A Kormányzó II.
35„Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!”József Attila: Nem nem soha
Az előző részben a vörös terrorral és a rá adott válasszal foglalkoztunk. Történt ugyanakkor, ezzel párhuzamosan, más is, mégpedig az ország katasztrofális területi és embervesztesége, amit összefoglalóan – és tévesen – Trianon néven emlegetünk. Csakhogy Trianon nem ok, hanem következmény. Következménye a Károlyi-kormány hazaáruló katonapolitikájának és a Tanácsköztársaság létének.
Az, hogy a Párizs-környéki békék a lehető legnagyobb ostobaságok voltak, ma már mindenki számára nyilvánvalóak. Churchill szerint azért, mert Európa akkori vezetői – a maiakhoz hasonlóan – senkik voltak. Ezt csak a libsik nem látják be, akik számára az etnikai alapon meghúzott határok gondolata „etnicizmusnak” számít. Bármit jelentsen is az.
Már e békék megszületésénél is voltak akik tudták: rossz vége lesz ennek.
A neves közgazdász John Maynard Keynes – aki az egyet nem értése kifejezéseként mondott le kormányzati munkájáról – „karthágói békének” nevezte ezeket a diktátumokat, utalva arra, hogy ezek a békék garantálják az újabb háborút. Németek és magyarok milliói kerültek idegen, ellenséges országokba, melyek azonnal nekiláttak az etnikai tisztogatásoknak, ki és betelepítésekkel, a nemzetiségek kizárásával a kulturális és politikai életből.
A magyarság szenvedte el a legnagyobb területi és emberveszteséget. Ez meghatározta az elkövetkező évek magyar politikáját. Sosem látott nemzeti egység alakult ki a határrevízió kérdésében. Néhány magát baloldalinak, kommunistának gondoló pojácán kívül – akik senkit sem érdekeltek – a bal és a jobboldal mélyen egyetértett ebben. A költők, írók,művészek – a kulturális élet – hasonlóan vélekedett, Babitstól József Attiláig.
Horthy politikája sem lehetett más, a határrevízió az ország, a nép és az uralkodó elit közös szándéka volt.
Nem a „horthysták” követelték a határrevíziót, hanem az egész ország. Ezért Horthyt, sőt az egész magyarság „etnicizmussal”, „sovinizmussal” vádolni olyan, mint a halat elítélni azért, mert a vízben él. Az egyik legsúlyosabb hazugság, hogy úgy kívánják beállítani az ország népét, mintha az éppoly önző, hazafiatlan és közömbös lett volna, mint amilyenné mostanra nevelték. Az az ország még hitt a magyarságban, hitt abban, hogy Istennek, vagy ha tetszik a Történelemnek, vannak még szándékai a magyarokkal.
A magyarság törekvéseinek – a dolgok logikája szerint – legfőbb szövetségese, a szintén a revízióban érdekelt, Németország volt. És itt álljunk meg egy kicsit.
Az egyik legaljasabb módszer Horthy és a két világháború közötti Magyarország elítélésére az, hogy úgy tesznek, mintha Horthy döntései kizárólag a saját akaratát tükröznék. Holott neki és Magyarországnak is, alig volt mozgástere. A megnyomorított ország nem volt képes olyan katonai erővé válni, amely – akár az antant hatalmakkal szemben is – képes lett volna érvényesíteni az akaratát.
Az ország, Németország gazdasági-katonai felemelkedésével párhuzamosan, történelmi, politikai és földrajzi okok miatt, egyszerűen beszorult az örökké éhes, rabló hajlamú kis-antant országai és az egyre magabiztosabb, nagyravágyóbb Németország közé. Voltak persze próbálkozások kitörni ebből. Ilyen volt a közeledési kísérlet Olaszországhoz az Anschluss idején, mikor közös határunk lett hirtelen Németországgal. Persze kiderült, hogy Olaszország Mussolinival az élen, ostoba, tehetetlen bohócok gyülekezete, akiktől nem lehet segítséget várni.
Maradt a fenyegető szövetséges: Németország.
