Szabadságot Czeglédynek!

80

„Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad,
Elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély!
Testvér, segítsd a lebukottakat.”

József Attila:Lebukott

Vasárnap délutánra szerveznek egy tüntetést Czeglédy Csaba miatt Budapesten, a felszólalók listáján még szerepel Czeglédy Csaba, csakhogy őt péntek este ismét őrizetbe vették. De ott lesz helyette Lendvai Ildikó, Iványi Gábor és Mécs Imre.” – írja a HVG című propagandakiadvány. Akinek pedig ez nem lenne elég az elolvashatja a nagyszerű Szanyi kapitány Facebook bejegyzését, mely szerint „Ha kell, Táncsics módjára fogjuk kihozni a börtönből!”. Már csak ez hiányzott. A magam részéről ebből azt a következtetést vontam le, hogy mindenkinek olyan Táncsicsa van, amilyet megérdemel. Táncsics ugyanis egy utópista szocialista volt, míg Csabi egy utópista adóbevalló.

A jeles esemény, annak rendje-módja szerint le is zajlott. Jelen volt – a fenti márciusi ifjakon kívül – Vágó István „kvízprofesszor” és cirka száz DK-s, márciusi rohamnyugdíjas. Ha belegondolunk a három márciusi ifjú személyébe, Lendvai Ildikó, Iványi Gábor és Mécs Imre összesített életkora jóval több, mint amilyen régen az a bizonyos március volt.

A résztvevők alapvető követelése az, hogy Csabi helyére Tiborczot zárják, méghozzá kiszámított kegyetlenséggel, egy LED-lámpa kíséretében, melyhez nem lesz konnektor. „Most világíts!” – kiáltja majd az őr, miközben jogállamilag a Tiszába dobja a zárka kulcsát.

Sajnálatos módon Szanyi kapitány nem tisztelte meg jelenlétével a tüncit, ő gyaníthatóan a 444-es számú italbolt összes helységéből kialakított parancsnoki harcálláspontról szemlélte egyetértőleg az eseményeket.

Valószínűleg ezért nem került sor a börtön ostromára és Czeglédy kiszabadítására.

Túl Szanyi kapitány passzivitásán az is nehézzé tette a kiszabadítást, hogy Csabit nem a Szabadság téren, hanem a távoli, kies Szegeden tartották fogva. Ott, ahol anno Rózsa Sándort is őrizték két tehén eltulajdonításáért. Ő azonban – ellentétben Csabival – ekkor még sikeresen megszökött.

A Gyurcsány család ügyvédjének – és adósának – is volt terve a szökésre. Kevésbé romantikus ugyan, mint azt gondoltam, de volt. Én azt reméltem, hogy majd Lendvai Ildikó és Klára asszony közösen ráspolyt sütnek neki cipóba, esetleg Demszky alagútszakértő mentőjáratot ás. De nem. Szimplán indult a választáson, és mint jelöltet, mentelmi jog illette meg.

Hát, erről Dumas nem írt volna regényt, az biztos.

Az ostrom során Czeglédy esetéért (is) újra belengették Polt Péter statáriális felnégyelését az április 8-án bekövetkező szingularitás után. Ezt már régebben is így tették a jogállamiság oly kívánatos módszerei jegyében, úgyhogy Poltnak emiatt már nem kell külön aggódnia. Ha börtönbe marad Ceglédy, ha nem, őt mindenképpen felnégyelik és testrészeit kiszögezik az MSZP pártirodáinak kapujára örök mementóként. Ebben a megígért igazságszolgáltatási aktusban kicsit sem zavarja őket az az apró tárgyi tévedés, hogy az előzetes letartóztatást a független bíróság rendeli el, és nem a Polt Péter vezette ügyészség.

Bizonyára a nyájas olvasóban, amint bennem is, felmerült a kérdés, vajon miért fogja pártját – nem első esetben – a haladó oldal egy köztörvényes bűnözőnek? Talán még emlékeznek Tasnádi Péterre? Ő csak a volt feleségét/élettársát akarta megöletni. Érte is aláírásokat gyűjtöttek, aztán valami agyzsugorodása lett és kicsit kiengedték. Pedig nem neki volt agyzsugorodása, hanem az aláírásgyűjtőknek.

Aztán ott volt/van Tóth Csaba aki százával léptette be a cigányokat az MSZP-be, hogy megyei főnök legyen. Az egyik tiltakozót, valami Szabó nevűt pedig – példát statuálva – mindezek kapcsán, állítólag hátulról is jól megbüntettek, szigorúan vazelin nélkül.

Az igazi vörösök nem finnyásak.

Ha ezt a sztorit kissé könnyedebb hangnem megfilmesítenék, mondjuk „Szerelem az MSZP-ben tagfelvétel idején” címmel, bizonyára Oszkár-esélyes lenne. Na, ez a Tóth jelenleg is a zuglói MSZP képviselőjelöltje, s mint ilyen, a jogállam élharcosa is nyilván. Ezt a sort aztán még hosszasan lehetne folytatni, hogy eljussunk a mi jelenleg aktuális Csabinkhoz.

Magam arra jutottam, hogy egyszerűen arról van szó, hogy úgy vélik, fogalmilag kizárt, hogy egy haladó bűnözzön. A társadalmi igazságosság kivívása érdekében elkövetett kisebb-nagyobb stiklik egyenesen kívánatosak lehetnek. E nézetet Lukács enigmatikus tömörséggel úgy foglalta össze, hogy „Hogyan hazudjuk át magunkat az igazsághoz”.

Ezzel azóta is kísérleteznek, mérsékelt sikerrel. Ha bármi ilyet tesznek, az csak a szegények, kizsákmányoltak és elnyomottak érdekében teszik.

Persze fasizmusban kénytelenek élni. Szegény Csabi is, a fenti nemes célok érdekében, alig lopott el 6 milliárd forintot, és máris sanyargatják a reakciósok. Ha véletlenül mégis vissza kell fizetnie, az összeget a Vörös Segély összedobja neki mikroadományokból.

Nehéz idők jönnek.