A nagy szerencsejáték
40„Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.”Csokonai Vitéz Mihály : A reményhez
Megszűnt a Heti Válasz nyomtatott kiadása jelentette be Borókai Gábor főszerkesztő. Április 8-a után Simicska G Lajos először bezárta a Lánchíd Rádiót és a Magyar Nemzetet, megkurtította a Hír Tv büdzséjét – olyan értékektől fosztva meg bennünket, mint Alinda, a kultúrlibsizmus gömbhala – majd most pedig félig-meddig végzett a Heti Válasszal is. Az érintettek természetesen Orbánbasit hibáztatják és a sajtószabadságot temetik, mely temetés retorikai értékéből sokat levon, hogy mindennap eltemették már az említett médiumok megszűnése előtt is, ami csak úgy lehetséges, hogy a temetés után stikában, éjjel, lámafénynél újra meg újra kiássák. Bizonyára azért ilyen büdös. De félre a tréfával.
Az általános siránkozás – a szent szabadságon kívül – annak is szól, hogy most egy csomó ember munkanélküli maradt. A szinekúrájukat mégis megtartó kollégák éhező családokról, küszöböt rágó gyerekekről vizionálnak, Csintalan Sanyi elcsukló hangon megfogadta, hogy a megalázottak és megszomorítottak helyett is harcolni fog. Továbbá a honoráriumot is felveszi majd helyettük, mert ő ilyen önzetlen típus; ezt már csak én teszem hozzá, ő valamiért nem mondta. Csintalan amúgy olyan sebességgel forgatja köpenyegét, hogy csodálom, miért nem száll föl, mint a helikopter.
Nyugodtan tekinthetjük őt, mint a velünk élő simicskizmus tömény ám meglehetősen gusztustalan összefoglalását.
És ha már Csintalannál tartunk, mondott ő egy nagyon fontos dolgot, még anno a G-nap környékén. Azt állította, hogy „Simicska nem hülye.” Lehet természetesen vitatkozni ezzel a jellemzéssel, hiszen jól láthatóan Lajos fejében a self-made man tapló öntömjénezése összekeveredett a sértett bosszúvággyal és az alkohol túlzott élvezetével – ezek tartják össze, mint TGM-et a hózentróger – ezáltal pedig joggal érheti kétség elmeállapotát.
De. Lajos mégiscsak összegründolt egy hatalmas vagyont és – erről nem szabad megfeledkezni – mindezt 2002 és 2010 között, nagyrészt ellenzékben. A pénzhez tehát minden bizonnyal valóban „nem hülye”. Ebből következik egy érdekes kérdés, melyet én a G-nap óta próbálok megválaszolni: mire számítottak, akik vele, illetve a pénzével tartottak a nagy szkizma során?
Teljesen nyilvánvaló volt, hogy Lajos – aki nem hülye – egy esetleges 2018-as választási vereség esetén, nem fogja tovább szórni a pénzt és egykettőre bezárja a boltot. Mikor a lapok, Tv-k és más médiumok munkatársai vele tartottak, tudhatták ezt. Ha másért nem hát azért, mert ők – saját meglátásuk szerint – az média legkiválóbbjai és a legkiválóbbaknak csak van annyi esze, hogy ezt felfogják.
A jövő csak 2018-ig látszott rózsásnak és biztosítottnak.
Zárójel. Tekintsenek bár megrögzött, cinikus machiavellistának, de nem mennék most bele olyan dolgok megvitatásába, mint az „újságírói becsület” vagy az „elvek”. Akik néhány röpke hét, hónap leforgása alatt Orbán rajongó híveiből a legvadabb ócsárlói lettek, anélkül, hogy a szemük rebbent volna, azok ne beszéljenek nekem ilyenekről, mert csak röhögni, vagy sírni lehet rajtuk. Úgyhogy maradnék a nyers anyagiaknál motívumaik tárgyalásánál. Zárójel bezárva.
