Hősök születnek
18„Az erő a fiatalság, a bölcsesség az idősek erénye.”
Arisztotelész
Mindig nagyszerű érzés, mikor meglegyinti az embert a történelem szele. Persze erősen függ attól, hogy hol és mennyire. Én ugyan nem vagyok a történelem bizalmasa, mint haladó honfitársaim, akik mindig pontosan tudják, minek kéne történnie, de még így is látom, amint formálódik körülöttünk a jövő.
Mióta a gaz Orbánbasi a hatalomba emelkedett, fatornyos hazánkban évről évre érkeznek új megváltók, próféták és vezérek. A „civilek” közül természetesen. Rengetegen voltak már. A nevüket sajnos nem tudtam megjegyezni – tartok tőle, nem vagyok ezzel egyedül – de nem is fontos, hiszen mire megtanulnánk, addigra újabb érkezik.
Vannak néhányan akik többször is próbálkoznak, mint például Pityinger művész úr, a nemzet csalogánya, aki – mint hallom – újra indulni szándékozik valami politikai stallumért, de ők vannak kevesebben, a többség csak néhány hétig, vagy hónapig bírja.
Azt hiszem, Andy Warhol mondta, hogy mindenkinek jár 10 perc világhír.
Az új, aktuális üdvöske „Egy magyar fiatal, akitől megijedt az egész Orbán-kormány”, Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnök-vezérizgatója. (Kezdetben Mécs Jani volt a Momentum arca, őt azonban a papa miatt a háttérbe kellett küldeni, hogy ne legyen annyira nyilvánvaló a hajdanvolt SZDSZ-hez fűződő testi-lelki vonzalom.)
A nevezetes mozgalom az olimpiai pályázat megfúrása révén tett szert ismertségre. Maga az olimpiai pályázat természetesen roppant kevésé volt érdekes, a lényeg: végre egy ember, aki legyőzte Orbánbasit. Emlékezhetünk, sokáig Gyurcsány volt az egyetlen, aki legyőzte és ebből akkora – csak a haladó oldalon érvényes – legitimitást szerzett, hogy még mindig van 10-15 százaléknyi megveszekedett rajongója, akik sosem hátrálnának ki mögüle, még akkor sem, ha ezzel örökös miniszterelnökké teszik a főellenségüket, az Orbánbasit.
Hogy kétszáz-egynehány ezer aláírás mennyiben Orbán személyes veresége azt csak bonyolult exegézissel lehet indokolni, de mindegy, mivel minden rosszért ő a felelős, így ha a jégeső intenzitása csökken, az is az ő személyes veresége, és ez tulajdonképpen elég is.
Hősünk – a róla szóló laudációk szerint – egy átlagos fiatalember. Vagy egy tucat országban tanult, dolgozott és francia barátnője van, akivel németül társalognak. Tehát, olyan mint bárki más, mint egy közülünk.
Mindez azért fontos, mert már régebb óta megfigyelhető, hogy a haladás megpróbálja a valós társadalmi megosztottságot nemzedéki/generációs dimenzióval is megtoldani. Ez az igyekezet különös erővel nyilvánult meg a brexit, majd pedig Trump megválasztása kapcsán. A libsik által felvázolt új társadalmi modell úgy néz ki, hogy vannak egy oldalon a magasan képzett, fiatal, városi értelmiségiek a legkülönbözőbb színárnyalatokban és velük szemben a fehér, iskolázatlan, középkorú, vagy idősebb vidéki tahók. Természetesen míg az előbbiek a haladás elkötelezett hívei, addig emezek retrográd fasiszták.
A fiatalok középpontba állításának oka van.
Ez az ok pedig a felsőoktatásban megnyilvánuló haladó túlsúlyban gyökeredzik. Az egyetemek ontják a gender-elméleten, feminizmuson, kisebbségvédelmen és emberjogizmuson képzett fiatalokat, akik – túl azon, hogy eleve meg vannak fertőzve ezekkel a hülyeségekkel – értelemszerűen munkanélküliek is lesznek, hiszen ki a fene tud bármit is kezdeni az ilyesféle megszerzett „tudással”? Ki és miért hajlandó fizetni egy genderológust? A munka és jövedelemnélküliség pedig csak fokozza a radikalizálódásra és akcionizmusra való hajlamot.
