Transzba esünk

„Ó, jaj nekem,
Hogy amit láttam, láttam; és viszont,
Hogy amit látok, látom az iszonyt!”

Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Történt, hogy a kies Észak-Karolina államban az állam vezetése valamely, csak általa ismert oknál fogva, szükségesnek tartotta a nyilvános WC-k használatának szabályozását. Méghozzá olyképpen, hogy a férfiak feliratú ajtón csak férfiak, a nők feliratún pedig csak hölgyek mehetnek be.

Sajnos arra nézvést nincs adat, hogy a derék honatyák és honanyák miért érezték szükségét az efféle szabályok bevezetésének. Hacsak nem az az eset áll fent, hogy az állam lakói egyébként olyan hülyék, hogy nem tudják elolvasni a feliratokat, sőt még a piktogramot sem értik, mint migráns a megegyezéses szexet. Elkönyvelhettük volna a dolgot, mint a túlszabályzásra hajlamos bürokrácia túlkapását, ám az ügy itt még korántsem ért véget. A dolog ugyanis hatalmas felháborodást keltett és a transzizék egy emberként horgadtak fel: Kirekesztés! És nem elégedtek meg a verbális küzdelemmel, hanem mindenféle megtorló intézkedéseket is foganatosítottak.

Például Bruce Springsteen – akinek korai számait amúgy kedvelem – lemondta az észak-karolinai koncertjét, a PayPal nem épít ilyen fasiszta államban központot, Stephen Schwartz, a neves musicalszerző bejelentette, hogy letiltja darabjainak bemutatását az állam területén és így tovább.

Akkora lett a cirkusz, hogy az ominózus törvényt visszavonták.

Ezentúl tehát ha bárki kíváncsi rá, hogy milyen az ellenkező nem pisilés közben az nyugodtan megtekintheti. A nőkkel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, de a férfiakról elmondhatom, hogy nem túl szórakoztató és gusztusos látvány. Az eredeti cikkből azt is megtudtam – bár nem voltam rá kíváncsi – hogy a roppant trendi Facebook 71 (hetvenegy) választási lehetőséget kínál a nemek meghatározásához. Ez a nem-váltás dolog azonban szerintem súlyos teoretikus problémákat vet fel.

Teoretizálás következik.

Tehát. Hogy a dolgot érthetővé tegyem egy metaforához folyamodnék. Van ugyebár egy egyszerű, mindenki által ismert eszköz, a bicikli. (Velocipederaszták az itt következőt kihagyhatják.) A biciklivel kapcsolatban, gyakorlati szempontból, kétféle ember létezik, aki tud biciklizni és aki nem. Misem könnyebb, mint ezt a kérdést eldönteni, adjunk a kísérleti alanynak egy biciklit és kérjük meg, hogy menjen egy kört. Vagy sikerül, vagy nem és a megfigyelés alapján mi pedig eldönthetjük a fenti kérdést. Tökéletesen más a helyzet azonban, ha nincs biciklink, vagy csak egyszerűen kedvünk nincs felállni a fotelból és ezért fejben kívánjuk eldönteni a dolgot. Ekkor is fennáll a két lehetőség, ám rövid töprengés után rájövünk: ez így túl egyszerű. Mert a két „véglet” között vannak ugye olyanok, akik éppen tanulnak, aztán olyanok is akik nem tudnak de úgy tesznek mintha tudnának, azután azok akik ebből kifolyólag kitörték a nyakukat és így tovább.

Beláthatjuk, hogy szinte végtelen számú kategória képzelhető el, ám ettől függetlenül a gyakorlati biciklipróba csak két megoldást tesz lehetővé.

Továbbá a fotelben képtelenek vagyunk eldönteni valakiről, hogy melyik kategóriába tartozik. Mert hát igaza volt Hegelnek, mikor azt mondta Kant ismeretelméletéről, hogy a medence partján nem lehet eldönteni, hogy tudunk-e úszni.

Na most, ugyanez a helyzet ezekkel transzokkal is. Akármilyen transzizének tartom magamat vagy a saját nememhez vonzódok, ekkor buzi vagyok, vagy az ellenkező nemhez, akkor pedig hetero. Ha mindkettőhöz akkor meg mindegy. Ez azonban csak gyakorlati körülmények között – mondhatnók experimentálisan – döntő el. Az viszont nem elegáns, földhözragadt dolog. Továbbá a gyakorlati módon eldöntött kérdésről nem nagyon lehet könyvet írni és jól menő egyetemi tanszéket vinni a CEU-n, csillogószemű ifjaknak magyarázva a dolog bonyolultságát.

Vannak itt azután egyéb elméleti gondok is. Amint Bubu Woodcutter kolléga megírta, hogy egy nővé operált férfi, ketrecharcosként, laposra vert egy nővé operált nőt. (Izé, lehet, hogy őt nem kellett operálni, de már teljesen összezavarodik az ember.) Ezek szerint, ha például Klicskó nővé operáltatja magát és melleket csináltat szilikonból akkor indulhat a női ökölvívásban? Érdekes lenne, mint annak az arca akivel összeengedik. Mert az még csak hagyján, hogy példának okáért a teniszező Serena Williams-ből – némi biokémiai tuninggal – sikerült olyan furcsa élőlényt csinálni, aki átmenetet képez a jeti és a grizzly medve között; ezt már megszoktuk.

De hogy a műtőből legyen valaki világbajnok az még újszerű.

Régebben kromoszóma-vizsgálatot végeztek a gyanús „női” sportolókon, eldöntendő, hogy fiú-e vagy lány. Ez most elképzelhetetlen. Mindenki kitérne a hitéből, hiszen ez genetikai (sic!) meghatározottság. Az pedig fasiszta dolog és nem is számít, hiszen az illető nőnek érzi magát, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy éppen a nők között akar versenyezni.

Vagy vegyük például az igazságszolgáltatást. Az ugyebár köztudott, hogy a börtönbüntetés súlyosságát nagyban fokozza, hogy az ott töltött idő alatt a páciens nem élvezheti a másik nem társaságát, annak minden káros mellékhatásával együtt. Mármost mi van a buzikkal? Mikor őket bezárják egy csomó férfi közé az olyan, mintha engem büntetésből a lánykollégiumba csuknának be. Ha így lenne, lehet, találnék valami bevallani valót a múltamban. Hol itt az igazság? És akkor még nem is beszéltünk a többiekről, akik közé a buzit becsukják. Jó, tudom ők ciszheterók ezért nem számítanak.

A kedélyek tehát – egyenlőre – megnyugodtak. Észak-Karolinában mindenki oda pisil, ahova akar és mindenki az, aminek képzeli magát. Bár régebben ez csak az elmegyógyintézetben volt így. A világ, mint akarat és képzet. Schopenhauer forog a sírjában. Újra mondom, mert az események engem igazolnak: nem kell kisbolygó, a világot a hülyeség fogja elpusztítani.