A rejtélyre, hogy mi mozgatta a médiamunkásokat csak egy megoldás mutatkozik: úgy hitték a Fidesz elveszíti a választásokat, Lajos bosszúja beteljesedik és ők az idők végezetéig – politikai tollnokok számára ez egy választási ciklust jelent – kényelmes állásból szemlélhetik az eseményeket. Ez persze nem ad választ arra a következő kérdésre, hogy miért gondoltak olyan választási eredményre, amely a médiamogult helyzetbe hozza? Bíztak tán abba, hogy az MSZP, vagy akárki, aki megnyeri választásokat majd hálásak lesznek nekik? Senki sem lehet ennyire hülye.
Pedig hát, mint azt a mellékelt ábra mutatja, de.
Mit volt mit tenni neki is álltak a Fidesz vereségéért dolgozni. Néhány hét, hónap után csak úgy zengett az oktatásegészségügy, mészároslőrinc és menekülő milliók apokaliptikus képe. Nem volt visszaút. A háttérben pedig a haladó sajtó – sajnos teljesen indokolt – röhögése hallatszott. Annál hangosabban, minél messzebbre jutottak ezen az úton. Mikor megszűntek olyan veretes orgánumok, mint a Népszabi – melyet pár éve még hőseink az ördög főhadiszállásának tartottak – magától értődő módon ölelték keblükre az árván (értsd: honorárium nélkül) maradt keményvonalas libsiket. Akik egyébként – némi anyagilag gyümölcsöző kitérő után – mind vissza is találtak a haladó orgánumokhoz, melyek örömmel nyugtázták, hogy addig se nekik kellett fizetni őket.
Azután, ahogyan lenni szokott, szó szót követett, a közéleti szembenállás magánéletivé vált, barátságok, ismeretségek mentek tönkre, a karaktergyilkolás népszokása nem kímélte az egykori harcostársakat sem, és mindennek betetőzéseként Lajos rátalált a Jobbikra, mint bosszújának eszközére. Végül már nem volt visszaút azok számára, akik leszálltak az értelem vonagábori mélységeibe.
Aztán jött a választás és az ismert eredmény hatására Lajos lehúzta a rolót.
Pénze még bizonyára lenne, csak nem látja értelmét, hogy elvtelen médiamunkások fizetésére költse. Van annak jobb helye is. Az pedig, hogy mi lesz azokkal, akiket magával vitt a kudarcba a legkevésbé sem érdekli, a Jobbik vezetőségét is mily elegánsan vitte be az erdőbe, úgy 6-700 millió erejéig, aztán ott is hagyta őket úgy, hogy neki egy fillér vesztesége nem volt.
Annyi történt, hogy rossz lóra tettek. Nem az a csapat nyert, amelyikre fogadtak. Nincs azzal semmi baj, ha néhány korsó sört tesz föl az ember egy fogadásra, csakhogy ők az egzisztenciájukat tették föl rá. Régebben ilyenkor az úriemberek hajnalban, a kaszinó előtt revolverrel tettek pontot az ügy végére. Ma már ez nem divat. Most sírás-rívás van, a „sajtószabadságról” és a „médiaviszonyokról”.
Számomra egyébként tökéletesen érthetetlen, hogy egy gyűlölködő alkesz bármilyen pénzügyi gesztusának mi köze a sajtószabadsághoz, a koldusbotra jutott médiamunkások bármikor megírhatják lesújtó véleményüket a közállapotokról, az oktatásegészségügyről, mészároslőrincezni is nyugodtan lehet; azonban a sajtószabadság mégoly rigorózus értelmezése sem garantálja azt, hogy lesz is hol elkövetni mindezt.
2018-06-08 @ 15:22
,,Most sírás-rívás van”…és szégyentelen koldulás.
2018-06-08 @ 15:24
Kedves Aristo, ez mind szép és jó. Azonban van egy kis bökkenő! Mégpedig a jelen lap főszerkesztőjének, Huth Gergelynek az írása Borókai Gáborról.
