Kísérleti pszichológia

62

„Minden akaratlagos mozgásban benne van a gondolat, amely elindítja az izomzat megfelelő összehúzódását” 

Sigmund Freund

Tele vannak a hírek Angela Merkel egészségi állapotáról szóló találgatásokkal. Videófelvételeken láthatjuk, hogy időnként remegéses rohamok törnek rá, melyeket alig képes féken tartani. Ő maga azt állítja, hogy egészséges, semmi baja, hagyják békén, ám a felvételek másról tanúskodnak. Miután Európa és a negyedik birodalom (a kettő jórészt egybeesik) tán legfontosabb emberéről van szó, nem mehetünk el szó nélkül a dolog mellett mi sem. 

A világsajtó természetesen tele van találgatásokkal a jelenség kapcsán. A legutóbbi ilyen összejövetelt már – biztos ami biztos – ülve vészelte át, ami új helyzetet teremtett. A legérdekesebb magyarázatot egy Annalena Baerbock nevezetű hölgy adta, aki a Zöldek társelnöke (remélem, csak világosabb pillanataiban), szerinte a kancellár asszony a klímaváltozás áldozatává vált, és azért remeg.

Nem tudom, Angela hogy bírja a meleget, de hogy Annalenának már az agyára ment, az biztos.

Az egymásnak ellentmondó találgatások nem visznek bennünket közelebb a jelenség megfejtéséhez és különben is, csak puszta spekulációk. Mi nem elégedhetünk meg a spekulációk és találgatások mécsvilágával, nekünk a tudomány napfénye kell. Nekünk bizonyosságára van szükségünk a magyarázathoz. Ehhez próbálok némi támpontokkal szolgálni alább. 

Zárójel. Megjegyezném, hogy számomra van valamiféle sorsszerűség a dologban. A huszadik századi német birodalomalapítók, úgy tűnik, pályájuk alkonyán, remegni szoktak. Emlékezzünk csak a Führerre! Ugye ő is remegő kézzel tologatta a nem létező páncélos hadosztályokat a térképen és adott parancsokat nekik. Na most, lehet, hogy Merkel is az irodájában hasonlóképpen, remegő kézzel tologatja a spitzenkandidatokat az EU különböző tisztségeibe. Bár addig a képig azért nem mennék el, mikor hű csatlósával, Annegret Kramp-Karrenbauerel, kollektív öngyilkosságot követnek el, megelőzendő, hogy a benyomuló populisták élve fogják el őket. Zárójel bezárva.

Azt megfigyelhetjük, hogy a rohamok akkor törnek rá, mikor felcsendül a német himnusz. 

Induljunk ki ebből, mint empirikus adatból!

Miután nincsenek véletlenek, állíthatjuk, hogy ennek oka van. Létezik egy betegség, korunk egyik legsúlyosabb, mondhatnók endemikus problémája: a nacionalitisz. A betegség legjellemzőbb tünetei közé tartozik a kóros viszolygás a nemzeti szimbólumoktól, zászlótól, címertől, himnusztól stb. 

Ezt mi is jól ismerhetjük, hiszen – számarányát tekintve – nálunk a leggyakoribb, nyugodtan nevezhetjük akár morbus hungaricus libsicus-nak. Akut esetben a magyar beteg, megpillantva, illetve meghallva ezeket, rohamot kap, ordít, rángatózik és interjút ad a New York Times-nak, miközben követeli az EU-s pénzek megvonását és a kéksapkások bevonulását. Most, hogy német tankok érkeznek, szerintem, titokban remélik, hogy ezek tulajdonképpen trójai falovak, és meg sem állnak a Karmelita kolostorig. 

Azt, hogy Merkel nagy töménységben képtelen a németeket elviselni tudjuk, hiszen, mint a bort a szódával, úgy hígítja 2015-óta őket, arabokkal, négerekkel, bárkivel, csak német ne legyen. Merkel lehetséges utódait, akik szintén nem különbek a Deákné vásznánál, ez alapján nevezhetjük talán spritzerkandidatnak. (Bocs.)

Emlékezetes, a nacionalitisz példájaként, anno a németországi foci VB kapcsán is feléledt a félelem a német himnusz és a német zászló nacionalista érzelmeket szító hatásától. (Bár, amúgy, a német csapat – összetételét tekintve – nem nagyon volt alkalmas a germán honfiúi érzelmek felkeltésére.) 

Javaslatom szerint, hogy bizonyosságot nyerjünk kínzó kétségeink között, a kísérletező tudományhoz kéne fordulnunk. Ennek jegyében meg kellene hallgattatni Angélával a következő zeneműveket:

  1. A Horst Wessel Lied-et
  2. Az Internacionálét

Lehetséges eredmények:

  1. A  Horst Wessel Lied hallatán vigyázzba áll és tiszteleg: akkor náci.
  2. Az Internacinálé hallatán teszi ugyanezt: akkor NDK-s
  3. Ha mindkettőnél: akkor opportunista
  4. Ha remegni kezd tőlük: akkor öregszik és zeneundora van.
  5. Ha elesik, akkor isiásza van, vagy a kísérlet előkészítése során összekeverték Junckerral.

Érdekes lenne még, ha Macronnal együtt meghallgattatnánk velük a Marseille-t. Számtalan kérdésre kapnánk választ. Ott ugye, ha például mindketten táncra perdülnek, akkor jakobinusok. Ha Macron remegni kezd, akkor az feltehetően azért van, mert Angéla nem félmeztelen néger férfi. Ha Angéla kezd remegni, akkor talán visszaköveteli Elzász-Lotaringiát. 

Mint látható a kísérleti pszichológia számtalan kérdésünkre adhatna választ, ám sajnos az efféle emberkísérletek tiltottak szemforgató korunkban. Márpedig, ha kísérletezni nem lehet, akkor – az Occam borotvája elv alapján – a legkézenfekvőbb következtetést kell levonnunk, ez pedig az, hogy Merkel nagyon nincs jó passzban, ezen felül pedig öregszik és nem bírja már a strapát.

Talán unja is már, elvégre régóta űzi az ipart és túl van sikerei csúcsán.

Mert az nem kis siker, hogy két olyan régi, patinás pártot sikerült egyszerre a mélybe taszítania, mint az SPD és a CDU-CSU, melyek pedig egymás váltópártjai voltak a háború után. Ez azért igazán szép mutatvány volt. Így fogunk rá emlékezni.

Facebook hozzászólások