Mezőgazdaság, avagy a hazugságok anatómiája III.
48„A világváros kőkolosszusa áll minden nagy kultúra életfolyamatának a végén”
Oswald Spengler: A Nyugat alkonya
Most, hogy a végére értünk ennek a nem tudom minek, át kéne tekintenünk, hol is tart a mezőgazdaság manapság. Szubjektív vélemény lesz bizonyára, mert képtelen vagyok megszabadulni a kora-kilencvenes évek élményeitől. Ami akkor történt, az a szemem előtt történt, és az első perctől kezdve nem tetszett, és a mai napig meghatározza, hogy miképpen gondolok rá.
Annak okai, hogy a mezőgazdaságunk 30 év elteltével sem tudott visszakapaszkodni az őt megillető helyre, alapvetően az elhibázott kárpótlásba gyökereznek. Az akkor elkövetett hibák és bűnök árnyéka máig rávetődik az ágazatra. Ezért nincs a mai napig befejezve a birtokszerkezet kialakítása, hiszen az osztatlan közös tulajdon még mindig hatalmas területet, 1,8 millió hektárt, ami közel harmada az összes földterületnek és rengeteg embert érint. Annyi biztosan látszik, hogy ez lassan és nagy csaták közepette fog csak megoldódni.
A mai helyzet leírását azzal kéne kezdeni, hogy az elmúlt tíz évben valami döntően megváltozott. Ez pedig a munkanélküliség radikális csökkenése, ami a mezőgazdaságban komoly munkaerőhiányhoz vezetett. Ezt súlyosbították a falvak demográfiai problémái és a fiatalság gyors életmódváltozása. Nagyon keveseknek van kedve hajnalban kelni és az év minden napján dolgozni. Többek között ezért is lehetetlen az Ángyán-féle földosztás.
Nem nagyon van kinek ugyanis.
A munkaerőhiány kevéssé érinti a gépesített, kemizált szántóföldi gazdálkodást, ahol 60-70 millió forintos, űrtechnológiás gépekkel néhány ember ezer hektárokat művel meg. Az állattenyésztést, a szőlő, gyümölcs, zöldségtermelést, melyek rengeteg kézi munkát igényelnek, viszont nagyon is érinti. Ami pedig, az egyesek szemében az élelmiszer-termelés szent Grálját, a biotermesztést illeti, ott a munkaerőhiány egyenesen katasztrofális következményekkel jár.
A technológia gyors ütemben fejlődik, de olyan robot még nincs, amelyik felmászik a fára gyümölcsöt szedni, vagy négykézláb evickél a spárga sorok között betakarítani, amint például a szőlőmetszést sem lehet automatizálni. Lehet, majd egyszer lesz, de most nincs. Viszont már ember sincs, aki megtenné. Persze ezt sem lehet egy kalap alá venni. A kishantosi példa mutatja, bizonyos kultúrák, mint például a kalászos gabona, még biotermesztésben is gépesíthető. Ám nem csak kenyérrel él az ember. A többi növényt biominőségben csak kapálással lehet termelni, erre pedig nincs ember, különösen annyi nincs, hogy ez a módszer értékelhető mértékben elterjedjen. Ma mintegy 200 ezer hektár a biominősítésű terület, ez azonban csalóka, mer ennek több mint fele nem szántóföld, hanem gyep és legelő.
Közhely, hogy Európában a nem a gazdálkodók, hanem a támogatások versenye folyik. Az EU mezőgazdasági politikája rákényszerítik a nem EU-tag államokat is a támogatásra, például a kontinens legmagasabb támogatásait a norvég gazdák kapják. A támogatások tekintetében a magyar gazdák komoly hátrányban vannak. Például amíg Ausztriában, éves szinten, a Brüsszelből érkező és az osztrák társfinanszírozás együtt 2,3 Mrd eurónyi összeg kb. 3 millió hektárra, addig Magyarországon ez az összeg nagyjából 2,4 Mrd euró, 5,3 millió hektárra. Ez csak kb. a fele az osztrák támogatásnak. Így igencsak nehéz versenyezni.
Ezt a versenyhátrányt egyenlíti ki némileg a nagyobb birtokméretekből eredő gazdaságosabb termelés.
Az állattenyésztés továbbra is messze a lehetőségek alatt termel. A ’80-as évek állatlétszámának a harmada maradt csak, és az állatállomány nem is nagyon növekedik. A fent említett munkaerőhiány és a nagyon magas beruházási költségek miatt nem is várható nagy növekedés. Pedig nekem még úgy tanították, hogy a kiegyensúlyozott gazdálkodás akkor lehetséges, ha a bevételek nagyjából fele-fele arányban származnak a növénytermesztésből és az állattenyésztésből.
Talán a legnagyobb baj – egyben a ’90-es évek legnagyobb bűne – a mezőgazdasági a feldolgozóipar hiánya. Ezt – emlékezetes és máig fájó módon – egyszerűen elherdálták. A külföldiek megvették, aztán bezárták, mert csak a piacra volt szükség. Ahhoz, hogy a gazdálkodók nagyobb és biztosabb bevételre tegyenek szert, elengedhetetlen a gazdálkodók tulajdonába lévő feldolgozó ipar. Elég csak a már emlegetett Ausztriára tekinteni.