A magam részéről nem szerettem azt sem, amikor is Szerető Szabolcsot kamerák előtt letámadták. Nem jó azt látni, hogy egy képanyag nem azt minősíti, akit éppen lehetne (Szerető Sz.), hanem azt, aki készítette. Nálam legalább is Huth akciója nem nyert tetszést. Az nem zavar, ha másnak tetszett.
Aztán lőn meglepetés. A Pesti Srácokon csupa olyan ember kommentelt, akinek az volt a véleménye, hogy szeretőszabolcsokkal így kell bánni. Történhetett ez azért – ahogy rájöttem – hogy a kommentemet, amelyben azt írtam, hogy nem helyes Huth eljárása, nos azt nem törölték, hanem meg sem jelent. Gondolom, hogy másé sem, akinek nem tetszett a dolog.
– Szerintem uraim, itt csalnak – mondta ilyenkor Piszkos Fred.
Huth mostanában az alábbiakat írja Borókairól: „A Heti Válasz újságból ronggyá változott a rongyemberek kezében.”
Na, itt meg kellene állni. Borókai nekem sem utódom, sem boldog ősöm, viszont 2006 óta szerkesztett egy lapot, amelyiket sokat olvastam. Örömmel. Annak én sem örültem, ahová ez a lap lett a választás alatt. De Borókai 2006-ban nem volt rongyember, ahogy most sem az. Nem tudom, mi motiválta, hogy nem állt fel a G nap idején. Valószínűleg ez hiba volt, de tényleg nem tudom, hogy milyen lehetőségei voltak.
De rongyemberezni az más. Azt csinálja a Népszava! Nekem nem tetszik, hogy akik egyszer jóban voltak, most így minősítik nyilvánosan egymást. Különösen akkor, amikor a másik embernek nincs lehetősége, ereje visszaszólni. Ilyet a büdöskomcsik csináltak, amikor pl. a hajlongós Hajdú írt Csoóri ellen az ÉS ben. Csoóri nem szólhatott vissza. Azt gondolom, hogy védtelen embert rugdosni, akasztani a volt társunkat alávaló komcsi tempó. Szeretném, ha meghagynánk nekik!
A cenzúra miatt meg menjetek a baráti francba.
Üdv
2018-06-08 @ 15:43
Részben igazad van, de pont Te világítottál rá az elvi fordulópontra: „mi motiválta, hogy nem állt fel a G nap idején. Valószínűleg ez hiba volt”
2018-06-08 @ 15:59
Evvel az okoskodással egy baj van csak, hogy ezek az emberek akik büszkék arra, hogy politikusok, pontosan olyanok mint mi. Ráadásul náluk a pénz jelentősebb szerepet kap.Van az a pénz!
Tehát Szerető SZ. Huth G. és Borókai G. egy tőről szalasztott.
Ennek ellenére néha mondanak jókat is és rosszakat is ,egyformák!
Így aztán bármelyiken számon kérni bármit is, ugyan azt kérdést veti fel, miért pont őt?
A magyar média munkásai úgy hányódnak ennek a politikai tengernek a hullámain, mint egy kis csónak, bármilyen pénz sziklába hajlandóak belekapaszkodni, de aki igazán megalázza őket az G.Lajos!
2018-06-08 @ 23:27
+1
2018-06-09 @ 10:07
Istenkém. Milyen szelid dolog manapság „rongyembernek” nevezni valakit. Mostanában a felmenők anális közösülését szokták emlegetni. Hasonló, nehezen körülírható mocskolódások között tényleg üde folt, ha valaki csak „rongyember” és nem egy perverz, fartúró buzi..
