A vásárhelyi példa

„Ab uno disce omnes.”

Egyről ismerni meg valamennyit. (Vergilius)

Mondják, a jövő kiismerhetetlen. Ez többnyire így is van, hiszen a jövőt a múltból próbáljuk meg levezetni, azonban bármikor közbejöhet valami nem várt esemény, és egy csapásra minden megváltozik. A jövendőmondók ezért aztán igen nehéz helyzetben vannak. Egyrészt hatalmas igény van a munkásságukra – ki ne lenne kíváncsi a jövőre –, másrészt viszont fenyegeti őket a felsülés veszélye. Kockázatos vállalkozás tehát, mikor a közelmúlt hódmezővásárhelyi eseményeiből hosszabb távú következtetéseket vonunk le. Az élet azonban önmagában is kockázatos, egy kicsit több talán nem árt meg.

Nem oly régen történt, hogy Hódmezővásárhelyen megnyerte a polgármester választást a Habsburg György hasonmásverseny második helyezettje Márki-Zay Péter. (Az első helyezett maga Habsburg György.)

A győzelmet egy furcsa koalíció tette lehetővé, mely a kétfarkú kutyától a táncoskomikusig terjedt.

Utólag látható persze, hogy ez elsősorban egy jobbikos projekt volt, a városi elnök Kendi Imre vezetésével. Kendi politikai pályafutása amúgy kissé pikánsra sikeredett, tekintettel arra, hogy bíróság elé került, holmi bagatell 2-300-400 milliós csődbűntett ügyében. Ez azonban nem zavart senkit, Vona Gábor nem vonta össze jól ápolt szemöldökét és Márki-Zay is vígan fényképezkedett vele a győzelem estéjén.

Ezek után barátunk, aki csak csőre töltött diktafonnal mászkál, ami arra utal, hogy bízik az emberekben és kicsit sem paranoiás, öblösen hazudozott a város anyagi helyzetéről, illetve kirúgta az al- és följegyzőket, miután azok voltak bátrak korrigálni őt. Ezeket a hatalomgyakorlási módszereket bizonyára Kanadában sajátította el, ahol nagy tanítójához, Vonához hasonlóan, vigécként dolgozott. Bejelentette továbbá, hogy teherautószámra hordták ki a bizonyára terhelő iratokat az önkormányzattól. Ez azért szép, mert túl azon, hogy fizikailag képtelenség, még iratkezelési szempontból is lehetetlen. Az irományok ugyanis iktatószámmal vannak ellátva és egyből látszik, ha valamelyik hiányzik.

Mikor ezzel végzett interjút adott a 24.hu-nak és hangot adott ama szerény ám mértékadó véleményének, miszerint egy újabb Orbán-kormány rosszabb lenne, mint Trianon. Ezt már nem is kommentálnám. Erre mondják, hogy ez is jól kezdődik.

Aztán úgy is folytatódik. A polgármesteri hivatalba lépése másnapján a magyar politikai élet minden „független” perc-embere, futóbolondja megjelent a sokat megélt városban, hogy az újdonsült polgármester diktafonján keresztül felajánlja pótolhatatlan szolgálatait.

Nem tudom, más országokban hogyan van, de nálunk az elmúlt évek legnagyobb libsi találmánya a „független”, „civil” közszereplő.

Az történt ugyanis, hogy miután a haladó politikai szereplők mindegyikéről kiderült már, hogy tökéletesen alkalmatlan, a politikaimédia függetlenobjektív hangadói új játékosok után néztek. Bárki, aki össze képes csődíteni tíznél több embert és ugyanakkor betegesen gyűlöli Orbánbasit perc-megváltó lehet számukra, akit aztán néhány napig, hétig minden médiafelületen láthatunk, hallhatunk, olvashatunk. Szeretik őket, miként migráns a kését. Majd eltűnnek, mint az aranyóra. De nem baj, miután a Kárpát-medence televényén bőségesen teremnek ütődöttek, rögtön ott van helyettük a következő.

Az elsők között volt Tétényi Éva, Esztergom patinás városának romba döntője. Sikeres munkássága során városában kikapcsolták a közvilágítást, megszüntetés fenyegette a közétkeztetést és az iskolák fűtését. További eredményeket már nem tudott elérni, mert egy ciklus után kirúgták. Aztán megérkezett Horváth András adóámokfutó is. Emlékezünk még rá? Pár évvel ezelőtt minden libsi médiában lengette a feltehetően üres zöld dossziéját, melyben – szerinte – súlyosan dehonesztáló bizonyítékok voltak találhatóak a kormánypártokra nézvést. Aztán valahogy nem történt semmi és ő időlegesen alámerült. Mostanáig. Őt valószínűleg Hadházy dobta le ejtőernyővel, vagy anélkül a repülőjéről. Megérkeztek azután a közeli Szeged szocialista Szeviép-szakértői is. Felkészül Pukli István és Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, mint oktatási, illetve egészségügyi tanácsos. A humán erőforrások oldaláról tehát semmi sem fenyegeti Vásárhely jövőjét.

Ilyen csapattal kizárólag jólét és bőség következhet az eljövendő esztendőben.

Most következik a prófécia. Ha valami végzetszerű oknál fogva az áprilisi választásokon győz az ellenzék és szocionáci kormányzat alakul, pontosan ugyanerre számíthatunk. Miután feltehetően sorsolás útján szétosztják egymás között a rengeteg független jelöltet és Fletó vezetésével kormányt próbálnak alakítani, pozícióba emelik ezeket a sértett, ostoba, hazug ám legalább makacs embereket.

Aztán – mint majd Vásárhelyen is – a fejükre, illetve a mi fejünkre dűl az egész, és lehet előröl kezdeni. Az Isten irgalmazzon nekünk.