A dolgot csak nehezítette a hazai szélsőjobb felemelkedése, akik német tervek és szándékok hazai kiszolgálói voltak, a hírhedett ötödik hadoszlop. Ebben a helyzetben kínos és sokszor sikertelen hintapolitika lehetősége maradt csak. Ennek a hintapolitikának részét képezték az oly sokszor elátkozott zsidó-törvények is. A nácik minden eszközzel szerették volna elérni, hogy – a szomszédos országokhoz hasonlóan – Magyarország is tegyen meg mindent a „zsidókérdés” rendezésére. Magyarország vezetése, élén Horthyval, ezt nem akarta. Úgy vélték ugyan, hogy a zsidóság egyes területeken a számarányánál és a kívánatosnál nagyobb befolyással rendelkezik, ezt szerették volna visszaszorítani, de eszük ágában sem volt kiirtani, vagy internálni őket. Ez idő tájt Magyarországon élt a legnagyobb létszámú zsidó kisebbség közép-Európában, melynek létszáma folyamatosan nőtt, mivel a környező országokból is nagy számban ide menekültek. Az antiszemita, zsidógyűlölő Horthy képét terjesztők elgondolkodhatnának akár, hogy vajon miért ide menekültek ezek a zsidók és miért nem innen menekültek el?
A háború kitörése után a magyar kormánynak két cél lebegett a szeme előtt: megőrizni a visszaszerzett területeket és elkerülni a német megszállást, megőrizni a szuverenitást. Ez utóbbi nagyon fontos volt az itt élő zsidók számára is. Hogy ez mennyire volt életbe vágó, arról mindenki meggyőződhetett 1944. március 19. után. „1944 márciusáig Magyarország volt az egyetlen európai ország a Pireneusoktól keletre, ahol a zsidók élete biztonságosnak volt tekinthető.” – írja könyvében Montgomery, amerikai nagykövet, akinek tetteit, véleményét a mai napig hatalmas hallgatás övezi a mainstream történetírás berkeiben.
Sajnos azt kell mondani azon zsidó honfitársainknak, akik oly felháborodottan marasztalják el Horthyt, a „zsidógyűlölőt”, hogy amennyiben nincs ez a hintapolitika – melynek részei voltak a zsidótörvények is – és a németek korábban megszállják az országot, akkor nekik most nemigen lenne módjuk kifejteni a véleményüket. Vegyék tán ezt is figyelembe, mikor véleményt alkotnak, és azt a cáfolhatatlan tényt, hogy a német megszállásig senki életét nem fenyegette veszély zsidósága okán.
Folyt. köv.
A Kormányzó II. | igazhirek.hu
2017-07-02 @ 18:00
[…] on 3 óra ago 13 min read 0 0 […]
Feher Zsolt
2017-07-02 @ 18:13
Hortyt azok a zsidok tanuzäsa mentette meg akiket ö mentett meg 44-ben. ugyanis a Nürnbergi perben mint vädlott szerepelt de felmentettek a vädak alol. Es azok a zsido emberek penzeltek a spanyol emigräciojät akikel jot tett. Ha nem igy lett volna ehen hal Ugyanis minden penze Magyarorszägon maradt. Nem ugy mint a kommunista kun beläeknak.Voltak hibäi de azokban az evekben a lehetöseg szerint elaviroztunk 44 märciusäig. Ami utänna törtent ahoz semmi köze. Ha kenyertöresre került volna a sor 41-42ben a nemetekkel akkor 1-2 nap alatt elfoglaltäk volna az orszägot nem menekült volna meg 1 zsido sem ez biztos. Es az egesz orszägot ättälitottäk volna hadi termelesre ami meg nagyobb bombäzäsokat nyomort hozott volna ränk. Reälisan kell nezni nem vörös szemüveggel a dolgokat. Faludy gyuri bäcsi iräsa pokolbeli vig napjaimban recsken együtt volt 1 zsido gyärossal. Aki elmondta Auswitz-a fronton valo munkaszolgälat semmi volt Recskhez kepest. Pedig ha valaki ö tudhatta mit beszel.