2018-06-10 @ 04:01
de hát oly egyszerű ,egy áruló az rongyember, se több se kevesebb kár is ezen lamentálni
2018-06-11 @ 10:41
„Nem tudom, mi motiválta, hogy nem állt fel a G nap idején. Valószínűleg ez hiba volt, de tényleg nem tudom, hogy milyen lehetőségei voltak.”
motiváció: pénz. ennyi.
lehetősége meg pont annyi volt mint azoknak akik viszont felálltak!!!
halottat nem rugdosunk, szokták volt mondani, de igazából pont azt kapta amit érdemelt.
2018-06-12 @ 15:26
Huthnak megvan az az erkölcsi fölénye, hogy inkább felállt, de nem csinálta azt ami az elvei ellen való. Borókai, Szerető Szabolcs meg a többi pedig szépen lassan lement kutyába. Ettől függetlenül nem elegáns ezt most az orruk alá dörgölni, de hát valakinek ezt is el kell végezni..
2018-06-08 @ 15:40
„ezek tartják össze, mint TGM-et a hózentróger” Csak megvan a kapocs TGM és GLali között!
2018-06-08 @ 15:47
Magam most nem a Borókai mellett írtam, hanem a Tutiblog mellett. Amennyiben nem leszünk észnél, a Tutiblog is gallyra megy. Meg Magyarország.
Csak annyit akartam Aristonak írni, hogy Gömbös sem rugdosta meg a párbajban legyőzött ellenfeleket.
2018-06-09 @ 10:10
Gömbös Gyula katonaember volt és miniszterelnök. Anno a katonatiszteknek volt gyerekszobájuk, miniszter pedig nem lehetett akárki, csak egy igazi úriember.
2018-06-08 @ 15:49
A Heti Válasz – minden ideológiai zavara és szakmai egyenetlensége ellenére – egy valódi konzervatív újság volt. A megszűnésével valószínűleg eltűnik az önkritika a jobboldali sajtóból. Maradnak a kormányt fényező propagandakiadványok.
2018-06-08 @ 16:05
A rendszerváltás óta, én még egyetlen valódi kormánykritikát sem olvastam, és nem csak a jobboldali kormányok idején, hanem a baloldali kormányok idején sem.
Az olvasónak az tetszik amit hallani akar, függetlenül annak az igazságtartalmától.
Evvel viszont igen megkönnyítik a média munkatársak munkáját, a politikusoknak meg a hazudozást!
2018-06-08 @ 19:55
10/10
2018-06-09 @ 23:33
Az meglehet, hogy „a valódi kormánykritika” nem gyakori, de az olyasmi hosszabb és nagyon is tájékozott, +/- kiegyensúlyozottan megírt írásmüvet igényel. Sztem ahhoz kimunkáltabb újságírói izmokra lenne szükség, olyan lapnál/lapoknál amelyeknek saját vagyona is van mint a híres nyugaton. Valamint hosszabb ideje érvényesülö, következetes lapszerkesztési és politikai szemlélete.
Az elmúlt viharos korszakokban, években és a viharosan változó támogatások mellett hogyan alakulhatott volna ki ilyen természetü folytonosság? Nem is beszélve azokról a hatásokról és támogatásokról amelyeket „a nyitott társadalmiság” okoz.
Igazán nem múlhat a magyar újságírói vénán. Habár idövel az is elvékonyodhat.
2018-06-09 @ 00:33
Az önkritika és a családon belüli kritika hangneméből kiolvasható a jobbító szándék, és valamiféleképpen a szeretet, de legalábbis a megértés halvány nyoma is a kritizált iránt. A méltatlan stílus, a káröröm és pocskondiázás nem tartozik az önkritika értelmezési területébe. Ha valaki a pocskondiázás, gyalázás területére téved, akkor az már ellenség, és úgy is kell tekinteni, akkor is, ha magáról ezzel ellentétesen nyilatkozik. Ezért nincs mentség a HV számára.
