Marhák

27

Szántatlan földön gaz szokott teremni.

Közmondás

Annak idején, gyakorló állattenyésztő koromban, a szocialista mezőgazdaság végnapjai felé, a TSZ vezetése – tiltakozásom ellenére – elhatározta, hogy a közösből teheneket „helyez ki” a jelentkezők magángazdaságaiba. Felmerült azonban a kérdés, hogyan döntsük el, kinek lehet és kinek nem lehet teheneket a gondjaira bízni. A jogász – természetének megfelelően – egy húszoldalas szerződéssel vélte a tehenek védelmét megoldani. Én akkor is amellett kardoskodtam, hogy nem kellenek papírok, elég kimenni és megnézni, hogy a jelentkező hogyan tartja a saját állatait. Az mindent elmond ugyanis az illetőről.

Ez az emlék merült fel bennem, mikor olvastam: Sallai R Benedek bejelentette, hogy 2018-ban befejezi politikai pályafutását. E szörnyű hírt, a jeles státusférfiú az Index című kiadvány oldalain látta jónak közzétenni. Madarat tolláról, ugyebár. Hogy hazánk, e lángoktól ölelt kis ország, hogyan éli túl Benedek politikai passzivitását azt nem tudom. Szörnyű idők jönnek az biztos és nőni fognak gondjaink egy Benedek nélküli világban.

Az interjúból egy szörnyű emberi sors tekint ránk vissza.

Hősünk például napi 16 órán keresztül kénytelen nyilatkozni, mindemellett négy gyermeke van, akik apjukat csak a médiában hallják, mikor éppen nyilatkozik. És ez bizony nevelésnek kevés. Továbbá az otthoni gazdaságát is kénytelen elhanyagolni hihetetlen elfoglaltsága miatt. Én mondjuk az ő helyébe rengeteg időt tudnék megtakarítani pusztán azzal, hogy csak akkor nyilatkozom, ha van mit mondanom. Egyébként akár technikailag is megoldható lenne az erőfeszítések csökkentése. Elég lenne egy magnószalagra felvenni, hogy földmutyi, korrupció, megújuló energia, Paks II, Putyin, Orbán Viktor, és ezt lejátszani minden felkérésre. Ezen kívül úgysem mondanak semmit, tehát tökéletesen felesleges ezeket  személyesen elmondani. Miután így eleget tett az általa vélt politikai munkának, hősünk mehetne haza Túrkevére és építhetné  a kapitalizmust, nevelhetné gyermekeit, és csak néha hallgatna bele meglepődve a rádióba: „Ki az aki ilyen okosakat mond, főleg ennyire változatosan? Ja!” – csapna boltozatos homlokára – „Én vagyok!” És menne tovább tenni a dolgát – ha van. Idilli állapot lehetne. De ő inkább visszavonul.

Őszintén szólva, nem rendített meg különösebben Benedek döntése. Mi több, oly szőrös szívű vagyok, hogy nem is fog nagyon hiányozni. Nem ragadtam volna billentyűzetet és nem jutott volna eszembe a régi TSZ-es emlék, ha nem tekintem meg az Indexes interjú nagyméretű nyitóképét (itt is nyitókép). A képen istálló előtt marhákat látunk, valamint Sallai R Benedeket. De őt meg lehet ismerni, mert pulóver van rajta. Ez a kép ugyanis mellbe vágott.  

Mert hát mit is láthatunk rajta? A háttérben egy istálló, a tökéletes lepusztultság állapotában. A tetőről hiányoznak a cserepek, tehát beázik, az ajtók ablakok körül kipotyogtak a téglák, hullik a vakolat. Az állatok szarosak, (ezt nem lehet finomabban mondani) ami arra utal, hogy nem találnak olyan helyet, ahol pihenhetnének, anélkül, hogy egyúttal ne vegyenek trágyafürdőt. A tehén ugyanis tiszta állat – már ha van módja tisztának maradni. A marhák, Benedektől eltérően, meglehetősen soványak is, ami a takarmányozás hiányosságaira utal.

Nem szívesen lennék tehén Benedeknél, na.

Ahol Benedek áll, azt a részt felszórták valamivel – nyilván, hogy a nagyszerű államférfi ne álljon szügyig a trágyában – ez valami pedig nem szalma, nem széna, hanem mintha kivágott és megszárított dudva lenne. Ezentúl a marhák mindenféle fajtajelleget nélkülöznek, elsőre a magyartarka és a vöröstarka Holstein különböző mértékű keverékének tűnnek, ami azért jó, mert sem tejet nem ad, sem húsmarhának nem alkalmas, jellemző rájuk a kettős haszontalanság. Ennyit a szakmáról.

Na most. Nekem lesülne a bőr a képemről, ha ilyen kép készülne a helyről és az állataimról. Továbbá egy girhes macskát sem bíznék az ilyenre, nemhogy tehenet.

Persze, hallom a kifogásokat, Orbán tönkretette a mezőgazdákat, nincs pénz, oligarchák, mutyi stb. Csakhogy. Ami a képen látszik az túlnyomórészt egyáltalán nem pénzkérdés. A tető javításhoz néhány cserép kell, egy létra, és fel kell mászni és ki kell cserélni. Ugyanígy a kipotyogott téglák pótlásához egy vödör malter és pár tégla szükségeltetik. Meszelni, vakolatot javítani meg amúgy is minden évben kell. Persze ha az ember napi 16 órában nyilatkozik – ami láthatóan Benedek fejében maga a politika – akkor nincs ideje a tetőre mászkálni, ha pedig lusta, akkor kedve nincs hozzá. Ám minden bizonnyal van valami embere ott, aki foglalkozik a dolgokkal. Na, őt akár egyetlen villámló pillantással fel lehet zavarni a tetőre. Már ha érdekli a dolog az embert egyáltalán, ha zavarja kosz, a rosszul tápláltság, az egész ázsiai környezet.

A rend és a tisztaság ugyanis távolról sem öncélú, esztétikai ügy egy állattartó telepen, hanem a dolog legszorosabban vett lényegéhez tartozik. Hősünk ezt nyugodtan megkérdezheti párttársától, Hadházytól, aki maga is érintett, lévén lódoktor.

A parlament jó meleg, valószínűleg tiszta, a székek kényelmesek és van büfé is. Ilyen körülmények között könnyű okosakat mondani az agrárium helyzetéről és nagy szakértőnek látszani. Ez azonban sajnos nem vigasztalja a túrkevei marhákat. Éppen ideje Benedeknek visszatérnie közéjük és kézbe venni a dolgokat – mindenkinek jobb lenne így.

Facebook Hozzászólások