded, az ünnepelt – legjobb tudomásunk szerint – zsidónak született, így a karácsony – Para-Kovács szerint – az antiszemita szeretet autentikus ünnepe lehet.

Hónapok óta halogatom, hogy a kormányzati szinten letagadott és megtűrt antiszemitizmusról írjak…” – kezdi a jeles szerző – „…kénytelen voltam belekezdeni, nehogy már elfelejtsem az egészet.” Nos, az valóban szörnyű lett volna, mármint ha elfelejteti, mert akkor nem írja le és mi pedig hülyén halunk meg, ami – a közvélekedés szerint – roppant kellemetlen. Ezt mondjuk én sohasem értettem, hiszen aki hülyén hal meg az értelemszerűen nem tud ennek okáról. De mindegy, vissza a dolgozathoz.

Mindjárt az elején egy érdekes és általános következtetések levonására alkalmas kijelentés áll: „… a kormányzati szinten letagadott és megtűrt antiszemitizmusról…” beszél a derék lovag, miközben megsarkantyúzza a bal-liberalizmus Rocinantéját. Itt egy roppant érdekes tünetegyüttessel állunk szemben. Egyrészt ugye az állam ne szóljon bele a magán dolgainkba, a gyerekek számába, a nemi identitásba és egyebekbe. Kussoljon. Menjen haza és szégyellje magát. Másrészt viszont ne tagadja le és ne tűrje el az antiszemitizmust, a populizmust és Semjén Zsolt lovát.

Mármost roppant nehéz mindkét követelménynek egyszerre eleget tenni.

Nem is beszélve arról, hogy vajon miképpen képzeljük el a gyakorlatban az antiszemitizmus nem-tűrését. Ha mindenkit lecsuknánk a kocsmában tett kijelentéseiért, akkor ki lenne a börtönőr? Bár nekem már régóta van egy – álszerénység nélkül – zseniális megoldásom, szerintem úgy kéne csinálni, hogy az ország egyik fele börtönben van, a másik fele őrzi és a hó végén cserélnek. Ez roppant igazságos lenne. Persze a kutya sem hallgat rám. Visszatérve a témához honi libsijeink egyrészről „éjjeliőr államot” akarnak, másrészről viszont minden probléma megoldását ettől az éjjeliőrtől várják.  Sok probléma van amelyet egy kreatív éjjeliőr meg tud oldani – például nincs az a sötét éji óra, mikor ne tudna szeszt szerezni magának – na de mindet?

A következőkben a kitűnő auktor elmélkedik egy bekezdésnyit azon, hogy mily csúffá is vált a közbeszéd a „keresztényi jobbközép” száján, mikor zsidóznak, cigányoznak, migránsoznak. Ennek érzékeltetésére tudtunkra adja, hogy pár évvel ezelőtt még a nyírgaládi kocsmában – amely létesítmény a szerző szerint nyilván a „keresztényi jobbközép” közismert gyűjtőhelye – sem lehetett volna úgy beszélni mint például mostanában a Facebook-on. Ez, egyébként, mélyen igaz.

A nevezett vendéglátóipari egységben ugyanis a szövegkritika azonnali és alapos, többnyire nyolc napon túl gyógyuló, míg a Facebook-on legföljebb nem lájkolják a kijelentést. Nem mindegy.

Majd az a rész következik, hogy a Fidesz (értsd: Orbán) kiválasztotta az antiszemita, szélsőjobboldali stb. tömegeket. Fontos észrevennünk: nem a tömegek választották a Fidesz-t, hanem ő választotta azokat, populista módon természetesen. Mindeközben a baloldal, arisztokratikus allűrrel nem választotta, ellenkezőleg, elkergette őket. Ez roppant szép és elvszerű eljárás, már csak a választások megnyerésének kérdése marad nyitva némileg.

Mindez azonban csak felvezetés, a végső megoldás, az Endlösung előkészítése. Valami olyat kell mondani ami még nem hangzott el. Valami olyat ami megsemmisítő, letaglózó és hatással van a sok nyilas-érzelmű Fidesz-szavazóra is. A haladó agytekervények évtizedes szenvedésének eredménye ím megszületett: a sötétség fejedelme, a gonosz Orbánbasi még csak nem is antiszemita! Nem. Mert már az is sok lenne neki, nem méltó még az efféle jelzőkre sem. Borzasztó. Hozzá képest az antiszemita egy kedves, kissé tompa, ám szerethető figura. Figyeljük a finom második szándékot: mert – gondolja Don Para – ha bebizonyítom, hogy nem antiszemita miért szavazna rá a nyilas csőcselék?

Végül a karácsony, az év vége és a szembenézés okán fel leszünk szólítva, hogy valljuk meg bűneinket, nekünk, fasisztáknak, köszönheti a teremtett világ Orbánt. Ebben, lehet igaza van. Sőt, tovább megyek, nem csak nekünk, neki is köszönheti és ha jól meggondolom neki és a hozzá hasonlóknak köszönheti leginkább.

Facebook Hozzászólások