2018-06-08 @ 15:57
Nagyon jó „A nagy szerencsejáték ” cikk. Simicska a bosszú miatt mindent feltett egy lapra, na nem az ö lapjára neki ez nem számitott, hanem azokét a sok szerencsétlen újságirók lapjait akiknek nem volt más lehetöségük. Több fizetés, nagy felhajtás, csak egy követelése volt ezektöl „mindent a Fidesz ellen”. Ez lesz a HirTV.-vel is, Simicskát nem érdekli a média, neki ez nem üzlet, neki más tevékenységei vannak. Neki ezek a médiák csak egy gyors szükkségleti ezközök voltak amik nem jöttek be. Most ezek az emberek sirnak de még sokan sirni is fognak, ennek a sirásnak még nincs vége. Ezek után most a kormányt hibáztassák, de miért? Nem a Fidesz kezdte a háborút. Ennyi.
2018-06-08 @ 16:15
Amúgy egy ekkora ország nem bír el ennyi „Médiamunkást”.
Többnyire csak egymás kópiái, nagy formátumú vagy szellemes nincs olyan sok, a témák meg ugyanazok.
2018-06-09 @ 10:21
Az utolsó nagyformátumú újságíró a Magyar Nemzetnél Kristóf Attila volt aki anno Baróti Gézával utazott a fekete Malibun. Az „én nem tudom” tárcája évekig kedvenc olvasmányom volt.
A címe egy József Attila vers:
„Én nem tudom, mi fenyeget
az estek csipkés árnyain;
mint romló halról a legyek,
szétszállnak tőle álmaim.”
Sajnos ő már az örök álmát alussza, nekünk csak Torkos Matildok maradtak. Ők tényleg csak „sajtómunkások”, nem újságírók.
2018-06-08 @ 16:02
Huth főszerkesztővel nem értettem egyet, de nem törölték a kommentet
előfizetője voltam a nemzetnek, nem is akartam lemondani rögtön, gondoltam egy kormánynak se tesz jót, ha kritikátlanul szemlélik a működését, de sajna kb. 2 hónap múlva a lap teljesen olvashatatlan lett,
emlékszem hogy Körmendy Zsuzsa azt írta, ha megszűnik a nemzet az így is úgy is a fidesz sara lesz
ez azért túlzás sztem
2018-06-08 @ 16:09
Azért sportújságíróból lett lapszerkesztő,ne csodálkozzon,ha a lovin nem az a ló fut be,mint amire fogadott.
2018-06-08 @ 16:10
„Annyi történt, hogy rossz lóra tettek. Nem az a csapat nyert, amelyikre fogadtak. Nincs azzal semmi baj, ha néhány korsó sört tesz föl az ember egy fogadásra, csakhogy ők az egzisztenciájukat tették föl rá. Régebben ilyenkor az úriemberek hajnalban, a kaszinó előtt revolverrel tettek pontot az ügy végére. Ma már ez nem divat. Most sírás-rívás van, a „sajtószabadságról” és a „médiaviszonyokról”.”
Aki hébe-hóba kint volt az ügetôn, baráti társasággal többnyire, az azért tette, mert még ezt nem próbálta ki – mint jómagam is – és aztán vérmérsékletéhez képest vagy erôlködött tovább, vagy hagyta annyiban. Ez vonatkozik a Kaszinóra is. Szinház, ennyit hajlandó vagyok áldozni, s ha vesztek felállok és más után nézek, de azért jól szórakoztam.
Egy Baden-Baden vagy Monte Carlo azért mégiscsak egy varázslatos hely, szemben Las Vegassal.
Felelôs, esetleg családos emberek, földbirtok vagy képviselôség hiányában nem feszítették túl a húrt, vagy ha igen, családjuk gyászt öltött.
Úgy hiszem, hogy a most hoppon maradt média hazárdörök Vabanque-ra tettek és ez sajnos nem jött be!
A következményekkel saját maguknak kell megbírkózni, kinek kinek a vérmérséklete szerint, de másokat hibáztatni szánalmas és nevetséges.