My View
2017-07-04 @ 00:14
1944. március 19-e sorsdöntő dátum volt. Események sorozatát vonta maga után. Érdemes ezt a dátumot megjegyezni.
Homoródkarácsonyfalváért
2017-07-02 @ 22:18
H. nem volt vádlott Nürnbergben.
Portugáliában élt,nem Spanyolországban
torreádor
2017-07-02 @ 22:25
Ma sztem. csak annyit tudnánk Horthyról ,hogy ellentengernagy volt,és a Monarchia flottájának parancsnoka.Kenderesen gazdálkodott volna ,ha nem jön a magyarság szemete, és a zsidóság okádéka. ( Károlyi,Cohnbéla,Sámueltibi és elmebeteg csapatuk.Jó példa ,hgy Sámueltibit ,még a zsidó hitközség sem vállalta eltemetni.Bár egyetlen karakán gyerek volt a bűnözők között.Fejbe durantotta magát.. ,
Matyko-X
2017-07-02 @ 23:03
Aristo, ez egy kiváló és meglehetős objektív történelem óra anyaga, amit eddig elővezetett!
A sok maszatolós vagy talpnyaló állítólagos történész szégyene, hogy alig hallani ehhez hasonló tárgyilagos hangot. Legfeljebb az „igen, de …” stílusú „egyet a betlizőknek, egyet az ultizóknak” megalkuvásokat nyöszörgik – a legmerészebbek.
Alex
2017-07-03 @ 10:37
Tényleg tárgyilagos, de ez is csak egy szelete az egész korszaknak. Az antiszemitizmust nem Horthy csinálta, mert az eleve benne volt a levegőben. Az a helyzet, hogy anno 1945-ig Európában minden országban elég erős antiszemitizmus volt. Ennek gyökerei a Római Birodalomig nyúlnak vissza, ha mélyre ásunk a múltban.
Ákos
2017-07-03 @ 10:37
Érdemes elolvasni :
Bárdossy László: A nemzet védelmében
Kötelező olvasmánynak kéne lennie……
Alex
2017-07-03 @ 01:27
Nos a dolog érthető! Ha valakinek levágják a lábát az nyomorék lesz. Persze, hogy nem törődik bele. Trianonnal is ez a helyzet, a „Nem, nem soha!” jelszó mindennél erősebb társadalmi kohéziót hozott.
Emerenz
2017-07-03 @ 07:00
Talán erre mondta azt Karinthy, hogy folyton azt hallja, hogy a politikus az események kényszerítő hatása alatt cselekszik. Holott pont az volna a politikus, aki kezdeni tud valamit az állítólagos kényszerítő hatással. Az antiszemita politika sem Mo-on sem az olaszoknál vszínű nem elkerülhetetlen volt, hanem annak következménye, hogy elhitték a fasiszta ideológiát.
Alex
2017-07-03 @ 10:47
Mondjuk 1919.-ben megismerték az emancipált zsidók magyarellenességét.
Emerenz
2017-07-03 @ 19:31
Ne feledjük Tiszaeszlárt se. Az eszlári rabbi volt Soros ükapja.
100km
2017-07-03 @ 08:25
„A dolgot csak nehezítette a hazai szélsőjobb felemelkedése, akik német tervek és szándékok hazai kiszolgálói voltak,”
..hogy ez mennyire igaz:
Nagyapám másod éves egyetemista volt mikor szálasi hatalomátvételekor behívták. Mikor beöltöztek és kivezényelték eskütételre, a szokásos eskü szöveg helyett (amiben ugye a Horthyra esküdtek a katonák), szálasira kellett felesküdni.
Mikor mondták, a szöveget és odaértek szálasi nevéhez, zavartan nézelődtek az emberek, hogy: az meg kicsoda?
na, ennyi köze volt szálasihoz a magyar társadalomnak.
István
2017-07-03 @ 09:00
A nemzetgyilkos horthy idézőjel nélkül volt zsidógyűlölő rasszista: már akkor megkezdte a zsidóellenes törvények bevezetését amikor hitler még a fasorban sem volt.
