Szavazólapokat sodor a szél

56

„Amikor mézes szavakkal, de gonosz elmével, rábeszéli a csőcseléket, hogy nagy bajok sújtják az államot.”

Euripidész

„Szerdán éjszaka lezúzott egy luxus kupé BMW-t valaki az M3-ason, a kocsiból előválasztási szavazólapok és nagy mennyiségű készpénz került elő.” A sofőrön kívül még kutyás katasztrófavédelmisek is kerestek egy esetleges második utast is, de szerecsenére nem találtak, így csak a sofőr tartózkodott az autóban. A vezető súlyos sérüléseket szenvedett, de állapota stabil, a körülményekhez képest jól van. Eddig szól az újsághír. Ugyebár elgondolkodhatnánk azon, hogy éjszakánként titokzatos BMW-sek száguldoznak valamilyen szavazólapokkal és nagyobb mennyiségű készpénzzel – de hát választás van vagy mifene, és akkoriban száguldozni szoktak a megfelelő figurák. A nagyobb összegű készpénz már problematikusabb, de majd ha a sofőr magához tér, bizonyára számot tud adni róla: mondjuk kölcsönkérte, vagy a templomnak akart adakozni és úgy gondolta, hogy mekkora lenne készpénzben odaadni, vagy valami ilyesmi – bizonyára keletkezik valami magyarázat. Magyarázat, ami akár hihető is lehetne, ha nem az lenne a helyzet, ami.

Az egészben az is meglepő, hogy pontosan Pest felé tartott, amikor nekiment a korlátnak. Az például egy izgalmas kérdés: mit keresett a székesfővárosban? Nem is sejtettem, miszerint ott szükség lenne akár készpénzre, akár szavazólapokra. Én úgy tudtam, hogy mindezekre nézvést a fővárosban kielégítő az ellátás. Persze én nem tudom, lehet, hogy jól jön néhány szavazólap, esetleg egy kis készpénz is… Na, majd ha a sofőr magához tér, akkor lesz magyarázat, kicsivel több is a szükségesnél.

Első tekintetre úgy tűnik, hogy egyszerűen csak harcolnak az elvtársak. Pénz, szavazólapok – komplett választási csalásnak látszik az ügy –, tehát gyakorolnak, mert tán elfelejtették, hogyan kell is azt csinálni. Nem volt elég az „oktató” videó. (Tán még emlékeznek: egy 2013-as időközi választáson került sorra, hogy egy oktatási jellegű videó látott napvilágot, ami a fideszes választási csalást lett volna leleplezendő, csak fordítva sült el.) Ebben az a megdöbbentő, hogy maguk alkották meg az egész előválasztást mindennel együtt, a választási hatóságoknak semmi beleszólása nem volt. Ők maguk találták ki az egészet a besült online szavazástól a krumpliosztásig, és most mégsem bírnak magukkal. Valaha úgy beléjük égett a „kékcédulás” szavazás, hogy nem tudnak szabadulni tőle; amint a pártok versengésén alapuló választások divatba jöttek, automatikusan átkapcsolnak a megszokott módra. Ha már így van, akkor természetesen csalunk.

Én úgy látom, hogy bánják már az egész előválasztást, mint a kutya, mikor kilencet kölykedzett. Bizonyára úgy volt, hogy először nagyszerű ötletnek tűnt, csak a megvalósítás félrecsúszott és onnantól kezdve el volt cseszve az egész. Mert az nem előválasztás, ami egy nagy közös barátkozásba csúszott bele; nem győznek egyetérteni, bratyizni a résztvevők, és ebből senki nem jön ki jól. A résztvevők kifejezetten el voltak ájulva egymástól.

Zárójel. Gyurcsányné talpig vörösbe öltözött a jeles alkalomra, ami azt a benyomást keltette, mintha a ruházkodásával is az Internacionálé színvilágát idézné. Már csak a vörös csillag hiányzott róla. Pontosan olyan volt, mint egy zsák krumpli bubifrizurával ékesítve, és most érzem, mekkora feladat őt néznem – rosszul is vagyok tőle. Zárójel bezárva.

Tehát nem lehet úgy „vitát” rendezni, hogy mindenki egyetért; az a kórus – műfajilag legalábbis. Az egész ügyből talán Márki-Zay beszél ki egy kicsit; nem véletlen, hogy ő jött ki a felmérések szerint legjobban a csevejből. Neki ugyanis nincs veszítenivalója, beleerőszakolta magát az egészbe, teljesen esélytelen, illetve a közvélemény-kutatók majd jól megmondják, hogy dehogyis ő nyerte a beszélgetést. Ehhez jól értenek. Azután el is fogják felejteni, méghozzá sürgősen; kínlódjanak vele, ha akarnak a vásárhelyiek. A győztes pedig valószínűleg KariGeri lesz, aztán hogy az ő sorsa mi lesz, az már egy másik kérdés. Ha győznek a moslékok, akkor – némi esztelenkedés után – a helyét átveszi Dobrev és a világ helyre zökken. Csak kell várni egy kicsit, amíg megszokják a miniszteri állásokat, és már mennek is Feri után önként és dalolva. Mi meg a börtönbe, legalábbis ha ezeket a népeket hallgatjuk.

Mindenesetre mi most nem tehetünk mást, mint hogy szívrepesve várjuk a pilóta magához térését – akkor majd mindenre választ kapunk. Vagy mégsem?