2018-06-08 @ 16:37
Én azt gondoltam, hogy normális politikus a választásokra kétféle közvéleménykutatást rendel, egyet, amit lehet lobogtatni az újságírók előtt, hogy nyerni fogunk, 10%-ot fogunk elérni. Míg készített egy igazit, ahol a valóságot mondják el nekik. S a normális politikus a másodikhoz igazítja a terveit. Ha van esély a kiesésre, akkor megkeresi a haverokat és kikéri a szívességeket. Ha nyerésre áll, akkor felveszi az államférfipózát, bízom a polgárok döntésében, bármi is lesz azt elfogadom. S megígéri, hogy a vereséget is emelt fővel fogadja. Nem értem, hogy az ellenzék miért nem kérte és miért nem hitte el az előrejelzéseket.
S ott vannak a cikk főhősei, akik vaójában antihősök, akik elég sok olyan információ birtokosai, amihez az átlagember nem jut el. S rosszul értelmezték az információkat. Ez talán belefér. De van egy nagy hiba, amit elfelejtettek az árulókat senki sem szereti, akik javára elárulnak valakit, azok sem. A magyar politika a nagy köpönyegforgatás helyszíne, de az árulókat sosem fogadják be. Főleg a ballib oldalon, oda még születni sem lehet. Amikor Simicska kedvéért elárulták a jobboldalt, akkor az csak vágyvezérelt gondolat lehetett, hogy elárulom a jobboldalt, de attól még jobboldali maradok, s a Spinoza házban haknizó figura és új barátai majd fizetik a cehet. Saját maguknak sem tettek félre semmit.
Lényeg: nem lehet úgy elárulni a jobboldalt, hogy közben jobboldali maradjon az ember. S főként nem lesz, aki ezt megfizeti. S főleg nem fog keblére ölelni a magát mainstreamnek nevező média. De ezt ők is tudták, csak miért hitték el, hogy velük másképp fog történni?
2018-06-08 @ 19:48
Egymás után szűnnek meg a komolyabb lapok: Népszabadság, Magyar Nemzet, Heti Válasz. Aki ennek örül, az vagy nem szereti a sokszínűséget vagy nem komplett.
2018-06-09 @ 07:37
Aha! Valamikor kend komp akart lenni,de nem komp lett.
És most másra akarja kenni. Igazi liberálbolsevikburnyák tett.
2018-06-09 @ 10:30
A Magyar Nemzetért tényleg kár. Az alapító Pethő Sándor forog a sírjában, mert amikor 1938-ban a lapot alapította akkor ez életveszélyes dolog volt.
(A róla elnevezett utca a Terézvárosi Templom mögött található.)
Nos egy simicskalajos névre hallgató oszlopfestőnek eladni egy ilyen patinás lapot merénylet a magyar kultúra és a magyar közélet ellen.
2018-06-10 @ 01:54
Te kovácsjános! A rohadék Szabad Nép, későbbi Népszabadság (az évfolyam számozás is mutatja a folytonosságot) miért komoly lap? Azért, mert anno kötelező Szabad Nép félórákon kötelezően el kellett ítélni az imperialistákat és a hazai zsoldosaikat? Aki a Népszabadságot, mint komoly lapot említi az szimplán hazaáruló.
2018-06-08 @ 19:56
A mi jóságos Luink durván emlékeztette az újságírókat a valóvilág meg nem haladható törvényére, miszerint az árulást mindenki szereti, de az árulókat nem! Ahhoz képest, hogy Thermopülainál pl. megnyúzták az árulót, a derék újságírók jól jártak, igaz a görögünk bőrét kitömték ezt követően arannyal, úgyhogy Luinak még van teendője! Igaz az újságíróknak csak az arcukon nem maradt bőr.
2018-06-09 @ 10:33
„Igaz az újságíróknak csak az arcukon nem maradt bőr.”