M5
2017-07-03 @ 10:14
Istenem! Ha már megteremtetted ezt a sötét elméjű nemzet-ellenséget, kérlek, adj nekünk erőt elviseléséhez!
István
2017-07-03 @ 12:09
Ezt a sötét elméjűnemzet-ellenéget a magyaroknak 1919-től 1944-ig kellett elviselni.
Alma
2017-07-03 @ 14:40
Az a benyomásom, hogy maga is pedig Horthynak köszönheti az életét, aki nem deportáltatta a maga szüleit/nagyszüleit, így maga megszülethetett, hogy most itt fröcsögjön.
István
2017-07-04 @ 14:25
Benyomása alapvetően téves.
Alma
2017-07-07 @ 16:43
Miért hinném el ezt pont magának, István. Itteni performansza alapján nem tűnik igazmondó embernek.
Alex
2017-07-03 @ 10:32
Az ilyen „István” nevű trollok olajban megfőzése, vagy karóba húzása ellen nincsen kifogásom. A kerékbetörés is célszerűnek látszik, akárcsak a felnégyelés.
Matyko-X
2017-07-03 @ 18:13
Az esvány nevű tudatlan, hazug, ostoba trollal foglalkozni fölös, a kloáka bűzébe értelmes ember nem szagol.
Holger Hartland
2017-07-03 @ 11:14
Pontatlanság: „a német megszállásig senki életét nem fenyegette veszély zsidósága okán”. Ez sajnos nem igaz, mert fenyegette, a Kamenyec-Podolszkij nevével hírhedtté vált deportálások kapcsán. Ugyanakkor ez nem Horthy műve volt, hanem a már akkor is aktív és az országot a háborúba beugrasztó németbarát frakcióé.
bbjnick
2017-07-03 @ 13:59
Holger Hartland!
A „Kamenyec-Podolszkij nevével hírhedtté vált deportálások” hátterében az állt, hogy 1939-ben és 1940-ben több tízezer személy érkezett illegálisan Magyarország területére (elsősorban Kárpátaljára) a Szovjetunió által megszállt lengyel területekről, akiknek jelentős része meg sem próbálta legalizálni itt-tartózkodását, hanem megpróbált „felszívódni”, elvegyülni a kárpátaljai zsidóságban. Amíg Kelet-Lengyelország szovjet megszállás alatt állt, addig ezeket az illegálisan itt tartózkodó személyeket nem volt hová kiutasítani, ám miután 1941-ben Németország „felszabadította” a kelet-lengyel területeket, megnyílt a lehetőség arra, hogy hazatérhessenek. A magyar kormány ekkor kezdte meg a kiutasításokat. (Majd állította is le, miután kiderült, hogy a kiutasítottakat ukrán területen kirabolják és legyilkolják ukrán fegyveresek és német SS-alakulatok.) Hogy ezt mennyire így látta/értelmezte akkor a magyar közélet, arra talán legékesebb bizonyíték Slachta Margit, a szociális testvérek főnöknője, gróf Szapáry Erzsébet, dr. Szabó Imre pápai kamarás gróf és Apponyi György országgyűlési képviselő manapság sokat idézett, korabeli figyelemfelkeltő, tiltakozó levelének utolsó rendre kihagyott bekezdése is: „Ámbár elismerjük, hogy bizonyos, hazánk területére beszivárgott és Magyarországgal semmi közösséggel nem bíró elemek – legyenek azok zsidók vagy nem zsidók – eltávolítása fontos nemzeti érdek, mégis a legélesebben elítéljük az akciónak összes felsorolt mozzanatait és végrehajtásának a módját.”
Matyko-X
2017-07-03 @ 18:10
bbjnick: Puncto! Igen elegáns ripost volt!