A fenti tudományokat ugyanis nem mint megvitatandó teóriákat tanítják, hanem mint a végső igazságot, melyhez nem férhet kritika. Miközben az egész a levegőben lóg, vagy még ott sem. Üres, tartalom nélküli fogalmak köré, kétes terminológiával és görcsös, unalmas erőlködéssel kanyarított teóriákról van szó, melyek nagyrészt nem érik el azt a szintet sem, hogy kritizálhatóak legyenek. Ha pedig valaki mégis kritizálni merészel, akkor azt minden bizonnyal valamiféle rosszindulat, vagy anyagi/egzisztenciális érdek hajtja, tulajdonképpen ragaszkodik a „többiek”, a „mások”, a „kisebbségek” elnyomásának privilégiumához.
A baj csak az, hogy a demokráciának nevezett hatalomgyakorlási eljárás igényli a vidéki, idősebb, fehér tahók szavazatát is. Nélkülük nem megy a dolog, tehát nekik is mondani kell valami vonzót. Az elkövetkezendő időben – sajtóhírek szerint – vidéki turnékat is szerveznek, hogy megismerkedjenek távoli törzsekkel is.
Nem tudom, hogy technikailag pontosan hogyan tervezik a dolgot, de merő jóindulatból elmesélném, hogyan szoktak lezajlani az efféle politikai falujárások.
Azt kell hogy mondjam, ennek évszázados, a vérszerződésig visszavezethető tradíciói vannak a magyar rögvalóságban, változtatni rajtuk roppant nehéz. Az eddigi tapasztalatok szerint úgy indul a dolog, hogy az adott párt helyi szimpatizánsa(i) (mert a falvakban párttagság gyakorlatilag nincs) saját költségen, ízléses, A4-es, otthon nyomtatott lapokon hívja gyűlésbe a falu népét, beharangozva XY politikus közreműködését. Az akció a kultúrházban – ha van – szokott zajlani, vagy a helyi kocsma valamelyik külön helyiségében.
Ha tízen, vagy többen vannak, az már tömeges részvételnek számít.
Nagyon fontos, hogy a szervező(k) már az elején kiválogassák a teljesen pocsolyarészeg résztvevőket, akik meg vannak győződve róla, hogy népdalgyűjtés lesz, ők ugyanis hajlamosak a legmeghatóbb részeknél dalra fakadni. Ez egyébként azért is felelősségteljes feladat, mert színjózanul viszont senki sem szól hozzá és a rendezvény kurtán-furcsán ér véget, belefulladva a méla unalomba. (Ügyelni kell rá, hogy az előzetes alkoholkontrollt a meghívott politikusokra is kiterjesszék, lásd Szekeres elvtárs emlékezetes repülőgép-avatása.) Látható tehát, hogy az alkoholszint pontos beállítása kulcsfontosságú a rendezvény sikeressége szempontjából.
Az így előkészített hallgatóság számára a meghívott politikus beszédet tart. Ebben röviden összefoglalja a politikai konkurencia tevékenységét, a nemzetközi helyzetet és az élet, a világmindenség meg minden kezdetű kérdésekre adott frappáns válaszait. A nép tisztelettudóan végighallgatja, majd a helyi aktivista felteszi az első kemény, egyenes kérdést: igaz-e, hogy amennyiben legközelebb őket választják, akkor minden jóra fordul? A válasz rövid és velős: igen.
Ezek után a nép panaszkodni kezd.
- A) Beázik a ravatalozó
- B) Az Akácfa utcában nincs járda
- C) Kevés a nyugdíj
- D) A polgármester lop (ez akkor szokott felmerülni, ha polgi nincs ott, ha véletlenül mégis ott van, akkor verekedés is lesz)
Ezek után – mintegy zárásként – a meghívott politikus megígéri hogy kormányra kerülése, vagy kormányon maradása esetén ezeket egy kézzel megoldja. Utána a meghívottak számára vacsora és a helyi italkülönlegességek megkóstolása marad.