Azok akik a Magyar Nemzetnél maradtak nemcsak bőr, hanem gerinchiányban is szenvedtek. A torkosmatildok és társaik nem újságírók, ők sajtómunkások. Olcsón dolgozó iparosok, foltozóvargák.
2018-06-08 @ 22:24
Van a magyar nyelvben két, meglehetősen jól konszolidált és a reformkor óta közkézen forgó fogalom:
a) zugfirkász (polkorrektül „csökkent vagy átlagon alúli képsségekkel biró médiamunkás”
és
b) bértollnok.
Utóbbi a zugfirkásznál tehetségesebb, söt , képzettebb is lehet, de szolgáltatásait – akárcsak a „bérnőstényekét” megfelelö honorárium fejében, a fizetöképes megrendelök illetve vevök igénybe vehetik.
Nos a konzervatív oldalról hirtelen az „ellenzékhez” átnyergelő tollnokok
(lettlégyen a kliens „csak” Orbánbasigyülölő mint cseles-Simicska vagy ráadásúl balosan hibbant is mint a HVG-gárda) nagyhirtelen arra ébredt hogy reménytelen , ismételten vesztésre álló lakájokat NEM ÈRDEMES TÙLFIZETNI.
Ha lett volna némi sütnivalójuk (de nem sok volt) akkor nem arra tettek volna hogy
Lajos, egy alapos vereség után nem fog filantróp módon pénzt szórni a bértollnokok közé (avagy költöiesen pelyvát az igazgyöngyök közé) hanem , a pénzhez értö de jellemében ugyancsak ingatag emberek normális reakcióinak spektrumát megcsillantván
” Lajos – aki nem hülye – egy esetleges 2018-as választási vereség esetén, nem fogja tovább szórni a pénzt és egykettőre bezárja a boltot.”
Tehát aki ennyire elszámítja magát, mint zugfirkász vagy bértollnok, az vagy naívan optimista – vagy – ami számára rosszabb , reménytelenül hülye….
2018-06-09 @ 10:34
A „zsidóbérencet” kifelejtetted. Manapság liberálisbérenc lenne a nevük.
2018-06-09 @ 07:29
homoródkarácsonyfalváért
2018-06-08 @ 15:24
Kedves Aristo, ez mind szép és jó. Azonban van egy kis bökkenő! Mégpedig a jelen lap főszerkesztőjének, Huth Gergelynek az írása Borókai Gáborról.
A magam részéről nem szerettem azt sem, amikor is Szerető Szabolcsot kamerák előtt letámadták. Nem jó azt látni, hogy egy képanyag nem azt minősíti, akit éppen lehetne (Szerető Sz.), hanem azt, aki készítette. Nálam legalább is Huth akciója nem nyert tetszést. Az nem zavar, ha másnak tetszett.
Aztán lőn meglepetés. A Pesti Srácokon csupa olyan ember kommentelt, akinek az volt a véleménye, hogy szeretőszabolcsokkal így kell bánni. Történhetett ez azért – ahogy rájöttem – hogy a kommentemet, amelyben azt írtam, hogy nem helyes Huth eljárása, nos azt nem törölték, hanem meg sem jelent. Gondolom, hogy másé sem, akinek nem tetszett a dolog.
– Szerintem uraim, itt csalnak – mondta ilyenkor Piszkos Fred.
Huth mostanában az alábbiakat írja Borókairól: “A Heti Válasz újságból ronggyá változott a rongyemberek kezében.”
Na, itt meg kellene állni. Borókai nekem sem utódom, sem boldog ősöm, viszont 2006 óta szerkesztett egy lapot, amelyiket sokat olvastam. Örömmel. Annak én sem örültem, ahová ez a lap lett a választás alatt. De Borókai 2006-ban nem volt rongyember, ahogy most sem az. Nem tudom, mi motiválta, hogy nem állt fel a G nap idején. Valószínűleg ez hiba volt, de tényleg nem tudom, hogy milyen lehetőségei voltak.