Csak hát pénz sincs rá és kedv sincs a szövetkezéshez, mert azt a kommunisták olyan gyanússá tették, amennyire csak lehet.
Az így kialakult szerkezet aztán elgondolkodtató kérdéseket vet fel a falvak jövőjével kapcsolatban. Gyors elöregedés, elvándorlás, elcigányosodás – hogy csak a legsúlyosabbakat említsük. A fiatalok, akik kénytelenek eljárni dolgozni, vagy tanulni, előbb-utóbb el is költöznek. Persze ez sem egyformán érvényesül mindenütt. A városok környékén gyakori, hogy kiköltöznek a falura, és „alvófalvak” jönnek létre. A távolabbiak viszont jórészt haldoklanak. E problémákra azonban nem a mezőgazdaság, a törpebirtokok létesítése a megoldás.
Arra a kérdésre, hogy ha nem a mezőgazdaság, akkor mi, természetesen fogalmam sincs.
Amerigo
2019-11-09 @ 12:20
Követelem, hogy Aristo-t földmüvelésügyi miniszternek nevezzék ki!
Neaddfel
2019-11-09 @ 21:18
„Arra a kérdésre, hogy ha nem a mezőgazdaság, akkor mi, természetesen fogalmam sincs.”
Csak félve merem megkérdezni (de komolyan), nem lehetne megnézni hogy csinálják pld, Hollandiában, Dániában, vagy akár itt a szomszédban Burgenlandban ?
Klárika
2019-11-11 @ 10:36
„…Csak félve merem megkérdezni (de komolyan), nem lehetne megnézni hogy csinálják pld, …, vagy akár ….” + a @Légrádi féle Némethon,
A válasz régi, nem kell hozzá különösebb bátorság, valamint halálosan komoly:
emlegetett vidékek nem most kerültek fel a térképre, sem a szomszédságba.
Ugyanannyi idö óta nézgelödünk ahova csak a szem ellát. Mégsem akarja senki tudomásul venni azt amit lát. Jobban mondva mindazt amit lát. Meg azt is ami ottvan, de nem akaródzik meglátni.
A nagy írók-literátusok kivételével
Ha már lúd, legyen kövér és mivel a minisztereken alig múlik valami, egy hatalomnak kellene kijelölnie egy még nagyobb hatalommal bíró, a magyar irodalomban jártas Basit.
Aki kötelezövé teszi Móricz Zsigmond: Rokonok címü „tanulmányának” jelen pillanatban történö elolvasását. Ingyen osztja ki az írásmüvet minden 14 évet betöltött polgárának; hajléktalanok, süketek, vakok és analfabéták nem lehetnek kivételek. Nem látható egy ideig semmi más semmiféle kirakatban mint ez a könyv és mindenféle rokonságokat megörökítö fényképek meg képek az idejétöl kezdve;, semmi más a mozikban és egyéb filmeket pergetöknél, nem a nyilvános képernyökön; nem hallható más a rádióban mint a Rokonok szakadatlan, folytonos fölolvasása.
Nem teszi kötelezövé, de igenis elérhetövé Lev Nikolájevics Tolsztoj Háború és Béke címü, a Rokonoknál valamivel hosszabb „tanulmányából” azokat a részeket, ahol a szerzö arról elmélkedik, hogy ki és miként v. miért nyerte/ vesztette Bonaparte Napoleon Oroszhoni hadjáratát.
Jáger László
2019-11-09 @ 12:24
Na és ki is volt azkoriban a ME és a földművelési miniszter!!!
Ki erőltette mindenáron a privatizálást!!!???..
Állami,közösségi tulajdon +szüntetését!!!???…
hát nem én az biztos!!!
barátilag
J.L.
JÓSKA
2019-11-09 @ 18:55
Eszméletlen!Megkértem valakit,jelezze,ha vagytok ezzel.Szombat este van ,nincs is ilyen.De,csak ilyen van.Itt mellettem áll valaki a,vállamra tette a kezét.Látta,hogy lehúztam egy jó pohár bort.Most ne.OK.
JÓSKA
2019-11-10 @ 14:08
Azért nehogy félrevezessük,büszke önmagunkat!Még a rendszerváltás előtt megjöttek a nyugati befektetők.Volt aki csak a Balcsira,de látta,hogy egy fél erszénnyel itt császár lehet.Azok az elvtásak,és itt vezetőkre gondolok,aki a beosztott tömegeket szigorral terelgették,ezek előtt a kalandorok előtt,a földig leborúltak.A mai napig ezt az invitálást várják,hiányolják.Na ehhez képest van ma miránk ez a Magyar nacionalistázás.A mi megvezetett népünk,meg akkoriban alkohol és öngyilok kapcsán volt híres rekorder.
ed4go
2019-11-09 @ 20:17
Doktorovics T. Chilecseresznye Jóska aki máig ható károkat okozott a parasztságnak, a mezőgazdaságnak, és a Kisgazda pártnak. Jogász parazita kártevő volt a földprivatizációval kapcsolatban a parlamenti bagázzsal együtt.
Ennek az alaknak illetve az akkori parlamenti döntésnek köszönhetem, hogy örökölt földtulajdonom a búzaégető oligarha szerezte meg.
