A szent Öko – avagy a kritika kritikája

„A moralisták gyakran tévesztik össze a szavakat a cselekedetekkel.”

Claude Henri de Rouvroy de Saint-Simon

Erősen kritikus cikket jelentetett meg a magyar politikai élet legújabb pártfelvásárlója, Ungár Péter a saját, Azonnali.hu elnevezésű kiadványában „Fejezzük be a demokráciasiratást és a moralizálást!” címmel. Az iromány sok és sokféle reakciót váltott ki, a legutóbb Lányi András reagált rá a „Meghalt az ellenzék, éljen az ellenzék! (de mi lesz az lmp-vel?)” kezdetű, szintén roppant kritikus fogalmazással.

Lányi, aki nyilván sokkal jobban ismeri az LMP belső ügyeit, mint én, megválaszolja az első kérdésemet, ami a milliomoscsemete megszólalása után felvetődött bennem, és úgy szól, hogy vajon Ungár mint „értelmiségi” (Tudom, ez önmagában ijesztő feltételezés), vagy mint az LMP politikusa adja közre véleményét. Az egész írás azt sugallja, hogy Lányi biztos benne: Ungár LMP-s ként beszél – persze csak addig, amíg valaki be nem takarja.

Ami Ungár fogalmazásának tartalmi kritikáját illeti, mélyen egyetértek a jeles öko-gondolkodóval: „Várom ezek után, hogy majd megmondja a tutit, de semmit se mond, amit más hasábokon már százszor le ne írtak/írtunk volna.” Ezután – más szemében a szálkát magáéban a gerendát sem – nekiáll leírni Orbánbasi rendszerét, azzal együtt, hogy „semmit se mond, amit más hasábokon már százszor le ne írtak/írtunk volna.”.

Ugyanazokkal a szavakkal és metaforákkal, melyeket unalomig hallottunk már.

Csak hogy ki ne jöjjön a gyakorlatból. Repetitio est mater studiorum – ahogyan a művelt szingaléz mondja. Különösen a szidalmazás befejező gondolata tetszik: „… az olyan rendszer, amelyből kiiktatták a negatív visszacsatolást, előbb-utóbb összeomlik.” Elárulnám, hogy előbb utóbb, minden „rendszer” – a politikai hatalom gyakorlásának minden módszere – összeomlik, nem azért, mert kiiktatták a negatív visszacsatolást , hanem mert ez a dolgok természete.

Mert csak a tökéletes társadalomról alkotott illúziók (vö. emberi ostobaság) bírnak örökléttel.

Ezután Lányi azon búsong, hogy az LMP szakított az általa egyedül üdvözítőnek tartott öko-politikával, és hatalmi harcok része, illetve elszenvedője lett. Hogy milyen is ez az öko-politika, azt nem fejti ki, hanem az LMP választási programjához utal bennünket, nyilván azért, mert az hitelesen tartalmazza azt. Aki nem olvasta a nagyívű programot, annak összefoglalnám. Megvalósulása esetén – aminek szerencsére igen kicsi az esélye –  közgazdasági szempontból, brutális adó- és energiaár emeléseket várhatunk. Az alternatív energia programok többletköltségét ugyanis nyilván a fogyasztókkal fizettetik meg, mint például Németországban, ahol az elmúlt években mintegy 3000 milliárd eurót fizettek ki erre a derék ökopolgárok. Bónuszként a kieső energiát részben a francia atomerőművekből vásárolják, részben pedig új szén-alapú erőműveket építenek, egész falvakat törölve el a föld színéről. Nem lesz környezetromboló ipar, helyette a barázdákat verejtékükkel öntöző yuppie-kat, celebeket és influencereket látunk majd. Bizonyára. Ennyit az ökonómiáról.

A társadalmi berendezkedést illetően Lányi úgy foglalja hittételeit össze, hogy: „Ezen általában egy közösségelvű, lokális autonómiákat védelmező, tehát patrióta, alulról-felfelé építkező, a szelíd technológiákat pártoló, és persze radikálisan természetvédő politikát értenek.” Nos, ami a Lányi által prófétált társadalmi berendezkedést illeti, mivel nincs új a nap alatt, azt már az őskeresztények, az utópista szocialisták vagy akár az izraeli kibucok felvázolták.

Ezen utópiák közös vonása, hogy megvalósulásukhoz nem kisebb dolgot kell elérni, mint az emberi természet megváltoztatását. Ami eléggé reménytelen vállalkozás, tekintettel arra, hogy az emberek – a történelmi tapasztalatok alapján – sokkal hamarabb ontják ki a másik belét, minthogy szokásikon változtassanak. A szokások radikális változását sohasem a diszkurzív belátás okozta, hanem valami brutális, elháríthatatlan külső kényszer, háborúk, éhínségek, járványok – esetleg a Facebook.

És ezek a változások sohasem a jó irányba mentek, és aztán némi vérfürdő árán visszatértek normálishoz.

Az öko-politika kompromisszumok nélküli felvállalása az LMP-t pontosan azzá a rétegpárttá tette, amely a növekedés esélye nélkül egyensúlyoz a parlamenti küszöb környékén. Ebből szerettek volna kitörni. Abban persze igaza van Lányinak, hogy az öko-politika helyett bevezetett ököl-politika még katasztrofálisabbra sikerült. De legyen ez az ő bajuk.

Olvasom, hogy most éppen a Jobbikkal akarnak összefogni. Olyan ez, mint amikor a felek a halálos ágyukon kötnek házasságot. Nem valószínű, hogy jól sikerül, viszont legalább rövid lesz.