Rés a falon

7

 

„Még az én jóakaróm is, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem ” (Zsolt. 41,10)

Megdöbbenéssel olvasom, a délceg Samer szívszerelmét, mindannyiunk Zsohár Zsuzsáját támadás érte. Méghozzá onnan ahonnan nem várta volna az ember: a CEU gender tanszékéről. Történt, hogy Zsuzsánkat meghívták az ATV-be és megkérdezték, mit tapasztalt emlékezetes utazásán Leszbosztól Kőbánya alsóig. Rettentő tapasztalatai voltak, melyekben temérdek nagyon szánalomra méltó kisgyerek szerepelt. Kutya sajnos nem volt, pedig az is nagyon cuki, de most kimaradtak, mint az új trilógiából az ewokok. Nos, miközben irtózatos élményeit sorolta megemlítette azt is, hogy a gonosz országokban, felháborító módon, a migránsok csak az adott ország nyelvén kiállított papírokat kapnak.

Zárójel. Volt nekem egy kitűnő barátom, akinek életcélja volt, hogy disszidáljon Amerikába. Ennek érdekében hetente járt angol tanárhoz és azelőtt sohasem tapasztalt szorgalommal tanult. Annyira az agyára ment a dolog, hogy szerzett egy tarka hawaii-inget is – valamiért meg volt győződve róla, hogy ott távol mindenki ebben jár reggeltől estig – és a tükör előtt fel-felpróbálta. Eközben angolul azt mondogatta a tükörképének: „Amerikai vagyok!” Másodszorra sikerült is meglépnie – első alkalommal nyolc hónapot ült tiltott határátlépési kísérletért – hogy azután hogy kötött ki mégis Svájcban, az egy másik történet. Nagyon helyesen nem gondolta ugyanis, hogy Amerikában majd megtanulnak a kedvéért magyarul. Már csak azért sem gondolhatta, mert ő ment oda hozzájuk, pedig nem is hívták. Zárójel bezárva.

Na szóval, itt tartott Samer szerelme, mikor a következő mondatrész hagyta el rózsás ajkait: „fel kell, hogy mentsem a magyar hatóságokat”, mármint azért, hogy ők is csak magyar nyelvű okmányokat állítottak ki, mármint azoknak  akitket sikerült elgáncsolni. Arra akart itt utalni, hogy nem csak a magyarok gonosz xenofóbok, hanem a görögök és a macedónok is, mert egyik sem akar megtanulni arabul. Ezzel talán arra akart utalni, hogy nyilván kötelezővé kéne tenni az arabot a közoktatásban és ez mindig a második óra lenne, közvetlenül a korán-ismeret után.

Az interjú további része a szörnyű sors és az vén afgán tengeri medvék kalandjainak felsorolásából állt, melyek a veszélyes  görög vizeken estek meg velük. Kemény hely az, emlékezzünk, még a furfangos Odüsszeusz is ráfázott néhányszor. Meg kell mondjam, nekem erről mindig az jut eszembe, hogy az emberek milyen találékony kreativitással tudják bajba sodorni magukat. Odüsszeusznak sem kellett volna a Küklopsszal hadakozni és végig kefélni az egész Odüsszeiát, ha otthon marad és a kemencesutból nézi, ahogyan Pénelopé sző.

A migránsoknak sem lenne semmi baja, ha otthon maradtak volna. Tengerbe legalábbis biztosan nem fulladnának. Ennyi volt az ominózus interjú.

A fenti idézetet kérte ki magának az Amerikai Népszavában – hol máshol – egy bizonyos Gőböl Gabi (csak így Gabi-ként jegyzi a tiltakozását), aki szintén a CEU gender tanszékének egyik oszlopa, mit oszlopa: kariatidája. Azt írja e derék hölgy: „Tiltakozom Zsohár Zsuzsa, a Migration Aid szóvivője december 8-án az ATV »Egyenes beszéd« című műsorában tett kijelentései ellen, melyekkel az Orbánkormány embertelen menekültellenes intézkedéseit próbálta tisztára mosni.” Bizony. Így egybe „Orbánkormány”, nem Orbán kormány, mert az azt sugallná, hogy Palpatine pont úgy kormányoz, mint bárki más. Nem. Ez valami teljesen más ez „Orbánkormány”, a galaxisokat felfaló fekete lyuk, a világegyetem végzete. És most ezt dicséri a Zsuzsa, igaz csak egy negyed mondatban, de az is tűrhetetlen. Sőt, a továbbiakban még percekig meséli kalandjait és egyszer sem szidja a magyar hatóságokat. Ebből pedig egyenesen következik : „Zsohár kijelentései igazolják a magyar kormány populista, xenofób politikáját és hozzájárulnak a menekülteket démonizáló, mesterségesen keltett tömeghisztériához.”

Figyeljünk: ez egy roppant fontos gendero-liberális megállapítás. A tömeg magától nem hisztérikus, csak ha szítják. A Titanic fedélzetén is teljes nyugalom volt, csak aztán jött az a rohadt jéghegy és szította.

Innen nézve Zsuzsánk magatartás bizony hátba döfés akár hogyan vizsgáljuk. Árulás. Dolchstoss. Mert hát várta volna valaki egy bajtárstól, akivel együtt küzdöttünk a gonosz ciszheterók ellen, akivel megosztottuk egymással Simone de Beauvoir nagyszerű könyveit (gender-analfabéták számára: ő azon genderista hölgyek egyike, akiket valamely híres filozófus ütött a szellem lovagjává, hogy mijével azt most nem részletezem). Egy harcostárs akivel annyi jó tüntetésen voltunk együtt kart karba öltve. És most tessék. Behódol a gonosznak. Mert van egy szabály: Soha, sehol, semmilyen körülmények között nem szabad pozitív kontextusban beszélni a gaz Orbánbasiról és az ő népéről. Nagyon fontos, hogy megértsük, ez a szabály nem helyzet-függő. Ez kategorikus imperativus, az erkölcs parancsa, kinyilatkoztatás.

Persze – gondolom – a CEU-n már régebben gyanús lett ez a Zsohár. Ahogy enyelgett valakivel, aki undorító módon ellenkező nemű – minő perverzitás – még ha az migráns is, már utalt arra, hogy nem igazi gender. Gyanúsan úgy viselkedik, mint a megvetett többség. A „tömegek uszályába került” – ahogyan az egyszeri párttitkár mondta sokat sejtetően. Most ki fogják taszítani. Elutasítják majd a „Transznemű fikuszok és a társadalmi igazságtalanság” című Phd dolgozatát, nem mennek vele tüntetni és romkocsmába átülnek a másik asztalhoz. Lehet arra kényszerül, hogy kivándoroljon Szíriába. Nem lennék a mi Zsuzsánk helyében és még Samer is távol van, nincs kinek boltozatos mellkasán kisírnia magát.

Facebook Hozzászólások