Sok földjáradékkal tartoznak a felelősök.
Misi
2019-11-09 @ 22:54
torgyán egy komcsi ügynök volt
JÓSKA
2019-11-10 @ 09:09
Területalapú támogatásokkal összefüggő,Úniós tárgyalások.A szocialista Magyar küldöttség 22-órakor elégedetten feláll az asztaltól.Kovács Lászlót láthattuk másnap reggel a tv-ben.Huszonvalahányezer a Magyaroknak,elértük,jó ez nekünk.A Lengyelek hajnali 5- kor állnak fel a tárgyalóasztaltól dupla ennyi támogatással.Hát a kétszer annyi,nekünk is kétszer olyan jó lett volna.És ez mindíg ekképpen,és büszkén.
csakafidesz
2019-11-09 @ 12:55
Érdekes lehet, ha elemezzük a kárpótlási jegyekért adott földeket. A legsilányabb részek kerültek árverésre. Valamilyen csoda folytán a jó földek már korábban magánbirtokok lettek. Az árverések és a licitálások, a bagóért felvásárolt kárpótlási jegyek és a kiosztott 20 méter széles, 1000 méter hosszú parcellák amelyek matematikailag szintén 2 hektárosak, nos ez is megér egy misét.
Namond
2019-11-09 @ 14:21
Örülök, Aristó fenti esszéjében foglaltak, oly szépen összecsengenek a sorozat II. részéhez tett bejegyzésemmel, és a reprivatizációt/földosztást illetően is hasonlóan gondolkodunk, azaz a földjüket visszaszerzők többségének esze ágában sem volt azt megművelni piacosítható, de számukra felesleges vagyonelemként gondoltak rá. Természetesen ennek árbefolyásoló hatása eszükbe sem jutott, csak panel megvásárlása, felújítása, nagyobbra cserélése vezérelte őket a kótyavetyében.
Kiút persze van, és pedig az, ha a mezőgazdaságra nem földművelés-állattenyésztésként, hanem az élelmiszeripari ágazatként, földművelés-állattenyésztés-feldolgozás – egészére gondolunk.
Ma is él a szocialista szemlélet az élelmiszer feldolgozás ipar, a földműves nem forradalmi osztály tehát munkássá kell kényszeríteni lásd mezőgazdaság iparosítása, gyertek a nagyvárosba szlogenek.
A mezőgazdasági termelők a tsz-esítés óta ki voltak és jelenleg is kivannak szolgáltatva a felvásárlóknak, a központi és ma a feldolgozók által meghatározott áraknak, azaz nyomott árakon termelnek, holott a piaci, kis és nagykereskedelmi árak európai színvonalúak.
Mi ennek a következménye; természetesen az alacsony jövedelmezőség, melynek hiányában a gazdálkodás nem vonzó ágazat sem a tulajdonosnak (esetenként inkább kényszer), sem az állandó és időszaki segítőknek.
Alapvető hiba volt, ha nem bűn a termelők leválasztása az élelmiszeripari és vetőmag, oltvány előállítás vertikumáról, persze az állattenyésztésben nem sikerült
a szaporítás leválasztása az állománynövelésről biológiai okoknál fogva.
Nincs olyan büdös kommunista vagy hazug liberális aki vissza tudna tartani egy 10 q-ás bikát ha hívja a tehén (bár megpróbálnák).
Tudjuk a földművelés szezonális munka, melynek hasznosulása is időszakos.
De miért nincs ez kiküszöbölve a gazdálkodók vagy szövetkezéseik terménytárolási lehetőségeivel, az Antal kormány ugyan privatizálta ennek szoci eredményeit, de ma miért szorulnak rá a gazdák a bértárolásra?
Miért szorulnak rá, hogy eladják ivólének való almájukat, szőlőjüket, töküket és a vállalkozó adja tovább a termék magját sajtolásra, pektinek kivonására és a préselés szilárd maradványait takarmánynak illetve adaléknak vagy a gabona őrlés melléktermékeit.
Miért nincsenek ma forgalomban kis és közepes feldolgozó üzemi és adagoló, csomagoló, berendezések miért nem gyártja azokat a hazai vállalkozói kisipar?
Jelen árviszonyok között nincs fizetőképes kereslet?
Esetleg a kereskedelem – még a magyar menedzserek által irányított multi telephelyek sem – nem fogadja be a kistermelői fogyasztásra kész árukat?
A berendezésekre képesség és ötlet lenne?
Azok még versenyeztethetők is lennének mint a sörfőző és pálinka főző berendezések, ha arra valaki igényt fogalmazna meg?
Egy falubeli közösség ne tudna finanszírozni egy-egy kisebb hűtő vagy földesárú tárolót vagy azok bővíthető csoportját, ha kapható lenne?
A jászberényiek tudnának ilyet csinálni 200-3000 m3-ig?
Szerintem tehát a megoldás a gazdák belépése termékeik tárolásába és feldolgozásába a termelés szezonján kívül esetleg azzal párhuzamosan, az induláskor – akár csendestársként – állami segítséggel.
csakafidesz
2019-11-10 @ 17:36
A csomagolás megérdemel egy misét. Amerikában mindent, de mindent becsomagolnak, még a zöldpaprikát is. Olyan nincsen, mint itt, hogy egy zacskóba kaphatsz félkiló cseresznyét.