Holger Hartland
2017-07-03 @ 22:49
Deportáltak olyanokat is, akik nem átszivárgók voltak, és deportáltak úgy is, hogy tudták, mi vár a deportáltakra. Volt az akkori magyar elitben, a vezetésben és a közigazgatásban egy németbarát vagy náciszimpatizáns frakció is, akiknek ez teljesen megfelelt és már 1941-ben maguktól tették, amit majd 1944-től a németeknek asszisztálva tehettek. Akiket felsorolt, azok nyilván nem ehhez a frakcióhoz tartoztak, ahogy Horthy sem, és ez a frakció nem volt azonos a „Horthy-rendszerrel”.
Ettől még igaz marad, hogy 1944-ig a zsidóknak sokkal jobb túlélési esélyeik voltak (munkaszolgálattal együtt is) Magyarországon, mint máshol a megszállt Európában, és ettől még Horthynak akár szobra is lehet, a körülötte zajló liberális hiszti pedig nevetséges – egyszerűen csak pontatlanság azt mondani, hogy a megszállásig senki életét fenyegette veszély a zsidósága miatt.
János
2017-07-03 @ 20:45
Ha a németek vesztenek, vesztettünk. Ha nyernek, elvesztünk.
Mondta az egyik vezető politikusunk a háború alatt.
Alex
2017-07-04 @ 12:08
Ez a német győzelem illúzió volt. Hitler kerülni akarta keleten a háborút. A hátbatámadás veszélye miatt megkötötte a Molotov-Ribbentrop egyezményt, majd nagyvonalú kereskedelmi stb. egyezményekkel igyekezett megnyerni az oroszok barátságát. Nos szép kerek történetek vannak Richard Sorge és más kémekről. Hát voltak akik Hitlernek dolgoztak és jelezték, hogy az oroszok hátba támadásra készülnek, ezt kellene megelőzni. Akkor elővették a Barbarossa tervet és leporolták. Egy dologgal ő sem számolt, ahogyan Napoleon sem. A Tél és a Tér nevű tábornokok remekül elintéztek egész hadosztályokat. Moszkva előtt elkezdett esni a hó, a tankok el se tudtak indulni. Sztálingrádnál télen a bekerített németeknek esélyük sem volt. Teljesen meggémberedett katonák ezrei már a kezüket sem tudták felemelni, hogy megadták magukat.
Aki olvasta Lev Tolsztoj Háború és Béke c. művét az tudta, hogy Oroszországot szárazföldi haderővel nem lehet legyőzni. Bethlen is figyelmeztette erre Horthyt.
István
2017-07-04 @ 14:28
Csak egy kiegészítés: A front mindkét oldalán azonos volt az időjárás.
Hirundo
2017-07-04 @ 19:04
Oroszországot 1917-ben szárazföldi haderővel győzték le. Akárcsak anno a Krími Háborúban. Szóval nem lehetetlen…
Alex
2017-07-05 @ 07:22
Ki győzte le Oroszországot 1917-ben?
Ampr40
2017-07-04 @ 12:18
Az István féle zsidoberenc rohadjon meg. Tuti, hogy valami árja párja házasságból származó, most itt égeti a zsidókat, de alig várja, hogy konkrétan is égethesse. Büdös komcsi, nyilas tetű. Hogy rohadjon meg
István
2017-07-04 @ 14:27
Ha egy agyatlan fitymaszbirka ennyire szidalmaz akkor az dicséretnek számít.
Ampr40
2017-07-04 @ 12:19
Aristo úr, örülök, hogy végre visszatért a saját stílushoz, objektív, jó írás. Elgondolkodtató, kösz.
tera
2017-07-04 @ 13:15
https://mno.hu/nagyinterju_magazinban/romsics-ignac-horthy-tudta-hogy-nem-vezethet-be-diktaturat-2405729
Illés Márton
2017-07-07 @ 11:03
„Tény, hogy a budapesti zsidóság deportálását megakadályozta a kormányzó. Ez a tény azonban, tehát, hogy Horthy a németek akarata ellenére képes volt megakadályozni a budapesti zsidóság kiirtását, arra utal, hogy ugyanígy képes lehetett volna megakadályozni néhány hónappal korábban a vidéki zsidóság deportálását is, felelőssége tehát vitathatatlan” (Romsics Ignác)