De rongyemberezni az más. Azt csinálja a Népszava! Nekem nem tetszik, hogy akik egyszer jóban voltak, most így minősítik nyilvánosan egymást. Különösen akkor, amikor a másik embernek nincs lehetősége, ereje visszaszólni. Ilyet a büdöskomcsik csináltak, amikor pl. a hajlongós Hajdú írt Csoóri ellen az ÉS ben. Csoóri nem szólhatott vissza. Azt gondolom, hogy védtelen embert rugdosni, akasztani a volt társunkat alávaló komcsi tempó. Szeretném, ha meghagynánk nekik!
A cenzúra miatt meg menjetek a baráti francba.
Üdv
Azért másoltam ide fent nevezett általam nagyrabecsült „homoródkarácsonyfalváért” hozzászólását ( a plagizálásért bocsi…)
mert magam is így jártam nem is egyszer, amikor Ildikó néni ült a PS cenzori székében (gondolom másodállásban foglallkoztatja a PS, hátha fordulat lesz egykoron…), akkor nem jelent meg a kritikát is hordozó írásom.
Amúgy azért is másoltam ide, mert maximálisan egyetértek a tartalmával.
Aristonak pedig köszönöm, hogy ismét irodalmi élményhez juttatott ezen írásával. Bölcsessége, éleslátása lenyűgöző. Idol lehetne a nemzeti írástudók előtt. Ha már/még nem az…
Huth G.-nek pedig üzenem: nem ildomos a haldokló oroszlánba belerúgni, és nem is kell hozzá bátorság. Csak botorság…
2018-06-09 @ 09:29
De most kamion!! Tényleg?! Borokai Gábor, mit ellenség? Tényleg körbehordozzátok majd Navracsics fejét és Pokorni ( aki megérdemli amúgy…csak a libsi médiában ő jobboldali mártír..) levágott faszát az országban??!!
2018-06-09 @ 11:55
„Teljesen nyilvánvaló volt, hogy Lajos – aki nem hülye – egy esetleges 2018-as választási vereség esetén, nem fogja tovább szórni a pénzt ”
Jósolni könnyű, különösen a múltat illetően – Mark Twain után szabadon.
2018-06-09 @ 16:08
Aki látta vityát a választás estéjén, láthatta,hogy a sírás környékezte, amikor bejelentette a győzelmet. Nagy volt a feszültség.lali játszott az emberek egzisztenciájával, joga nem volt rá csak lehetősége.A kis lali belengette,hogy nyilvánosságra hoznak ezt azt ha vitya keménykedik,hát nem tette,TŰRT,NYELT rendesen. Lalinak volt atom bombája, csavart egyet a gyújtón, és ledobta a jobbikra. Vityával meg csendesen kiegyezett, ha egyáltalán nem egy oldalon álltak. Mindig gondoltam,hogy mocskos dolog a politika, főleg a mai politikai munkásokat elnézve.
2018-06-09 @ 19:08
Hozzászólásokkal nem foglalkozunk, különösen az ostobaságokkal.
Annyi mindenesetre látható, hogy a mértéktartás és a nemesb gondolkodás azért még nem halt ki.
Ezek meghalasztását már csak a saját önbecsülés miatt sem kellene erőltetni – Brennus szerepe ugyan vonzónak tűnhet, de dicsőségre nem vezet.
2018-06-10 @ 01:47
Matyko pajtás! A hozzászólásokban az alpáriság jelenléte nem meglepő. Anonim gorombáskodás egy csöppet sem szép dolog, sőt. De ilyenkor legalább a saját énjüket és valóban picike eszüket mutatják be.
2018-06-11 @ 09:21
Hm! Meglepően őszinte jellemzés, mi több: önjellemzés.
(Vagy valaki elcsente a neved…?!)
2018-06-11 @ 10:42
A Heti Válasz újság volt, a pestisracok.hu még blognak is kevés.