Namond
2019-11-10 @ 17:39
csakafidesz
Nem tudom mire gondolsz.
Imádkozd akkor elő a csomagolás miséjét.
Namond
2019-11-09 @ 14:51
Persze az alkalmi munkaerőgondokon az is segítene, ha a diákok közösségi szolgálata nem csak a törvény szerinti szociális segítői és köztisztasági feladatokra, de a katonai szakképzés mellett mezőgazdasági betakarítási, ültetési, tej és tojás begyűjtési tevékenységekre is kiterjedne, ami ugye a városokban csekély lehetőséggel bír.
botocska
2019-11-09 @ 15:22
Talán a legszebb szakma a mezőgazdászé, (parasztot is írhatnék de szívem szerint derék jó szántó vető) viszonylag könnyű sikert és ráfizetést is elérni, semmi nem pótolja egy szárba szökkenő gabona táblát, vagy egy kis borjút megsimogatni, de a nyár végi – őszi betakarításkor számolni a mérleg súlyokat, ez már az emberi alkotás öröme. És akkor jön az átvevő az adminisztrációs megkötések, a síró paraszttól mindent el kell venni, még az örömét is. Jön a Fletó elkótyavetyéli a feldolgozó ipart, jön a Drazsé nem fizeti vissza az igényelt áfát és ott marad az ember „meztelen” a télben. Az álmatlan éjszakákon liciten vissza kapott nagyapai földek keserűek lesznek. Ezért áll fel az ember hátán a szőr amikor ezek csalárdul visszajönnek, ma Budapest, holnap az ország kell nekik.
Theo
2019-11-09 @ 16:04
Bizony, szornyu. Bajnai? Draskovics? Egyenkent 200 evet erdemelnenek.
Egyebkent a varos magaban eletkeptelen, ha nem lenne aram, vagy sikerulne az anarchiat kivaltaniuk, akkor nem tudnanak enni-inni, futeni, kozlekedni, tajekozodni. Kiurulnenek a kozert polcok, a penz automatak, a benzinkutak, leallna a szemetszallitas. A mobilok kimerulnenek, az un. okos otthonokbol ki se lehetne jonni. Egy het alatt kitorne a kaosz. Mindezt egy videki gond nelkul tulelne. Ezert kell oket irtani, nehogyma’ annyi fuggetlen ember legyen!
Namond
2019-11-09 @ 16:30
Lesz ilyen, ha nem járhatnak Budapesten dízel üzemű kocsik.
csakafidesz
2019-11-10 @ 17:33
Nem feltétlenül, mert a diesel nem mindenhol elterjedt. Az oroszok a hideg miatt a benzin motort favorizálják, az enyém is benzines. Jobban gyorsul, hamarabb indul és valahogy a benzinest kedvelem.
Namond
2019-11-10 @ 17:57
Nálunk a teher, kis teher gk-k, buszok, kamionok dízel motorúak többségében.
Budapest ellátásáról volt szó, a karácsonyi tiltás belengetése kapcsán.
De, ha óhajtod csakafidesz, csacsoghatunk a különböző típusú, meghajtások és erőátvitelek előnyeiről és hátrányairól.
pl. Mi a véleményed az elektro-gravitáviós (Lifter) és a Coriolis emelő meghajtásról? Közvetlenül elég kevés diesel olajat használnak.
csakafidesz
2019-11-10 @ 11:06
Nos milyen egy város a vidék nélkül? Anno ötvenhatban gyerek voltam, de már elég nagy, hogy sokmindenre emlékezzek. Mi vettünk egy láda krumplit még az események előtt. Nos itt a nagyvárosban mást nem is ettünk egy hónapig, csak krumplit krumplival. (Kenyér, felvágott, stb. nem volt.)
Lupus
2019-11-10 @ 11:39
@ Theo
„…akkor nem tudnanak enni-inni, futeni, kozlekedni, tajekozodni.” … „Egy het alatt kitorne a kaosz.”
Tetszett, amit írtál – belegondoltam.
Aztán hamarosan eszembe jutott adybandi tömör, ám annál félelmetesebb képe az égő grófi szérűről, meg a várható következményekről:
„Mért fáj neked az égő élet?
Nincs benne részed soha.
Ne sírj, grófodnak lesz azért
Leánya, pénze, bora.”
Azt hiszem, „nekik” akkor is hamarabb lenne újra mindenük!
Theo
2019-11-10 @ 12:57
„Nekik” igen, lenne, vagy legalabbis mar van allando repulojegyuk mondjuk Kanadaba, Svajcba, vagy ki tudja hova. ( ez erdekelne)
De a sok idiotanak, aki rajuk szavaz, azoknak nincs hova menni! Rajuk a kaosz es nincstelenseg var. Magyarazza mar el nekik valaki, hogy vegre megertsek!