Ez van. Oxfordról, németül intim életet élő francia barátnőről eleddig nem esett szó. De persze meg lehet próbálni. Én személy szerint roppant kíváncsi vagyok az eredményre.
fran
2017-02-25 @ 14:34
Épp jöttem panaszkodni, de szerencsére itt a cikk. Heti két blogbejegyzést követelek, kérek. Nekem az a gondom, hogy olvasom a haladó sajtóban, hogy fiatal tiszta szívű és tisztalelkű emberek meghátráltatták a kormányt. Majd megláttam Fekete-Győr Andrást akiről sugárzik a rosszindulat, az az egyetemista csoporttársnak, akit messzire kerülni kellett, aki soha nem segít, mindig keresztbe tesz és henceg gazdagságával és ismertségével. Képességeinek minősége sosem derült ki mert ő a pórnéppel nem vegyült.
sanya
2017-02-25 @ 15:17
Vagy hasonló érdeklődést vált ki ez a figura, mint a 22-es csapdájában Clevinger, aki öképző kört szervezve, az első előadás után elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte: -Van valakinek kérdése?- és persze volt:
-Kicsoda Spanyolország?
-Miért Hitler?- , vagy:
-Hol volt az a töpörödött vénember, akit én Poppának hívtam, amikor a ringlispil bedöglött?
khm
2017-02-25 @ 15:18
„A baj csak az, hogy a demokráciának nevezett hatalomgyakorlási eljárás igényli a vidéki, idősebb, fehér tahók szavazatát is. Nélkülük nem megy a dolog, tehát nekik is mondani kell valami vonzót. Az elkövetkezendő időben – sajtóhírek szerint – vidéki turnékat is szerveznek, hogy megismerkedjenek távoli törzsekkel is. ”
Bár Szeged,kisváros,de éppen ma tartották a főpróbát,amiből az akasztásra való hajlamuk is rögtön kiderült :
„A Momentum nézeteivel ellenkező érveket felsorakoztató felszólalókba a mozgalom szimpatizánsai hangos pfújolással igyekeztek belefojtani a szót. Volt, akit Fidesz-bérencnek neveztek csak azért, mert másként gondolkodik. Egy fiatal hölgyet pedig azzal fenyegettek meg, hogy a sálánál fogva akasztják fel, ha nem hallgat el azonnal.”
Szóval a kónbéláéktól semmiben nem különböznek,akkor sem,ha németül beszélnek a francia barátnőjükkel.
khm
2017-02-25 @ 15:19
Mint vidéki tahó mondom. 🙂
Demeter Károly
2017-02-25 @ 15:44
Ezek a papagályfiókák jöhetnek akár a turul hátsó feléből ,
akkor is sirályként sivalkodnak .
amadea
2017-02-25 @ 17:11
Vicces az írás, feszültség levezetésképpen nevet is a vidéki tanulatlan fehér ember. Azonban ez mit sem változtat a tényen, hogy a napok óta bennem lévő keserű csalódottságom kisírtam az elúszott olimpia miatt. Istenem! Milyen szép lett volna kimenni egy-egy versenyre együtt szurkolni, és Magyarországon az olimpián hallgattuk volna a Himnuszt (mert aranyaink mindig teremnek) és ünnepeltük volna örömmámorban a győzteseket! Ezt soha nem lehet elfelejteni és feldolgozni! 130 éve vártunk erre és most egy momentum alatt oda lett minden remény….
Arisztó rajongó
2017-02-25 @ 17:44
Én meg azon röhögtem, hogy a ballib sajtó minden alkalommal kihangsúlyozza, hogy „egy _magyar_ fiatalember” – közben meg zsidó…
etruszkszumirszittya
2017-02-25 @ 19:35
Szabó Dezsőnek van egy cuki ha ha ha irása ebben a témában. Egy csapat pesti irodalmár és szerkesztő és egyéb léhűtő lemennek falura hogy ismerkedjenek a néppel a parasztokkal akikkel már nagyon sokat foglalkoztak és több művet is irtak róluk anélkül hogy egész életükben egyetlen paraszttal szóba is álltak volna.
A legjobb karakter és személyleirás egy hölgyről szól amiben könnyen felismerhető Kaffka Margit.
Ennél jobban csak akkor nevettem amikor az ibolyáról értekezett Szabó Dezső. Hogyhát a nagy iró vagy költő elolvas harminc művet az ibolyáról tiz európai nyelven szakkönyvet botanikát esztétikát virágkertészetet verseket szépprózát és gasztronómiát. És akkor ir egy nagyon alapos
részletes monográfiát az ibolyáról amiből kiváló irodalmi remekmű lett.
Csak éppen egyetlenegy dologról feledkezett el hogy megnézze megszagolja megcsodálja az ibolyát saját szemével és orrával.
