Apokalipszis most

50

„Minden mindegy már! zúgjon fel a tengerek alja!
hányódjon fel a genny! jöjjön a forradalom!”

Babits Mihály: Május huszonhárom Rákospalotán

Világvége ugyan nincs, de igény az volna rá. Ezt írtam valamikor, és úgy tűnik, igazam volt. Ennek ékes bizonyítéka az interjú, melyet a haladás függetlenobjektív világítótornya, a 24.hu közölt Ungváry Krisztián, úgyszintén haladó és függetlenobjektív világítótorony-történésszel. 

Ungváry érdekes helyzetbe került. Komoly kétségek övezik az övéi között, mivel átigazolt a Veritas Intézethez, miután az összeolvadt eredeti munkahelyével, az 1956-os Intézettel. Nem is lenne ezzel semmi baj, tulajdonképpen munkahelyet sem váltott, csakhogy a nevezett Veritas Intézet, alapítása óta, a Kultúrkampf egyik fő csatatere. Ennek értelmében aztán – vezetőjével együtt – a fasizmus, nacionalizmus, irredentizmus fő fészkének volt kikiáltva, nem utolsósorban Ungváry saját szája által.  

A hivatkozott interjúban Ungváry furcsának tűnő, de alapvetően érthető stratégiával próbálja visszaszerezni a haladás elveszni látszó bizalmát. Kettős célt követ.

Egyfelől megteszi azt, ami egyedül alkalmas az elveszett bizalom visszaszerzésére: hitvallást tesz. Ez kötelező, mert az övéi igencsak szigorúak. Emlékezzünk, szegény Szily kollégát is majdnem kiátkozták az egyházból egy, Deutsch Tamással elköltött kávé okán. A hitvallás nem más mint Orbánbasinak és kormányának átkozása – lehetőleg újszerű módon. (Ez az új mód általában nem szokott sikerülni, hiszen már minden dehonesztáló jelző szerepelt már legalább egyszer. Régóta csinálják.) Ungváry tehát az interjúban mindennek elmondja a kormányt, hogy lássák: kemény legény ő, a gáton. Autokrácia, CEU, MTA oktatásegészségügy, bla, bla, bla.

Másfelől a határokat próbálgatja, meddig mehet el, mikor elégelik meg, hogy ilyen szélsőségesen gyűlölködő valaki munkatárs maradjon. A történelem, különösen a félmúlt tanulmányozása ugyanis – minden ellenkező híreszteléssel szemben – egyáltalán nem lehet „objektív”. A történész személye, világnézete, politikai álláspontja alapvetően meghatározza, hogy a „tények”-ből – bármik legyenek is azok – milyen történetet kerekít. Aki gyűlöli a magyar jobboldalt – amely az ország sorsát a kommunista puccsig és 2010-óta meghatározta – annak az újkori történelmünk kudarcok, bűnök és esztelenségek sorozata, hiszen különben jót is kéne mondani erről a jobboldalról, ami – esetükben – kizárt. 

Az interjú legérdekesebb része a végére maradt. Az Apokalipszis.

Hősünk jobban fél a klímakatasztrófától, mint magától a populizmustól. 

Ha majd a felmelegedés következtében világszerte tízmilliós városok maradnak ivóvíz nélkül, ha Európában is három-négy héten át tartó negyvenöt fokos kánikulák tombolnak, és létrejön a globális szén-dioxid-bank, mely fegyveres erővel is kikényszeríthető kvótákat oszt szét az országok között, na, az az új rend majd mindent elsöpör.” – vázolja fel a nagyszerű Novus Ordo Seclorum képét a nagy humanista. Később részletezi is némiképpen, „… feltehetően nem tud másképp felépülni, mint hogy megállapodnak a legerősebbek, az USA, az EU és Kína, és a berzenkedőkre akár fegyveres erővel villámgyorsan rákényszerítik az akaratukat” 

Ízlelgessük egy kissé e kijelentéseket! Attól nagyvonalúan tekintsünk el, hogy Oroszországot kihagyja a leendő uralkodó nemzetek közül, ezt majd velük kell megbeszélni, és ha ezt katonai erővel akarják megoldani, akkor nukleáris háború lesz. Ez egyébként tényleg megoldja a túlnépesedés problémáját. És tekintsünk el attól is, hogy nevezett hatalmak inkább arrafelé tartanak, hogy háborút vívjanak egymással, mintsem hogy összefogjanak. Ezek jelentéktelen apróságok egy nagyeszű történész számára. 

Csak képzeljük el egy pillanatra ezt a világot!

Mondjuk híre jön, hogy Szomália-alsón nagyon sok szén-dioxid terem, a gnúk teleszellentik az atmoszférát. A világkormány fenyegető üzeneteket küld, a négerek és a gnúk rá se rántanak. Ekkor pedig megindul a hadsereg. Benne az EU-tag Magyarország alakulatai is, hogy Afrikában hullajtsák vérüket a színtelen, szagtalan gáz leküzdése érdekében. Hogy aztán a renitens gnúk bedugaszolása és az ezt ellenző négerek kiirtása (a gnút nem lehet kiirtani, védett) mennyire menne villámgyorsan, ahogyan a magyar Nostradamus jósolja, az egy izgalmas kérdés. De ez egy Ungváry számára természetes, ezek szerint.

Csakhogy én emlékszem micsoda megvető kijelentések hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy a „Horthy-rendszer” a határoktól ezer kilométerre akarta védeni a magyar érdekeket. Erről Ungváry is igen sokat értekezett mint esztelenségről.

Mármost Szomáliában mindez láthatóan rendben van, pedig kissé messzebb van, mint a Don-kanyar. 

Összefoglalva. Van egy ember, aki magát a történelem tudósának tekinti, és az ő számára egy erősen vitatható állítás – az emberi tevékenység okozza a klímaváltozást – elegendő, hogy legvadabb klímakommunista dísztópiákba lovalja magát. Tekintet nélkül mindenre, elsősorban a történelem tanulságaira, melynek tudósa ő. Apokalipszis kell, mert csak az szabadít meg Orbántól. Minden mindegy már, csak tőle szabaduljunk meg. 

Valaha a kereszténység gyökereinél úgy vélték, hogy a földi bűnök nem csökkenthetőek, ezért szükség van egy végső megtisztító, kegyetlen förgetegre, ahol Isten maga választja el búzát az ocsútól. Akkoriban a világvégét a következő évre várták, amint most is. A haladó libsizmus számára a föld most is elviselhetetlen módon a bűn hazája, ahol homofóbok lejtenek kartáncot az iszlamofóbokkal és nem tisztelik az emberi jogokat. Szükségszerű hát a végítélet.

Nekünk persze szerencsénk is van, hiszen az Úr elküldte hozzánk prófétáját, hogy figyelmeztessen bennünket. Persze új időket élünk és a próféták mestersége is megváltozott. Nem kell már rongyokban és sebekkel borítva az utcákon hirdetni a világvégét. Kényelmes intézményekben ülnek, ahol jól megfizeti őket az a kormány, melynek bukásáért az apokalipszis sem drága a szemükben. Ez azonban a prófécia hitelességéből sokat levon.