Teknős
2019-11-11 @ 07:22
Mennyire jól leírtad! Visszakaptuk nagyapám földjeit, de tőke és eszközök nélkül, banki hitelből csak az apám halt bele, de előtte 30 évre bérbe adta a földjeit bagóért. 3 testvérem, akik mezőgazdasági végzettségűek, meg nézik és bejárnak a városba dolgozni, mert a gyerekeiket el kell tartani. Nagyapám nagygazda volt, mi meg ökölbe szorított kézzel fizettük vissza apám adósságait.
zord vazul
2019-11-09 @ 19:48
Kishantos kellett navajonkinek, pedig sok kellene belőle. A Kishantos projekt iskola példája volt a hagyományos és a modern gazdálkodás ötvözetének. Nem is csodálkozom kishantosi mintagazdaság elzabrálásának amikor dunát lehet rekeszteni a törvényalkotó jogászokból. Értenek ezek a mezőgazdsághoz ??? Hány darab jogász-politikus földbirtokos lett magyarországon az elmúlt 30 évben. Ebből hányan értenek a gazdálkodáshoz, mennyire veszik figyelembe az ország belső igényeit ? Hányan vesznek részt a közvetlen mezőgazdasági irányításban ?
„Jó” hír viszont, és most ezután idézet:
Magyar mintafarmokat hoznak létre Afrikában, ahol a magyar fajták és technológiák bemutatása mellett lehetőség nyílik azok tesztelésére is az eltérő éghajlati körülmények között – jelentette be az agrárminiszter csütörtökön Szegeden.
Ott lehet itthon nem. Gratulálok miniszter uram ! Itthon kellene többet gondolkozni .. Sok kérdésem lenne.
A Magyar mezőgazdaság szerkezetéről is lehetne említést tenni amelyről a Háttérkép c. Bayer vezette műsorban érdekes kritika hangzott el. A rossz illetve a túlzottan egyoldalú termelési szerkezet miatt :
– az uniós agrártámogatások anomáliáiról,
– a falvak elnéptelenedéséről,
– az autógyárak és az intenzív iparfejlesztés miatti mezőgazdasági munkaerő ” elszívásáról ” ezáltali hiányáról.
Brutális a helyzet. A látszat még sok mindent takar. Sok munkaigényes termék esetében kényszer növekvő import volumene lehet a következmény. A teljes mezőgazdasági vertikum képes lenne az önellátásra, sőt export árúalapok létrehozására is. Kinek fog a jelenlegi rossz termelési szerkezet használni ? Meghallgatható a már említett legutóbbi háttérkép műsor II-ik részében.
csakafidesz
2019-11-10 @ 11:10
Ez a boldog ország Szent Istvántól a rendszer (gengszter~) váltásig több, int ezer évig nem, vagy alig hozott be élelmiszert. Most a boltokban a fele import. Már a hagyma is külföldről jön..
Namond
2019-11-10 @ 18:25
Exportált, Árpádtól II. Ulászlóig, főként az utóbbinál minden mozdíthatót, nála sokba került a fukar Fugger-ek kölcsöne.
Főként bort, élőállatot (kezdetben Szent István rendelete szerint kivéve lovat), szemes terményt, aranyat, ezüstöt, sót, textilt, királyné vizét, műszaki kész árút.
Sajna sem az alap, sem a középfokú történelem képzés tananyaga nem tér ki a magyar királyság gazdálkodására, gazdasági alapjára.
Ezt legfeljebb ti, bölcsészek, tanulmányozhatjátok.
Opti Mihály
2019-11-13 @ 09:03
No meg a bab, lencse, sárgaborsó Kanadából, Etiópiából! Mekkora a lábnyoma ezeknek? Szomorú és dühítő….
Tamás
2019-11-09 @ 23:11
Egyszerű ok: aki megvette a 60-100 milliós gépeket, az párszáz hektár földön eszméletlen hasznokat akaszt, gyakorlatilag kockázat nélkül. Minek ruházzon be? Kockáztasson hogy másnak több legyen a sajátja kockáztatása árán? Persze neki is több lesz, de már most is több mint elég amit megszerez…
JÓSKA
2019-11-10 @ 01:34
Ennek az elhüjített,szétzüllesztett,demoralizált falunak,egyetlen pozitívuma van.Ha mégis valamiféle ádáz ellenség törne ránk,éhenveszne.Mert élelmet a falvakban már nem találna.Esetleg elkobozhatná a fűnyírókat,és lelegelhetné a füvet.A város meg azért halna éhen,mert a múlti bolond lenne háborús területre kaját beszállítani.Mi lehetünk a világbéke szigete,fantasztikus!
csakafidesz
2019-11-10 @ 11:21
A John Deer traktorokat eleve amerikai birtoknagyságra tervezték. A jó magyar Dutra traktor gyártásával már régen leálltak.
http://www.magyartudat.com/dutra-a-nagyhiru-magyar-traktorgyartas-legendas-tipusa/
Nos ez a gép 30-50 holdas téesz parcellákra készült és a homokos alföldi talajra. Teljesen hazai fejlesztéssel, csepel dieselmotorral.
Jelenleg a szintén amerikai stilusu lengyel Ursus traktorok vannak itt, nos a három méter magas járművek többszáz lóerejét a hazai földekre luxus drága pénzért megvenni.
Namond
2019-11-10 @ 18:35
Na itt jön be, a Mezőgazdaság, avagy a hazugságok anatómiája II.-höz tett bejegyzésem szerinti, mezőgazdasági birtoknagyságához és annak profiljához illő mezőgazdasági üzem kiépítése, felszerelése – azaz a költséghatékony beruházás, az üzem eredményessége érdekében.