Egyszer egy pesti lánnyal lerándultunk Bugacra. Beszédbe elegyedtem az egyik öreg csikóssal és jól elbeszélgettünk. Nem vettem észre hogy a hölgyike ott feszengett mögöttünk. Mikor tovább álltunk meglepődve mondta hogy lehet hogy te ilyen jól el tudsz beszélgetni egy paraszttal? Én tizezer kilométer távolságból érkeztem. És ő ötven kilométerről. Mégis…
warriorhun
2017-02-26 @ 19:11
A bugaciak, meg úgy általánosságban az alföldi parasztemberek a legjobb arcok a világon.
Alex
2017-02-25 @ 20:11
„Ki és miért hajlandó fizetni egy genderológust?”
Anno kötelező volt a tudományos szocializmus. Nos azóta a tud.szoc. tanárok tlényegültek „politológussá”. De ezek az egykori tud.szoc. tanárok -noha írtó sok baromságot összehordtak- sokkal komolyabb dolgokkal foglalkoztak, mint a genderológusok.
napvilág
2017-02-25 @ 21:16
1919-ben ugyanilyen fizimiskájú és habitusú belpesti fiatalemberek járták a vidéket, csak akkor bőrkabátot, revolvert viseltek és papot, jegyzőt, megbecsült gazdákat akasztottak.
Exe Géza
2017-02-25 @ 21:43
Egy kis hozzáfűzni való a történethez:
http://igyjartal.blog.hu/2017/02/23/23_millio_roman_ujratoltve
pipás
2017-02-25 @ 23:42
„az élet, a világmindenség meg minden”
42
nagi69
2017-02-26 @ 08:56
Haha! Köszi! És mindig legyen nálad a törölköződ!
pipás
2017-02-26 @ 00:11
Jól felépítették ezt a gimis bagázst,
sokakat meg fognak téveszteni.
Barnamedve
2017-02-26 @ 15:15
Lehet ,hogy sokakat megsikerül majd téveszteni a „vidéki parasztok ” közül de azért… Egy gondolat a vidéki lakosság összetétele ma már nem ugyanaz mint az 1920-as vagy akár az 1950-1960 as években volt. A vidéki létformához hozzátartozik a mai technika technológia ismerete alkalmazása, az internet ugyanúgy elterjedt mint a városokban. Sőt a gazdálkodók nagy része már évek óta rákényszerült arra ,hogy a NAV -al internetes kapcsolatban legyen , valamint a növényvédelem miatt és a meteorológiai információk miatt használni és alkalmazni is tudják a rendszereket .És nem biztos ,hogy a fennmaradó idejükben csak videojátékokat játszanak a számítógépeken . A gazdasági piaci és politikai információk is érdeklik ám a”parasztot ” , Csak úgy mellékesen üzenném azoknak akik túlságosan felülnézetben tekintenek a vidéki „bunkókra ” Egy mezőgazdasággal foglalkozó embernek mindig sokkal szélesebb ismeretekre volt szüksége ahhoz hogy fennmaradjon gazdálkodni tudjon mint pl egy lakatosnak vagy öntőmunkásnak a Csepel vagy a Ganz művekben mert ott a művezető megmondja mit kell és hogyan kell tenni, a „parasztnak ” meg tudnia kell ha meg akar élni .Mert ő a mezőn csak a növényei és az állatain kívül csak az Úristennel van kapcsolatban ! És ha békén hagyják ellátja élelmiszerrel és minden földi jóval a városi” értelmiséget” munkásokat ha valami drága lesz az azért van mert a kereskedő spekulánsok profit éhsége túl megy a pofátlanság határán ! Az”okos ” urbánus népség meg fizet mint az a bizonyos katonatiszt .
Matyko-X
2017-02-27 @ 10:06
Nem hiszem, hogy ez a lótalpú gágogó csürhe sokakat meg fog téveszteni. Azokat biztos nem, akik valamennyire ismerik a valóságot, meg „nagynevű” elődeik viselt dolgait.
Kezdve a Jászi Uszkár féle trágyáktól a magyar – mécs klánokon át a mai leszármazottaikig. Akik láthatóan ugyanazt képviselik, mert másolni mindig egyszerűbb, mint tanulni és megérteni.
Perzse mondhatjuk azt is, hogy az entrópiának van előnyös oldala is.
Kiss Endre
2017-02-27 @ 12:07
Lapos és gyermeteg ez a lejárató cikk. Ennyire megijedt a párt a Momentumtól, hogy ilyen színvonaltalan dolgokért is fizetnek?