Amit írsz a termelők túlköltésbe kényszerítése, melynek haszna a bankároknál – kezdetben szinte kizárólag OTP – csapódott le.
Meg persze az ennek feltételeit megteremtő illusztris kormányzati potentátoknál. Arra nyilván nem is gondolok és te sem, hogy a hazai mező-, élgép gépipar bedöntése személyes gazdagodásukat szolgálta.
Klárika
2019-11-10 @ 12:16
„Annyi biztosan látszik, hogy ez lassan és nagy csaták közepette fog csak megoldódni. ”
Nem fog megoldódni. Legalábbis nem mint agrár terület.
Lakótelepek lesznek ott a felszaporodott, falvakról elvándoroltaknak, az Izraelböl elvándoroltaknak, a késöbbi migráncsoknak. És kis területü, mesterségesen „felintenzivírolt” élelmiszerszerüségek gyártására alkalmas vállalatok
Soha többé nem lesz valódi mezögazdaság Magyarországon sem, ha tovább tart az unió mostani szerkezete, az atlanti-európai közösség megléte, az el média szerepének, feladatvégzésének további növelése. A mai modern értelemben vett haladás haladtatása .
A megokolás oly egyszerü, hogy nem hagyja magát leírni.
János
2019-11-10 @ 12:28
Lassan 40éve méhészkedem. De soha nem láttam ennyire sötéten a jövőt,mint amikor a mezőgazdasági miniszter is méhész. A piacot elárasztják az olcsó de méznek alig, vagy egyáltalán nem nevezhető, akármik.
Pár évvel ezelőtt elkezdtem kertészkedni,300 m2-ren. Csak mert,nem akarom enni a kínai hagymát, a marokkói paprikát. Annyi terem, hogy a gyerekeimet és /négy,van/,azok családját is ellátom bió termékkel. Közben szórakozás, hobbi az egész. Egy kincs, a magyar föld! éljünk vele!
Theo
2019-11-10 @ 13:06
Hol lehetne magatol vasarolni?
Mar hanyok ezektol a vizizu paradicsomoktol!
A szomszed orszagokbol cipeljuk a fokhagymat, ahol szabad a kistermeloknek az ut mellett arulni.
Nalunk miert nem csinaljak ezt?
János
2019-11-10 @ 14:48
A rendszerváltáskor, elsőként, a tejcsarnokokat,és a felvásárló helységeket szüntették meg. Az eredmény: nem tudok arról, hogy lenne tehén a faluban. A házak melletti kertek, parlagon vannak, a gyümölcsök a fák alatt rohadnak meg. Nincs kinek leszedni,és hol eladni. A piacokon csak őstermelői igazolvánnyal lehet eladni. A falusiak a Tescoba járnak vásárolni. A faluban ugyan működik egy biopiac, de kinek van ott kedve fél napokat állni. Valahogyan nem akar beindulni az sem. Nem tudom mi a megoldás. Csak mézet árulok, főleg nagy tételben adom el,nagyon nyomott áron.
csakafidesz
2019-11-10 @ 17:28
Nem magyar jelenség. Horvátországban a narancs rohadt a fák alatt. Kérdeztem a gazdát, tudott valamit magyarul, hogy miért potyog a narancsa a fákról. Sajnos ezek magvas narancsok (megkínált eggyel) és az ízetlen magnélkülit veszi a jónép, ráadásul az import túl olcsó. Én ha leszedem és kiviszem a piacra a benzin többe kerül.
csakafidesz
2019-11-10 @ 17:24
Óh igen. Anno gyerekkorom végén volt egy vidéki időszakom. Ültettünk néhány sor hagymát, retket, répát, volt tök is. Talán 100 nm területen még sok is termett. Kapálgatni kell egy kicsit, eső után is, hogy bemenjen a víz a gyökérig. Nincsen annál jobb amikor a húslevesben a tíz perccel korábban szedett répa fő. A frissen kihúzott hagyma zsíroskenyéren, nos az maga a csoda.
Klárika
2019-11-10 @ 12:42
„…megveregette a vállamat és mosolyogva azt mondta: „Te egy nagyon ravasz ember vagy”. Ekkor jöttem rá, hogy azt hiszi, az általam magyarázott földtulajdoni viszonyok nem úgy vannak, ahogyan én mondtam, hiszen az nyilvánvalóan lehetetlen. Pedig de. Úgy vélte csak azért hazudozok, hogy elvegyem a kedvüket.”
Appediglen ez pont így volt. Ezt a tudatalatti igazság diktálta minden résztvevönek, anélkül, hogy a résztvevök ezt szándékkal tették volna.
Aristo egyáltalán nem hazudott de egyáltalán el akarta venni a kedvüket (mert nem bajornak való a magyar ugar), amiröl ö maga sem tudott. A bajor meg hamisságként ismert rá arra ami benne is dolgozott: máshol is, mindenhol zsákmányolni, zsákmányolni, ahol csak lehet.
Akkor még dadogott, sunnyogott valahol a rög szava.
Kevesen vannak akik még érzik, hogy addig élet az élet, amíg a rögöt meghagyják ott ahol van és annak ami. A rög maradékát
Légrádi Gábor
2019-11-10 @ 18:38
Kedves Aristo!
Öröm tapasztalni, hogy valaki nem ért mindenhez IS. Megszólítva érzem magam azzal a kérdéssel, hogy mi tarthatná életben a vidéket.
Annó dominó 2006 és 2010 között én Némethonban laktam, és híven önmeghatározásomhoz, miszerint high-tech neoparaszt, kifejezetten kis falvakat céloztam meg a lakhatást illetően. Szerencsére pezsgő társasági életbe csöppentem lépten nyomon, és sokat kérdeztem. Ugyanis a német vidék maró irigységet váltott ki belőlem. Merthogy a német vidék bizony él. Pontosabban nem haldoklik nagyobb elánnal, mint általában Némethon.
Én még végeztem mezei munkákat. Ugyanis parszti gyökerű, polgárosodott családom jónak látta jutasi őrmestereket megszégyenítő karakterű öreganyám szárnyai alá rendelni engem nyaranta. Akkoriban én úszó voltam, és le tudtam úszni a 2000 méter pillangót. Emelett meg matematika speciális osztályba jártam. Ez a két momentum – ööö elnézést — ez a két velem kapcsolatos tényállás roppantul irritálta az öreglányt. Ezt oly módon vezette le, hogy jártam velük kapálni, ásni, szüretelni, betakarítani. Ennek a kiképzésnek – miszerint Ausbildung – fontos része volt, hogy a mama meg a nene rendszeresen súlyosan lealáztak kapálásteljesítményben, és közben könnyed paraszti humorral mindenfélének tituláltak, tápsocsibe, meg nyámnyám, ezek voltak tán a legenyhébbek. Időnként a mama érdeklődött, hogy na de mire is jó az az integrálás, ha csak ennyit segít a kapálásban. Arra, szoktam volt mondani, hogy én ezt ne életvitelszerűen csináljam. Egyszóval valamennyire megérintett a vidék. A Gulag- meg Holokauszt filmekben kapálgató színészóriásoknál midenesetre jobban nyomtam.
Nade miért is meséltem el ezt? Mostanában csak Mindenszentekkor járok az én mamám Somogycsicsójában. Igencsak nehezemre esik ilyen gyakran is felbukkani, mert roppant nyomasztó élmény. A házak egyharmada már összedőlt, egyharmada még nem, de már lakatlan, és egyharmadában laknak, de bizarr módon nem őslakosok, hanem az Alföldről idebelsőmigrált családok. Remélem soha nem értem meg, hogy ők milyen körülmények közül jönnek. Egyszóval elmondhatjuk, hogy hazánkban a vidék és ámblokk az ország haldoklási tempója egy irdatlan nagyra nyitott ollót képez.
Némethonban viszont nem. Mint említettem, bejártam az országot és kérdezősködtem, és megértettem, hogy legkedvesebb vendéglátó családom tulajdonképpen reprezentatív mintát képez. A család anyagi helyzete, fellépése és intellektusa a magyar felső középosztályhoz fogható. A Habitzreiter család minden tagja folyékonyan beszél angolul és franciául. Őseik földjét megtartották. Jellemzően az ottani nagygazdálkodók több száz kisbirtok bérlőjeként gazdálkodnak. A föld utáni bevételből tehát folyamatosan csorog a vidéki családoknak. Ha arról van szó, akkor még tudnak földet művelni. Az én családom, amikor jól ment a spárga, 15 évig spárgát termeltek. Aztán megunták, és visszaadták bérletbe a földeket. Mivel van folyamatos csorgó bevétel, a vidéki német könnyen vállalkozik. Az asszony nyitott is egy fodrászatot. Az ember meg visszament mérnökösködni. A Karlsruhei Kutatóintézetben, meg a Philipsburg atomerőműnél dolgozott mint munka és sugárvédész. Kiváló műszaki ember, a spárgázás előtt Franciaországban dolgozott a Michelinnél. Közben végig otthon laktak. Köszönhetően a német út, bicikiút és vasúthálózatnak, tömegközlekedéssel teljesen reális 50 km-es távolságra eljárni dolgozni. Autóval ez a ahatókör 100 km.
Szóval ez az a kép, ami összeállt a fejemben, mikor 2010-ben hazajöttem. A vidék titka ennyiből áll:
– Ki kell hagyni a kommunizmust. Ennek következményeként a vidéki nép tulajdonban marad.
– Ha kell, tudjon a neoparaszt földet művelni.
– Amúgy meg nyugodtan lehet egyben magasan képzett szakember, mivel a német ipar egyenletesen szét van terítve az országban, és azt jól el is lehet érni.
Ennyi. Hogy mi mit tudunk kezdeni ezzel a bölcsességgel? Hát semmit. Nem hagytuk ki a kommunizmust, birtokon kívül vagyunk, és már nem értünk a földműveléshez.
(Én amúgy kicsiben csinálom, de tömegesen néznek miatta hülyének.)
Miniszterelnök úr látványosan törekszik amúgy a vidékre szétszórni az ipart, és érteni vélem, hogy ő pont ugyanazt látja ebben mint én. De a reális cél ezzel a vidéki városok megmentése lehet.
Remélem tudtam segíteni! 😉
Teknős
2019-11-11 @ 07:38
Erről a most 92 éves szomszéd néni jut az eszembe. Soha nem hagyott parlagon, egy tenyérnyi földet se, ám amikor bement a TESCO-ba és meglátta a 2 Ft-os káposztát, azt mondta, hogy ennyiért neki se éri meg földet túrni. Azóta nem terem semmi a kertjében, igaz, már évek óta nem is bírna dolgozni, bár a mostani áraktól nyilván újra kedve lenne hozzá.
Légrádi Gábor
2019-11-13 @ 08:34
Egen. Azt a generációt kéne feltámasztani. És más szempontból is érdemes lenne. Régóta vesszőparipám, hogy a háborúkat, éhezést, kisemmizést is megélt öregapám még 90 évesen is legényebb volt a mostani kölyköknél. De az én generációmnál is.
Légrádi Gábor
2019-11-10 @ 21:52
Csak hogy a teteleimet vilagosabba tegyem:
– Ha a videken csak az elne, aki mezogazdasaggal foglalkozik, akkor a videk a nalunk szerencsesebb orszagokban is reg kiurult volna. Az elso tetel tehat, hogy a videk talponmaradasahoz szetszort ipar kell. A Wasserkopf nagyon nem jo modell.
– A szetteritett ipar is csak akkor segit, ha hozza jo az infrastruktura.
– A fold tulajdonlasa akkor is ad jovedelmet, ha berbe van adva. Emellett van megtarto ereje. Ezert igenis fontos a kisbirtokossag tovabbelese – mar ahol ez meg realitas.
– Jol meg berbe adni is csak az tud, aki ha kell, meg is tudja muvelni. Ha a tulajdonosok nem tudnak mit kezdeni a folddel, nemigen van targyalasi alapjuk.
Sajnos akinek van valosagerzeke az tudja, hogy van olyan, hogy elment a vonat. A negy pontbol az elso kettovel tudhatunk mit kezdeni. A videki varoskak megtartasa lehet ezzel csak a cel. Az eszaknyugati tech-hub meg a Balaton kornyeken kivul a falvak sorsa mar megpecsetelodott.
Légrádi Gábor
2019-11-13 @ 08:34
Egen. Azt a generációt kéne feltámasztani. És más szempontból is érdemes lenne. Régóta vesszőparipám, hogy a háborúkat, éhezést, kisemmizést is megélt öregapám még 90 évesen is legényebb volt a mostani kölyköknél. De az én generációmnál is.
Netuddki
2019-11-13 @ 14:38
Lakatosnak, autoszerelonek lenni par ev szakmunkasiskola, par ev gyakorlat ( atfedesben is ) es elindulhat a palyan a versenyzo. Parasztnak lenni nem lehet CSAK iskolan keresztul.
Klárika
2019-11-14 @ 00:22
Az agrárpolitikáról szólt részben a Bayer Só is, ezúttal 2019-11-10-én; a hivatalos politika száraz, szünet nélkül elöadott nyilatkozataira jellemzö formában.
Klárika
2019-11-14 @ 01:52
És ez is:
Háttérkép: Támadják az unió agrártámogatási rendszerét
Hír TV
2019. november 7., csütörtök 21:55
hivő
2019-11-15 @ 18:27
Ez talán a legfontosabb téma a mai világban.
Erről nem sokan beszélnek mert földet müvelni
az nem menő és ..nem érdekes..Hogy ez miért
van az a nagy kérdés.De emlékezzünk a franciák
hogy probálták a magyar libatenyésztést tönkretenni,
meg sok minden mást is.Nyugat europában is el
kell mennie a farmernak kamionosnak meg fodrásznak
hogy meg tudja tartani a földjét.Meggyőződésem hogy
a végcél,ami közel van,megszüntetni az önellátást és
mindenkit beterelni a városokba.Aki megtermeli a saját
élelmiszerét, az fügét tud mutatni annak az intézményesitett
hülyeségnek ami ma a világon eluralkodni látszik
Kispajtás
2019-11-20 @ 13:48
A kétezres évek körül, amikor főiskolán kellett az EU ‘előnyeit’ elsajátítani, túlbuzgó diákként elolvastam a KAP című kiadványt. (közös agrárpolitika…) Miután letettem, két dolgot jegyeztem meg magamnak: Nemmel fogok szavazni az EU tagságra, így is tettem. Másik pedig, hogy a KAP az EU, ha nem a világ legnagyobb átvágása. Azért, mert nem a racionalizációra és nem a kiegyenlítésre épül. Nem azt mondaj, hogy termelj jobban, jobbat – hanem kvóták szerint pénzt ad. És azt sem mondaj, hogy a feltételek legyenek egyenlők és egyenlítsük ki a piacralépés feltételeit. És kaptunk is bőven mindkettő következményéből: zöldszüret, gyümölcsösök kivágása stb. És külföldiek által felvásárolt majd bezárt termelők.
Hát egy pillanatig nem bántam meg, hogy nemmel szavaztam az EUra, sőt, egyszer nem volt kételyem arról, hogy a világ legnagyobb szélhámossága az EU.